Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 47. szám
Esztergom III. évfolyam 47. szám. Vasárnap, 1881. junius 12-én. ESZTERGOM es TIBIÉI Városi ás megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre..........................................6 frt. — krfél évre...............................................3 w — „ évnegyedre..........................................1 , 50 . Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézendok. Megjelenik : h e I e ii kint k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyiltlór petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, J^ŐRINCZ —UTCZA ^O. SZÁM ALÁ intézendok. Kéziratokat nem adunk vissza. Szinészenink Ugye. Szomorú kötelességet kell teljest - r lenünk. Elszégyenitő állapotokat con- r s tatái min k. Szomorú kötelességnek tartjuk, hogy /Esztergom város művelt közönségét a íiszínészet pártolására kell felhívnunk. Olyan szin társulat pártfogására, rminta mely jelenleg városunkban időzik. És elszégyenitő állapotnak tartjuk, I liogy Esztergom városában aiíly magát ljoggal tartja a műveltebb, intelligensebb r városok közé sorozandónak, egy miniden tekintetben kitűnő erőkből össze- i; állított színtársulat még csak egy pár Miétig sem tud becsülettel megáílani. Az a közöny, a melyet műveltebb [ közönségünk a színészettel szemben t tanúsít, arczunkba kergeti a vért és > semmi szin alatt sem menthető. Azt mondják sokan, hogy a kü- aszöbön álló választások tartják távol /[közönségünket a színháztól. JSTo hát melyik műveltebb család mcceptálná ezt a kifogást ? Hogy pénzhiányban élünk ? Hát 9erre, meg arra a baszontalanságra bonén jut, hanem csak a becsületes ma- sgyar színészet gyámolitására nem ? Ne szépitgessük a dolgot. Hanem /valljuk be, hogy bizony-bizony nem a ílegegészségesebb állapotok tanúbizonysága ez. Valljuk be, hogy közönségünk nem sdtanusit elég fogékonyságot a párto- kJlásra méltó ügy iránt, hogy az a kö- iszöny, mely társadalmunkban annyira Atért foglalt, kezdi elfojtani a minden »rnemesbért való lelkesedést. Változás. Legénybe voltam, nyalka kis legény, Az érettségen a hogy áteséra ... Bot a kezembe, Fejembe meg magas kalap ... S mentem, rohantam Keresni cifra lányokat. Megnőtt a bajszom is selyem-puhán, A mig jogot hallgattam Pest-Budán. Sokat tanultam A telekkönyvekről sokat! S bálokba jártam Keresni ga z d a g lányokat. S hogy iunen-ouuan bele vénülök, Es lassan házasodni készülök, Megváltozám; liejh ! így jár, ki annyit válogat ! Ma lassan járok : Keresni jó leányokat! Földváry István. A naturalista tehetség. — Kajz. — — Tehetség, naturalista tehetség, ritka alentum. Soha ilyen parasztfiut! — Naturalista. Talentum. Parasztfiu. ízép, szép. Beődy Gábor a vidék egyik legelső társulatával, újabbnál újabb színdarabokkal, külön színházi-zenekarral jön városunkba és a helyett, hogy sietnénk megmutatni, hogy igen is mi ilyen színészetet óhajtunk Esztergomban és nem Balog-féle kószanépet, egyik nap úgy, mint a másik színészeink üres ház mellett kénytelenek játszani és jó, ha a napi kiadások nyernek födözetet. Hittük, hogy talán csak az első előadások jutnak ilyen mostoha sorsra s rendkívüli körülményeknek tulajdonítottuk a siralmas bevezetést. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy napról napra kevesbíti a remény arra nézve, hogy Beődyéknek nálunk csak közepes saisonjuk is legyen. A bérlet megbukik, a legkitűnőbb egymás után előadott uj dolgok nem bírnak közönséget gyűjteni és Beődy, látva, hogy csak nagyobb veszteség mellett maradhatna, távozni készül. Mi tehát kötelességünknek tartjuk, hogy első sorban a magyar színészet nevében, másodsorban pedig városunk reputátiója, tisztessége érdekében fölhívjuk müértő közönségünket, hogy ezt a megszégyenítő távozást ne hagyjuk végbemenni. Sopronban, e német városban diadalokat arat, Komáromból még mindig tisztességgel vált el a győri társulat s a mely városba csak be megy, örömmel fogadják és elismeréssel jutalmazzák, — csak Esztergomból kellene a magyar Múzsának pirulva, szégyenkezve távoznia? Van a városnak egy határozata, a mely kimondja, hogy engedélyt csak a győri színtársulatnak ad s nem bocsát be a városba minden kiéhezett kósza truppot. No hát ez a határozat nagyon bölcsen van meghozva. Hanem azután nagy satyrája is ennek a határozatnak, hogy ez ;iz engedélyezett társulat egy heti itt időzés után be adja a kulcsot. Ilyen viszonyok mellett ne akarjunk olyan nagyon mustrálgatui, válogatni, mert bizony, ha akárhogyan tartjuk is fenn ennek a társulatnak az elsőbbségi jogát, megfogja szépen köszönni, — de nem kér belőle. Hanem igenis kapunk a nyakunkra olyan csepürágó, fejentánezoló komédiásokat, mint a milyenekre magunkat érdemeseknek bizonyítottuk. Nem könyörületről van itt szó. Mert arra a Beődy társulata rá nem szorul. Nem nagylelkűségről, mert azt csak a tehetetlenséggel szemben szoktuk gyakorolni, hanem csupán méltánylásról és kiérdemelt elismerésről. Es mi bízunk városunk művelt közönségében és liiszszük, hogy sziuésze- ink ügyét magáévá teszi, s nem fogja engedni, hogy a magyar színészet ügye Esztergom városában olyan csúfos kudarezot valljon!------- £ányi 61. I parügyünk. Nem is kell nagyon körültekintenünk, csak nézzünk szét egy kicsikét és bizony észre fogjuk venni, hogy mennyire kezdetleges lábon áll az a mi iparunk, melyről 1867 óta miniszter, képviselő és kortes egyforma lelkesedéssel beszél. De koczkáztassuk meg a kérdést? Van-e még a mi társadalmunkban az jpaniak tisztessége, van-e Nagymagyarországou művelt társadalmi rend, mely büszkén vallaná magát iparosnak, van-e műveltebb család, mely szép reményekre jogositó ked- vencz gyermekét örömmel szánná a tisztes iparosi pályára ? Talán sok lesz egyszerre valamennyire válaszolni ? Egy szóval, egy sokat mondó, tagadó szóval válaszolhatunk mind a háromra : nincsen: Nálunk maga az aristokratia születésével fogva ellenlábasa az iparosságnak s a hivatalnok légió aristokratiát csinál szemben az iparossal. Nagy-Magyarország csak a phrasisok hazája. A szegény megvetett ipartól várja felvirágzását, nyomorúságaink megszűnését közgazdagsági betegségünk gyógyulását. De csak várja. A magyar parliament meg-meg ereszt néha holmi leereszkedő honatyai siralmat iparunk pangása mellett, kutatja a bajokat, rá Í3 mutat az országra. De csak beszél. A társadalomban róla beszél az illatos uracs, a kényes salonhölgy, a meggaz- dagult háziúr, de azért egyformán röstelué ha valamelyik tagja iparos volua. Még azok is szóba ereszkednek az árvával, a kik a penészes kutyabőrre sokat adnak, azok az úgynevezett kisbirtokos nagy nemesek, de azért szégyonlenék magukat, ha Őseik között egy iparost találnának. A társadalom tehát nem tiszta lelkesülésből szói írellette, hanem divatból. Székesfehérvár óta nagyot változott a hangulat. A hol eddig nem volt hit a magyar ipar jövőjében, ott támadt ; a hol kicsinyeivé beszéltek róla, ott megválogatták a kifejezéseket és a hol csak divatból hozták napirendre, ott most már komoly tárgy gyanánt beszélték meg. Mintha a bűnbánat érzete változtatta volna meg a társadalom hangulatát. Azok a hullámok, melyek Székesfehér- várt keletkeztek elverődnek, hozzánk is s — Világhírre emelkedik bizonyos, bizonyos. — Világhír. Bizonyos. — A hosszú professor valóságosan neki pirulva szórta dicséreteit, a bozontos szemöldökű, tömött szakáilú gyáros pedig messzire dördülő hangon dörmögte utánna a szavakat. — Tessék, ez egy valóságos vasút. Annak rendje és módja szerint. Tessék, itt a gőzgép, itt a kazáu, itt a kondenzátor, dugattyú, kürtő, csak ftíteui kell alája és sipissipp! fütyülne, menne, röpülne. — Kazán. Gőzgép. Dugattyú. Kürtő. Sipissipp. Menne, röpülne. — Fából, uram fából. Hounan tanulta az a kölyök? Zseni uram zseni. Látta a vonatot, kinézte a gépjét és juhait Őrizve faragta ki az egészet. Világhírű lesz a kölyök, Zákó Tóbiás mondja. A bozontos gyártulajdonos utáuuua mormogta : — Zseni. Kölyök. Vonat. Juh. Zákó Tóbiás. — Fel kell karolni uram, ki kell taníttatni. Hat év múlva az ön gyára legyőzi az egész világot, — Karolni. Taníttatni. Legyőzni. A „kölyök“ pedig addig ott állt az előszobában és kopott kis kalapját gyömöszölte össze kezében. Öreg, szegéuy nevelőanyja mellette állott s néha nagy aggodalmasan simította helyre a fiú gubauezos, makranezos haját- Megesküdnék az istenadta, hogy ha a nagyságos urak elküldik Pistit, csak borzas haja lesz az oka. Végre megnyílik az ajtó. Zákó Tóbiás kezében óvatosan hozva a kis fa-gőzkocsit ünnepélyesen áll meg a fiú előtt. — Szekér István hallgasd meg figyelemmel szavaimat. A te jótevőd Banta Zakariás gyáros ur meguyerve ügyességed ta- uujeleitől, elhatározta téged az alapos tudományokban kiképeztetni, hogy ügyességed további tanujeleit is szolgáltassad. Érted? — Ügyesség. Tudomány. Tanujel. Érted ? — dörmögte fej bólintva utána a vastag pártfogó. A szegény öregasszony könybelábadf szemmel tuszkol;a Pistit előre, hogy kezet csókoljon a jó uraságnak. Aztán maga is majd, hogy kezet nem csókolt, de Zákó Tóbiás hirtelen zsebébe dugta kezeit, Bauta Zakariás ur pedig már úgy is ott tartotta. Az öreg néni hálálkodva, könyezve távozott a nagy házból, nevelő fiát ott hagyva a boldogság utján. A kis paraszt fiúról levették a vékony szűrt, pity kés laj fiút s uriasabb ruhába öltöztették. — Zákó Tóbiás a professor maga vette a jövő nagy emberét magába rejtő szöszke fiúcskát kezei alá s vezette a számolás, rajzolás labyriut- jába bele. A fin tanult, rajzolt, törte fejét éjszakákon keresztül a könyvek, minták csomóiban s Zákó Tóbiás elégedetten szavalta el Banta Zakariásnak: — Halad, halad gőzerővel. Meglássuk, az a fiú egy uj Gallilei, Newton, Humboldt Sándor lesz. Az meg bólogatva hagyta helyben: — Halad. Gallilei. Newton. Humboldt. Szekér Pisti csakugyan nagyon nagy szorgalommal tanult. Ábráudos, kék szemeit annyi figyelemmel emelte Zákó Tóbiásra, mikor a szögeket, síkokat, vonalakat magyarázta neki s a természettan erőit tudo- doraáuyos orátióval adta elébe. Szegény, úgy iparkodott elméjével utolérni Zákó Tóbiás magasröptű eszméit s sokszor vergődött esze, miut kifáradt madár szárnya, egy pont körül s nem birta felfogni. Zákó Tóbiás ekkor aztán nekimelegedett s körülményesebben iparkodott magyarázni, de minél jobban mélyedt a tárgyba, annál mesz- szebbre, annál érthetetlenebb régiókba ragadta heve, s a gyermek mereven, elszédülve nézett reá s bámult mozdulatlanul maga elé. Máskor pedig olt állott a gépgyárban és nézte a nagy, forgó érckorongokat, a mint az aczél fénye felcsillámlott a kerengős gépezetbeu. A gyár zsibaja, a kerekek zöreje a kalapácsok robaja s a nagy üst egyhangú mormogása s a halk tu-u-u- u-ja álmadozásba keritéle lelkét s a merengés szárnyain elrepítek a kis völgybe, mosolygó, virágos erdőszélre, honnan zajongva, lármázva fut ki a patak, fehér babjai ezüst gyöngyökre töredezve a meder kövein. Ott a patak partján legel az ő nyája s azok közt az ő kedves báránya, Kari, ott szokott ő is feküdni a part füvében s faragni szeszélyes alakokat, melyekből ő hol malmot, hol rostát, hol gőzkocsit rakott össze, mig az igazi gőzös a völgy alján robogott tüszkölve, búgva el. Néha Kari cseugetyűje hangzott s a báráuyka hízelkedve dörzsö- lődzött hozzá vigau bégetve, társai ezalatt a patakban játszottak malmával s kacagtak, sivalkodtak, hogy a Pisti malma csak úgy jár, mint az éri molnáré. Csinált ő sole raiudeufélét s nagyon örült, ha pajtási megbámulták, mig egy napon Zákó Tóbiás
