Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 48. szám
Előfizetési ái a : egész évre ..............................................<5 f él évre...................................................3 é vnegyedre...............................................1 Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. Esztergom, junius 13. Majer István püspök, fényes szer- ütartássai megáldotta az iparbank ujo- ünan épülő helyiségét s megszentelte Baz alapkövet az egyház áldásával, mely iminden jótékony világi intézményre regyaránt kiárad. Ott voltak városunk érdemekben újgazdag polgárai valamennyien. Nem tekintve ez ünnep cerimoniális •[részleteit, kikutatjuk inkább a nap ^eszmei tartalmát. Nem egy pénzüzlet házának alapkövét tettük le e napon. Hanem egy ojolyan intézménynek jelöltünk díszes ^csarnokot, mely iparunk és kereske- bdésünk gyámoUtója, segítője, istápolója. Ilpar- és kereskedelmi bank az intóz- [imény czime. Maradjon ez a jelige dfölirva az intézet alapkövére. Megígérték az intézet vezetői, hogy íMemsokára zálogházat rendeznek he ju- I lányos móddal, gyors segélyezéssel, ílelkiösmeretes kezekkel. Égető szüksége van rá szegényebb oosztályainknak, melyek eddig lelketlen uzsorások könyörületóre voltak utalva. Legyen ez a jótékonyság szintén Baz intézet alapköve. És ilyen alapon jusson az eszter- agomi Ipar- és kereskedelmi bank a vi- irágzás legmagasabb fokára ! A képviselő választások előtt.----Ajánlva a képviselőjelölteknek. — A minden honpolgárt illető kötelesség, küzdeni lankadatlanul hazánk ■q^iqi.Cwil) 1 . III-. J_l ' „„isítergsm és Vidéke1 Miért szerettelek...?*) Nem átkozlak, óh nem — Engem illett a vád; En sebzém meg magam, Te csak a tőrt adád. Önmagam ütöttem Szivemen a sebet : Tudtam, hogy nem szeretsz, Hát mólt szereltelek? Láttam a megvető, A szánalmas mosolyt, A mely látásomkor Kis ajkadon honolt. Tudtam jól, hogy gyűlölsz S hogy kerülsz enge met : Mért imádtalak hát S miért szerettetek ? Oly fájón eped ve yágyócltam utánad, Öli ! — pedig csak jobban Eájt — ha Játhatálak. Hisz te kínomat csak Kaczagtad, nevetted : Mért imádtalak hát, S miért szerettelek ? Úgy fájt szivemnek a Kín — mely rá nehezült, *) Mutatványul „Dalvirágok“ czim alatt leg- ’özelebb megjelenendő költeményeimből. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. fit. — krSi e ! e n k i n t k é 1 s z e r A lap szellemi részét illető levelezések, a szerleesvn ’ n r>o tőséghez, vasárnap és csütörtökön. jwŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM ALÁ, iiitézeiulők. Vidéke“ intézendő k. NyiItlér petit soronként 20 kr. Kéziratokat nem adunk vissza. társadalma érdekében, késztet a jelen perczbcn, midőn a politikai élet zsibvásárján széltében-hosszában megkezdődnek a licitátiók, — midőn flildob- szakadásig hallunk majd ígérni a hazáért mindent, s látunk később tenni a, hazáért — sem m it: hogy mint választó polgár, fölemelni bátorkodjam szerény szavamat azok szám ,ra, kik a nemzet bizalmát kinyerve hivatva lesznek ez ezredéves honnak féltékenyen őrzött érdekéről, s rég sóvárgott üdvéről határozni. Fenségesen szép, óriásikig nehéz e föladat! — Kiemelkedni a tömkelegből, mint homoksivatagból az o b e 1 i s z k ; küzdeni gigászi erővel szépért, nemesért, mint a lír ál-monda szent hősei; — ingatlanul, törhetlenüi mog- állani egyformán szemben a csábbal, mely veszteget,— szemben a vészszel, mi letiporui kész, — miként ezt a százados cser teszi a nap égető sugaraival, s az ég orkánáiVal; —- bírni az öntudat, s az a m b i t i ó nemes tüzet, mely lelkesít miként csaták zajában a riadó; — érezni a tetterőt, aczélzó tudat hatalmát, hogy aképviselő cselekvése minden momentumában, szavainak minden betűjében nem egy helyet, egy várost, vagy vidéket nem egy osztályt, vagy hivatást — hanem egy egész országot, nemzetet akként képvisel — — miként a négy ezüst szalag mellett megaranykoronázott hármas dombból kiemelkedő kettős kereszt c z i ni e r p a j z s a képviseli ezt a d r ága hont! Van-e ennél, kejl-c ennél, lehet-e ennél szebb dicsőbb feladat. . ! És mi, kik 33 évvel ezelőtt egész Európa bámulatát kivívtuk a harczban, mit századok-alkotta jogért: alkotmányunkért folytattunk; mi, kik még a leveretés után is azzal toldottuk meg a „hiszekegy“ imáját, hogy hiszünk örökké e nemzet szabadsága- nak feltámadásában, hiszünk tántorifc- katlanul e nemzet alkotmányos érzületének örökkévalóságában ; — mi, kik sóvárgó kéjjel — mint kiaszott föld a jótékony eső után — sóvárogtunk a paradicsomért, hol a nemzet végre önönmagának visszaadva, önön ma g a fogja intézni saját sorsát, jövőjét ; — ma elhidegülve, miu’en iránt elkedvetlenedve, szétzilál tan, egymással b i z a 1 m a 11 a n k o d v a, rút in- dolentiával, közönyben tespedünk, sü- lyediink! És az ajkakon, melyek egykor édes áhítattal adták át a szellőnek a haza üdvéért fennen dobogó szív érzését, hogy. vinné azt el szerteszét e hazában, hogy a rokonszivek érzése rokon ajkakra találva, magasztos harmóniában dicsőítsék az ezrek éltével, vérével megváltott szabadság hajnalát, — ez ajkakon ma a „bánom is én“ keserű Memento mórija hangzik el.! Mi változtunk-e meg hát, vagy a világ fordult fel ? ! Mit vesztettünk el ? ! A honnak becsiiletét-e, vagy a honfinak erényét? Ugyanaz a magyar nép szántja-e fel még Árpád földjét, mely egykor a szántó vasból is kardot csinált?! Ugyanazon nép-e még a magyar faj, mely egykor az ország szive volt, s melyet csak érinteni kellett, hogy a hősiesség, —- önzetlenség —s a honfi erények szebbnél szebb kincseit kitárja?! Válaszoljon e kérdésekre az, kinek nem fáj, hogy mindezt — tagadni kell. Eldorádó lett volna e hon és — siralomvölgye lett belőle. — Tele édes hittel, tele kecsegtető reménynyel éreztük, hogy múltúnk, jő- vőnk csiráját hordja magában,s hogy: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért“ ! Éreztük, beláttuk, hogy nem a tavasz csókja, nem a nap arany sugár», nem a harmat üdítő nectárcsepje köritik lombbal, s övezik levéllel a fa gályáit, de önbelseje az a hatalom, a mely őt zöldelni készt! . . ! S e tudat glóriájától övezve, erőnk felduzzadt, vérünk buzogva pezsgett, karunk munkára, — eszünk tettre vágyott; a fej büszkén emelkedett fel, s a láb haladni készült. — — És ma ? ! A túlemeTkedési vágy 'kirúgta lábunk alól a földet, — mely elég le- endett Archimedesnek a világot kiemelni sarkaiból! Ha végig tekintünk társadalmi köreink összes árnyalatán, psychologiai bútárlatokat teszünk a talonokban, vagy a proletárság között, s ha e bírálatunkban a sima padló el nem ejti s a lehajló gerenda be nem töri fejünket: be kell ismernünk, hogy ma, társadalmunk — beteg, nagyon beteg! Az életerők elcsonevószedtek, a vér megromlott, a kar tétlenül hanyatlik alá, az ész zavart, a fej butul, aggódástól terhes, a láb kiesuklott s — a Mért nem téptem hát ki Szerelmem1 .szivemből ? Tudtam, hogy miattad Boldogtalan leszek : Mért imádtalak hát, S miért szerettelek ? S óh ! — még most sem tudok Elszakadni tőled, Pedig még álmodnom Sem szabad felőled! . . Kitépem keblemből Ezt a gonosz szivet, S elégetem ... óh mert Most is téged szeret! Halász Ferencz. Kinga. Mikor az iskolai por lerázása után, az érettségi bizouyitváuynyal a professorok járma alól felszabadítva felkerültem a főváros egyetemére, minden szabadidőmet arra használtam fel, hogy a főváros minden zegét zugát átbarangoljam s nevezetességeivel in egis in e rk e dj e m. Legutoljára maradt a „kerepesiuti temető“ mely egymaga külön várost képez a holtak birodalmát. Csendes, szomorú város ez. Vaunak terei, széles útjai, keskeny ut- ozái, s azokban szerény lakok és pompás paloták. A szerény lakokat egyszerű fakeresztek jelölik, a pompásakat díszes márvány vagy érez szobrok, mauzóleumok. Szép májusi reggel volt mikor először végig jártam a temető kert utczáit. A fű zöld szőnyege korai virágokkal tarkára hímezve, s a gondosau ápolt sírok czipnisai, szomorú fűzei zöldelő ágaikkal a téli álomból való újjá ébredés, a föltámadás képét jelezték a holtak országában Csend volt, minő csak a temetőkben szokott lenni. Egyedül jártam a nagy sir- kertben, csupán néhány kertész legény foglalkozott itt-ott virág ültetéssel vagy öntözéssel. Némi levertség vett rajtam erőt, és szomorúan vizsgáltam sorra a sírok feliratait. Itt egy szerény névtelen sir, a nevet az eső lemosta az egyszerű fakeresztről; amott egy díszes mauzóleum, mely hirdeti hogy alatta egy lánglelkü költő' porai nyugszanak ; itt egy ketté törf oszlop a korának virágában elhunyt nagy színész sírját jelezi, — vértanuk, nagy írok, fiatal anyák, ősz apák, szerető gyermekek sírjai egymás szomszédságában. A halál mindenkit egyenlővé tesz. Tovább haladok s gondolkozom az élet s halál ellentéte fölött. Körülöttem a viruló természet, s a halál laktanyái A nap fénye oly szép, oly gyönyörűek a föld virágai s oly édes az üde léget szívni. Nem csoda, hogy oly nehéz mindezeket itt hagyni. Pedig ki tudja, hátha a halál is gyönyör?! Még senki sem jött vissza, elmondani, mit érez a szív, mikor megszűnik dobogni, mikor megszakad. Gondolataimból kizavar egy sirfölirat megpillantása. Egyszerű márványoszlopou e néhány szó í KINGA. „Alszom, de szivem virr.aszt.“ Égy egész szomorú életregényt sejtve e pár szó alatt, siettem a temető-őr lakába, hogy valamit megtudjak a regényes feliratú sir lakójáról. A sirkert-őr sokáig lapozgatott vaskos könyvébeu, mig végre egyik szám alatt rá akadt a kérdéses sírra, s én csak any- nyit tudhattam meg a bejegyzett adatokból, hogy: „B . . , Kinga, 18 . .-ban Május 1-én meghalt, 17-éves korában.“ Szűk adat, de elég arra, bogy a név után indulva, tovább kutathassak a sir lakójának története után. Sokáig nem tudtam biztos adatot nyerni, és ez idő alatt gyakran kijártam Kinga sírjához, remélve hogy egyszer talán csak találok valakit a sírnál, ki kívánságomat kielégítheti. S nem is csalódtam. Egy alkalommal, midőn rendes temetői sétámat végeztem, Kinga sírkeresztjére borulva egy gyászba öltözött férfit pillantottam meg, ki heves zokogás közt öleié át a márvány fej fát. Félre vonultam, hogy jelenlétem ne háborgassa a fájdalom perczeit. Sokáig tartott a szomorú látogatás, mig végre kizokogva fájdalmát, egész feldúlt arczczal távozott el a sírtól.
