Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 49. szám
bizony, hanem hát feszületet, meg a fim on (lók én magának Az idegen nr oda fordul a gazdájához és ezt kérdő : — Hallja kérem, honnan romlott meg az a maga húsa, meg a bora ? — Hát onnan nagyságos uram mert nincsen pénzem pinczét építeni kamrába kell tartanom az élést. Hát szokott maga kölcsönpénzbe építeni ? — Szoktam nem pinczét, de a innak házat. — No hát valamit. Ne építsen olyan históriákat, a mikre nincsen rákényszerítve. Hanem vegyen föl kölcsönpénzt, vagy koldulja össze és építsen magának pinczét., különben nem sokáig fog a romlott húson, száraz kenyéren és eczt.es boron. Így vagyunk mi is. Teremtsük akárhonnan a csatornázási összeget, járjunk inkább hitvány kövezeten még vagy három esztendeig, csak kezdjünk hozzá, mert a legfontosabb kérdés: az egészségügyi kérdés követeli. Csatornázást óhajtsunk egész vá rosunknak, ha javult egészségi állapotokat óhajtunk egész városunknak! A népösszeirás használatáról. A népösszeirás alkalmával előfordult akadályok figyelmemet felkelték nemcsak ezek elhárítása tekintetéből, hanem különösen azért, mert hasznát vehetnék annak egyes községek is. Egyátaljában mi czélból szoktak időszakon kint elrendeltetni művelt világszerte a szép összeírások, nem kitűzött czélja ezen értekezésnek, hanem ha már megtörténtek, • talán készen kéznél is vannak, hegy hasznos lenne a községekben időszakonkiut kiigazítva fentartani; e tekintetben szeretném a községek, kivált lelkésztársaim figyelmét megnyerni. Az anyakönyvel jelentékeny okmányok, melyeket hitelesen vezetni és megőrizni a lelkészekre bízatott; kötelességök tehát erről gondoskodni. Az anyakönyvek felett köuy- nytí elmondani: a lelkészek töltsék ki hiteles okmányok nyomán; csakhogy a hiteles okmányok gyakran nem hozatnak el, ezek sürgetésében a lelkészek nem nagy támogatásra találnak; a keresztelést, eske- tést, temetést elhalasztani igen bajos; az auyakönyveket betötetlenül hagyni nagy felelősséggel jár; de legaggasztóbb, hogy mindezek a lelkészek iránt ellenszenvet szoktak felkelteni; pedig a családok néha a nevüket is megváltóztatják; néha a megkeresztelendő szülőinek vallása eltagad- tatik; néha a talált felnőtt gyermekek le- telepedésök alkalmával nem tudják igazolni vallásukat, gyakran a _szül_észn^kj__kij£_be^ mondják a beiíandókat a lelkészekkel együtt Írják, s nem ismerik a népet, gyakran egy férfi sem jelen meg a keresztelésnél, úgy hogy a lelkész magára, néha egészen tudatlanokra van hagyva; néha a köznép két nevet is visel, nélia a házszám a valódi foglalkozás neme, a szülők származási helye csak bővebb utáukérdezgetések mellett tűnnek ki. Mindezen esetben a híven szerkesztett népösszeirások nagy szolgálatot tehetnének, magában értve, hogy ezek mint nagyrészben kontárművek nem hiteles okmányok, hanem óvó és segédeszközök gyanánt lennének tekintendők, de miotvogy családnév, gyűjtő lajstromokat képeznek, mégis sok fáradságtól megkímélhetnék a lelkészeket. Különösen felkelték figyelmemet a családivek, melyek hivatalosan, fontos ügyekben szolgáltatnak ki. A családok ugyanis csak elszórva, és minthogy a névmutatók félszázadon túl ritkán terjednek, csak fáradsággal szedhetők össze ; a családtagok is, könnyen eltalálható okoknál fogva, néha elhallgattalak, néha nem helybeliek által örökösödési ügyekben lcöveteltetvén, igen nehéz azon pontossággal szerkeszteni, melyet korunkban méltán megkívánhat mindenki a lelkészektől- Már minthogy a népösszeirások családou- kint hajtattak végre és pedig nem, kor, név, foglalkozás, házasság és házszám szerint; könnyű meggyőződni, hogy az összegyűjtött élőcsaládok neveit, nagy munka kímélettel Írhatnák ki a családi értesítők szerkesztői. Igaz, hogy az elhalt családtagokat itt feljegyezve nem találhatná a lelkész, de ha a népösszeirások évről évre kijavíttatnának és úgy mint az anyakönyvekben szokás, az élűi megszűntek mellé a halálozás ideje feljegyeztetnék, több évek múltával e tekintetben is kitűnő segédeszközökké nőhetnék ki magokat, mit sem szólva arról, hogy lelkiismeretes szerkesztés s kiigazítás mellett az anyakönyvekből nyerhetnék hitelességüket. A népiskolákra kétfélekép lennének használhatók. A községben szülöttek hitelesen az anyakönyvekből írhatnák ki, hanem másutt szülötteket vagy beköltözöttek, csakis a községi hatóság tartozik évenkint felekezeti iskolaszékkel közleni, már pedig azok figyelmét könnyen elkerülik azon gyermekek, kik még nyilvános életet nem élnek, még adót nem fizetnek, míg a uép- összeirások házsor szerint esaládonkiut feltüntetik. Kikerülhetetlenül használandók lennének azon községekben is, hol az iskolaadó és a lelkészek évi járandósága még mindég nem adóforint, hauem lclekszámszeriut vettetnek ki és szedetnek be; a kiskorúak ugyanis az adólajstromban még nem lévén beírva, másoknak terheltetésével, a szegénység, néha az önkény és rokonság, néha pedig a részrehajlás szokta a gyermekeket eltitkolni. Az esketések alkalmával, de átaÍjában a lelkészek joghatósága meghatározásával korunkban, midőn a könnyű közlekedésnél fogva, kivált a Duna és vasút mentében az emberek nagy mérvben változtatják lakhelyeiket és pedig gyakran nem letelepedési szándékkal, fontos kérdések Benő gróf fájó sóhajjal nyúlt a csenget}'tí után. — Pedig ha valaki, úgy egyedül te lettél volna képes megismertetni velem e szent szót: Szerelem. Adorján az ajtóban megjelent, Parancsol uram ? — Nemde péntek van ma ? — Igen gróf úr 1 — Nos tehát jó, Adorján, menj és nézd meg, mily darabot játszanak ma a „ nemzeti“-ben ? — „Ária és Messaliuá“-t uram ! — Hounét tudod, — szakitá félbe izgatottan. — Épen most hozta fel a portás a sziulapot. Jól van mehetsz! , , . azaz nem, még egy kevéssé, 9-re fogatom készen álljon a színházba megyek. — Parancsára uram, szólt meghajolva Adorján s indult , . . — Ne még ! Maradj ! — — kiáltott beteges ingerültséggel, — nem mondtam hogy mehetsz! ... — No jó Adorján, el múlt már, ne félj, nem haragszom, tehát... igen, hány óra is lehet most ? — Fél ötre uram! — Hatkor ebédelni akarok, hiszen már tudod, mint rendesen, többek között caviar, tojás omlett, őzgerincz, fáczáuy, cotelette és a többi, , , azaz nem! Madeira, Scher y és champagni! el ne felejsd. — No most már mehetsz! .... Vájjon ki lehet ez, folytatá, vizsgálva a kezébe vett levelet; az Írása ismeretlen, vagy legalább is nem emlékszem már reá! De mégis . . hisz ezek a vonások, esküdni mernék hogy Charlotte------termés zetes hogy az, hisz hogyan is gondolkodhattam ily soká, ily táuczoló, dőlt betűket csak balettiua lejthet a papírra, szólt mosolyogva Benő, és {'elszakította a borítékot.... Oh ! — — hát nem Charlotte, kiáltott fel álmélkodva, hanem Alice, az operától. . . az a szőke szép Alice! . . No akkor jobb is szeretem ! — — Sokkal csinosabb ! — — Azaz ! ? — Hiszen nekem már mindegy !! — — Oly blazirt lemondással mondta ki ez utolsó szavakat, és az a fájó mosoly a mely- lyel kisérte mondatát, oly szomorúan igaz és meggyőző volt, Hogy az alig 27 éves ifjú borzadva gondolt hátrlóvő rövid jövőjére. — S mindezt miattad, te hiú, csábos daemoni női nem ! folytatá szenvedélyes hangján — avagy tudna-e felelni közéletek csak egy is, hogy mily jutáimért érdemeltem meg cserébe e törékeny csontokat ez aszott arcczal ! — Talán szerelmetekért? Hahalia ! Hiszeu mi a ti szerelmetek? — Érdek és ügyes színlelés, hiú képzelgés, és érzékeitek kéjsóvár vágya . , . semmi Oh ifjak bár mindegyiktek példát véve rólam, reám hallgatna, akkor megtanulnátok el nem felejteni soha, bogy a pieziuy és illatos kezek által kifacsart czitromra is csak rothadás, enyészet vár ! — Jaj nekem, hogy ily későn tudtam megismerni ez igazságot! Korai tapasztalásom tagad - hatatlan jelét, kopasz fejem, korom szégyenére mindenki előtt oly raeggyőzőleg hirdeti ! — Egykori dús hajam fényes hajmerülhetnek fel az úgynevezett domicilium és quasi domicilium meghatározásánál, mit előidéz azon körülmény is, hogy már magok a lelkészek sem elégednek meg hat heti tartózkodással annak meghatározásában, vagy megalapításában. károsokban az ideiglenes hivatalnokok, falvakon a szolgák és szolgálók, közellevő községekben a báuya és rakodó-őrök, a kórliázbeliek, a segédek az üzleteknél alkalmazottak a lelkészektől nem csak véleményt, hanem indokolt utasítást is követelnek egyházi illetőségük meghatározásában. Ezen esetben hasztalan ütjük fel az anyakönyveket, valamint másnemű hiteles okmányokat is, ha nem a kiigazított népösszeirások, melyek a letelepedéseket úgy, mint a község kötelékében feivetteket, tehát a honosságot nyilvántartják, különben is a beköltözöttek tartózkodása folytonosságból a domiciliumnak egyházi értelemben vett meghatározására hagynak következtetni, már k öunyen szolgáltathatnának felvilágosítást a felett: kire terjeszthető ki a községben az egyházi joghatóság és kik más illetőségűek ? Ugyanezen letelepedéseknél fogva gyakran megtörténik, hogy midőn azok kik a községben nem születtek, meghalnak, — nem ritkán a Dunába fulladnak, e bányákban agyon zúzáinak, vagy a földalá temettetnek, — nem hagynak maguk után, sem koruk-, sem illetőségük-, sem vallásuk, sem nevükről bizonyítványt; neveik a népnyelvén el változtatva vagy megmagyarositva szoktak forogni, néha pedig csúfneveket kapnak; már kérdem, hogyan lehet ezeket hitelesen az anyakönyvbe bevezetni. ? Hogyan lehet az elhaltnak lelkészét vagy községét tudósítani, kivált ha külföldre, talán jelentéktelen helyre kell küldeni a halotti bizonyítványt? Az időszakonkiut kiigazított összeírások, ha az elhaltak nem csavargók, hiányos adatainkat kiegészíthetik, vagy legalább nyom- s útba vezethetnek. El nem hallgathatom azt sem, hogy némely községeken terjedt és szétágazó rokonságok fői dúlnak elő, melyek között a bontó akadályokat, kivált ha a vérszerinti rokonok különböző neveket viselnek, a lelkésznek minden hirdetés mellett igen nehéz kitudni; mert ezek elhallgathatnak, az anya- könyvek pedig a rokonsági ízeket csak elszórva, tehát utáukeresés mellett hagyják felfedezni, mig a családgyűjtő összeírásokban a legközelebbi izeket azonnal, a távo- liabbakat pedig több éven át tett kiigazítások áttekintése által könnyen felfedezhetnek, vagy legalább a rokonság úgynevezett kulcsát kezünkbe kaphatnék az állal, hogy a rokonságok szálait évről évre szemeink előtt tarthatnék, sőt minthogy nálunk a bontó rokonság negyed ízig terjed, ezek alakulását jelezni sem volna lehetetlen]; számos évek után pedig épen érdekes is lennie a geueologia fonalán a terjedtebb családok charecteristicus tulajdonait az életben megfigyelni. (Vége köv.) szálai, hány delnő lakai előtt hullottatok egyenkint a porba le! — Oh jaj, hogyigy örökre megalázva vagyok ! — — De vájjon miért ? . . . Szenvedélyedért! — szakitá felbe az az ifjú gróf kifulladásait Tiborczy Tihamér báró, Benő úgyszólván egyedüli önzetlen barátja, ki néhány másodpercze már hogy észrevétlen ül a terembe lépett. — Hogyan uram, tilalmam elleuére ? — Voltam oly bátor és bebocsájtat- tam magamat! — És Adorján? —- folytatá Benő. — Némi ellenzés után ő is volt oly bátor s mint legjobb barátodat, belépni engedett. Vagy talán már nincs Adorjánnak igaza, ha ezt hiszi rólam ? — Jobban mint valaha! — kiáltá Benő őszinte örömmel nyújtva kezét, valóban te vagy az egyedüli és legjobb barátom. S mint ilyen előtt azt hiszem titkod nem lehet! — Tehát még többet is akarsz tudni? — Az igaz, — szakitá félbe barátját Tihamér — mouologok után ilélve bajod csak súlyosbodhatott. — Sőt ellenkezőleg! épen az a furcsa, hogy köunyebbedett — folytatá mosolyogva Jeuő — hisz miudeuuap köuuyebbuek érzem magam, csak az a kár, hogy épen erőben és egészségben ! No de hagyjuk ezt ! Az ily pnvát ügyekről elég időm vau akkor elmélkedni, ha egyszer egyedül vagyok. -— Most félre ez apróságokkal. Nem szeretuém ha azt hinnétek hogy szellemem és kedélyem is fölmondta már a szolgálatot ! — Most pedig mi újság ? Mi achic? a bon Színházi szemle. Múlt kedden szilire került itt először: 7. Figaró házassága. Beumaréhais e szellemes vifljáfékát nagyon is gyér közönség hallgatta végig. Derék színészeink tehát ez este is csak üres ház előtt — de azért jó kedvvel, ügyesen játszottak. Különösen és első sorban kell említenünk: F o 11 i n u s játékát s valóban^voltak jelenetei midőn Halmit, ki e szerepben mint a legelső, méltóan megközelített. Őszintén gratulálunk, mert vígjátékban oly értelemmel és helyes felfogással mint ez este alakított, még nem volt alkalmunk lálhatui. Folliuusnéval szemben csak férje játékának dicsérő ismétlésébe bocsátkoznánk. Harmadik helyen és érdem szerint M i keit méltatjuk. Autouio, a kertész kis szerep ét a közönség folytonos derültsége közt mutatta be. Hevesy (Almaviva gróf) olykor kissé daiabos au szavalt, de azért elismerésünket tőle sem vonhatjuk meg. Ki s s n é (Zsuzsi) eleven játékát a közönség tapsai jtilalmazták. C s e r v á r y Ilkát (Cherubiu) sokkal jobban szeretjük a maga szerepkörében, a hol eddig mindig a legelsők közé számító ttuk. Dezséri és Arányi az est sikerét nagyban előmozdították.. 8. A nönövelde. A rendelő óra Derék igazgatónk szerdán egy operettet s egy vígjátékot hozott színre, mégpedig e színpadon mindkettő először és saj- oálattal jelezzük, hogy a bérletet kivéve a mely e napon vette kezdetét, a sziuliáz újból üres volt : kongott. A nönövelde czimű opperettebeu (irta Freümaun zenéjét SuppéF.), Az elsőségért méltán versenyeztek Cserváry Ilka és Kissué. Mellettük kitűntek Mezei, Ellin ger Ilona, Diáimé, Mikei. Almási E. vígjátékén : A rendelő órán, közönségünk nagyon jól mulatott. Sok tapsot kaptak De- zsóri, Elliuger Ilona, Berki Hevesy, Arányi. Csütörtökön zsúfolt ház elett kitűnő előadásban : 9. Boccaccio. Kedves zenéjében volt alkalmunk gyönyörködni. Közönségünk eddigi visszavo- nultsága e napén egészen megváltozott. Minden hely el vált adva s igy a megelégedés nemcsak a közönség liánéin színészeink részéről is egyforma volt. Mindannyian jót és jókedvvel játszottak. Kissué Boccacciojáuál jobb csak térje játéka volt, de azért hisszük nem fog haragudui, hisz a dicséret a családban marad. C s e rvár y Ilka Fiamettát legjobb szerepei közé sorozhatja. A fogadott leány kedvességét csak a herczeg kisasszony bája múlta fölül. Érzéssel énekelt s csengő hangját teljesen érvényre emelte. Az első felvouás gyönyörű románczát s Boccaccic- vali duóit lelkes taps követte. ^——g ton? — De nini, hisz 6 óra már, jer kedves Tihamér előbb ebédeljünk s hagyjuk ezt csemegéül. A két jó barát karonfogva egymást, hagyta el a dolgozó szobát, s az ebédlőbe mentek. Ebéd végeztével, a mely mindkettőjük részéről a legkedélyeseb b hangulatban folyt le. Adorján jelenté hogy a fogat előállott. Tihamér elfogadta Jeuő meghívását, s a sziuházba hajtattak. Midőn megérkeztek már a 3-ik felvonást játszották. Alig hogy földszinti páholyukban ol- foglalták helyeiket a zenekartól egy gyönyörű csokrot nyújtottak át Corsini Ilonának, a kitűnő művésznőnek. A gróf megjelenése nagy feltűnést éö még nagyobb érdeklődést keltett. Néhány perez múlva már számos ismerősei és barátai üdvözölték, ostromolták. * * * Másnap az előkelő körök csak róla beszéltek. És miudeuki bámult midőn néhány nappal ezután hire ment, hngy Alpár Benő gróf házasodik. — Vájjon ki lehet a választott ? —- suttogák mindenfelé. És midőn egy héttel ezek után a casinóban megjelent, egész kört képeztek körűié. (Vége köv.) Szabó Giula.
