Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 48. szám
lethargia rút fekélye lepte el sok liehen társadalmunk egykor életerős testét! A hit kétkedéssé, a remény kétségbeeséssé, a szeretet haszonleséssé, az önfeláldozás önzéssé, a bizalom csalássá, a közérdek önérdekké és az erény bűnné változott! — Keresve kell keresnünk a nemzet fen tartó hármas morált, az egyéni morált: a becsületet: a társadalmi morált; a közjóért való lelkesedést, s a politikai morált: a hazaszeretet önzetlenségét! Egészséges-e hát ez a társadalom, s nem lázbeteg-e . . ?! Egészséges-e a társadalom, hol általános a panasz, esilggedés ; — hol tagadjuk azt, mit hinnünk, — s liisz- szük, mit tagadnunk kellene ; — hol bukás bukást követ; hol az embereket kötél, golyó, viz, méreg temeti ej; — hol a becsületszót kikaczagjuk, s a hiteles okmányt kétkedve fogadjuk el, mert . előbb vizsgálnunk kell, — nincsejiek-e azok meghamisítva. . ? Egészséges-e a társadalom, hol aranyborjú — cultus van, s még is — (vagy talán épen azért) „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk;“ hol a napinak nem fényét, de foltját látjuk csak; hol művelt társadalmi osztályoknak teugődésből kell élniük ; — hol a hazának egykor gránitszilárd oszlopa, a földesúri osztály ledőlni készül; — hol földműves iparos, kereskedő kódulni, s a koldus már-már rabolni kénytelen, hol egy keserves börtönszolga-állo- másra százak között (tény!) diplomás ügyvédek is folyamodtak !? Képviselőjelöltek! Bármely politikai párthoz tartoztok is: Erről gondolkozzatok ! S hogy e csapások úgy lebirták csigázni ez egykor törketlen magyar fajt, hogy ma tetszhalottként fekszik kétségbeesése ravatalán ; •— hogy nemhogy sebeit kötözné he, s gyógyitallá reménynyel egy jobb jövőre, de csak jajgatni tud ; — hogy mert a virág elfonnyadt, megtagadja már a tavaszt, s örök télt sejdit, mintha bizony nem ezernyi elhervadt virágok rothadásából nőnének fel újra a virágok, mintha bizony minden remény nem ezernyi remény romjain épülne fel; hogy nem is beszélve vallásról, a közügy iránti lelkesedés eltűnt, miként a naptha-láng; hogy álfénynek, hin csillogásnak tartjuk a honszerelem ragyogását; hogy a választások nem a haza, — de a sÖD'nma.k komának üdvéért történnek. — hogy képviselőjelöltjeik Ígéretét hazugságnak tartják, —- s nőm bánják már, ha hottentották intézik is a haza sorsát, hiszen szerintük „egyre megy“ : s hogy az egykor lelkesítő jeligét: „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ — gúnyliahotavai fogadják: — mindezek okai voltak (kimondjuk nyíltan „hony sóit, qui maly pense“!) a volt képviselőjelöltek ! ! Igen! Képviselő jelül tek! Ti voltatok azok, kik — tisztelet, becsütet a kivételnek — akaratlanul bár, meg semmisítettétek e nemzet fiaiban a bizalmat elveitekhez való hnségtek, — s a hitet szavaitoknak szentsége iránt, kik letiportátok oktalan fellépéseitek által a munkakedvet, a kitartást, a honfiúi erények e zománczát, mert túl- csigázott képzelmetek paradicsomot teremtett e földből ; mert tnlliczitálva egymást természetesnek mondtatok a lehetetlent; termő tölgyfának néztétek a parányi makkot, napnak a parázsnak halvány világát; — s mert rózsaberket ígértetek annak, ki egy kis virágbimbóval is megelégedett volna! Biztattatok az egyszer egy éjszaka tiludérfényével, aranynak néztétek a — sarat, szent Grál kövének a — kavicsot ! Istennőnek mondtatok a Parlamentarismus!, mely kezében tartja a bőség szaruját. Hirdettétek prófétaként, hogy mit az ősregék regéltek e honról, az most teljesedett be csak igazán, mert e hon tejjel, mézzel folyó Kánaán ! Szóval eget Ígértetek, s kaptunk tőletek egy kis — gödröt, társadalmi jólétünk koporsójának! Oh meuuyi hitet, mennyi reményt, s milyen hitet, s milyen reményt temetett el e gödör, — ki tudja megmondani ? ! És tudjátok-e képviselőjelöltek, hogy a nép ma, az általatok Isteimő- nok vallott parlemántarismust, :— mert túlfellengző ideátokat nem teljesité — inkább az ördögművének tartja, mint Haller ; kétértelmű hybrydrendszeniek, mind Proudhon, a királyság s a forradalom buja ölelkezése fattyú szülöttjének, mint kedves jóakarónk, (az „Allgemeine Zeitung“ . . ? ! Tudjátok-e, hogy e tejjel mézzel folyó Kánaán népének nincsen betevő falatja, s leroskad az adó túlsúlya alatt . ?! Hogy elterjedhet a hit, hogy adóztatásunknál épen ellenkezője történik nálunk annak, a mit az egykori római császár mondott adószedőjének: „A jó pásztor nyáját megnyirja, de meg nem —- nyúzza. Tudjátok-e, hogy az adó sokszor kegyetlen behajtását a história lelketlen adóztatásával hasonlítják már össze nálunk; hogy eszükbe jutnak Genua nagyjai, kik Sforzia Lajos adószedőjének egy basilica nevű burjánt szakítottak le, s mikor a követ jó illatúnak találta azt, akkor összetépték, üsszeron- csolták a növényt s s jó illat egyszerre a legkellemetlenenbb bűzzé változott: visszaemlékeznek a római kormányzóra, ki az évet csak azért osztá fel 14 hónapra, bogy a tizenkét adórészlet helyett tizennégyet vehessen;— elejükbe tűnik Pescennius Niger is, ki a terhes földadó miatt panaszkodó palaestinai- aknak azt feleié : Ti földeiteket kéritek megkönnyíteni, holott én, ha tehetném, még beszívandó levegőtöket is megnehezíteném !“ S hogy már-már arra az időre gondolnak, midőn a magyar nép az andrósiakkal fog tartani, kiknek midőn Themistocles azt monda, hogy terhes adójukat két istennel fogja behajtani: az ajánlattal és az erőszakkal, —• ők úgy feleltek vissza, hogy ők meg a két istennel két istenasz- szonyt állítanak szembe, a szegénységet s a lehetetlenséget! Képviselőjelöltek ! Tudjátok-e ezt!? Nem adóztatásunk ellen hozom én fel ezeket, mert tudom jól, hogy az adó, mint Ciceró is mondja — a köztársaság ereje ! Sőt épen én volnék az első, ki az adó ellen izgató, néplázitó demagógokat egy vonalba helyezem a hon- árukkal, kik megérdemelnék, hogy úgy bánjanak el velük, mint a régi aegyp- tomiak, kik kitépték az árulók nyelvét, hogy ne használhassák azt többé ; — vagy miként Pausaniassal bánt el saját édes atyja s anyja ! Atyja élve fa- laztatta be őt, anyja pedig elvitte fia holttestét a határszéliéhez, s kirúgta azt a haza földjéről . . ! De felhozom, távol minden politikai czélzattól, — hogy a reményeiben megcsalt nép tudja jól, hogy a frázisok kora lejárt; — a festéket lemosta a viz. Jegyezzétek meg, hogy e nemzet füle már jól lakott, de — gyomra üres! Ne szóvirágot, — kenyeret, adjatok ! Áldozatkészségre, munkára, kitartásra intsétek e népet! Hiszen ten húsotokból, ten véretekből .való az ! Ne azt a tüzet szítsátok tehát, mely nem melegít, de pusztít, éget, miként Nero tüze; hanem azt a tüzet, a mit lion- szerelemnek nevez az ercskölestan ! Ezen melyet atyámmal vívtam Kingáért, csak a végeredményt mondom el. Gyáva, gyöngéi elkü voltam, némelyek azt mondják, mások ismét úgy Ítélnek hogy okos, színeimet szerető fiú valék. Most már tudom, hogy mindkét véleményt megérdemlem. Atyám akaratáért feláldoztam nem csak az én boldogságomat, hanem Kingát a halál karjaiba taszítottam. Óh, ha ez utóbbit sejtettem volna, solia sem hajlok meg atyám akarata előtt; de velem elhitették, hogy Kinga elfeledett s nem is hallottam felöie a távol faluban semmit; leveleimre nem irt választ. Később tudtam meg hogy azok elfogadtattak a pöstán, s az enyémek helyett ügyes kézírással más ivatott. Belenyugodtam végre, hogy Kinga elfeledett s készültünk a szomszéd G . . . báró Mi Ilkájával való egybekelésünkre. Ekkor kaptam liirt a fővárosból egy barátomtól, kemény szemrehányó levél kíséretében, hogy Kinga hűtlenségein feletti bánatában elsorvadt, meghalt. Meg valók semmisülve. Rohantam atyámhoz a levéllel. „Atyám itt van, olvasd, mit tevéi“ Azután búcsú nélkül siettem a fővárosba hogy Kingám sírján zokogjam ki szenvedésemet. Az utazás alatti meghűlés, vagy a csapás fájdalma okozta-e ? nem tudolu; azután nagy beteg lettem s ma van elso napja hogy isii ét kijöhettem augyalcm sir~ jához. Nincs többé kedvem az élethez. Rám nézve már teher az. a tűzön nem tudott kifogni az a másik tűz, mely elégető Mucius Scaevola kezét. Nem kívánja senki sem tőletek, hogy jobban szeressétek e hazát, mint bárki más, hiszen meg van Írva, hogy a honszeretetnek nincsen fokozata. A ki nem tesz mindent érte, az semmit sem tett, s a ki nem ád mindent érte, az mindent megtagadott . . ! De igenis követeli tőletek e nemzet jóléte, e nemzet jövője, hogy ha van erkölcsi erőtök kiáltani a küzdtérre, s kérni a nemzettől, hogy hízná rátok sorsát: — úgy legyetek jellemben oly magasak, mint obeliszkek, miket nem ér el föld sara ; — legyetek hősiességben hasonlók Grál n a k lovagjaihoz ; — kitartásban századok cserfájához ; — közérdek iránti lelkesítésben, csaták riadójához ! — S hogy el ne felejtsétek, hogy nem sógorotok s nem komáitok érdekét képviselitek : jusson eszetekbe az egész hazát képviselő nemzet czimere! S ha ezt teszitek : — meg fog koszorúzni a nemzet géniusza ! Válasszatok hát! Leonidászok —, vagy Ephialteszek akartok lenni...?! S úgy legyen rajtatok e hon áldásai — vagy átka! Képviselőjelöltek ! Erről gondolkozzatok ! ! Dr. Fenyvessy Ferancz. Alapkőletétel. Az ipar-ér, kereskedelmi bank uj épületének alapkövét hétfőn nagy ünnepélyességgel tették le. Felhős volt ugyan az ég s mindem pillanatban szakadó zápor fenyegetett, döf azért az építkezés színhelye egészen megtelt! városunk legérdemesebb alakjaival. Majer István püspök áldotta meg azs épületet s teljes püspöki díszben vezette aj szertartást számos segédpap mellett. Az alapkőbe belyzendő okmányt als összes jelenlevő notabilitások aláírták. Részt! vett az ünnepélyen főispánunk is s az okmányt szintén aláírta. Egyesületek elöljáróit részvényesek, intézetek vezetői sorba alá— jegyezték az iratot. Erre az alapkő fedelét levéve, az okiratot, az ipar-és kereskedelmi bank összese részvényeseinek névsorát s a herczeg prímás és Majer István által adományozott, ez évben vert arany, ezüst és rézpénzekeL egy egy légmentesen elzárható üvegbe helyezték, melyet azután homokkal körülhintve a födéllel elzártak. Ekkor Majer István püspök lelkes be-; szádét tartott a mai szertartás emlékezetes-.: sége s az egyház áldásának jelentősé--.. géről. Szüleim most látják esak mit tettek.: Kinga a sírban, én a sir szélén. Érzem, hogy nem sokáig hordom a ter-a Let s egyesülök ott fenn, kiszenvedett au-n gy alommal. íme uram ismeri Kinga történetét, & az enyémet. Látom arczán őszinte részvétét, fogadj»j érette köszöuetemet. Nem sokáig fogoren azt igényelhetni. Ha majd Kinga sírja mellett egy ujafr. hántolnák, akkor megtudhatja, hogy az éré szivem is ott van az "Ő virasztó sziv-v mellett. Nem titok a mit elmondtam önneWe I)e kérem legalább addig Őrizze meg, mii az élet terhét le nem veszi a sors vállaim/n ról, s aztán is ha ne tán valakinek elmondja; kérem a neveket hallgassa el. Isten önuelía s óvja meg az ön érző szivét, hasonló csík pástól. Megtudtam teliát Kinga szomorú tön tóuetét, de nem sokáig kellett a titkot tai tanom, mert Lajos pár hétre rá átlőtt szív íj vei találtatott Kinga sírján, nem győzfv várni, inig a sors önként megfosztja éléi tétől. Most már ott nyugszik mellette, s to Ián boldogok mindketten. Hisz a sírban nincs se búbánat, i pénzvágy, rangkórság és önérdek — csa nyugalom és feledés. S boldog a szív, mo]oi pihen és feled. Varázséji Gusztáv. nlb/JJlMC ti JugliuUUiaLMJ UrtloUIJ j JJj dl vetekedett, s még a rózsák is elhufaváltódhattak, arczsziue mellett, méla kék szemeinek ragyogó fényét azon érdekes epe- dés mérséklé, mely túlságos gyöngédséget tanúsít. Arauyszin selyem hajfürtéi, gyönyörű metszésű ajka, augyalszelid szűzies tekintete s egész arczának fingni szépsége eszményivé tevék őt. Jelleme a megtestesült gyöngédség, kedélye ábrándozó volt. Egy bál alkalmával ismertem meg őt. Legszebb volt valamennyi tánczosnő közt egyszerű ruhájábau; a férfiak egész körülrajongták. Sziiuórakor már őrülésig szerelmes voltam. Kinga is legszívesebben társalgót! velem, E bál után meglátogattam őket. Látogatásaim mind sűrűbbé váltak. Kinga viszont szeretett. Ah! nem vagyok képes elmondani azon napok történetét, melyek a legnagyobb boldogságban perezekkéut tűntek el. Én, a gazdag szülék gyermeke, minden más szórakozást megvetve csak Kinga körében érzérn magamat boldognak s nem , is álmodtam arról, hogy boldogságomnak valaha vége szakadjon. Pedig úgy Ion. Atyám haza hívott falusi birtokunkra, midőn tanulmányaim elvégeztem. Csak röviden mondom el önnek az ezutáni eseményeket, Atyám megtudta Kingával való ismeretségemet. Ez az ő számításaival nem vágott össze. Hallatlan volt előtte, bogy a gazdiig R. . . . fiának a szegény B. Kinga legyen nejévé. Nem ecsetelem a hoszas küzdést, Ekkor láttam arczát. Szép magas fiatal ember volt, göndör barna fürtökkel. — Beesett arcza, s fekete szemei a szenvedések nyomait hoidták magukon. Követni kezdtem lépteit, s midőn már gondoltam, hogy a felnyitott fájdalom már kissé csillapult, megkettőztetvéu lépteimet, utolértem őt. Megszólitám. „Bocsánat uram, hogy ismeretlen létemre fájdalmát háborgatom, de nem állhattam ellen, miután tanúja voltam fájdalma kitörésének, hogy annak okát öntől meg ne kérdezzem. Ne vegye ezt tolakodásnak, vagy puszta kíváncsiságnak, liánéin fáj - dalmában való részvétemnek, s anuak, hogy Kinga sírját régóta ismerem s naponta szók - tarn oda elzaráudokolui, hogy saját szívfájdalmaimat ott kiöutsem. Nem ismerem Kinga történetét, de a sírfelirat azt engedi sejtenem, hogy egy szomorú életregény rej - lik adatta. Azért volt nekem is oly kedves e hely, mert képzeletem Kinga történetében egy csalódott szív regényét vélte fölfedezni. Ha bizalmával megajándékoz, födj e fel előttem a titkot, melyet a sir magába zár, biztosítom, hogy némán megőrzőin azt, s fájdalmát részvétemmel igyekszem enyhíteni/ „Uram — válaszolt ő — nehéz sebeket ujit fel keblemben kérelmévé', de nekem az is jól esik, ha minél többször tép - hetem fel e sebeket s miután érdekkel viseltetik boldogult angyalom iránt, elmondom a szomorú történetet. Ne várjon azonban valami nagyon regényes eseményeket mert egyszerű az, minő gyakran fordul elő az élet színpadán.
