Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 50. szám
Észterqom III. évfolyam 50. szám. Csütörtök 1881. junius 23-ári. r Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : 6 fit. — lo 3 . - . 1 . 50 . egész évre ............................... . f él évre.......................................... évnegyedre .................................... E gye» szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézendok. Megjelenik : heten kint kétszer vásárnál) és csütörtökön. Nyiltfér petit. soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, J^ŐRINCZ —UTCZA 30. SZÁM A L.Á, intézendok. Kéziratokat nem adunk vissza. Szenvedélyes napok. Három nap múlva a polgári jogok l legs zen tebbikét gyakoroljuk, midőn meggyőződésünk sugallata szerint sorakozunk azon férfiú mellé, kit városunk >1 országgyűlési képviselőjévé választunk el. Meggyőződésünk sugalata szerint. Vájjon valamennyien-e, vagy legalább csak a nagyobb rész szerint? Szomorú, hogy mi nálunk mindenének inkább van sugalata, mint a meg- 2gySzedésnek. Felbérelt kufárok árulják el az igaszak lelkét, aljas eszközök mételyezik umeg a nép erkölcsét. A mi népünk a politikai erkölcsök [Iránt már igen kevés érzékkel bir. A (írni népünket jellemtelen demagógok tímár egészen kivetköztettók becsületes ^valójából. A mi népünk már nem zászlók és jelszavak alá, hanem a megvesztegetés és lélek vásári ás mellé sorakozik. És ezek a szomorú és nehéz ivádak szenvedélyes napjainkon szemünk [alőtt nyernek igazoló hitelesítést. Polgártársak! Mindenki politikai meggyőződését, ma az alkotmányos életünk romlására mem tör, becsülni tartozunk. Épen úgy, mint minden magyar állampolgár vallását, melyet a törvények ótalomba 00 gadtak. Tartozzék bárki akármelyik párthoz, lelkesedjék, buzduljon elvei mellett akármilyen hévvel, ha szive meggyőző- őlése szerint cselekszik, emeljünk előtte malapot és tiszteljük meg benne a ö'iecsületos embert. De rekesszük ki azt a szív szere1 setéből, aki áltató igeretek arán veti oda legszentebb politikai joga gyakorlását, vessük meg azt, a ki hitvány pénzért adja el "lelkét s oda csatlakozik, a holdarab számra jobban fizetnek. Hanem legyünk főleg azok iránt legszigorúbb kérlel hete t.J enséggel, a kik nyájas arczczal, ravasz szívvel, sima szóval, de alatt mos lélekkel kígyó módra bemklanak tűzhelyei 11 kliez s nyomorult ígéretekkel vetik taksára azt, ami mint a. becsület, mint a feleség, mint az üdvösség csak nyomorult emberek által adható el. Polgártársak! Legyünk ébren s óvjuk meg a polgári becsület szentségét. Nem szegény ember az, a ki napszáma verítékével tengeti kenyerét s a kemény földet túrja, ássa égető verőfény mellett, ha polgári kötelességeit úgy gyakorolja, hogy szive, szava szerint jár el s meggyőződése sugalatán kívül semmi altatásra és csábításra nem hallgat. A lélek vásárlók napjai következtek be. Tegyük a ezondra kufárokat gúnyos pelengérre azáltal, hogy meggyőződésünket a világ minden kincséért se adjuk el s űzzük ki őket gyalázatosán, ha házunk szentélyébe törnek. Polgártársak! Eber őrködéssel őrködjetek a becsület szeplőtclenségeért! Polgármester választás. Hétfőn az alispán elnöklete alatt folyt le a polgármester választás. Mint már múlt számunkban jeleztük. Pap János tanácsost egyhangú választással választották meg. A népes közgyűlésnek egyetlen Hűvös csodásnál is csodásé rege, A költők rimes, édes álma, Dante Gyűrűs világa és Homér ege. Oh légy enyém! iPh légy enyém! Az ég is úgy akarja. oTem boldogíthat senki kívülem! t neked is meg vau Írva végzeledben, oltogy értem élj, örülj és sírj velem. > én nem tudom, de oly merész az érzés, Bünden fény és mosoly szivembe gyűl eős én kiáltok önfeledve, büszkén: Hi engemet szeret, az üdveztíl! 1Ü1 légy enyém! Jer karjaimba és dobj 2 . sutba minden jéghideg szabályt! s.z illemet tipord kis lábaiddal, cp'ipord a férfiért, ki feltalált! Kövess a vészbe, tűzbe őrületbe, Felem élet-s halálban egyesülj! / vezz körül mint repkény büszke tölgyet, llválhatatlanúl, letéphetetleuűl ! h légy enyém! Ha egyszer az euyém vagy, rósz komédiát csak nevetem ; belemerülök tiszta mély szemedbe, ágé fejem’ öledbe temetem, e rajtad csíiggök néma áhítattal ’ te elsimítod felhős homlokom’ . . . s ha elszédülünk a mély gyönyörtől, ti Őlébredünk majd rózsás halmokon. . Ii légy enyém ! Az égbe vagy pokolba, íak engemet kövess, csak jöjj velem! atalmas, gazdag, dús világba viszlek; ,< semmiségbe hullnál nélkülem. j’öJiyürü ország az, hová vezetlek! Óh légy enyém ! Örök nyár lesz felettünk És mindenütt kisér, hová megyünk. Kedvenczei vagyunk az Isteneknek, Mind azt akarja: boldogok legyünk! A földön egyre foly a dőre játék, A léha küzdés, zavaros beszéd ; Mi csak nevetjük s érezzük magunkban Éjszak nyugalmát és délszak hevét. Óh légy enyém! Szivünkbe zárva minden: Mi ketlen vagyunk az egész világ. Mi kiv(iliink él : csenevész, kopár az, Sötétség és kietlen pusztaság, Mi itt nem él, végkép el van temetve És jobb lett volna nem születnie. Ki tőlünk nem nyer egy mosolyt jutalmul, Az koldus, anuak nincsen semmije. Óh légy enyém ! Maradj örökre vélem ! Légy mentő angyalom és démonom ! S ha ez elaggott sárhüvelyt megunva Mint hitvány rongyot végre eldobom És az enyészet bűvös máglyafénye Mint tisztitó oltártűz fellobog : Nirvána csöndes, szent ölébe térve, Leszünk egymásba halva boldogok. Komjáthy Jenő. A perjel titka. — Novella. — II. — De Benő, mi jutott eszedbe, moud- 1 ták barátai, ily betegen! . . tárgya volt ez az actus, melyet még nevezetessé tesz az uj polgármester programmbeszéde. Bemutatjuk egész terjedelmében: Tok. közgyűlés ! A megtörtént egyhangú megválasz- tatásommal igénytelen személyem iránt tanúsított nagy becsű bizalomért köszönetéin nyilvánítása mellett, kijelenteni helyén látom, hogy e polgármesteri állást, és az ezzel egybekötött elnökséget, a jelen viszonyok között ismerve annak terheit és a vele járó felelőséget, nem csekély aggodalommal foglalom el. Bátorít azonban a remény, hogy szeretett tiszttársaim, és az igen tisztelt közgyűlés támogatása, és közreműködésével a nehéz feladatnak, és várakozásnak megfelelni sikerülend. Nagy ígéreteket tenni ezen alkalommal nem tartom időszorintinek, csak is annak kijelentésére szorítkozom, hogy a takarékossági eszmét mindenkor szem előtt tartva, minden erőmet, időmet, és tehetségemet, úgy a várost, az árvákat, és egyes feleket érdeklő ügyek előmozdítására, egyenes és lelkiismeretes elintézésére fogom felhasználni és irányozni. Pap János beszédét lelkes éljenzésekkel fogadták, mire a népes közgyűlés feloszlott. A kereskedő ifjúság érdekében. Kimondjuk tüstént határozottan cikkünk célját: mivel az osztorgomi kereskedő segédeknek nincs idejük magukat szellemileg kiképezni, nincs idejük ön— Csak voltara, már nem vagyok az, lelelte Benő. csak akarni kell s a többi önmagától jő; egészséges vagyok, nem szabad betegnek lennem ! — Valószínűleg a villany gyógymód tette meg hatását, kezdé meg egy sápadt báró, ugyan mondd csak Benő, de őszintén! ajánlhatod ? . . mi? . . . Egész komolyan kérdem barátom, azért kérlek ne mosolyogj, mon Dien ! hisz öregszünk nem csoda, képzeld már 29 éves múltam . . ne, nem ! — még csak leszek ! — Apropos, holnap mind- nyájátokat szívesen látlak. Egy szerencsétlen tévedést fogunk megünnepelni : születésem napja lesz ! — Még egyszer mulatni szeretnék, — s aztán megkezdem én is a villany kúrát ! — — — Ah ! jó hogy talállak Benő, szólt az ekközben belépett Báró Tiborczy Tihamér. ugyan mondd, tehát csakugyan igaz?., és ezt nekem mástól kell meghallani ! ? — Hiszesz te a babonában ? kérdé a gróf. — Mily naiv vagy te ma kedves Benőm, válaszolt mosolyogva barátja. — Hát mit tartasz álomnak? — Az agy további működését öntudatlan állapotunkban. — így tehát ebben sem hiszesz ? — Oly kevéssé mint az előbbiben, de hagyjuk ez elmefuttatást üres időnkre, válaszolt Tihamér, igazán még ha meg álmodom se hittem volna el . . és vájjon ki a boldog ? — Ha ily türelmetlen vagy akkor nem hiszem hogy egyhamar megérts — szakitá félbe barátja beszédjét a gróf, figyelj tehát rövid leszek. A napokban kétszer egymás■ művelődésük érdekében más szerencsó■ sebb városok ifjúságához hasonlókig összejöveteleket rendezni: legalább a vasárnap délutánt áldozzák fel kereskedőink az ifjúság részére. Nem uj tliéma a vasárnapi muu- ;| »szünet ezer és egy bőrön keresztül bujt kérdése. Angliában a prózai, számitó Angliában megköveznék azt az embert, a ki vasárnapon boltját nyitva tartaná vagy segédeivel dolgoztatna — ők, az angolok tudják legjobban miért. Mert a pillanatnyi előny fölé tudják helyezni az általános hasznot. A’ vagy B’ hogy három kalappal vagy négy vasbögrével többet ad el hetenként, többre becsüli, ha segédje elméjét miveli, fáradt testét pihenteti, hogy az ünnepnap múltával annál nagyobb kedvvel fogjon munkához, annál nagyobb ismeretkörről legyen segítségére. Nem hivatkozunk az egész világban hullámzó eredinónydús agitáczióra a vasárnapi munka ellen, nem az emberi- ségi szempontokból felhoztató érvekre — mert tudjuk, hogy Esztergomban vagyunk, az önérdek, a helyiérdek, a pillanatnyi érdek honában. Érveinket egyedül a helyi visszouyokból akarjuk meríteni. Hol van az a nagy akadály, mely kereskedőinket — nagy részben — visz- szatartja attól, hogy teljesítsék segédeik legforróbb óhaját: a vasárnap délutáni mimkaszünetet ? Az esztergomi kereskedelem legfőbb éltetője, a vidéki nép ilyenkor nincs idebent; mert jóllehet délelőtt bejön, a délutánt otthon falu. jáhan tölti. A helyi vásárlók nem lehet, nek akadály, mert — jó tiulomásuup szerint — ép vasárnap délután menne ^ utáu megjelentek álmomban őseim s még most is fülembe cseng a siri baug, g tisztán emlékszem a szavakra : „Az ősi Alpároknak uem szabad kihalni — bár öutestvéred leuue is a nő, - mely nemim le sarjának életet ád !“ .., — No szerencséd hogy uincseuek nővéreid! vágott közbe pikáns hangon Tihamér báró, de csakhamar elhallgatott, mohón olvasva a Benő által átnyújtott levelet í „Méltóságos gróf ur! A Sellyéi uradalomhoz tartozó Karád község templomában őrzött anyakönyv 173 lapján, 18 . . augusztus 18-án született Karádi Ilona neve van bejegyezve. Nagyon csalatkoznék gróf úr, ha ezen önkénytelen felkiáltással „vájjon mit érdekelhet ez engem“ félre dobná levelemet ! Egy öreg ember, kinek napjai már megvannak számlálva, vallja be töredelmesen bűnét, hallgassa meg kérésem, mert nem lehet oka kételkednie egy perjel gyónásának valódiságán. Midőn boldogult atyja Sellyéi és Za- rándi Alpár Iván gróf végperczeiben gyóntatóért küldött, a szomszéd Karád faluból, hol az időben még mint segédlelkész tartózkodtam, engemet hívtak át. — „Itt vau 20 ezer forint — szólt elhaló hangon a boldogult gróf, átnyújtva egy utalványt, ennek kamatjait Karádi Lui- záuak, — Ilona ayjáuak évenkint pontosan szolgáltassa ki, egész a leány férjhezmene- teléig, midőn hozományképen a tőke is reá száll and. Eu becsületes embernek ismerem önt tisztelendő ur. folytató a gróf — bízom is
