Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 48. szám

Az alapkövet ezután levitték az alap falba s vakolattal meghintve a jelenlevő előkelőségek sorba megérintették a kőmű­ves kalapácsosai ; mire az alapkőletétel szertartása véget ért. * * * Az ünnepélyességek második része dél­ben a Hadinger-féle vendéglő nagy termé­ben folyt le. Több mint száz terítéket fog­laltak el a vendégek. A kitűnő menüt kitűnő hangulat kö­vette, a mit még több pohárköszöntés is folytonosan fokozott. Legelsőnek emelte föl poharát ifj. Majláth György főispánunk s fel köszöntését az uralkodó családnak szentelte. Viharos lelkesedést idézett elő fel - köszöntése. Utána Szabó Mihály, megyei t. al­jegyző éltette Simor János herczeg-primást, mint iparunk és kereskedelmünk hathatós előmozdítóját. Dr. F eic ht i n g e r Sándor, a bank el­nöke hosszabb ftdköszöntőjében éltette a főispánt, mit hosszan tartó éljenzés kisért, Majer István praelatust szintén nagy lelke­sedés között, s végül az itt állomásozó sorezred representansát, Waldkirch őrna­gyot. Utána K r u p 1 a n i c z Kálmán alispán Dr. Feichtiuger Sándort. Marosi József pedig a megye és város első hivatalnokait ; Krnplauicz Kál­mánt és Papp Jánost köszöntötte fői. Fehér Ipoly főgymnasiumi igazgató, volt főispánunkat, gróf Forgách Ágostont, Dr. Hol ez Autal városi főügyész az,, iparbank testvérét, a takarékpénztárt s au-| nak igazgatóját, Frey Vilmost éltette. S eh war ez József az iparbank főbb hivatalnokaira, Ka án János a bank igazgatója Esz­tergom polgáraira, Dr. Helcz Antal Feigler építőre. Lányi Adolár, mint az „Esztergom és Vidéke“ képviselője, a megye és város jövoiére, F ö 1 dv á ry István pedig általános tetszés között a bankra és annak megala­pítóira ürítette poharát. A jelenvolt vendégek oszladozásakor érkezett a következő levél: Tekintetes vezérigazgató ur! Kimondhatatlan örömmel olvastam ked­ves vezérigazgató úr becses sorait; melyek­ben csekélységemet az esztergomi iparbank által emelendő épület alapkövének ünne­pélyes letételéhez és az ezzel összekötött egyél) ünnepélyességre meghívni sziveske- dék; valóban nem érinthetett volna semmi kellemesebben: mert ebben is bizonyítékát látom annak, hogy az előttem síromig fe­lejthetetlen esztergomiak jó szive, kik kö­zött töltött 17 évemet életem legboldogabb évei közé számitora, a 10 évi távoliét alatt sem hült meg irántam. Sajnosán keU azonban kijelentenem, [ hogy nagymérvű elfoglaltságom nem engedi, hogy személyesen megjelenjek ott, hova szivein oly örömmel vonz, de legyen ked­ves vezérigazgató ur és legyenek az általam mélyen tisztelt többi urak is meggyőződve, [ hogy lelkileg önök közt vagyok és leszek, I mitsem óhajtva őszintébben, mitsem kérve ; a jó istentől buzgóbban, minthogy Esz- r tergom polgárai anyagi jóléte előmozdítá­sának czéljából általunk létrehozott ipái­éi segélyző egylet, mely már iparbankká [ növekedék, folyton gyarapodjék, a czél mely alapításakor szemeink előtt lebegett, teljesen > eléressék. Fogadja kedves vezérigazgató ur és i alkalmilag tolmácsolja az előttem feledhe- t tetlen esztergomi polgárok előtt a kegyes t megemlékezésért legforróbb köszönetemet, [ legyen szabad arra kérnem önöket, tartsák [ meg jövőre is nagyrabecsült jóindulatukat > számomra, ki önt igazgató ur, az iparbank [ minden egyes tagját, valamint az eszter­gomi összes polgárokat feledni nem fogja i soha. Isten szent áldása kisérje működésüket. Maradtam a tek. vezérigazgató urnák Pannonhalmán, 1881. évi jun 10-éu őszinte tisztelője: Kovács Ábel. Pór Antal beszámolója. — Juu. 12-éu. — Városunk hat éven keresztül képvise- í lője, Pór Antal múlt vasárnap tartotta í beszámolóját s egyszersmind programmbe- i szédét, a Fürdő vendéglő nagytermében. Volt képviselőnk hosszabban foglalko­zott az egyos politikai kérdésekkel s hogy föltétlenül a kormány álláspontja mellett tört lándzsát, azt mondanunk sem kell. Hátért azután saját személyére s hat év előtt tartott az akkori „Esztergomban“ megjelent programmbeszéd egyes pontjait felolvasva kifejezést adott annak, hogy ő akkor tett Ígéreteit betiltottaknak látja s azt, a mit be nem válthatott, legalább is beváltani törekedett. Beszédét, melyet, hol helyesléssel, hol ellenmondásokkal kisért a hallgatóság, e szavakkal fejezte be: „s hogy megtettem mindazt, a mit lelkiösméretem és becsüle­tem /ónak talált, hogy elkövettem mindazt, a mit szorgalmam, tehetségemmel elkövet­hettem : „Isten engem úgy segéljen !“ Beszéde végeztével Kensz József taka­rékpénztári titkár lépett fel, megköszönte az ő, és a jelenlevők nevében, hogy volt képviselőnk közöttünk megjelent, s fölhívta a választókat, hogy jövőre ismét Pór An­tal köré sorakozzanak. Ezután Dr. Feichtiuger Sándor kir, tan. mint a szabadelvű párt elnöke, a párt ne- váben Pór Antalt jetöltül kikiáltván, föl­kéri Pórt, hogy erre vonatkozólag nyilat­kozzék Pór a jelöltséget elfogadja, meit kö­telességének ismeri, hogy erejét és tehet­ségét annak a városnak szentelje a mely­ben bölcsőjét ringatták s a melyhez való szeretetét az édes anya tejével szívta ma­gába’ Ezek után a pártelnöke az értekezle­tet befejezvén a közönség szétoszlott. Színházi szemle. (—r) Közönségünknek kezdetben 'tanusitott közönye kezd lassankint osz­ladozni. Az utóbbi előadások, ha nem is telt házak, de legalább számbavehető' közönség előtt folytak le. A tizenhat előadásra terjedő bér­let a tegnapi előadásnál vette kezde­tét, a mi minden esetre azt biztosítja számunkra, hogy színészeink legalább e hónapban közöttünk maradnak. És remélhető, ha közönségünk egy­szer belémelegedett, olyan pártolásba részesíti a kitűnő társulatot, hogy az szívesen fog hosszabban is nálunk tar­tózkodni. Múlt szombaton szilire került itt először : 5. N i sida. (Vig operette 3 felvonásban, írták Zell J. és Vert M. ford. E. Illés László, zenéjét szerzó Geneé Richard) A Becsben több mint száz előadást ért operette jóformán itt adatott először ma­gyar színpadon. Beődy újabbnál újabb da­rabokkal ismertet meg bennünket. Nisida mindenesetre a jobb operettek közé tarto­zik. Dallamos, fülbemászó és kitünően ösz- szeállitott zenéje vau, s librettója, habár csupa összerakott, összefüggéstelen jelene­tekből álló, mindvégig derültségben farija a nézőt. Közönségünk is nagy tetszéssel fo­gadta az új darabot s egyaránt tapsolt a gyönyörű zenének, s színészeink kitűnő já­tékának. C sérv ár y II k a (Nisida) a czimsze- repbeu rokonszenves alakjával, kedvos já­téka- és csinos dalaival közönségünk elis­merését teljesen kinyerte, s a tapsból bő­ven ki is vette részét. T at a y Eugenia (Micaela) a sze­relmes, naivoskodó s meglett korú donnát sikerültén alakította. E 11 i n g er Ilona (Mercedes) csengő hangjával és kedves megjelenésével ismét magéra vonta a közönség figyelmet. Kiss Ferkó (eorregidor) otthonos­sággal és ügyességgel alakított, szép hang­ját pedig teljes érvényre emelte. Kiss az operettek egyik kimagasló alakja. Follinus (Rodrigo) ügyes játékához már annyira hozzászoktunk, hogy mintegy természetesnek találjuk. Mezei (hajós kapitány) játéka min­den eddigi szerepét fölülmúlta. Nem ajánl­hatjuk ueki eléggé, hogy mentül több ele­venségre törekedjék. M i k e i (Barnache) A r á n y i és D e- zséri (Rinaldo és Rinaldiui) tréfás szere­pűkben mindent elkövettek, hogy a közön­ség jókedvét mindvégig előmozdítsák és nem siker nélkül. Berki (Palestro írnoka) szerepét jól betöltötte s a kisebb szereplők közül dicsé­retet Gy ő r fi Vilma, G y ő r i és M á r t o u fi érdemelnek. Vasárnap Sajó (Mikinszky) János első felléptéül adatik! 0. A falu rosszá. Már annyira megszoktuk, hogy a mi színre kerül, itt először kerül sziure, hogy Tóth Ede ország-világ előtt ismeretes da­rabjához is majdnem oda irtuk, hogy „itt először.“ Pedig alig vau színdarab, a me­lyet színpadunkon annyiszor adtak volna elő, mint épen a falu rosszát. De alig is van színdarab, a melyet annyiszor nézhetnénk végig, mint a népszínműveké legszebb gyön­gyét a nélkül, hogy érdekességéből valamit veszítene. A fellépő S aj-ó Göndör Sándor sze­repét ipar ködás sál adta. Göndör Sándor a népszinmtíéuekesek tűzpróbája. Az a drámai erő, a melylyel Tóth Ede e szenvedélyessen szerelmes legény szerepét megírta nagy tért nyit a tehetség feltünte­tésére, de meg is követeli a tehetséget. Sajó Göndör Sándorén meglátszott a kezdő. Meglátszott, hogy több a tehetsége, mint a gyakorlata s mozdulataiban nem annyit a a tanulmány, mint inkább a pilla­natnyi behatás nyilvánult. Érzéssel játszott, de mely gyakran a szerep rovására érzelgóssé is vált. Szép hanganyaggal rendelkezik s szó­val meg vau benne mind az a kellók, a mely szerepköréhez kívánatos — de a jó színészből még hiányzik mile a fő: a rutin. S mert ez hiányzik nála, foglalkoztunk vele bővebben. A tehetség mellé a routin idővel meg­szerezhető s ha Sajó ezt elsajátította, ha­tározottan jó színész válik belőle. Ki ss né Árpást K. Finom Rózsit pajzán hányavetiséggel játszotta. Dalait a közönség élénk tapssal tüntette ki. Follinus né (Feledi Boris) érzéssel •és rolconszenvvol mutatta be a titkou sze­rető Boriskát. T a t a y Eugénia (Bátki Tercsi) egészen más oldalról mutatta be magát, mint éddigi szerepeiben s dicséretére le­gyen mondva semmi kifogásolni valót sem hagyott hátra. Berki (Feledi Gáspár) Minden tőle telhetőt megtett, hogy nem könnyű szere­pét érvényre juttassa. Jól játszott. Hevesi csinos Lajos volt s méltó versenytársa Göndör Sándornak. M i kei (Gonosz) a szerepek a lég­ii álásbikát teljes dicséretet érdemlő mér­séklettel játszotta s igy is folytonos de­rültséget keltett. Oláh n é mint Gonoszné egy kissé túlerős színezéssel élt, Arányi és D ez séri ügyesen czi- gánykodtak. Kedden szilire került Figaró há­zassága, melyről jövő számunkban emlék­szünk meg. Hírek. — Űrnapjára viradtunk ma, az egyház egyik legfölségesebb ünnepére. Nálunk ma a várban ünnepeljük meg a napot, a liol herczegprimásuok maga fogja körülvinni a szentségtartót. Az időjárás pompája is hozzá fog járulni a mai ünnep magasztosságához. — Főispánunk tegnap ismét haza, a fővárosba utazott. — Seyler Károlytól pünkösd­vasárnap Budapesten a belvárosi tem­plomban első rangú erők közreműkö­dése mellett adtak elő egy nagy misét. — Horánszky Nándor képviselő jelöltünk vasárnap fog megjelenni kö­zöttünk, hogy pro grammbeszédjét el­mondja. — Eötvös Károly visszavonulván helyébe Németh Albertet léptetik föl. Mocsári kíséretében vasárnap köszön be hozzánk a függetlenségi párt leg­újabb jelöltje. — Választási napunk mináluuk, mint múlt számuukban is jeleztük június 26-ika. Városunkban a választási elnök Dr. Helcz Autal, a helyettes elnök Reusz János Szent- györgymezei jegyző, választási jegyző Bors Mihály s helyettes Hoffman Fereucz szent­tamás! jegyző. — A doroghi kerületben választási elnökül Gangéi Jánost s helyette­séül Brozorád Rezső t. szolgabirót válás z- tották meg. — A köbölkuthi kerületre nézve pedig választási elnökül Héya Tivadar s helyettes elnökül Bakay Imre urban álla­podtak meg. Mentői közelebb vagyunk a választás napjához, annál nagyobb arányo­kat ölt a íegszenvedélyesebb választási láz. — Röpíratsk. Alig osztották szét Pór Antal viselt dolgainak történetét, egyszerre csak mint a gomba kezdett föl­vetődni a sok röpirat. Pór Antal beszámo­lóján Jókai Mór egyik országgyűlési beszéd­jét osztogatták szét. Ez a beszéd Eötvös Károly s a mérsékeltek ellen is foglal némi részleteket. Erre a beszédre mondta Szi­lágyi Sándor azt az egy szós kritikát, hogy k o m é d i a . Választó polgáraink azonban német kiadásokat is kaptak belőle, a minek éppen semmi értelme nincsen. Nem is fo­gadták valami rokouszeuvesen. Megjelent azután rózsaszín boritékbaii az E z ii s t ha­rang, kongatja a hazáját igazán szerető magyar nép ébredésére az öreg harangozó. A kántor rigmu­sokba szedett kortes röpiratot roppant sza­porán osztogatták. — A kéziratok legutóbbi számát is­mét megküldték nekünk, daczára annak, hogy a fölösleges vállalattal szemben igen határozott álláspontot foglaltunk. A legutóbbi szára tartalma Censortól a „Fekete kis­asszony“. Dr. Kakitjay Gyulától „Kivite­lünk és cousuljaink,“ „Haszuostudnivalók.“ Es ezzel elárultuk jóságos bátyánk vasár­napi számának tártál mát. — Magyarosodásunk érdekében a kö­vetkező tudósítást kaptuk: A magyar hír­lapok, ha neszét veszik valahol, hol egyik másik kereskedő az üzleti megrendelések­nél, avagy e téren eszközölt bárminemű levelezéseknél, mindent magyarul teljesít s a külföldi ezégeket is erre lehetőleg szorí­tani iparkodik, — kitüntetéssel szokták ne­vét emlegetni. S miután tudtunkkal váro­sunkban is létezik ily kereskedő (nevét ez úttal elhallgatjuk) ki csak magyar nyelven irt leveleket vesz figyelembe s oly ezégeket a liounét a correspondentia eddigelé csupán németül történt nem egy esetben arra bírta, hogy. összes ajánlataikat jelenleg magyar árjegyzék kíséretében magyar nyelven fo­ganatosítják. Ajánlattevéseket, melyeket va­laha ugyan elfogadott német nyelven, de most, mint idegeuuyelveu adottakat visz- szautasit azou indokolással, hogy ezentúl csak magyaiul eszközlött ajánlatokat fogadéi. Lett is ennek foganatja, mert még Liuczből s más német városokból is, magyar nyelven irt levelek érkeznek hozzá. Kérdéses keres­kedőnk ügybuzgalma több év óta tett már kísérletet e tekintetben, de igyekezete job­ban az ut egyenletesére szolgált, mint kellő eredményre juthatott volna. Hiába! az igyekezet csak igyekezet maradt addig, mig kereskedőink nagy része a germanisá- tio szolgálatában állott. Most pedig okul­hat ebből az, ki magyar földön árusítja a német vagy osztrák földről érkezett áru- czikket, hogy elérkezett azon idő, melyben nem lehet legyezgetuünk azoknak hiúságát, kik markukba nevetnek, hogy a magyarral még most is németül érintkezhetnek. — Néváltoztafások városunkból nem igen olvashatók a hivatalos lapban. A.tar­tózkodás oka megfoghatatlan. Többen az eljárás lassúságának tulajdonítják, hogy oly csöndesen jelentkeznek a névraagya- rositók. Mint örömmel értesülünk eddig majd tiz kérvényező siet jelentkezni nevű megváltoztatásáért. X névmagyarosítás ügyét szerkesztőségünk tekintve a nemes moz­galmat bárkinek díjtalanul intézi el* — Holt fecskék Á napokban több fecskét találtak egyhelyütt megholtam Le­het, hogy a kíméletlen hideg vette meg a szegényeket, vagy pedig, hogy a zord idő­járás miatt nem találtak kellő rovarokat. — Ezer szerencse őrködött a bank alapkőletételének ünnepélyességén. A me­redek alapárkok körül ott ólálkodott ugyan néhány rendőr, de a virgoncz fiukat nem bírta letiltani a gerendákról és az árkok partjáról. AggódvÉ vártuk az ünnepély le­folyását s megkönnyebbülten lélekzettfink föl, hogy nagyobb szerencsétlenség nem esett. — Ajánljuk rendőrkapitányunk szives figyelmébe, hogy hasonló eset alkalmával szigorúbb és sikeresebb rendőri intézkedé­seket léptessen életbe. — A mogyorós-táti viz árok, mely garázdálkodásai által már sok bajt okozott a vidéken, múlt béteu (júuius 8-ilcáu) mér­sékelt zápor eső alkalmával töméntelen ol­dalról kiömlött és csak annak köszönhető, hogy nagyobb károkat nem tett, mert a futó zápor nem tartott sokáig és a vizáradat a táthi határ felé kitakarodott. A tavasz óta viz alatt álló gátszakadás okozta tehát, hogy a mogyorósi határ ez alkalomból na­gyobb károktól megmenekült, A raárczius 9-iki zápor eső által okozott károk után Mogyorós község folyamodványt adott be a megyéhez, hogy ezen viz vezeték a törvény értelmében mielőbb rendeztessék ; de dacára annak, hogy azóta bárom közgyűlés tarta­tott, ezen folyamodvány mindeddig nem került a közgyűlés elé. A sürgős folyamod­vány hevertetésének okát mindenki nagyon könnyén kitalálhatja. Felelős szerkesztő: Dr. Kőrösy László.

Next

/
Thumbnails
Contents