Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 36. szám
a város lovai nem lesznek a városház udvarán elhelyezve, vagy a fecskendők nem vitetnek ki a majorba, nem képzelhető, hogy úgy a polgárság részéről valamint a tűzoltók részéről a kellő mentési munkálatok gyorsan, úgy a mint minden tűzesetnél szükséges, megtehetők legyenek. Tüzet viz nélkül oltani nem lehet ; már pedig nálunk egyetlen egy tűznél sincs a kellő időben sem viz, sem fecskendő. Ezen pedig változtatni, segíteni kell; ha csak azt nem akarjuk, bogy — mitől isten mentsen — a város egy része a lángok martaléka legyen. Kell tehát intézkedni, hogy két ló a városház udvarán legyen folyton, ne mindig a tűzoltó szerek érkezzenek meg a tűzhöz legutoljára; hogy a tűzoltók ne legyenek oly inzultálásnak kitéve, mint a vasárnapi tűznél. Mert hisz ők maguk sem tehettek arról, hogy az oltási munkálathoz hozzá nem foghatnak ; mert az oltó eszközökkel, mint rendesen akkor érkeztek meg, midőn már oltani is alig kellett. Pedig meggyőződésem, hogy ha a fecskendők kellőleg felszerelve s ideje korán kéznél lettek volna, akkor a tűz tova terjedését ez esetben is lokalizálni lehetett volna. Tehát térjünk el a régi czopftól és tegyünk e téren is egy kevés időszerű és életrevaló újítást. Borsos Felhívás.- - Tüzoltóegyesületünk érdekében. — Egv időben, majd csak egy órában kaptuk két szomszédczikkünket. — Az egyik sine ira elmondja javító szándékú véleményét tűzoltó intézményünkről, a másik kinyújtja kezét a közönség felé, — bogy újjá szervezhesse az egyesületet Mind a két czikknek helyet adtunk. Az elsőnek azért, hogy a jövőre nézve mentő intézkedéseink észszerűen átalakuljanak. És a másodiknak, vagyis a Felhívásnak azért, — mert az ügy nagy fontossága úgy követeli. Szép Ígéreteket adnak elő a felhívok. Ha meg is tartják azokat, akkor biztosítva lesz az egyesület jövője s a közönség változatlan bizalma és lm csatlakozása. A közönség kiváló figyelmébe ajánlt felhívás a következő : Az esztergomi önkénytes tűzoltó egyesület igazgató választmánya folyó hó elsején az egyesületi alapszabályokban megállapított 15 frt. alapitói és három évi kötelezettséggel járó évi 2 frt. tagsági dij fizetésére kötelező pár-, toló tagok gyűjtését megkezdi, s en-1 hogy Bükk János megcsípett valami arany madarat, aki engedimegkoppasztaui magát. Csakugyan Bükk János a sor legfelső házánál méregette egy könnyessel a falat s harsány hangon szónokolt neki valami fontosat. Ajtót vágatott a ház falára. Nem sokára ott fenn pompázott: „Bükk János és Társa olaj és eczet raktára.“ Tehát Bükk János elérte czélját. Társa, az arany madár, ki az egész sor szánakozását nyerte ki, komor, megorva ember volt. ügy látszott, hogy csakugyan van valami jámbor ideája, hogy Bükk Jánossal sokat fog nyerni. Elégedetlen volt mindennel, pörlekedett Bükk Jánossal s hatszor is felakarta bontani a szerződést, szegény János alig tudta megengesztelni, még enge- raet is oda hivott bizonyítani, hogy az íi mit ő akar, hasznos. Az „arany madár“ különben nem sokat járt Bükk János boltjába, a hol az örökösen uj tervet gyártva töprengett. Észrevettem, hogy kilesi, a mikor Bükk János felesége nincs az üzletben s akkor lép csak be, botjával erősen mutogatva egy tört ablaküveget, vagy rossz állványt. Bükk János alig győzte mentegetni magát. Egyszer a társ, mikor a kis Jánoska a boltban játszott megszólalt. — Bükk uram, mi dolog ez ? Az n fiú rongyos csizmában jár, hogy lehet ezt engedni, Bükk uram ? — Esedezem itt a soron csak egy gyönge jellemű varga van, a ki hitelbe csinálna : azé nem kell; a pénzalapból pedig nem akarok elvenni. — El kell venni, szólt közbe haragosan a társ a távozott. nek foganatossával a választmány kebeléből V e z é r J á ii o s, R e v i e z le y Győző, D ó c z i F e r e n c z. Mag- y a r y L á s z 1 ó, M u r á t i J ózso f, K o v ács Albert, Vald- f o g o 1 József, L a i s z k y Jail os, Mo r a v o k K á r o 1 y, B o- r o v s z k y János, Rauch J ó- z s e f, M a t u s Káról y, M a t li Gyűl a, Y a g y o n f y K á r o 1 y és Nieder m a n n József urakat bízza meg. Tesszük pedig ezt azért, mert bár Esztergom kir. város, Szt-tamás, Er- sekvizivárvs, sőt Párkány testvér város is hozzájárultak ahhoz, hogy az önkénytes tűzoltó egyesület — a közérdek legnagyobb kárára —végkép meg ne semmisüljön, azonban ezen segélyzés még nem elégséges arra, hogy azon magasztos hivatását — melyet ki tűzött polgártársainak veszélyben forgó vagyona megmentésére, — nem ritkán több életnek a megsemmisülés torkából kimentésére, hogy ezen magasztos hivatást végre is hajthassa. Ismerjük úgy a kir. város valamint a szomszéd testvér városok zilált pénzügyi helyzetét, tudjuk hogy a most nevezett városok pénztáraira egyéb kimerítő kiadások is nehezülnek. Épen azért elhatároztuk, hogy a nagy közönséghez fordulunk segélyért. Nem óhajtunk tőkét csinálni a f. hó első napjának éjjelén kiütött tűzvészből s ennek következtében kárt szenvedett polgártársaink szerencsétlenségéből, csupán és csakis bizonyítókul hozzuk fel arra nézve, hogy Esztergomban egy jól szervezett tűzoltó egyesületre első és legfőbb szükségünk van. Tudjuk nagyon jól, miszerint vannak sokan, kik a tűzoltó egyesülettel a múltban történt állítólagos hibák miatt — idegenkednek, azonban biztosíthatjuk ezeket nogy jövőben ilye- sek előfordulni nem fognak — mert tetteinkről évenként számot adni kötelességünknek fogjuk ismerni; másodszor kezünkben vannak a múltról szóló zárszámodások, melyek alapján számot fogunk kérni legközelebb mindazoktól, kik netán az egyesület tulajdonával nem úgy tettek, mint kellett volna. Egész bizalommal kérjük tehát a mélyen tisztelt közönséget, saját érdekünk s a mindnyájunkat összeolvasztó közérdek szempontjából engedjék meg teljesedésbe menni azon óhajunkat, — hogy önöknek veszedelem esetében a legnagyobb eréllyel segítségükre lehes- sünk, — teszik pedig ezt azáltal hogy ha az egyesületnek minél számosabban alapi tó, esetleg pártoló tagjaivá lesznek. Kelt Esztergomban az önkénytes tűzoltó egyesület igazgató választmányának 1881 -évi május hó 1-én tartott üléséből. Vérér János Niedermann József alelnök. egyl. titkár. A ezukorgyártás. — Frecskay János Képek az iparos világból czimtí munkájából. — Néhány fa törzse, a ezukoruád szára, a ez ék la gyökere, s a gyümölcsök mindannyian édes nedvet rejtenek magukban, melyből főzés következtében nyerjük a nem egy été1 ünk s italunk édesitésére használt ezukrot. A legkiilörab ezukrot adja a ezukor- nád, mely nálunk meg nem terem, hanem csak a forró égöv országaiban, a hol most mindenütt termesztik. E nád felnő 3—6 méternyi magasságra s mikor sárgulni kezd learatják. Levágják szárát, mely a ezukor- nedvet tartalmazza, lefosztják leveleit s kévékbe kötve beszállítják a czukormalomba. Ez három öntöttvas hengerből álló zúzómű, melynek hengerei barázdásak, hornyoltak. A kévéből egy nyalábot a munkás az első s második forgó henger közzé dug, mely sajtolást szenvedve, a második oldalon előbukkan, a hol is egy másik munkás felmarkolja s az egymáshoz szorosabban álló második és harmadik henger közé juttatja. A kisajtolt nedv alól összeszivá- rog a gyűjtőben, a honnan azonnal a derítő serpenyőbe folyatják. A kisajtolt szárakat megszáritják s tüzelésnek használják fel. Minthogy a ezukornedv, mely barnás folyadék, nagyon gyorsan indul erjedésnek, hamarosan neki fognak feldolgozásához. E végből vaskazáuban felhevitik és súlyának egy százalékával felérő mennyiségű mész- tejet adunk hozzá, a mely a nedv sava- nyosodásáuak elejét veszi. A hogy a nedv buzogni kezd, felszínén hab képződik, melyet lefölöznek. A nedv befőzését ezután addig folytatják, mig egy belőle kivett csipetnyi az ujjak közt fonallá nyúlik. E föle eléretvén, a levet lapos edényekben lehűtik, a hol kristályos szemcsékké merevedik. A mint ez megtörtént, likas fenekű hordókba vagy mintákba teszik, a hol a kristályos tömegről a még folyós rész lecsorog. A lecsorgott lének szörplé vagy melasz a neve. Ezt a mézesbábos dolgozza fel, és rumot is főznek belőle. A mintákban visszamaradt sárgás tömeg a nádezukor, melyet bordókban és zsákokban küldeuek világgá s igy Európába is, hol csak ezután kerül fiuomítás alá s lesz belőle süvegezukor. Hogy ez a fiuomitás mikép történik, azt itt a répaczukor gyártásról szóló részben tudjuk meg. Nem nagy ideje annak, hogy a répa a ezukorgyártásnak anyagul szolgál. Ide s tova hatvan éve, mely idő alatt a gyártás módja egyre tökéletesebbé fejlődött. A sokféle répa közül legalkalmasabb a ezukor- nyerésre a sziléziai czékla, mert nedve a legtöbb ezukrot tartalmazza, fí répának körteképű az alakja, húsa majdnem teljesen feliér, csak a metszéslapon tüntet vöröses karikákat. Október elején szedik be, mikor alsó levelei fönn vadásnak indulnak. A répa fejét levágják s. magát a répát legelőbb is a mosógépben megmossák, mire megreszelik egy erre való hengeres dobban. Az ekkép nyert kását ruhába takarják vagy zsákokba töltik s víz nyomású sajtóban kisajtolják a benne rejlő nedvet. A visszamaradt törköly kitűnő marhatakarmány. Minthogy ez a sajtoló eljárás mindig veszteséggel jár és a lé sokat érintkezvén a levegővel, hamar indul bomlásnak, más eljárást karoltak fel abban a hitben, hogy ez jobb s takarékosabb. A fris répát gépekkel szeletekre metszetik s ezeket zárt edényekben meleg vízzel kilúgozzák. Ez az úgynevezett áztató vagy mnczeráló eljárás azonban nagyon felhígítja a nedvet, mi által a befőzés megdrágul, de még törkölye sem alkalmas takarmánynak. Miért is újabb eljáráshoz fogtak, mely azon a természeti törvényen alapszik, hogy az állati hártya által egymástól elválasztott két különböző nemű folyadék e hártyán keresztül addig közlekedik egymással, mig tökéletesen egy- nemiivé válik. E törvényt szivárkodásnak (difuziónak) nevezzük s jelenleg haszonnal alkalmazzák a répanedv kivonására, mely ezukorbau dusabb mint az előbbi két eljárással kapott lé, s befőzése is kevesebb tüzelőt kíván. A répát itt is felszelik s 80 C. fokú vízzel elegyítik, mire alávetik a szivárkodásnak. Az ehez való készülék egymás mellé lépcsőzetesen állított 9 —16 hengeralakú edényből áll, melyek egymással közlekednek. Minden egyes edénybe. 30 mázsa répaszelet fér, mire rábocsátjálc a forró vizet. Az első edény lótartalmát egy félóra múlva bebocsátják a másodikba, s igy tovább a harmadikba, negyedikbe stb. Ily módon a lé tömöttsége, sűrűsége auy- uyira fokoztatik, hogy azt már rendesen az ötödikből, hatodikból lecsapolhatják. A ezukorbau azonban még miudig jócskán marad szörp. Ezt csak az úgynevezett borítással lehet elvávoiitaui. Eredetileg ez agyaggal történt. Lebontották a süveg talpát vászonnal, erre agyagpépet kentek s vizet bocsátottak rá. Jelenleg azonban tiszta czukoroldattal végzik a borítást, mely behatol a ezókorba és ebből leszálltában az útjába akadt szörpöt kihajtja Három-négy borítás után a ezukor teljesen fehér. Ezután a süvegeket talpra állítják, az aszalóba viszik s megszáradása után csúcsát s talpát megesztergálva, papirsü- vegbe borítják. Hírek. — Vízügyeink rendezése. A hétfői országgyűlésen báró Bánhídi Béla egy igen nevezetes indítvánnyal lépett föl, melynek indokolását a tegnapi országgyűlésen eszközölte. A nevezetes indít————————W I Egyszerre észrevette magát s megüt- - közve uézett reám. Szólt valamit, hogy ne l i vegyem komolyan szavait. Majd elvált slí gyors léptekkel ment a város felé. Másnap az aranymadár eltíiut a város- - ból, nem is jött vissza- A hatóságnál Bükk « János két gyermeke számára örökséget tett ,1 le — ez nem alamizsna. Bükk János nem l j értette az egész dolgot, furcsáuak találta társa viseletét, ép egy uj czirok seprő rak- - tár készítése terve előtt. Végre azonban i megvigasztalódott a gyerekeknek hagyott Ij öröségeu. Azóta újra les reggelenként az ajtó í - előtt terveivel. Sebők Zsigmond. — Amerikai apróságok. Egy velünk csereviszonyban álló amerikai lapból vesz- szfik át a következő apróságokat: 1. Az ; én férjem és a hold között csak az különbség van — mondja az egyik szomszéd- - nő a másikhoz — hogy a hold csak minden hónapban egyszer telik meg. —2. Egy „ v hírneves borivó elé ebédutáu egy nagy tá-.- nyér szőlőt tesznek. A borivó visszaadja u azt ilyen szavakkal: Köszönöm, én nem n szeretem a bort pilillákban bevenni. 3. A' 'A színdarab teljesen megbukott. A drámairó ő kétségbe van esve s visszautasítja a vigasz- -j tálasokat. Sohase búsuljon barátom—szól lé hozzá a közönség egyik tagja — hiszen a : darabja nem is úgy bukott meg, mint más, mert szavamra mondom egyetlou egy füty- työt sem hallottam. Azt már magam is ?í megengedem, — válaszolt a drámairó —* -- hiszen egyszerre fütyülni és ásítani neiu. m is lehet. i Máskor meg a kis Ilonon vett észre valami hiányt, Bükk János ezért is kikapta magáét. A társ akármilyen komor mogorva legény volt, mikor egyedül érte Jánoskát, vagy Ilonkát, oda vette a térdére s lovágó Itatta őket. De mire Bükk Jáuos visszajött, mindjárt akadt baja s ujjam mutogatta, hogy igy meg úgy csalódik számadásaiban, hogy sokkal több haszon leuue, ha igy lenne, vagy úgy leime stb. E mellett sohase mulasztotta el rátámadni Bükk Jánosra, hogy Jánoskának kalap, vagy szoknya kell. Bükk Jánosnak el se hitte már, hogy igazán szereti gyermekeit. Az olaj és eczet raktár nem sokáig állta Bükk János tetszését. Hibás volt benne egy szám, ki is mutatta a társnak. Az igaz, hogy keveset jövedelmezett, a mi elég hiba. Uj pláuuraa téglaégető kibérlése akart lenni. Az aranymadár itt is társa volt. A tég- laégetőt csakhamar ír ás tervek követték. Az aranymadár nem hagyta el egyben is. Megbecsülhetetlen kincs volt. Csak akkor haragudott meg, ha Jánoska csizmáját találta lyukasnak. Egy este, mikor Bükk Jánoséit háza előtt elmentem, szó ütötte meg fülemet. — Nem, Yincze, hiába mondja, nem... Értem én, a mi hozzánk vezette . . . Bükk János szegény felesége állott az aranymadár előtt, ki földre sütve szemeit, kezeit kulcsolta össze néma bánat érzetében. — Igen Vince, hiába mutatja, hogy szegény férjemmel oly nagyon érdekében van az üzleti viszony. Tudom, hogy én miattam teszi. Megszánta nyomoromat. Értem ... ' . — De ne vegye úgy, vágott közbe a társ, ne vegye úgy Julia, régi ismeretségünkre, ne. — Épen azért, moudá az asszony köny- ben úszó szemmel. Ép azért fáj olv nagyon az... — Mi ? — Alamizsna. — A társ lecsiiggeszté fejét és magában mormolá: alamizsna, alamizsna. — S ép öntől tévé hozzá a nő, ép öntől. Az „arany madár“ kezére hajtá fejét. Az asszony fájdalmas arczával könnyes szemeivel oly szép volt s mikor búcsúra nyujtá kezét, amaz ajkaihoz szontá. Az utcán ép felém botorkázott s karomba fonva kezét mentünk hazafelé. Sohajtozott. — Milyen két szép gyermek .. . Solui olyan két gyermeket. Azutái folytat«!. — Ugy-e sétálunk kissé ? Forró a fejem, nagyon vágyok egy kis üde levegőt. Jöjjön barátom . . . Az a Jánoska . . . Szegény asszony . . Milyen nyomorult az élet. Hallgatagon mentünk a magas, nyárfás parton. A sötétben csillámló hullámfodrokat egy-egy a viz színére szökő fehér hal szaggatta meg, s a csöndes morajjal ömlő viz a fahíd lábaiban áttört messzire csapó körökbe. Társam megállt a liiduál s rátámasztotta fejét az oszlopra. — Alamizsna, mormogá mintegy magának. Adtam-e okot, hogy annak vegye. . . De mégis igaza van, ez bánthatta őt. Juliska, szegény Juliska, mit vétettél, hogy ennyit szenvedsz. Alamizsna . . . Hisz oda fpiám érte lolkeimt, életein ;t,
