Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 4. szám
bánya városi vagy is gnramvölgyi ut az állam utak közé felvétessék és azok módjára állam költségen kezeltessék, s bár e részben egy Ízben sikertelenül kísérlet tétetett — lehetne azt, — ez alkalomból — hogy a megye útjait nem képes önerejéből jó Karban fentartani — ismételni; ekkor több munka erő s pénz fog maradni a megyei többi utak javítására. 2- szor. Az állami vasút és gőzhajózási társulatokat fel hívni, hogy ezek alkalmas fedő anyagot ingyen vagy csekély dij mellett szállítsanak a megye rendelkezésére — mint ezt a dun a gőzhajózási társulat nem régiben meg is tette, — s ezt annyival inkább lehetne szorgalmazni, mert ezeknek is előnyére van az utak jókarban léte. 3- szor. Szaporítsuk az utkaparókat, de oly egyénekkel, kik mint úti napszámosok folytonosan az utón munkálkodjanak. Ez nagy feladatnak látszik, de ha tekintjük, hogy például ha 12 utkaparó fogadtatnék fel, ezek egyeukint 300 napot munkálkodva, mely munka évenkint 3000 munka napot képvisel, mely megtakaríthatnék vagy fedeztetnék a természetbeni munkánál, ugyan annyi nap vagy is munka erővel, esetleg váltság dij által. A. közmunka leszolgálta tás tekintetében pedig a községi elő - járókat kellene kötelezni a kavics szállítás és egyéb munka feladat szerinti végrehajtási felügyeletre mint az ez előtt is volt, sőt az utkaparók munkálkodásának némi ellenőrzésére is. A kavics szállítási s munka átvételt pedig a szolgabiró akadályoztatása esetén az úti biztosok eszközölhetnék és pedig kellő időben, mert hátrányos az utakra azon éljá- j rás is, hogy a tavaszkor közmunkából kihordatott j kavics halmok majd késő őszig átvétel s elterítés j nélkül az utak szélén hagyatnak, hol részint az út- | árokban részint az ú tszél éh elgázoltaknak, az út testen pedig az év közbeni esők folytán nagyobb | kerék vágások és kátyúk képződnek, s ezen módon [ lehetvén eszközölni azt, hogy a közmunka alkalmas ' időben midőn a népnek ideje is van szolgáltathat- J nék le. 4- szer. A járásonkint és kir. városi elkülöni- j tett kezelést és közmunka leszolgáltatást mint az előtt együttesen kellene vezetni, mert mint fentebb is jelezhetett ez közügy, és átalános közlekedési 1 ipar s kereskedelmi szempontból s igy közérdekből j szükséges az utak jó karban tartása. 5- ször. A konplikáltan vezetett közmunka uyil- j váutartást egyszerűsíteni, és az úti biztosokat a j szolgabiróságnál Írnoki teendőktől felmentve, ekként az utak folytonos felügyeletére és a hol szükséges intézkedések megtételére, s kellő ellenőrzésre kötelezni s ez irányban felelőssé tenni. 6- szor. Utvonalankint bizonyos távolságban rendelkezésre kavics vagy kő kupacsok tartassanak és pedig az utak minőségéhez képest, melyből az utakon időközben szükséges javítási munkák eszközöltethessenek. 7- szer. A hol az úttest széles azt keskenyebbé kell tenni, hogy annak jó karban tartása k’öny- uyebben eszközölhető legyen. 5—8 inét. széles ut elégséges volna különösen a kevésbé járt utakon. 8- szor. A közmunka végrehajtása szorosan a megye bizottmánya által elfogadott tervek és költségvetések s ezek alapján készült községi munka feladatok szerint teljesítendő, ettől eltérésnek egyes rendkívüli körülmények és a megye bizottmánya utólagos jóvá hagyása mellett lehetne csak helye. A végrehajtás pedig a szolgabiró, és uti biztosok által a kir. mérnök műszaki útbaigazítása s illetőleg ennek közben jötte mellett s együttes felelőség mellett eszközlendő. 9- szer. A közmunka másra — mint törvény szerinti rendeltetésre és az utak fentartására — ne használtassák, igy községi gödrök betöltésére nem. mert ebből az fog következni, hogy jelenleg láthat- lan községnek öt évi közmunkája engedélyeztetik ily munkára, jövőre Magyar- és Német-Szülgyém két dobra gödörje betömetésére fogja e közmunka erőnek több évre elengedését s illetőleg erre fordítását és pedig méltán kérelmezni, és a megye méltányossági szempontból ezt ily eset előzmény után — ha következetlen nem akar lenni — meg nem tagadhatja, mely által az utak javításában nevezetes hátrány fog beállani s nevezetes munka erő fog tulajdonképeni rendeltetésétől elvonatni. Ezek azon főbb nézetek, melyek alkalmazása mellett a megyei utak jó karba helyezhetők s tarthatók volnának. Szabad legyen még a legközelebbi megye bizottsági közgyűlés alkalmából egy visszás helyzetet felemlíteni ugyan is, ha a közmunka járásonkint s külön kezeltetik azon járás bizottmány i tagjai vannak hivatva első rendben mit jónak látnak indítványozni s előterjeszteni, ez alkalommal tehát a párkányi járási kényszer váltság iránti szavazása az esztergomi járási úgy a kir. városi bizottsági tagoknak bár törvény szerint jogos, de nem \ olt indokolt s méltányos, mert ez által a párkányi járási közmunka kötelezettekre a kényszerváltsággal teher- határoztatott, midőn azon nép az adóját se lesz képes megfizetni, s azért mert a fentebb kifejtett hátrányos helyzetben van. Herczegprimási palota. Örömmel értesülünk a hírről, hogy herczeg- primásunk székhelyén diszes palotát fog emelni. — Esztergom léteiének egyik főere a herczegprimási A „gonosz“ nénike leteszi kötését ... a lánykák asztalkái felé tipeg . . . végiggombostűzi szemüveges apró szemeivel a munkákat, kiálják e azok egy ötvenéves agglegény bírálatát? . . .Egyet talán meg is czirogat ... de helyébe más hárommal, szent, hogy fölfejteti az egészet. — Annak az örökkön mosolygó szőkének nagy zsémbesen veti oda, hogy már megint már hol jár az esze mint a keze . . . mire ez máshogyan hogy is menthetné meg a haza becsületét, mint hogy nagy dur- czásan veti félre a munkát . . . „hogy ő többet nem dolgozik“. . . „el se jön holnap“ . . . „nem azért született ő a világra, hogy mindig csak ingassák“ ... no, de most már igazán odáig van a öreg, nagyott csap a dolgozó asztalkára, „hogy ő majd megmutatja annak a kisördögnek“ hogy így i ? • bogy amúgy! . . , . és a kis zsatrafa úgy tudja a módját. Öt perczig daczosan néz maga elé, aztán elkezd könnyezni és addig töriílgeti a szemit, mig az ellágyult nénike nagy mogorván kezdi a raeg- bék ülést, — No . . . nézd csak . . . még ő mer kö- nyezui . . . még most neki fut ki . . . nem elég, hogy agyoukinoz daczosságával . . . Istenem! mért vagyok én ilyen ördögadta lányok közé átkozva. — De édes nénikéin, töri meg a kis képmutató szavát egy-egy lepergő könny... nem akartam én megbántani . . . inkább akár mit . . . csak úgy hasogatja a szivemet, hogy az én jó nénikéin most haragszik rám . . . dehogy fogok én többé akaratoskodui. . . hisz most is csak az a csúnya munka . . a lányok is tudj ák . . . én a nénikét mindig nagyon szerettem . . . Most még a néniké díunyögi nagy meglia- tottau, hogy ő sohasem bántja még csak a legyet se, de mikor a lánykák nem akarják belátni, hogy ő csak a javukat keresi és úgy néznek rója mint a ki a legnagyobb ellenségét látja . . . — No, most jöjjön ide hamar, maga csintalan . . . csókoljon meg gyorsan egy-kettő... Es a szőke képmutató annyi örömmel csám- csogtatja ajkát a vén leány képén, — mintha nem volna diák a kerek földön, kit inkább csókolna meg mint az ő „aranyos“ nénikéjét... a ki olyan jó olyan szelíd. Szent a barátság. A nénike helyére megy vissza; kötést vesz a kezébe, melyet az ötvenes évekből kikerült nagy csipkés, hálók ibáthoz varrott manzsótféle díszít .. egy ezérnaszálat peczkel le vékonyka bosszú ujjaival ruhájáról, mely szinte a jó világból kij árte a nénikeségbe . . . aztán tovább öltögeti a harisnya „máslijába“ azokat a naponkint végiggondolt gondolatokat, mikor egyszer még ő is ilyen tizenötéves kis lányka volt . . . pirospozsgás arczczal — mikor élete még olyan vidám mesékről regélő könyvecske volt. — Milyen öröm volt nézni, a mint szemérmes tekintettel sietett a templomba vasárnapi litániára, abban a nagyrózsás ruhácskában, melyet a nagymama adott nevenapjára és a fehér kö- téuykében, melyet a mamácska vasalt ki sima-fényesre. Hja bizony szép egy idő volt ez — majd hogy nem a könnye csordul utáua a vén leánynak, ki, (bizon nem hiába, hogy olyan is régen volt, olyan szépnek, kedvesnek álmodja magát tizenötéves korában, a milyennek egy festő se tudná vászonra csalni, ha most összesoványodott összezsugorodott arczaborét látja, melyen olyan ákoiubákomokat hasított az élet kis mostohagyereke, a sors, hogy abból mást alig, — csak liatvanévet olvashatni le. A „kis ördögök“ összemosolyognak, mikor a meghatott, álmodozó nénikére esik pillantásuk; aztán nagy komolyan öltögetnek tovább, hisz nekik is vannak már álmaik ! — Egyk másik azon zsörtölködik magában, hogyha ez a gonosz nénike már nem is akar lerázódni nyakukról, legalább volna benne annyi szív, hogy az ablaknál hagyná ő két dolgozni — ott a z t á n mindjárt jobban folyna a munka; — ott világosabb van jobban lehetne egy-egy diákocskával . . . kacsin. . . azaz dehogy diák! — az öltéseketjlehetne finomabbra szedni . . és liunczut mosoly játszódik ajkára, olyan, hogy az ember nem szánna tőle egy csókot. — Hhhhlim! . ,. tör ki végre egy felszabadult sóhajtás a rózsás arczú, feketeszemű lányka keblecskéjébol, ki legkevesebbet dolgozik és legtöbbet türelmetlenkedik egy ily megátkozott délutánon, mikor annak a szájnak úgy kell hallgatnia, hogy majd a vére csattan ki. Mert bizony nagy dolog történt, a mi különben sokszor megesik, csak a lánykák szemében oly végtelen ritka. Ha rossz is kegyetlen is a nénike, vau még azért egy boldog Isten, ki a szegény—leány szándékát bírja és elküldi mentő angyalát — — egy másik öreg nénike képében, ki burnótos kebelba- rátuéja a mi aggszüzünknek ugyan olyan hálókas'/.ek s \árosunk emelkedesonok egyik le^mamasz- tosabb példája lesz a herczegprimási palota. A nagyszerű munkálat helyi iparosainkat és kereskedőinket rendkívül emelni' fjgja s a herczep- p r i ni fi s áldozatkészségét évtizedeién át jótékonyan l"öja- élvezni iparunk és kereskedelmünk. Üdvözöljük az eszmét s szülővárosunk felvirágzása nevében őszinte tisztelettel hajiunk meg a herczegprimás terve előtt. A palota végig fog vonulni az egész, telken sőt még a szomszéd ház kisajátítását is maga ntán vonja. Mint biztos forrásból értesülünk a herczeg- prime si palota minden elágazásában két emeletnyi magosságban lösz kiépítve. Régi óhajtása herozeg- primásunknak, hogy az általa alapított nagyszerű képtár, saját könyvtára, metszvéuytára régiségtára s levéltára egy főépületbon conczentráltassék. Ez most a világhírű gyűjtemények gyarapodására nemsokára meg is fog történni. A munkálatokat mártavaszszal megindítják s az építést Lippért lovag primási építő fogja vezetni. Örömmel hozzuk mindezeket a közönség tudomására s városunk anyagi és szellemi érdekei emeléséért hálás tisztelettel adózunk herczegprimásunk rég várvavárt tervezetének. Hírek. — Herczegprimásunk a budapesti kath. legény egylet javára háromszáz forintot, küldött — Bosnyák szökevényeinkről a következő érdekes levelet kaptuk: Tele. Szerkesztő ur. Becses lapja mindig határozott álláspontot foglalt el a magyarok ellen folytonosan tüntető bosnyák kiérikuI sokkal szemben. Már a Pesti Hírlapban hónapok előtt figyelmeztetett a helyzet tarthatatlanságáról s I lapja is kérlelhetetlenül bonczolta a visszás bos- j nyák állapotok furcsaságait. Egyszerre csak azt se i mondták, hogy hát befellegzett, köszönjük neked j szépen jó Magyarország, hogy olyan pompásan lát- I tál, hanem elillantak. Nem sokat epekedtünk után- nuk. Megérkeztek bakáink által czivilizált hazájukba. De egy kis pihenő után mégis csak belátták, hogy jobb soruk volt Esztergomban s kezdett beléjük szállni a töredelem. Szánták bánták bűnöket. Boszniai főnökükkel azonnal R írattak egy bosszú esedező levelet herezegprimásuukhoz, hogy könyörüljön meg rajtuk. Az igazi lázadók úgyis megváltak tőlük, ők pedig olyanok most, mint a megtévedt s elterelt báránvkák. Irgalmat, kegyelmet nekik, ezenbátkához varrott manzsetfélével, ugyanolyan kötéssel és szakasztott olyan naponkint elgondolt gondolatokkal. — Az ecsetmártogató belőle se tudná kiképzelni azt az ezüstös ábrándú, tizenötéves kedves lánykát — — olyan jól megtermett, agy ónk ö- vérke a lihegő istenadta! — Egy hatalmas csók ezuppanása nevetteti meg titokban a gerléket, kik nem is gondolnak arra, hogy a tizenötéves álom nem örökkön tart, hogy rájuk is köszönt még a burnótos, ezuppantós nénikeség vagy a még gouosz- szabb — eh, játékrontó, gouosz gondolat! — hát mit is óvőduéuelc ilyen furcsaságokon !? A néniké még egyszer végig pillant a munkákon — egyiket buzdítja, a másikot a réz on simogatja — aztáu megy a burnótos kebélbarátnővel a konyhán túl eső szentképes kanapés szobába. A piros ajku türelmetlen nagy haragosan szúrja a tűt munkájába: az örökkön vidám szőke már rég elfeledte, hogy ő durczás is tudna lenni : más kettő az ablakhoz repül; a két legravaszabb pedig még egy-két perczig nyugodtan öltüget. — mert „hát lm a néni visszakerül?“ — aztáu kezdődik az ólet a „csendes“ szobában. — Édes Istenkén] ! majdhogu csáidísnak eredek örömemben, kiált fel nagy vígan a mi fekete angyalunk és bizonyára vetne utána egv-egy aranyos tréfát, melyen a lányok holtra kiezagnák magukat — a kebelbarátué kriuolinjáról — a bur- uótozásárul; vagy vtgigutánozná csókos szájával, hogy mekkorákat szokott rajtuk puszizni a kövérke nemtő . , , de most fontosabb dolga akadt, elyan fontos hogy alig bírja a — szive. A két ablak szent bátra húzódik az ablakban és oda súgja, hogy : Julcsa! Juliska! — Jön már!... — Itt van!... Alig telik bele egy szemhuuyoritásnyi: ott ül már az „ártatlau“ Juliska az ablaknál... munkás kacsójában síirög-forog a tű.... nagy szemérmességgel tekint fel és — — férjet érdemlő nyájassággal fogadja egy ábrándos szőke kortálsfinak köszöntését: — Olyan boldog arezot vág, mintha ép most látta volna a kismeuuyországot is. meg a tündér királyfit is benne!.... A „bajtársak8 előbb telve édes kedvességgel és aranyos jóakarattal, most majd agy ónra kínozzák szegénykét, hogy „ki ne nézze valahogy a szemit utána“; a sóhajtást is felejtse magába, lm nem is gyönyörködhetik örökkön,pofoncsapott“ bók-
