Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 50. szám
legkevesebben vásárolni; de még e kevés is bátran megtalálja másnap az illető üzletet anélkül, liogy félni kellene attól, hegy hat rőf vászon miatt, Budapestre vagy Komáromba fog utazni. Üzleti érv nem emelkedik a vasárnap délutáni boltbezárás ellem Hanem egy akadály még is van. X. és Y, szívesen bezárná üzletét maga is jobb szeretne a kávéházban billiárdozni, mint a pénztárnál ásító zni, — de mikor Z nyitva tartaná a boltot s elhódítaná azt a másfél „Tvundschaftot“, a ki az egész délután jön. Nagy baj ez. Ezen törik meg a kereskedő segédek szép reménye, vasárnap délutánja, szellemi képzése. Nem sokat bízunk az esztergomi közönség összetartásában; de ez esetben talán még is lehetne közös elhatározásra bírni az összes kereskedőket, hogy t. i. vasárnap délután zárják he az üzleteket. Budapest óriásahb mérvben gyakorolja a konkurrencziát; vasárnap délután azonban a legnagyobb forgalmú váczi- és hatvani utczában nem lehet látni nyitott üzletet. Egy kis összebeszélés és hisszük, tudjuk, hogy mindegyik kereskedő becsukja az üzletet s kocsira pakkolva családját kirándul az erdőbe juniálisozni. De a mi szegény, szellemképző összejövetelek ért ábrándozó segédeinknek sokkal szerényebbek vágyaik, mint egy karthausi baráté! Ok e kegyet csak is a nyári hónapokra kérik, mikor csakugyan hiába van nyitva a holtajtó, — nagyobb merészségre nem vetemedik képzeletük, kót-károm hóig legyen vasárnapi szünetjük egy évben. Igazán nem sok. Minek több szót vesztegetni ez ügyre. Olyan tárgy az, melyet csak szóba kell hozni s várni a feleletet reá. Mind a niellett azonban nem mulaszthatjuk el záró sorainkban azon meleg óhajunknak kifejezést adni, hogy Esztergom miveit s felvilágosodott kereskedői nem fogják elejteni az eszmét s alkalmat fognak adni a kereskedő ifjúságnak hogy önmüve- lődési egyesületeikben, köreikben,melyek most az összejöveteli idő teljes hiánya miattaz esztergomi többi egyesület sorsában részesülnek, az az tesp-ednek; szellemi munkálkodásaikat megkezdhessék s társadalmunk hasznára folytathassák. Úgy is elég a panasz társadalmunk ders phisikai üdülése végett sürgetett kérdés mindeddig megoldást nem nyert. Ajánljuk az eszmét kereskedőink testületének humánus pártfogásába s kérjük, hogy egyetértő elhatározással szüntessék meg a vasárnap délutáni üzletet. Azok az előnyök, melyekben ez által kereskedelmi ifjúságunk részesülnek, búsás kamatokat gyümölcsöznének nemcsak kereskedésünk, de társas emelkedésünk ügyének is. A Szerk. A népösszeirás használatáról. (Vége.) medtsége miatt. Veritas. A részletesen taglalt kérdést lapunk már régebben fölvetette, de a helybeli kereskedelmi ifjúság szellemi művelődése Évenkint kívántatik tőlünk az egyházi névtár (Schematismus) kiigazítása is és pedig nemcsak híveink számának szaporodása, vagy csökkenése, hanem más vallásfelekezetek számszerinti közlése tekintetéből is. Hiveink számát nem lehet az anyakönyvek- ből hitelesen közleni, mert az el- és be- költözöttek nem jegyeztethetnek be; más vallásfelekezetek lelkészei pedig, vagy nem közlekednek eggmással, vagy pedig anyakönyveikkel épen azon állapotban vannak mint mi, ismét tehát a népösszeirásra szorulunk. A ragályok : cholera, tiplius, himlő, torokgyík, bujakór, aszkór egész családokat szoktak megragadni. Az erkölcsi jó és rossz is, a családokban terjed és ver gyökeret. Igen különös felfogást tanúsítana tehát az, ki a községet egyénenként, akár az anya- könyvekből, akár az adólajstromokból tanulná ismerni; mert azok a kort ezek a vagyont kitüntethetik, de a községi élet a családoktól feltételeztetvén, ezek tömör vagy laza összeköttetéseikből lehet ép vagy bőm 1 adózó alapokra következtetni. A házasságokat a családok kötik és szövik, ezek bontják és rontják meg. Átaljában az egész község más morális erőt tanúsít, ha családjaiban, és mást, ha egyéneiben vizsgáltatni. Sok háznál az egyén díszben, a család pedig nyomorban jelen meg, mint a természetbon is a törzs már sokszor korhadt, az ágak pedig zöldéinek és virágoznak. Ki a községeket mint organisált testületeket figyelmére méltatja, sok oly momentumot fog lelni úgy fejlődésükben, mint hanyatlásukban, melyek nem csak szemléletre hanem feljegyzésre is méltók. Egy testületben, mely organismussal bir, minden közrehat és más erdményt tüntet fel, mintha a községet egyénekre szétosztjuk. Milyen munkaerőt képes kifejteni, a családok alakulásától függ, mert ugyazou vagyon mellett a családok néha tönkre mennek, 1 néha felemelkednek ; mennyit bir a község termelni és mennyit fogyaszt, a családok szilárd állásától feltételeztetik. A község nemzetiségének fentartása, vagy hanyatlásának okait nem abban tapasztaljuk, hány idegen s más nyelvű költözött he, lianem miként olvadtak be a családokba, vagy pedig külön válva, külön elemet képeznek. A Községi igazgatás is magán szokta hordani azon családok tulajdonságait, melyek annak élére vergődnek, vágy terjedtségüknél fogva ellenállást képeznek. A bortermelők, hajósok, fuvarosok vagy mesteremberek különböző erkölcsi hatással szoktak lenni a községi élet jólétére. A részvétel a közügyekben nagyban feltételeztetik a családok tömör képzettségétől, az elhagyottak csak házi tűzhelyeiket őrizik, nem a községet. Továbbá alig van község, hogy csoportok ne tömörülnének néha egyesületeket ne képeznének. Yan iskolaközönség, van vallásfelekezeti közönség, vannak választók, iparosok, földmivesek, mesteremberek, napszámosok, üzérkedők, hajadonok, legények, árvák, özvegyek, házasok, zsellérek, birtokos osztály, iutelligentia, ágybér fizetők gyónó közönség, adakozó, szegény, beteg közönség, mindezen nép mozgalmakat csak a helyes összeírásokból lehet megismerni, mi gyakran szükséges, n ert a mellőzések néha vagyonra, noha pedig olyan tulajdonokra vonatkoznak, melyek kár és nehezteléseket vonnak maguk után. Ezen tekintetekben is feltűnők a uép- összeirásnalc hasznai, mit sem szólva azon statistical közleményekről, melyek hivatalosan évről évre mindgyakrabban követel- tétnek a községektől és be is terjesztetnek, de elég hibákkal tömve, csak is azért, mert az anyakönyvekben s adólajstromokban olya- kat is fel akarunk találni, mik ezekben nem foglaltathatnak. Már ha a népösszeirásoknak a községek, a lelkészekkel együtt hasznát vehetnék, szükségesnek vélném azokat minél nagyobb figyelemmel szerkeszteni és időszakonként kiigazítani. Ezen okoknál fogva a közelmúlt ösz- szeirás alkalmával tapasztalt akadályokat itt felemlíteni helyén találom. A köznép születésének évét, hó és napját csak gyéren tudta; a házak számát bemeszelte, a kiosztott lapokat nagy részben be nem töltötte; a halmozott munkát összecsődülés által vélte siettetni; holott azért mert az anyakönyvekből a születés idejét soknak azonnal felütni nem le.ietett, sokan pedig másutt születve, ezt csak megközelítőkig tudták előadni, a munkának végrehajtását hátráltatták. Ehhez járult, hogy az összecsődülés helyet házról házra járni még nagyobb bajjal volt összekötve, mert több ügynök kívánaténak több felé egyszerre eleget tenni leli etetlen- nek látszott. Ezen akadályok jövendő megszüntetésére a községek erejét meg kellene leszit- teui és a nép kitanitásábau minden elöljárónak miutegy vetélkedni, mert ezen előzmény nélkül vagy a végrehajtók erélyes fellépése oly reactiót szülne, hogy az ösz- szeirást ez tenné lehetetlenné; vagy pedig belefáradva az ostromba, kontárművó válik az egész összeírás, mint ezt jobbára tapasztalhattuk is. Mért ne lehetne a nép iskolában a tanulóktól évről évre feljegyeztetni születésűk évét, havát és napját,, va~ lamint házi és családi foglalkozásaik viszonyait is ? Mért ne lehetne igénybe venni az egyházi szószéket is, és pedig épen akkor midőn a hirdetés és kitanitás időszakonként sok jelenlévő figyelmét megragadná ? Mért ne adhatnák elő a jegyzők és községi képviselők élőszóval azt, mit a nép nyomtatás ban elolvasni nem szokott ? Én a szószéknek nagy hasznát láttam, mert a nép mintha saját munkájára sereglett volna össze minden ellenszenv árnyalata nélkül hozta vissza betöltendő üres lapjait a község házához, s békében távozott. Ezen kívül a népösszeirás két példányban leuuó készítendő, melyek egyike a községben maradna és bizonyos meghatározott idő múlva, táláu évenként kiigazítandó Lame. Ehhez ugyan nem lennének elegendők az anyakönyvek, mert ezek nyomán a be- és kiváudorlotcakat kitörülni vagy beírni nem lehetne; de ha a községek megfontolnák, hogy tiz év múlva készem találnák kezeik között a sok hibától megmentett üépösszeirást, talán hajlandók leimének egy állandó bizottságot kebelükből kiküldeni, mely a lelkészekkel együtt fáradságát nem kímélne. Végtére megjegyzendőnek vélem, hogy ezen kiigazítások csekély fáradságot és semmi költséget sem kívánnának. Egy tized részéf a tiz évenkénti összeírások fáradozásainak nem vennék igénybe, mert a kiigazítást az egész község összeírásával összehasonlítva még ezen arány is tetemesen megváltoznék ; annyival is inkább, mert minden község bizonyos már megszokott terv szerint, annyi részletben vehetné foganatba a kiigazítást a mennyiben czélsze- rünek vélné az elmúlt évekről befejezett anyakönyvek pedig nagy részben készen szolgáltatnák kézre az adatokat. Az egész munka óveukint talán egy század részre olvadna le. Kettőt semmi esetben sem kellene elfelejteni, először : hogy nem lenné- j nek hiteles okmányok, melyek az anya- : köuyvekuek praejudicálnának, másodszor: : hogy a községek nélkül végrehajtani nem lehetne. En folyó év január havától községünk uépösszeirását meglepő sikerrel használom és ép ezért lelkésztarsaimuak bátor vagyok : jelen soraimat figyelmébe ajánlani. Nedeczky Gáspár dömösi plébános. Színházi szemle. 11. Mukányi. (Dr. K. L.) Szombaton adták- a mi deszkáinkon először. A bohózat felé hajló < vígjátékot igen középszerűen fogadta közön- 1 ségünk. De ennek sem Csiky, sem egészen az előadás az oka. Hanem először is a sajátságos alakok, kiket (valljuk meg őszintén), a vidéki közönség egészen meg nem ért. Mert a Szarvas Gábor iskolájának minden túlzását képviselő ortholog nyelvész- comicuma, például a mi közönségünk előtt nagy részben érthetetlen maradt. Van azután még egy-két nagy részben ilyen alak, de sokban maga Mukányi is az. Mert olyan rangkórvadász, a milyet Csiky rajzol, a maönben, nyújtsa kezét, mint szavának zálogát, és esküdjék meg, hogy titkomat nem árulja el.“ Kezemben volt a kereszt . . ő ráte vé kezem, s éu megesküdtem. Leírva e sorokat, megszegtem eskümet és mire olvasni fogja gróf úr, lelkem már a túlvilágon kéri istent s az ő bocsánatát. Boldogult atj'jának utolsó szavai ezek valának : „Karádi Luiza ifjúkori szerelmem, s ennek gyümölcse Ilona, — ő tehát vérem, gyermekem ! de ősi családom fénye nem engedi hogy törvénytelen ág vegyüljön közénk és fiam Benőnek sem szabad pirulni atyja könnyelműségéért !“ Szegény ember voltam . . a pénz el- kábitott : vétkeztem ! A 20 ezer forintnak még csak kamatjait sem küldtem Ilona szegény anyjáuak, ki a legnagyobb szükségben Budapest egyik külvárosában, a hová rokonai üldözése elől menekült, a Róvay ut- cza 11. száma alatt, nemsokára mégis halt.------------Ma már gazdag vagyok. Nevem é s személyem mindenki előtt tisztelve, becsülve áll. Az egykori segédlelkésznek ma már perjel czime van ! És ki merné csak gondolni is hogy egy apátság főnöke egy pap, vétkes, gonosz legyen ! Eddig nem tudta senki, ma már tudja a gróf, s holnap talán az egész világ ! Csakhogy addig élni én már nem fogok ! Hogy Ilonából mi lett, azt máig sem tudom.— Ide zárva küldöm a 20 ezer írtról szóló utalványt a kamatokkal együtt. Ha .sikerül feltalálnia Karády Ilonát, mondja meg neki hogy halálos ágyamon kértem bocsánatát. Ezzel titkom végéhez ért. Azon óhajjal tevén azt gróf ur kezébe : Vajha letűnnének ez előítéletek s mint két szerető testvér élnének boldogan tovább ! . , .18 . . február 7. Dezséri Domonkos perjel.“ Tihamér némán adta vissza a perjel levelét, s pár perczig elgondolkodva járt föl — alá ; mig végre megállt Benő előtt és merengéséből ily szavakkal rázta föl : — A perjelnek igaza vau, és vajha ne törődnél te is az előítéletekkel s mint két szerető testvér élnétek boldogan tovább ! Kedves Benő, hiszen az ő ereiben is atyád vére csörgedez, nos no gondolkozzál hát tovább, ne engedd, hogy a büszkeség legyőzze a szeretetet . . . igen, igen neked szeretned kell, a nélkül hogy láttad volna, már is szereted őt! . . . ugy-e megengeded azt, hogy éu keressem fel ? Oh engedd, hogy én kutassam át a főváros minden rejtekét, és ha hirt holnapig nem hozok, úgy tagadd el, hogy csak ismertél is valaha ! és sietve eltávozott. — — Benő lassan és gondolkozva hagyta ott a casinó termeit s palotájába hajtatott. Dolgozó szobájába térve azonnal Adorjánt, hivatá. — Kiküldötted már leveleimet? — Bocsánat uram, azonnal elfogom küldeni . , . — Egynek kivételével. Corsini Ilona, Szép utcza 13 sz. a. van czimezve, — ezt hozd azonnal fel, a többit elküldheted. Néhány perez múlva már a gróf kezében volt ez óhajtett levél. Eelszakitva a boiitékot halkan olvasni kezdte : „Kedves Ilonám ! Egyik legjobb barátom ma fejezett be egy modern drámát. Egészen a kegyed számára, kitűnő és hálás szereppel irta meg. Vájjon remélhetem-e hogy szives engedőimével az olvasó próbát holnap a múzsák szentélyében, kegyed lakásán tarthatnék meg ?“ E közben már egészen beesteledett ; n félig átolvasott levelet maga elé téve, várakozott mig a szolgák a lámpákat meg gyújtva behozták. vájjon mit tartalmazhatott a levél többi sora ? . . senki sem tudta meg ^ soha ! Másnap már korán fenn volt. És nagyon nyugtalannak látszott. Türelmetlenül várta barátját és egy baljós sejtelem mégis azt súgta neki, bárcsak ne tudna hozni semmi hirt. Délelőtt 11 óra volt midőn az előszobában zaj hallatszott. — Szükségtelen minden bejelentés hangzott a báró szava — s néhány pillanat múlva már diadalmas arczczal a teremben volt. — Kedves Benőm egyetlen barátom — kiáltott Tihamér, testvéred él s barátod örül, hogy egykoron téged is boldognak fog láthatni ... — Beszélj ! ez volt az egyetlen izgatott hangon kiejtett szó, a mit a gról mondani bírt. — Corsini Ilona, és Karádi Ilona, - folyta tá Tihamér, egy és ugyanaz! ... s ——i—^* kimerültén egy pamlagra dőlt. -- — —f_ _ _ __________ ._ M intha villánra csapott volna le, Benő' oly derniedten állt s szemeit mereven hordta , végig a tegnap irt levél többi sorain, az- : - után szó nélkül tépte szét ezer darabra... . és barátja keblére borulva sirt . . köuye- ■ - zett! ! , . — — I Másnap az Ősz Adorján kisírt szemek- - kel és gyászruhábau már kora reggel in- - dúlt Tiborczy báró lakására . . . — Az Istenért, Adorján mi történt?**; A bű szolga szavait elfojtja a zokogás a s némán nyújtja át a hozott levelet. Tihamér lázas sietséggel töri fel a ß pecsétet s egy pillanat alatt fájdalmasan u felkiállt '• — Mindenható isten! Benő gróf! — Ma reggel 3 órakor kiszenvedett í í --Egyik kezében a pisztolyt s a másikban a a báró űrhoz czimzett levelet leltem .... hangzott tompán a komornok válasza, ld i>j könyeit törülve, lassan eltávozott . , . „Egyetlen barátom ! — igy kezdő-.-! dött a szomorú levél. Az ide zárt okmányok és végrendele- - tem alapján törvényes utódom és örökösöm ) Sellyéi ós Zaráudi Alpái Ilona grófnő- — Fogadd őt kérlek pártfogásodba, s légy helyettem gyámja, védője, . . mindene I Ö egyedül áll. Apját nem ismerte, anyját korán elveszítette, nekem pedig bűn nélkül nővérem nem lehetne ! . . Ez fiz, a miért meg kellett halnia Benődnek.“
