Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 49. szám
Esztergom III. évfolyam 49 szám. Vasárnap, 1881. junius 19-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ..............................................6 fit. — krf él évre.........................................................3 „ — „ é vnegyedre.......................................................1 „ 50 „ E gyes szám: 6 kr. A7. eldlizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ lciadéliivatalálijiV. Széchenyi-tér 35. sz. intézemlok. Megjelenik : h e t e ii k i ii t k t s z e r vasárnap és csütörtökön. NyiIMér petit, soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közélteinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sr.erkesv- tőséghez, j_yŐRINCZ —LJTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Az uj polgármesterhez. Holnap városi közgyűlési nyelven : p o 1 g á r ni e s t e r v ál a s z t á s lesz. Maga a választás semmi egyéb üres formánál. Mert voltakópen nincs is más jelölt s nincs is egyéb megállapodás, mint Pap János. Tehát már ma üdvözölhetjük őt, a kétségkívül igen érdemes férfiút, mint nj polgármestert. És ez alkalommal nemcsak jogunk, de kötelességünk is, hogy üdvözletünket összeolvasszuk várakozásunkkal és igényeinkkel. Pap János ur alaposan ismeri városunk minden legcsekélyebb ügyének természetét. Praktikus értelem, megfontoló ész, gyakorlati tapasztalat vezette őt eddigi hatáskörében, a hol az egész városi közönség legőszintébb elismerésére meg is állotta a maga he- [ lyét. De mint polgármester egész uj viszonyok közé kerül. Mikor a professorból igazgató, az > ezredesből tábornagy s a senatorból [j polgármester lesz valaki, az minden- ♦. esetre nemcsak hatáskört, de sze- [ repet is vált, tevékenységet fokoz s magasabb álláspontjához illő törökvészeket tűz ki. Ezeket a törekvéseket keressük mi í uj polgármesterünkben, a ki a hol- r■ napi közgyűlésen átveszi városunk légii magasabb polgári kitüntetését, a pol- .p gármesterséget. Pap János nem tartozik a mai § gárda emberei közé. Conservativ szelnem, a ki tartózkodik az újításoktól, e erősen körültekintő alak, a ki szeret biztosan számolni s épen azért nem sok számmal dolgozni. i\. körülményeket szereti kibékíteni egymással s az összeütközéseket elvből kerüli. Épen azért nagyszabású programmot nem is fog kitűzni s hatalmas actió.t nem is foer megindítani, mert kitartás helyett összebékitós s erély helyett általános egyetértésért aggódó törekvés fogja vezérelni. De hát az adott siralmas körülmények szerint senki se fog Pap Jánostól csodákat követelni. Olyan sajátságos viszonyok közé sülyesztette városunkat mostoha törvényhozásunk, hogy még a lángész ereje se volna képes azokkal a bilincsekkel kormányozni. Ha csak össze nem törné. Erre pedig Pap János nem fogja izmait igénybe venni. Tehát mit várhatunk ? Elvárhatjuk, hogy uj polgármesterünk mindenekelőtt valóságos polgár- mestere lesz városunknak, ki városi érdekeinket férfiasán képviseli minden hatalomnak látszó ideiglenesen uralkodó elemekkel szemben. Elvárhatjuk, hogy odahaza a városházán erősen rendbeszedi mindazt, a mit eddig slendriánságnak neveztek, s a mi ellen eddig állandó hadat vezettek városunk érdemes fejei. Elvárhatjuk, hogy eddigi tevékenységét még inkább megfokozza s eddigi lelkiösmeretességét még határozottabban gyakorolja. És elvárhatjuk, még pedig joggal elvárhatjuk, hogy a modernebb eszméknek, a korszerűbb irányzatoknak jogosult előnyöket enged s meghajol mindazon utak előtt, melyekre a múlt idők emberei csak tétovázva mernek rálépni : a haladás utjai előtt. Ha már az óhajtások országát járjuk, csatoljuk még ez eddigiekhez azt is, hogy legyen Pap János a mostani gyászos városi állapotok utolsó p o 1- gármestere s készítse elő ereje minden fokozásával azt az utat, mely önállóságunkat, függetlenségünket s önérzetünket újra visszatereli, s ha ezt közös és .egyetértő munkássággal keresztülviszi, akkor legyen sokáig 1 e g- e 1 s ő p o 1 g á r ni e s t e r e egy égészen uj s egészen boldog Esztergomnak ! Dr. Körösy László. Egészségügyi kérdés. A lefolyt tél és korai tavasz nagyon sokáig keserű emlékezetben lesz városunkban. Alig volt család, hol a járványos betegségek el nem kara,póztak volna. Az orvosok azt mondták, hogy a bajok fő forrása a talajvizek roncsoló természetében s a levegő megromlottsá- gában födözhető föl. Hála az égnek, hogy betegeink közül aránylag nem sókan hagytak el örökre s hogy a járványos bajok elvégre is elhagytak. Minden valamire való vidéki város az egészségügyi kérdések tisztázásával kezdi sorsát javitani s jövőjét biztosítani. Nálunk ez a kérdés egészen mellékes valami. Mindenütt az ivóviz javításán fáradoznak s gyakran messze távolságból csövezik be a városba a források üde tartalmát. Mi megelégszünk pos- liadt dunavizünkkel s megromlott kút - vizünkkel. Mindenütt rendezik a csatorna-rendszert, hogy a bűzös kigőzNl^ése^h^ fertőzzék meg a levegőt s nálunMffm- denre gondolnak inkább csak csatornázásra nem. Vezessünk csak végig egy jóizíé'sű idegen urat a városon, a ki még nem szokott hozzá legförtelmesebb árnyainkhoz. Szemébe fog ötleni az a több helyütt majd egy méternyi szélességű nyílt pocsolya, mely végig hasítja a várost, akár csak a Duna meg a Tisza Magyarországot. Undorral fog elfordulni attól a kékes fekete miasma teleptől, mely undok bűzt terjeszt mindenfelé. És bizonyosan az lesz az első kérdése : — Hát egészséges látó és szagló érzékük van-e azoknak az uraknak, a kik ezt a gyalázatos piszok gyűjtőt végig vezetik a városon ? Bizony igen primitiv haladási érzék nyilatkozik ott, hol csatornázási rendszerről nem mernek beszélni. Egy szegény paraszthoz befordult egyszer egy utazó tikkasztó nyár derekán. Vizet kért s helyet, hogy megpihenjen. A vendégszerető magyar gazda mindjárt befut a kamrába s kihozza a bort meg a húst, hogy gyorsan megvendégelje az utazót. Föltálalják a húst. Megromlotton s élvezhetetlenül. Föladják a bort, melegen és eeztesen. Az ereklyék. Hervadt rózsaszirmok Megfakult virágok, Szín és illatban mily Gyönyörük vakítok, Rózsás ujjak áltat Kis csokorba téve —- - Árva szivem adtam Érettük cserébe! — Kégen elhervadtak Mégis őrzőm gonddal, S ő cserébe szivem . . Elvété azonnal ! Nem félek én V. R. Nem félek én ajöiőtőJ, Készen vagyok, jöjjön bármi Eltűröm a fájdalmakat, Melyektől a szív megszakad, Megtanult a szivem fiijuk Nem félek én a jövőtől, Legyen bár a régi átok ; Akár milyen szép a rózsa, Ha pereg a szirom róla, Eldobjuk a tört virágot. Nem félek én a jövőtől Tűrtem én már sokat-sokat - Ha elheivíiszt a fájdalom, Ha elzengem hattyúdalom, Lesz még egy sir, mely befogad. Nem félek én a jövőtől Jöjjön bármi kész e lélek ; — Hanem látni azt, hogy téged Megölnek a szenvedések, Oh, ez fájna, ettől félek ! Lévai Sándor. A perjel titka. — Novella. — t Gróf sellyei és zarándi Alpár Benő, utolsó fi-sarja ez ősrégi családnak, alig volt 20 éves midőn atyja halálával, Sellye, Za- ráud, s a még hozzá tartozó számos nagybirtokot, mint reászállott örökséget, tulajdonjogilag átvette. Á kezelést anyja részéről egyik távoli öreg rokonára bízván, s régi vágyait megvalósítandó, csakhamar elhagyta elődei ősi várát, és lázas sietséggel a fővárosba utazott. Atyjának kiterjedt ismeretsége és Ösz- szeköttetései az ifjú Benő grófot is rövid idő alatt mindenütt ismertté tevék. Első megjelenésé, vagy mint mondani szokták föllépése, a „jockey club“-bau volt. Roppant vagyonának hire, nemcsak a férfiak előtt feledtetek még fiatal korát, hanem különösen a mamák szemében szeretetreméltóvá, azaz jobban mondva, keresetté Ion. hölgyvilág, s az első bál alkalmával a legelegánsabb és legszebb „nemes“ melléknevet egyhangúlag neki ítélték oda. Es méltán. Ifjú ereje teljes virágában holló fürtjei, fénylő szemei, és délezeg termetével nagyon kitűnt töboi kortársai között. Ily előnyökkel ezután öt évig a fővárosi előkelő világ egyik legkedveltebb ifja, a salonok legelső hőse volt. Ekkor lemondva eddigi szerepléséről, abban hagyva kalandja és hódításait, váratlanul elhagyta a fővárost és utazni ment. Eltűnése természetesen nagy feltűnést keltett. Némelyek titkos párbajnak magyarázták, mások szerelemmel hozták összefüggésbe s volt olyan is, ki pikáns adomákat regélt. Egy ideig csak folytatták a találgatást de végre mint minden, — bármily érdekes legyen is, — csakhamar letűnt ez is a napirendről. És senki sem gyanitá, hogy betegen távozott el, üdülést, nyugalmat keresve. Senki sem vette észre, hogy a néhány év előtt még üde arez, lassankiut mint veszti ifjúsága rózsáit. Oh mert hisz1 oly sok egyforma között a bágyadt és beesett szem, a halvány arcz, és kimerültség jele, elvesz, — vagy talán mert már nagyon is természetesnek találják, fel se tűnik ! — Utazásában összejárta az összes gyógy- és fürdő helyeket, — de csak szórakozást s nem gyógyulást talált. Szomorúan, sőt megborzadva kellett 1 tapasztalnia, hogy hiába keresi azt, mit ha Benő gróf sem találta meg többé ily könnyelműen elfecsérelt ifjúságiit. Tél volt midőn elhagyta palotáját, a mely egyike Budapest legszebb épületeinek, és a mely nemrég Magyarország legelső nemesei, herczegek és grófok találkozási helye volt, — ma mint egy csöndes zárda, melyből kihaltak lakói, leeresztett függönyeivel oly komoran — de azért nem el - hagyatva áll. Két évig volt távol. Midőn elment épen farsang ideje volf, a melyhez annyi szép, kedves sőt pikáns emlékek fűzik őt— és megérkezésére ugyanezt az időszakot választotta. Az induló házból egyszerű bérkocsiban jött. Kedvelt komoruoka és utazásában hű kísérője Adorján karján vezette föl az alig 27 éves Alpár Benő grófot a lépcsőzeteu. A szolgák néma meghajtással üdvözölték rég nem látott urakat. A gróf meghagyva Adorjánnak hogy senkit sem fogad, dolgozó termébe tért. íróasztalán egész halmaz levél várt reá. Illatos czigarettere gyújtva, párolgó tliea mellett, csupa szórakozásból olvasgatni kezdett. Csakhamar ezt is megunva, lassan fölemelte fejét s tekintete öukényt a képre tapadt, mely Íróasztalán ébenfa keretben állott. Corsiui Honát ábrázolta „Arria és Mes- saliná“-ból. Soha szebb és soha szenvedélyesebb női arezot nem ismertem. , „Esstergom és Vidéke“ tucatja.
