Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 36. szám
Esztergom. Ill, évfolyam. 36 szám. ___ Csütörtök, Í88I. május 5-én. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : G frt. — leregesz evre .................................... f él évre...............................................o „ — évnegyedre....................................................1 . GO Egy es szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kindóliivntn11107, intézendők. Megjelenik : h e t e 11 k i 111 k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyiltlér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz . tőséghez, j^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM AL.Á, i iitézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Vasúti szerencsétlenségünk. Hát hiszen már régesrégen csak az a sorunk járja, hogy legszebb reményeinkben czudarul csalódjunk s legbuzgóbb törekvéseinkben kiméletlenül elbukjunk. A ki a mi ügyünket odafön képviselhetné, az mindennel inkább törődik, mint városunk és megyénk szebb jövőjével. Csinál az magának —sajátérdekű politikát, sőt még külön járási! „igen előzékeny“ urakból álló vasúti consor- tiumot is. Hát csak csinálja. Mi pedig csak tartsuk össze a vál- lainkat, hogy jövőre is csinálhassa. A vasúti-kérdés annyi változatban merült föl, hogy folytonosan gyanu- sabbá vált. Pór Antal ur Schmid de Wildevel szövetkezett s azt a tervet, — a mit íScbwarzel Sándor annyi tudományos sipparatussal tanácsolt, segített megbuktatni. Köszönjük meg neki. A múlt héten miniszteri tanácsot tartottak s ezen a tanácskozáson kita- iiiácskozfcák, hogy a szóban forgó vasit ti Tonal Bia-Bicskén keresztül Tata felé fépittessék. Esztergomot vógkép elejitették. Ugyanabban a nevezetes miniszteri lanáesbau még rádásni elhatározták,— íhogy a vonal kiépítéséhez már nemso- íkára hozzá fognak. Hát csak fogjanak hozzá. Nekünk nincs szükségünk vasútra. 'Nagyon elhanyatlott város vagyunk. Legföljebb cotlettenek való borjú„Esztsr-gom és Vidéke" tárcsája. Engesztelő. (1880, május 1.) JLelmllök térdeimre, jUgy csókolom lábad porát, IHa ajkad megkegyelmez, JHa áldott szived megbocsát! íÉs forró puha kis kezed, )Oli égő könnyeimmel áztatom, RHa egyszer újra megteszed, HHogy elsimítod izzó homlokom. COh vágy szivedbe vissza, OBocsásci meg tettem, vétkemet. /Az első ember is a mennyt, 1 Az üdvöt nem becsülte meg, 'S örökre gyötri bűne őt, /A bölcső és a messze sir között! bőrökre égne kínom is, Hogy eljátszottam mennyem, iidvömöt. . .. Bocsáss egembe újra, Derüljön ajkad, szép szemed; Vessünk fátyolt a múltra. En .jó, szelíd, nyugodt leszek, igaztalan valók, tudom, Hogy zúgolódni mertem ellened, De oh ne ródd azt vétkemül, Hogy szivem oly nagyon, nagyon szeret! Földváry István. kát szállíthatnánk naponként a fővárosba s azt is csolnoki és dorogi virá- nyokról. A mióta az eeztet a vegytan segítségével állítják elő, azóta még boraink se számíthatnak fővárosi keresletre. Iparunk fakilinesos munkái számba se kerülhetnek. Gryiimölcsiink férges, gabnánk rozsdás, szőlőnk philloxorás. Legalább a magas kormány minisztertanácsa imigy vélekedik rólunk. Hát csak vélekedjék. Lehet hogy Pór Antal ur az érvek szaporítása végett még természettani estélyt is rendezett a minisztertanács magasliomlokú urai számára, hogy mutatványokkal is bebizonyítsa, milyen hitvány az az esztergomi hányákból fejtett kő s milyen bliktri az esztergomi kőszéntelep a salgótarjánihoz. Silány barnaszén. Még száz foknál se képes becsületesen meggyuladni s mikor elégett, akkor keményebb és nehezebb hamva marad, akár csak az elégetés előtt maga az anyag volt. Mindent be lehet bizonyítani. Csak olyan jóságos agyvelejű urak kellenek hozzá, a kik mindent elhisznek. l)e hát mit beszélünk még tovább is ? — A minisztertanács végzése ellen nincs apellátának helye. A tudomány érvei sutba kerülnek s a meggyőző technikai okok visszapattannak. Maradjon csak tovább is megyénk kőszénbánya telepe az aggleány sorsán . Mentül vénebb lesz, annál inkább elhagyják s a kormánynak szépszemü Az aranymadár. — Rajz. — Mikor kinyitottam az ajtómat, Bükk János mosolygó arczczal várt ott rendesen, hogy van újra egy kitűnő terve, amit nem mulaszthat eí velem közölni. Kopott kabátja zsebeiből kikotorászott egy-egy darab gyűrött papirost s elmagyarázta az azon nyüzsgő ezernyi ezer szám titkát, mind azzal a bobó, csillogó reményuyel, a mit az ő szegény feje álmatlan éjein bozzájok kötött. Ismerte őt a Dunasorou mindenki. Ott lakott ugyan a végiben egy szemérmesen elbuvó házikóban, de terveivel végigjárta rendesen a sor minden lakóját, ha ki is mosolyogták velők mindenütt. (3 maga is csak egynéhány napig bízott a tervben, aztán rendesen hiányokat fedezett fül beuuök s csüggedten mondogatta: — Csak egy szám volt hibás. . . Pedig jó volt, nagyon jó volt. .. Az az egy szám össze döntötte egészen. Sokszor el mentem esténként házuk előtt, s hallottam Bükk János szavait. — Asszony, Juli lelkem, mi dolog ez a hitvány faggyugyertya . . . Nincs pénz ? Ördögbe nincs. Holnap már készen leszek, a hegyoldalon kitűnő kőtörőt fedeztem föl. De ennél a szegény gyertyánál minduntalan összetévesztem a számokat. Azután fölkelt az asztal mellől s töprengve járt a szobában. Néha, néha megszólalt. — Juli lelkem, Jánoskának uj csizmára van szüksége. Ugy-e ? Az az értelmetlen Boros mester nem akar csinálni ? . . . . menyasszonya, Salgó-Tarján, annál ál- dottabb állapotoknak fog örvendeni. Sutba esztergomi márvány, esztergomi kőbánya. Van a kormánynak több szeretője is kívületek. Jobb hű maradni a régihez, mint elcsapodárkodni valami njlioz. Hát csak resign ál juirk. Szavazzunk hálás köszönetét Pór Antal urnák, a ki városunk és megyénk élet föltételének ezt az utolsó reményét is kirántotta alólunk. Köszönjük meg neki, hogy megint néhány évtizedre sőt talán évszázadra prolpngálást kaptunk nyomoréságu 11kra. Szavazzunk rá megint, vessük üsz- sze jóságos v ál Iáinkat megint, hogy sorsunk intézésére az országházija emeljük.— Hiszen megérdemli, nagyon tevékeny és nagyon nagy jóakarónk. Addig is inig fényes bandériummal járulhatunk eléje s mig az összes választópolgárság egyetértő lelkesedése által egyhangúlag megválasztjuk, addig is az isten éltesse! A vasárnapi tűz után. (Sine ira.) Régóla figyelemmel kisérem már, hogy nálunk noha tűzoltó-egyesületünk vau, a tűz csak akkor lesz localizálva, ha magától elalszik. Ez ugyan sem nekünk, sem a tűzoltóknak dicsőségére nem szolgál. He még is úgy van. ■ Tudom én azt, hogy ebbeli állításomért sokan meg fognak ítélni ; de én azzal a kimondott igazság érdekében nem törődöm. Es azért nem törődöm, mert a mostani türTartsa is meg, nem is kell, holnap a városban rendelek, akkorra elkezdődik a munka a kőtöroben Értelmetlen, neveletlen varga, hitvány jellemű férfiú. Bükk János indignálódva lépkedett a kis üres szobában, a honnan az ínség kifosztott minden bútort, minden kényelmet. Persze a kőtörő kártyavára összedőlt csakhamar. Bükk János hibás számot talált. RövM időn volt más terve, más ábrándja, a melyek csak úgy dugába dőltek, mint a többiek. Akart ő sokfélébe kezdeni. Alkuba bocsátkozott a csónakon jövő bögrésekkel, kik szombatonkint sorjába kötöttek ki a Kis- Dunapartjáu: nagyszerű bögre-áruló manővert akart csinálni; megfogta a halászokat, kiket egy társaságba akart egyesíteni, úgy, hogy azok alig győztek szökni tőle ; a vályogvető czigányokkal is alkudozott egy jövendő vályog-gyár terve iránt; majd a piaczon a tejes kofákat akarta kapacitálui valami közös műveletre. Egynéhány meszelő készítőt hetekig bo- louditott egy meszelő raktár tervével a az almás tótokat is felháborgatta talpjaikou, ha megjöttek, egy-egy uj pláuum bolondos bitével. Akadt mindig egy hibás „szám.“ Rendesen ugyan abban volt az a hiba, hogy a bögrések evező lapáttal kergették el dereglyéikből, a tejes-kofák nem akartak meggyőződni a terv kitűnőségéről, az almás tótok nem voltak hajlandók egyéb alkuba bocsátkozni, mint: fizetsz, kapsz! sőt a baglyas vigyorgó Palkó czigány is utána kiabálta, hetetleu állapotnak véget kell vetni ; mert a polgárság élet- és vagyon biztonsága követeli, hogy a mostani fej nélküli kapkodás helyett egy minden tekintetben megfelelő mentőrendszer hozattassék be. Láttuk a vasárnapi tűzesetnél ismét, hogy azon körülmény, hogy a fecskendőkkel akkor érkeztek meg, a midőn már mind 1 négy ház lángban állt : egész rendszerünket nevetségessé tette. Tehát áll az, hogy nálunk tűzoltói szereinkkel a tűz tovaterjedése lokalizálva nem lesz. Vagyis más szóval polgártársaink vagyonát, Ha az Isten meg nem menti, mi bizony nem fogjuk megmenthetni. Megmondom az okát. Nem uj ugyan a mit mondani fogok ; sőt még nem is olyan valami, a mit csak én tudok. Tudhatja mindenki, hogy a fecskendők a városház udvarán vannak ; az is áta- lánosau tudva lévő volna, hogy a város lovai a város végen fekvő majorban vannak. Már most Ha tűz támad, különösen éjjel, mennyi idő megy veszendőbe, mig a majorból a lovakkal a városházához érnek, és onnan a tűzoltószerekkel a vész lielyé- Hez jutnak. A tűz már ilyenkor mindent a mit útjába talált elpusztított. Az még a legritkább és a legjobb esetek közé tartozik, ha nem kell a városházától a majorba rohanni lovakért. Tehát a legelső absurdum az, hogy a lovak a majorban vannak, a fecskendők pedig a városházán ; a második absurdum meg az, hogy ezt mindenki tudja és nemtétetik intézkedés, hogy ezen, a tűzoltóegyesületet is nevetségessé tevő félszegsé- geu gyökeres változás történjék. Minden nagyobb tűzeset után tanácskozna) , hogy mikép kellene a tűzoltóegyesületet fenntartani! He az senkinek sem jut eszébe, hogy Híjába tartjuk mi fenn a tűzoltó-egyesületet, ha a tűzoltószerekkel rendesen akkor érnek a vész helyére, midőn már minden a mi eléghető volt elégett. Ily körülmények közt minden krajezár, a mit a tűzoltók részére kiadunk, majd J^gyértelmű akidobott pénzzel. Mert lm vagy mikor már nem érhette utói, hogy tartsa az öregapját bolonddá. Bükk János merengve állott, este a ház elé s nézte mint mossák a Kis Bírna habjai a part fövenyét. Botjával turkált a homokban s szeszélyes alakú számokat irkáit maga elébe. Aztán oda fordult feleségéhez. — Asszony, Juli lelkem, ne szomor- k.odjál, mondom ne szomorkodjál. A szép sápadt asszony, kiuek a nyomorúság letépte arczárói az egészséget, a vidámságot, szótalauui ringatta kis lánykáját karjain s oda támasztotta fejét a ház falához, melyből ép most fenyegette a házigazda, kogy kikergeti Őket. — Juli lelkem, moudá tovább Bükk János, ne búsulj, ne csüggedj, jó lesz minden. Látod ha téged sírni látlak minden bizalmamat elveszítem magam iránt. Aszszony, Juli lelkem, csak te ne sírj............. Érzem én azt . . . Nem láthatom, Ha te is szomorú vagy, nem, nem. Bükk János szavait tördelve túrta a homokot és hányta botjával a kavicsot a vízbe. Az alkony lassan-lassan egészen leborult a tájékra, a nyugoti arany fodor leszakadt a mennybolt széléről s bűvös esti szellő rezgette a parti fák sötétlő lombjait. Az asszony bevitte az alvó gyermeket a házba. — Bükk János szava még kihallatszott. — Ne búsulj Juli lelkem, fáj az nekem, tudod hogy fáj. Jó lesz úgy is minden, most is csak egy szám. . . Meglátod pár nap alatt, alig három nap alatt az angyaléri malom . . . Úgy, úgy .. . I Egy napon az a hir terjedt szót a soron,
