Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 4. szám
4. szám Esztergom, Jli. évfolyam. Csütörtök 1881. január 13-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : ífgész évre...............................................G í'rt. — Icr. fél évre...............................................3 „ — „ é\ négy c<1 re ....................................................1 „ 50 , S g'jes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : li e t e ii kín f k é tsz o r vasárnap és csütörtökön. Nyiltier petit soronként í>0 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerb**/, tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendók'. Kéziratokat nem adunk vissza. — Belügyminiszterünknek ajánlva. Néhány nap előtt olyan szomorú liirről tettünk jelentést illetékes hatóságunknak, mely minden nemes érzésű embert mélyen megindít. A Pilis -Maroth s Esztergom között fekvő kőbánya munkásainak nyomorúságát coustatál- tuk s felhívtuk rá szolgalmaink figyelmét. A kőbányai munkások voltaképou csak a sziklamállások elhárításán munkálódnak s a bérlő által naponkint csak harinincz krajczárnyi bért kapnak. Családjaik a szikla üregeiben s földfalba vájt odúkban se-nyvednek. A népes családok a tél esős első felében is leírhatatlan nélkülözések közt sanyarogtak. A gyér kő ez ók ruházat- lanul, tétlenül, de éhezve és fázva nevekedtek a barlangban, hol édes anyjuk magasra lobogó ! lángok mellett főzte silány eledelüket. Szó sincsen iskolázásról, szó sincsen a legszükségesebbekről. A veszedelmes következményekkel járó barlanglakások csak tovább is hajlékot adnak a szerencsétleneknek s valóban megindító az a jelenet, mikor az éhező családok megállítják az arra robogó kocsikat s néhány falatnyi kenyérért esedeznek. Most bekövetkeztek a tél zordonabb napjai. A nyomorúságos keresetű családapák, kik inkább sanyarú munkát végeztek, semhogy koldusbotot vettek volna föl, elvesztik most foglalatosságukat. A fagyás fölöslegessé teszí munkájukat s bérük el fog veszni. Mit fog még megérni a nyomorult telep? Ha nem lesz fájuk, a miből tűzet rakhassanak .ESZTERGOM, ÉS VIDÉKE" TARCZÁJA, Mameluk dal. Vasút van a házam elold, Megillet, mint képviselőt. Hejli! sok küzdésbe is került, A mig kivívnom sikerült. Ki is mutattam tisztára: A közérdek úgy kívánja. Mindenkivel elhitettem, Hogy másfelé lehetetlen. No de ki is tekintene Közügyben ogy-két mórtföldre ? Ily dologban ki is adna Egy pár rongyos millióra? Eármázik a szomszéd város : Hogy rá nézve szörnyű káros, Hogy a vonal egyenesen Ep a város alatt negyén. Ámde nincsen igazsága. Igazsága hogy is volna? s odújukat megmelegitsék, akkor megfagynak. Ha nem lesz betevő falatjuk, akkor az éhség gyötrelmeinlk, sőt ha gyors könyörület nem jő az éhhalál áldozatai lesznek. Ha pedig nem akarnak elveszni és segélyt sehonnan se kapnak, nem tévednek-o el bűnökben s nem veszthetik-e el minden nyomorúságuk mellett is megőrzött becsületüké!; ? Sok utonállót, sok rablót a végső nyomorúság tántorított le az igazak útjáról. Századunk legnemesebb erénye nevében, a humanismus nevében figyelmeztetjük magas kormányunkat elhagyatott nyomorultjai nki a, a kik egészségtelen odúkban, neveletlen gyermekrajjal, Ínség és kétségbeesés között várják az irgalom gyors intézkedéseit. Szolgabiróságiiuk ismeri ugyan a törvény rendeléseit, el van ugyan telve emberbaráti k;;11yörülettel, de ha kitelepíti a nyomor]takat, akkor nincsen helye, a hol uj hajlékot adhatna számukra. Megyénknek és városunknak pedig annyi szegénye van, hogy adakozó főpapságunk s a várom és megyei segélyforrások alig győzik. A pilismaróthi nyomorultak azonban megérdemlik a gyors segélyt, mert jóra vad <0 munkásokból állanak s a könyörület sehol se volna annyira helyén, mint itt. Kérjük tehát magas kormányunk gyors intézkedéseit. Nyomorultjaink Ínsége nem hatol ugyan oda, hová a nemzet az ország sorsának intézőit küldte, de nyomorultjaink hálája még magosabbra is föl fog emelkedni, mert a mindenek urától esdi le áldását. A pilismaróthi nyomorultak sorsán rögtön segíteni, legnemesebb szivek föladata! Vasutat ki adna néki, Mikor mindig e 1 1 e n z é k i ?! Káplány Géza. Kisvárosi varróban. I (Életkép.) Szomorú fej bóliutással adok igazat, borongás homloké novellairóm: — a budapesti varrólányok már sok hőst és még több hősnőt ajándékoztak a j szomorú fajta novellának! — Ha a lánczhid orosz- 1 lánja nem nyelvetlemü szülőtök, úgy már az is j tudna szegényes öltözetű lányokról mesélni, szép i viaszarczczal ősszeszoritott fehér ajakkal, szertezilált fürtökkel; — ha az árokuteza egyik pinczela- kásán, korhadt ágyban, rongyos szalmás-zsákon, — (melyről a vánkosokat rég elhordta a nyomorúság a zálogházba), egy még rongyosabb alak el-elné- i múló sóhajtása vegyül a tört ablakkal enyelgő szél i dédolgaíásába, a mint csontos karjaival görcsösen í szőrit magához egy apátián ingetlen polgárkandi- t tátust, ki jókorán unva az életre ezt oldalba löki: 1 . , . mi lenne ez a szalmászsákjánál rongyosabb ! alak egyéb mint újra egy varrólánymama? , . . i ha egy élőhalott öreganya mellett hzonyú erőlkö- i déssel fojtja magába keserve könnyét a s á p a d t lányka, mert az álmatlan éjjelektől, a hideg vászon- I tói és az aczélszivtí tűtől nem koldulhat elég k raj - ez árt össze orvosságra. . . . ez is a dob-uteza — egyik szabómühclyének áldozata; — ha . . . bizony még sok ily „ha“ tolakodnék erre az érzéketlen papírra, melyet könyes szemed „ah“ nak mutat, borongás homloké novellairóm ... de én nem 1 Utaink ügyében. II. Az utak kellő feutartása tekintetéből hátrányosnak kell feltüntetni azon intézkedést, mely a járások és Esztergom kir. város közmunkájára nézve elkülönített kezelést s eljárást rendel. Mert a közlekedő közönség érdekéből szükséges, hogy az utak jó karban legyenek s a közlekedési igényeknek megfeleljenek, nem kellene tehát itt válaszfalat emelni, különösen a kir. városra uézve, hol mint fentebb érintve lett a közmuukaerő nem elégséges az utak jókarban tartására nézve. Mit használ például Csév Kesztölcz, Dorogb és vidéke közönségének vagy átalában a közlekedő utasoknak, ha a megyeterfile- tén egy darabon jó utón, a kir. város határában pedig mint egy hat kilométernyire majd nein jár- liatlan utón marhájok és szekerek tönkre tételével juthatnak he a városba? Továbbá mit tehet a párkányi járás arról, hogy közmunka erejéhez képest több útja van ? hogy fedő anyagot távolabbról sálig lehet kapnia? hogy ott a közlekedés a garamvölgyi országúton, égy a párkány indóházi utón nagyobb, s igy az utak jobban romlanak mint az esztergomi járásban? De egyéb kiút is, ha a járásokban több község közmunkáját oly útvonalon leint leszolgáltatni, melyen soha nem jár ha Csév, Kesztölcz, Szt.-Lélek közmunkásait Esztergom szt. tamási utczára lehet rendelni, s itt foglalkoztatni, akkor a kir. város határában is s pedig saját és a közlekedési közérdekből lehetne s a szükséghez képest kellene a szomszédos községek közmunka erejét fordítani, felhasználni, különösen lehetne pedig az esztergomi járásból, mely azon kedvező kelyzetbeu van, hogy a járásból az állam ut vonal keresztül s a fentartandó megyei útvonal kevesebb, az anyag is közelebbről nyeretik, s ez által az útjavítás nagyobb mérvben és sikerrel eszközölhető. Ezek előre bocsájtása után: 1-ször. A magas kormánynál mindent el kellene követni felírás, s orsz. képviselőink szószólása s befohása által, hogy a párkányi járáson átvonuló kisérlek az oroszlános kőezölöp hűvös-halálos aljába, sem az árokuteza elhagyott piuczecsendjébe nem vegyítem könnyemet .... mert mit is nekem holmi szerelmes história, melynek végét mindig oly tragikusan fejezi be a sors meséje, hogy „elhervadva elsárgulva sorvad sírba a 18 éves bohócska . . . akarom moudaui —• angyal;“ inkább elmenekülök a tizenötéves lányok közé kiknek kora szebb és édesebb az első bimbóiban fakadó szerelemnél is és közéjük loplak téged is sötétszivű novellairóm, ki szüntelen csak kerülni tudod az élet örömét. Kisérj el engem hozzájuk . , . . mert hisz szebb a természet öléu feslő vadvirág, — mint az üvegházak bágyadt melegén nyíló rózsaszál. Benyitunk hát abba a „csendes“ szobába, hol gondtalan kis kezekben sürög a lű ... tű csinálja az öltést . . . öltés a szoknyát . . . No, de ne csodálkozzál a tizeuötös évek tavaszából kikerült olvasónőm, hogy — „csendes“ a szobácska. — Vagy elfeledted-e már, hogy voltak abban az aranyos varróban nélia egész délutánok is . . . megannyi félszázad, mikor a rossz nénike a világfát se akart kimozdulni a szobából . . ,,csupa kínzásból“ . , . „csupa irigységből1 hogy ő — már nem lehet tizeuötéves pirospozsgás lányka, kinek a varrás közben annyi édeskedves csevegni valója volna“ .... „még az a szegény tű se pihenhet egy piczikéfc.“ — Diiunyögted ilyenkor naiv boszaukodással , . . „bizony már jól belefáradt szegényke a munkába,“ Teliát csendes a szobácska; csak az olló ser- czegése hullik, a mint egy- hálókabáton, vagy alsószoknyán továbbszabódik és a „szegény“ tű fárad*t zizegése, a mint a. keményítős vásznon át-áttüri magát.
