Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 47. szám

iparosaink iparpártolóiukknl gondolkodhatunk olyan thémák fölött, a melyek eddig ösmeretlenek voltak.

Vakmerő gondolat vagy valóságos merénylet-e az az óhajtás, hogy a uyolczva- nas évek egyikében Esztergomban is országos kiállítást rendezzünk?

Sikerrel merni csak ott, lehet, a hol az eredményt biztosítaná a kedvező előz- méuv.

' Van-e nálunk kedvező előzmény ?

Virágzó iparról szólni miuálunk rövidlátás, vagy ügyetlen bók volna. De virágzásra képes iparról őszintén beszélhetünk. A mi iparunk árva gyermek, iparosaink törekvése nincs arányban a kereslettel.

Budapesten az a felfogás v au elterjedve bizonyos körökben, hogy miuálunk, mindent az'ország prímása végez, Esztergom az Ő székvárosa. Pártolja a művészetet, az ipart, a kereskedést, előmozdítja a specziálisan esztergomi érdekeket. Szóval meg irigylik üdvös helyzetünket. Iso Budapestiek mi bizony nem vagyunk irigylésre méltóak. Inkább szánalomra.

Azt tapasztaljuk, hogy egyéb dicső emlékű főpap mennyit áldoz székvárosa iparáért, úgy csak egy példát, hogy Ipolyi Arnold csak magyar művészeknél s iparosoknál rendel s iskolát emel az iparnak, mikor ezt tapasztaljuk, hogy bíboros főpásztorunk nagyszabású munkálatoknál inkább kegyeli a bécsi vagy a külföldi mint a budapesti vagy a magyar vállalkozókat, mikor azt tapasztaljuk, — hogy városunk ipara legnemesebb törekvésével sem bírja kivívni az ő hathatós pártfogását : akkor az árva mostohaságával érezzük a nélkülözés és hanyagoltatás leverő és arczpirító keserűségét.

Nyíltan szolunk, őszintén, igazságosan.

Mi bíboros főpásztorunk pártfogására érdemesekké váltunk nemcsak a helyzet szerencséje, de törekvésünk buzgósága által, mi számítunk az ő jóakaratára, mi bizuuk az Ő elismerésében s hisszük, mint az élő istent, hogy ő nem fogja mostoha iparunkat tovább is kicsinyeim,

A ő hathatós pártfogása által iparunk olyan fokra emelkedhetnék, hogy kecsegtető előzményt szolgáltatna arra a' szépreményű következményre, hogy a jövő évtizedben országos mozgalom központjává válhatnék Esztergom.

A kecsegető előzményhez, mondjuk a tisztességes jelenhez' nemcsak főleg főpásztorunk pártfogását óhajtjuk, hanem társadalmunk lelkes és váll vetett támogatását is.

Náluuk nagyou sok család csörgedez- teti pénzét Bécsbe vagy külföldre s csekély részben Budapestre is.

A ki jövőt alapit, igy az uj házas, az uj emher, az bútorait nem itt veszi, hanem siet a reclámos külföldi termékü szédelgős raktárak tetszetős silányságaihoz.

Valamivel olcsóbban jut hozzá, összes felszerelését szintén tekintélyesebb forrás gyanánt idegen iparból szerzi be.

A mi társadalmunk nem igen bízik saját ipara készítményeibeu, mert azoknak még nincs vonzó tekintélyük, csalogató forgalmuk.

____________________________

P

edig csak szédelgésük nincsen.

A családok Budapestről szívesebben vásárolnak, ha drágábban is jutnak hozzá, mint Esztergomban.

Megint az az oka, hogy nem hisznek iparunk tökélyében és jövőjében.

A vidék kerüli Esztergomot. És az iparos ilyen szomorú viszonyok között fáradságok és küzdések árán gyűjtött tapasztalatait megművelt tehetségét nem gyü- mölcsöztetheti.

Elkeseredik és elkallódik.

A ki eddig kereste a tökélyt, a kit a műalkotás hivatása serkentett kitűnő munkákra, az valami keserű humorral kénytelen a legutolsó czikkek megrendelését kielégíteni.

Iparosaink tagadhatatlan derék, lelkes, képzett tagjai társadalmunknak.

Nem mi fogjuk ezt rájuk, saját munkájuk tekintélye ismerteti Van beunök nemes törekvés, de sok elkeseredés és lemondás is.

Érzik, hogy szárnyszegetten, elismerés, méltó pártfogás híján egyre hanyatlanak.

Gondolkodjanak arról, hogy az ipar vergődéseinek nálunk nem az iparosok az okai, hanem a közönség.

Gondolkodjanak arrról, hogy Esztergom virágzását csak ipara virágoztatásával lehet eszközölni. Székesfehérvárnak volt egy József főherczege s egy Zichy grófja.

Nekünk adjon az Isten egy Simort.

Székesfehérvárt a magyar ipar diadalában a nemzet ünnepelte diadalát. — Hát Esztergom csakugyan a középkor történetének volt színpada, s most nem akar az újkori nemzeti történetben szerepelni?

Ne tagadjuk, hogy városunk nem a tespedés korát éli. De emeljük ki a százados pangásból.

Ne tartsunk hét számra ódái szárnya- lású beszédeket, hanem tegyünk gyorsan.

Összetartás, lelkesedés, méltánylás jöjjön el a te országod, s legyen meg a te remek alkotásod miuálunk is.

Árva iparunk pedig remélj, mert Székesfehérvár óta megtanultak gondolkodni jö- vodről is.

Mert e lös merték, hogy a magyar ipar s a nemzet jövője kölcsönös.

Színházi szemle.

(—r.) Pünkösd hétfőn színre került itt először:

Graciella, a kis menyecske.

(Nagy operette 3 felvonásban. írták Lete- rier és Vanlov* Zenéjét szerzé Lecoq, fordította Rákosi Jenő.)

A különben selejtes és tartalomnélküli operette egy-két válóban szép zenei részletét leszámítva alig érdemli meg a betenu- lás fáradtságát. Librettója csupa sikamlós ostobaság gyűjteménye s csak színészeink mérsékelt játéka tudta némileg palástolni a benne nyilvánuló frivol részleteket.

C ser váry II le a (Graciella) játékával a szószoros értelmében meglepte a kö- zönséget. Na^y mérvű haladása énekben,

meglátta, felismerte benue a lángészt s elvitte Bauta Zzkariás gépgyárába.

Ilyen visszaemlékezésekre nagyon elszorult a szive. Ha jött az éj, önykénytelen veté félre a mintákat, rajzokat, könyveket, s faragott magának fákat, malmot csősz- kunyhót, oda állította a földre s elrendezte szépen : itt van a berek, itt van a patak, itt a malom, Karancs Peti és Szabó Jancsi ép most játszauak rajta ; azután elrendezte azt is, hogy erre jár a nyáj, ott elől Kari csengőjével s épen a patakra m eun ele inni. Elővette a rajztáblát s azon is szépen megrajzolta Karit, meg az egész nyájat s kaczagott, ujjongott, hogy milyen jól eltalálta.

S aztán napról-napra mindég többet foglalkozott bárányaival, patakjával, malmaival. Mikor megszabadult Zákó Tóbiás szögeitől, lapjaitól, csavarjaitól, s lejtőitől, kis szobájába a völgyet álmodta be. Eközben fáradt elméje újra élénkülni kezdett s mindenféle uj gépet, malmot, tervezetet talált ki, melyek készítésénél képzelete csa- pougott, járt vele s a legszeszélyesebb dolgokat alkotta általa.

Zákó Tóbiás neheztelő orczával fedhette, midőn egyszer rajta kapta.

— Szekér István, azért részesítünk téged a tudományban, hogy rendszeresen tanulj alkotni s ne oktalanul. Hogy ismerd meg alapjábau a dolgokat s hogy ne rontsd ilyen játékkal el eddigi ismereteidet

— Rendszer. Oktalan. Játék. Ismeret — dörmögfce a maecenás helyeslőleg.

Szegény Pisti újra neki ment a ludo- máüyuak, ki akarta köszörülni a szorgalmán esett csorbát. Nagy kék szemei csillogtak, világoltak, midőn meg-meg lepte az ábránd, de ő leküzdötte s azt gondolta : eléggé megharagudtak rám, szorgalmas leszek. Halványodott, arcza beesett, de ő ta uult dolgozott.

— Egy napon künn állott a gyár ajtaja előtt s Zákó Tóbiás feladványait fejtegette. Egyszerre ismerős hangok ütötték meg fülét.

— Oda ne menj Jancsi, nagy ur lett belőle!

— De azért is oda megyek, ha meg sem ösmer.

Karancs Peti és Szabó Jancsi vigyorogtak elébe, széles képeiken össze volt vegyülve a megalázkodás és a gúny, Ugyanúgy néztek ki mint hajdan, mikor együtt játszottak, az a szűr, s mándli volt rajtuk, bajuk is csak olyan borzas volt, csak valamivel megkamaszodtak s erősebbek lettek Pistinél. (-- Szekér Pisti, ismersz-e még ?

Hogyne ismerte volna. Felszakadt lelkében egyszerre minden emlék, s minden öröm a mit együtt éltek. — Úgy megörült szegéuy nekik, mintha száz év óta nem látta volna őket. Kérdezősködött mindenről, az otthon, a völgy minden zugáról.

— Az a, világosifeli fel Karancs Peti, a Peczér Gabiéit csűre leéget; a Má idi János pinezéje ledőlt, és a Zavarosék Ábrisa tavaly télen meghalt.

— Torokgyíkban, toldotta meg Szabó Jani. Azóta a Zavarosék háza körül nem jó menni, Ábris lelke jár haza?

— Hát a patak?

— A megvan, csak a vize- több. A

s főleg játékban, melyet tavali ittléte óta] megvan tanúsít, szép jövővel kecsegteti a kedves

megjelenésű fiatal énekesnőt. — Graciellát kecsesei, pajzáuságait ügyességgel személyesítette. Legnagyobb sikert az ilyes kolo- ratur szerepekben jóslunlc a kisasszonynak.

Tata y E u g é u í a (Luerétia) szintén uj tagja a társulatnak. Játéka routint, erős mély hangja iskolázottságot árul el. S mi leginkább dicsérendő, a komikai részletekben ment minden túlzástól. A közönség tetszéssel fogadta.

Éri 1 in ge r Ilona. (Teobaldo) kis szerepét ügyesen játszotta. Csengő hangja, kedves játéka szép reményekre jogosítja.

Kiss Ferkó (Rodolfo) szép szerepét teljes érvényre emelte. Daczára, hogy rekedtsége észrevehető volt, mély bariton hangjával mindenki elismerését kiérdemelte. Csinos megjelenése, diseret játéka és ügyes alakítása dicséretet érdemel.

Mezey (San Caglo) előttünk ismeret len. A fiatal teuorista szép hanganyaggal rendelkezik s azt ügyesen is tudja használni, --- habár inkább magas baritonnak mondható, mint tenornak. Játéka nem egészen ment a szögletességtől s kiváltkép arcjátéka nagyon keveset mondó, Több elevenséget ajánlunk.

F o 11 i u u s (Rafael) valódi szerep körében volt. Csak az kár, hogy hangja (?) nem alkalmas az operettekre.

M á r t o n fi n é, B e r k i és D e z s é r i megállták helyeket. A karok összevágók, a fegyvertáncz sikerült és az apródok csinosait voltak.

A zenekar kitűnő játéka nagy mértékben emelte az előadás becsét.

Szerdán itt először :

4.

Methusálem herczeg.

(Vig operette 3 felvonásban Írták Wilder és Delaeour, fordította Benedek. Zenéjét szerzetté Strauss János,)

A keringok geniális szerzőjének ez alkotása is teljesen magán hordja annak a légkörnek a jellegét, a melyben született. Ha zenéjét jellemezni akarnék, elégséges volna csak annyit is mondani, hogy Strauss irta. Keringő és újból csak keringő. In- troductiója keringő coupletjei keringő!, cho- rusai keringok és fináléja keringő. És ez az örökös keringés, mégis annyi ügyességgel és annyi fülbemászó résziéiből van összeállítva, hogy élvezettel hallgatnék másodszor is végig. Librettója nem emelkedik fölül az operettek szokott tartalmatlanságán s igy nem is foglalkozunk vele bővebben.

Pulczinellát Cser v á r y Ilka adta toljes sikerrel. Dalait a közönség tett- szés nyilvánításokkal fogadta s a második felvonás coupletjét viharos taps követte.

K i s s u é Ár p á s i K a t i c z a (Methusalem) elevenében volt a fürge, eleven szerepben. S daczára mélyebb hangjai fátyolozottságának legtöbb dala méltán elismerésben részesült.

0 1 á h n é (Sophistika) már megjelenésével is élénk derültséget keltett. A ko- mikáné szerepkörének minden kellékével

áldva, — s azokat kellőleg ki is feu dj a z sá kmányolni.

M i k ei (Zsigmoud) nem esett szokott túlzásaiba. Látszik tehát, hogy csak tőle függ, hogy a társulat egyik legkitűnőbb tagját tiszteljük benne. Mindig háíásabb az értelemnek, mint a karzatnak játszani, ha nem kiséri is olyan zaj. Reméljük, hogy Mikei mai mérsékletét, mely határozottan előnyére válik jövőre is megtartja.

Kiss Ferkó (Cnrbonazzi) jó felfogással és ügyes játékkal alakította a to- tyogós vén marquist. Kis Ferkó sokoldalú színész és minden szerepében becsülettel állja meg helyét.

Foil inus (Trombónius,) igazán nagy dolgot művel akkor, midőn alakítása ügyességével, otthonos mozdulataival és egész játékának szeretetreméltóságával feledtetni tudja a közönséggel hangjának teljes hiányát. Trombouiusát is tetszéssel fogadták, és minden előadásnál jobban bizonyul be, hogy Follinus közönségünk szeretetét teljes mértékben birja.

Mezei (Vulcanio) több élénkséget tanúsított, mint múltkori szerepében.

Berki (Cyprian) . szintén a társulat jobb tagjai közé sorakozik s az előadás összhangját nagyban elősegítette.

A kisebb szereplők is mind jól betöltötték hely őket s a különben nagyon csekélyszámú közönség teljes megelégedéssel távozott a minden tekintetben sikerült előadásról.

Csütörtökön először ;

r

0.

Az uj háziúr.

(Franczia bohózat 5 emeletbeu, irta Henri Cbivot, fordította Fáy Béla.)

A franczia bohózat, mely a népszínház deszkáin is előadatott közönségünket szüntelenül derültségben tartotta. A franczia szellem, az érdekes helyzetek az ügyes bonyodalom biztosítja e darabnak a hatást. Egyik komikus helyzet a másikat szüli benne és a néző nem győzi eléggé kaczagni. Természetes, hogy a darab csak a véletlenek labyrinthusa, a mint az egyik alak kikerül, a mánk már beletéved, -— de e bohózat czélját teljesen eléri: szórakoztat és pneg- kaczagtat.

Az előadás egészben véve összevágó < és lcerekded volt s a közreműködők mind- ■ egyike nagy részben járult hozzá a bohózat : komikumának érvényesítéséhez. És igazán i csak fölös munkát végeznénk, ha az egyes > személyesitőket részletezve tárgyalnék.

Hanem nem hagyhatjuk e helyütt is megemlítés nélkül azt a páratlan közönyt, , a melyet közönségünk a derék színtársulat- ■ tál szemben tanúsít. Jótékony nők, Tobor- - zás, Kis menyecske, Methusalem herczeg, Uj háziúr — egyik úgy mint a másik üres ? ház előtt; bizouy satyra kezd lenui a mi tisztünk is, hogy bírálni vagyunk kónyte- - lenek azokat, a kiknek kenyeréről sincsen i gondoskodva, hogy követelünk azoktól, a i kiknek még csak a létfeutartásia sem nyuj- - tünk eleget.

baragi indzsellér a vizet oda eresztette, s mind elvitte az magával.

Pisti felszökött a házba cs lehozta a maga malmait.

— Hát a Kari? Mit csinál a Ivari?;

— Tyűh, Pisti, olyan fehér kis bá- ránykái vaunak, mint a hópehely. — Góbi Jóska őrzi.

Beszéltek még sokat a pajtások, Pisti lelke csak a kis báráuykákon járt. Á fiuk elbúcsúztak, mert már csörgött Karaites bácsi az ostorral, ki őket a vásárra hozta.

Pisti utána nézett az elsietett fiuknak a vágtató kocsisnak, a mint a felvert ut pora fehér felhőbe borította s nagy szemein égető, maró könycsepp fakadt.

— Fehér, kis báráuykák, mormogta.

Fölment a. házba. Félretette a könyveket, leült a földre, elrendezte újra játékait, a völgyet, az erdőt, a. patakot. Erre jár Kari, a kis báránykákkal, cseng a csenge- tyű a nyakán és vidáman béget kicsinyei után.

— Fehér, kis báráuykák — rebegte

újra.

Nem tudta magát kivonni a bűvös ábrándokból. Úgy huzta-vouta lelkét valami a kis völgybe, elfeledett mindent, Zákó Tóbiást, Bantu Zacliariást, szögeket; lapokat gépeket, csak otthonáért epedett. Valamint bárányai mellett a tud vágy lepte meg s a gépelt, gőzkocsik összeállítását találta ki és nem tudott nyugodni addig, inig maga is olyat nem csinált — úgy lepte most meg a vágy kis otthona iránt. Nem birfe ellenállani. Zokogva borult a játékokra s összecsókolta, őket.

Majd az ablakhoz ment. Elsötétedett4 már, az égen csillagok ezre fénylett, a sze-- lid hold ezüst sugarakat hintett a tájra... Pisti szivét elb múlhatatlan vágy ragadtam meg, lelke reszketett, agya zúgott.

— Fehér, kis báráuykák — suttogta: lágyan, á b rá n d o s au.

Oda ment a kis ládához s kivette belőle a vékony szűrt, pity kés laj blit, kékbeliil nadrágot. Azután levetette a szép úri ruhát, felöltötte a kopottat s maga körül sóiul tekintve távozott a gyárból, egyedül, csalói elolthatta» vágyától vouzva, űzve. Mire ha-* zaért, kimerülve omlott Karira, és kis bá--. rámáira.

A tudománynak elveszett.

Zákó Tóbiás fontos oiczával állott Bantu Zakariás előtt.

— Elveszett, elment, — nincs. Pedigy lángész, naturalista tehetség volt, s nemű barátkozott még sem meg a tudomáuyuyal.. A világ, az emberiség, a tudomány sokait veszített benne, sokat nagyon sokat.

— Elveszett. Nincs. világ. Tudomány. Veszített. Sokat. Dördültek a vastag gyiu ' i'os szakadozot szavai utána.

— Szánjunk uram, a tudomány e halottjának egy köuyet.

No, Bantu Zakariás nem szánt rá köny« met. Zákó Tóbiás azonban kivette zsebé-' bői koezkás zsebkendőjét, szét bontogatta s egy, taláu őszinte köuyet törült le .-szeméből.

Sebök Zsigmond.