Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 35. szám
tartatott a legközelebb egybehívandó közgyűlésig. Végül gr. Csáky Károly úr a jelenről rak éljenzése között az egyesületbe lépett. Az elnök ur indítványára határozatba ment : hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszternek, ő felsége által valóságos belső titkos tanácsossá történt előléptetése alkalmából, üdvözlő felirat nyujtassék a tanegyesület által. Következett volna még a tisztujifás, de —- ez az őszi ülésre lialasz tatott. Ezzel a napirend ki lévén ni éri tve, a gyűlés véget ért. Rendes tudósító. Tanügyünk körül szerzett érdemei elismeréséül legmagasabb kitüntetése alkalmával bemutatjuk életrajzát és irodalmi működését rövideden Abafi Lajos adatai nyomán: Fehér Ipoly Kálmán született 1842. ápril 11-én Hontmegyei Visken, hol atyja tiszttartó volt. Elemi iskoláit -Megyeien (Csalóköz), a gymnasiumot Komáromban kezdte és Győrött folytatta. 1858-ban a pannonhalmi szt, Benedekrendbe lépett, és ennek lyceumában Pannonhalmán fejezte be gymnasiumi, úgymint hittani tanulmányait. 1864-ben tanulmányait végezvén, a főapátsági lyceimiban a magyar történelem tanszékére lön alkalmazva, ál- dozárrá pedig fiatal kora miatt csak •egy év múlva szenteltetett. 1866-ban ugyancsak Pannonhalmán a természettan tanszékét foglalta el, s ezen működött mint okleveles rendes tanár 1874-ig, mely évben az esztergomi főgymnasium igazgatójává neveztetett ki; ezen állomáson van jelenleg is. Hét éves igazgatói pályájának történetét mindnyájan ismerjük és becsüljük. Önálló müvei* „A felsőbb mennyiségtan elemei“ (kőnyomat) Esztergom 1871. — „Kísérleti természettan“ az újabb elméletek alapján szerkesztett kézikönyv középtanodák felsőbb osztályai számára, 2 kötet. Pest, 1871—73 ; második kiadása 1 kötetben. Bpest, 1876; harmadik kiadása 1 kötetben. Bpest, 1878. — „A vegytan alapvonalai“ a főgymn. ifjúság használatára Dr. Kruesz KriMariska közel állt a kétségbeeséshez — alig merte száj it kinyitni férje előtt és csak azt csodálta, hogy Jenő még ma sem vette észre a hiányt — pedig volt csók elég az nap is! így azonban még se maradhat, mert ma-holnap még is csak megtudja s akkor vége mindennek — így vélekedett hősnőnk s megkisérlé az arany foglalványt pecsétviasszal összeforrasztani, de fáradsága természetesen sikertelen maradt. Most már mi tévő legyen ? Hosszú tépelodés, töprenkedés után elhatározta, hogy ebéd után, ha férje ma a kaszinóban lesz, elmegy az aranyműveshez. (Megjegyzendő hogy a kis városban a hol Mariska lakott, nem volt fogorvos.) Meg is tette és legnagyobb örömére az aranyműves műve sikerült. De öröme nagyon is korai volt. Alig ért szobájába, alig nézett a tükörbe — a két fog ismét kihullott. A Dunába szeretett volna ugórni szegény, — kivált mikor eszébb jutott, hogy a tisztes öreg aranyművesnek etfel ej tette megmondani — hogy azok a mama fogai. Zokogva sietett most már a mamához, tőle kérni tanácsot. Ez nem tudta elképzelni mi baja lehet gyermekének. Csak nem haragudtatok össze Jenővel? kérdé ijedten, midőn Mariska remegve a másik szobába hívta, nehogy a papa is megtudja a dolgot. Midőn egyedül voltak elmondta a történteket, szemrehányást tett anyjának, hogy nem engedte férjével a titkot közölni ; a marna nevetett s vígasztalé, hogy sajnos volna ha Jenő ily csekélységért többé nem zosztom után teljesen átdolgozva ós az újabb elméletek alapjára fektetve, Pest, 1872; második kiadása, Bpest, 1875. harmadik kiadása Bpest, 1878. — „A vegytan rövid vázlata“ algymná- siumok számára, Pest, 1872; másod k kiadása, Bpest 1875. harmadik kiadása Bpest, 1878.— „Győr, Pannonhalma, Hódervár“ - helyrajz, (Külön lenyomat „Győrmegye és város egyetemes leírásából“), Bpest, 1874. — Kéziratban: Termés ze t tan i műszó tár. Önálló nagyobb müvein kivül több mint negyven kisebb-nagyobb értekezése jelent meg szaklapjainkban, melyek valóban megérdemelnék, hogy ösz- szegyüjtve külön is napvilágot lássanak. Meg kell még említenünk, lioiry az ő szerkesztésében jelent meg Gy ő r egyetemes leírása 1874-ben s az orvosok és természettudósok győri kirándulásáról ugyancsak Fehér Ipoly szerkesztette a „Napi közlönyt“ s az „Évkönyvet“. Irodalmi működése tehat igen figyelemre méltó s a magyar tan ügy érdekében nagy érdemű. Épen azért örömmel gratulálunk kitüntetéséhez s azt kívánjuk, hogy legyen még hosszú folytatása az érdemes tanférfíu köztiszteletű pályafutásának ! Fővárosi levél. — A német színháztól. — A fővárosi sajtó nem veszi tudomásul hogy Budapesten a gyapju-utczai német színház megint folytatja pályáját s a directo- rium bécsi lépvesszőket hozat teuton közönségünk annál gyorsabb becsapására. Tudósításom tehát olyan járatlan utakon halad, akár ha csak a pétervári színházból írnám. Mintha csak lekenyerezett rendőrséggel lenne dolgunk. A fővárosi szerkesztők szörnyű közönyösek. Ha jön az egyik referens s ezt mondja : — Itt van Tewele s több Karlszinház- beli művész. Akkor--a: .szerkesztő csak ezt feleli. — Nem vesszük tudomásul. — Hétfőn este csak úgy kongott a színház. — Nem vesszük tudomásul. — Kedden zsúfolva volt. — Nem vesszük tudomásul. — Tizenkét aristokrata család volt jelen. — Nem vesszük tudomásul. — De szemtelenek is voltak. — Nem vesszük tudomásul. — Tewele ma kijelenti, hogy a magyar hírlapírók nyugdíj iutézete javára lép fel. "szeretné nejét — — de azért mégis hallgatást tanácsolt, és megígérte Mariskának hogy elviszi Pestre a bajt helyre hozandó. Jenővel könnyű volt elbánni; tudta, hogy két hét múlva névnapja lesz, s a hitben hogy a pesti út neki szól, nem is tudakozódott annak okáról. Mariska hozott is neki a fővárosból egy papucsot, és magának — két uj fogat! De az Isten nem tudja megbocsátani a csalást; azok a szerencsétlen fogak újra rosszul viselték magukat, evés közben gyakran kiestek, mig egy szép napon azon vette észre magát az asszonyka, — hogy ezek is eltörtek, de most még szerencsétlenebbül mint az elsők, nem a foglalványuál, hanem maga a fog törött ketté ! Mariska úgy tekinté ezt a szerencsétlen esetet, mint a végzet egy intését és eltökélte magában, hogy mindent ki vall férjének. Egek, mily elhatározás ! Jenő hazajővén, feleségét annak szobájában, kis divánján fekve találta ; fejét kezére hajtva keservesen sirt. Mi baja lehet ? hisz oly vidám volt midőn elmentem, töprenkedett a férj. de már máskor is észre vettem, hogy a legjobb kedv közepette gyakran el-elbúsul. szegény kis lélek, ugyan mi bánthatja ? Oda térdelt nejéhez és összevissza csókolgatva kezét, édes hangon kérdé mi baja lelkem ? Miért sir ? megbántottam ? Mariska csak tovább sirt, mig Jenő türelmetlenkedve mondá : megharagszom, ha nem osztja velem fájdalmát, s újra kérte és addig könyörgött, mig végre Mariska fölemelve fejét kipirult arczczal, könny telt szemekkel sugá: oh, Jenőm ha tudnád — Ezt már tudomásul vesszük. Valamennyi napilap tudomásul is vette. * * * A nemzeti színpad kedd esti előadásait már többször élveztem, de a népszínház se szolgáltatott számomra újdonságot. Nekem pedig okvetlenül színházba kellett mennemMegtekintem hát a német színház színia pj át. Nestroy-cyklus. Tewele. Thaller. Gotts- leben. Joseffy. Drucker. Jules. Pommié. Három bohózat. Tehát a német színházba. Hétkor egymásután robogtak be a kocsik a gyapjú-utczába. Alig bírtam betelni á fővárosi' aristokraták műpártolásáuak fölgondolásával. Majd minden ötödik kocsi angolosan borotvált, viasz vászonnal bevont czilinderű s fehér esőköpöuyegű inasokkal és kocsikkal duskálódott, kik büszkén uralkodtak a „helyzet magaslatán.“ Egyszerre csak Újházi Ede s bájos felesége áll meg mögöttem. A nemzeti színház egyik legnevezetesebb művésze elmegyen gyönyörködni a német múzsa kaczérko- dásaiu. — No hát Nestroy, azután a Kari Theater . . . Én bizony nem találtam szükségét mentegetőzésemnek. Fölmentek a páholyba s ott mulattak mindvégig. Hát mikor beléptem a meglehetős csi- uosan restaurált hűliós épületbe, zsúfolt közönséget találtam. A páholyok ausverkauft. A hohe Aristokratie igen erősen volt képviselve. A körszékek besetzt. Az erkélyek és karzatok bis zum Gipfel veszedelmesen megteltek. Soha boldogabb mosolyú pénztárnokot, mint azt a németet, a ki igen kedélyes udvariassággal mulatott a későn érkezők za- varáu. Alig volt néhány talpalatnyi hely. Az imfámis zenekar, melynek trombitásai igen élénken emlékeztettek a budakeszi búcsú egyházi zenéjére, harsogó nyitánynyal kezdett kedveskedni. Elnyűtt, agyoncsépelt silányságok voltak azok. No de hát a függöny felvonul. Nestroy borotvált arczú, nehézkés ug- ráudozású, a vattermörderek boldog korszakában divó lomha humorú s bárgyú szellemeskedésű múzsája sörös kanoséval jobbjában a szilire lejtett s rekedt recita- tivekben bécsi jargon szerint bizonyos gemütlich hangulatot csinált. A gitárok és harmonikák kőkorszakáüól való hangulat volt az, mely a szentlélek csodálatos hatalmával engem is megárnyékolt s a furcsaságok és félszegségek iránt némileg kiengesztelt. Először a Frühere Verhältnisse került színre. Egy fölvonásos ostobaság. Utána a Hinüber Herüber czimfí szintén egy fölvonásos ostobaság. Azutáu egy kis ensemble mely után „kilenczszer“ húzódott föl a kor- tiua s legvégül Die Vorlesung bei der Hausmeistern czimtí megint egy fölvonásos ostobaság. A zsúfolt háznak tehát volt min ka- czagni. Tewele, Thaller, Gottsieben, Joseffy és Drucker urak kétségkívül tettek annyit milyen rossz, milyen bűnös vagyok, nem szólanái ilyen szeretettel hozzám, óh éu tégedet rútul hálátlanul megcsaltalak — — nekem egy nagy, uagy titkom vau! Ezután következett csak az igazi záporeső — — és Jenő majd sápadt, majd pirult — homlokán verejték gyöngyözött alá. Daczára neje ilyetén vallomásának tudott magán uralkodni és gyengéden megfogva kezét, közelebb vonta magához. Mélyen szemébe nézett s azok a szeretett szemek olyan ártatlanul néztek reá, hogy nem képzelhette nejét bűnösnek. Most már ő kérte remegve : beszéljen hát piczikém, szóljon bátran, hisz tudja, hogy imádom — bármilyen titka legyen is én mindig szeretni fogom. A koczka el volt vetve sa menyecske érezte, hogy a titok többé nem maradhat egyedül a mamával megosztva, összeszedte minden bátorságát oda borult Jenő keblére és remegve rebegé: — Hamis fogaim vannak ! A férj könny eb ül ten fellélegzett, talán mert nem ezt várta — és karjába véve Mariskát körül tánczolta vele a szobát.-- De hadd lássam hát, egész fogsora van, ugy-e ?--Hogyan, hát maga még azt sem bánná? —Melyik hiányzik ? milyenek azok a hamis fogak? elől van persze? Nagy nehezen megmutatta Mariska a két fogat, mire Jenő hahotára fakadva bebizonyította, hogy neki ugyanazon a helyen hiányzik foga s mégsem lehet észrevenni. Mariska boldogsága határtalan volt. Jenő szeretni fogja mindig! titka se lesz többé! igen, de — — mit szól a mama ? Az bia közönség tapsai érdekében, hogy a hölgyek számára is kijutott, már mikor a tap- sonczok „jól benne voltak.“ Hanem hát egészen eltekintve Nestroy „historikus“ cyklusaitól, az előadások szelleméhez mégis hozzá kell szólauuuk. Nem vagyunk azok pártján, kik a német múzsa veszedelmességét annyi elpazarolt honfiúi elkeseredéssel üldözik fővárosunkban. A német színházunk eiőbb-utóbb önmagától kell megdőlnie, akár a férges diófának. Mert meg fogja dönteni.az a triviális szellem, az a lepcses levegő, mely benne uralkodik. Ha „Nestroy-cyklusokról“ s a Kari Theater künstlereiről“ lesz szó a szinlapo- kon, akkor még csak akad csalétek, hanem ezek híján a rendes erők csakhamar megint iesQlyesztik az intézetet a felsőbb kiadású säugereiok közé. Sajátságos tünemény az, mikor egy hírneves bécsi színház hírneves tagjai egy megromlott ízlésű publicum szelleméhez alkalmazkodnak, csak azért, hogy a director urnák ausverkaufolt házat csináljanak. Engem legalább igeu megszomoritott a kétségkívül igeu tehetséges bécsi erők lealacsouyodása, mert megaláztak egy olyan ügyei, mely végre még a német nyelv szolgálatában is csak a művészet ügye. Azok a jutányos ficzkándozások, azok az olcsó rögtönzetek, azok a szédületes és szemtelen cancauok, azok a tricot mutatványok, azok a test legszellemteleuebb részének folytonos szerepeltetései ha kezdetben boszantók és émelygősek, végzetül mindenesetre fölháboritók. Volt három vénasszony alak. Grotesk ecsetvonásokkal, a szekrénymázoló olcsó festékeivel piugálta maga a jámbor Nestroy is. Egyik vadabb és képtelenebb alak a másiknál. Már most ezeket a Kari színház komikusai személyesítik s az Ízléstelenség netovábbjára emelkedik, mikor el változtatott hangú férfiak öltik magukra a kávésnénik gúnyáit. Összejönnek a vén ház- mesteruéuél. Ez mindig úgy akar hatni, hogy magosra rántja a szoknyáját, ha megcsendül a csöngetyű s lakót kell bebocsátaui. Egy aggleáuyt sziutéu egy Karlszinházbeli színész alakit. Ez már az Ízléstelenség és szemtelenség legmagasadb fokán való alakítás volt. A karzat röhögése nem lehet egy jó- ravaló sziuész koszorúja. Ha a lepcses kifejezések, az alsóruha folytonos fölrántoga- tása s a tricot-s lábszárak minduntalan való mutogatása s a legszemtelenebb rögtönzések egy tisztességes színpadot örökre compromittálnak, akkor ez az egy alak is képes volt örökre beadni a német színház repu táti ójának Budapesten. És a közönség meglehetősen mulatott. Voltak páholyok, melyek a mily későn teltek, oly gyorsan üresedtek. Több tisztességes családot láttam kivonulni játékközben. A tapsok közé pedig akárhányszor igen erélyesen belepisszegtek. Hogy igazságos legyek, magam pisszegtem legerélyesebben a földszintről. No de hát a többség elvégre is ge- müthlieh elmulatott s alig győzte Tewele Franz ur érdemeit elismerni. ____Hideg permete hulladozott, mikorjdz onyirult-pirult a vő előtt, szigorú hallgatást parancsolt és------elrendelte a fogak t ovábbi viselését. Az egyszer Mariska engedetlen volt. A fogak mai napig is a fiókban nyugszanak és daczára ennek, sőt talán épen j azért Jenő jobban szereti nejét mint valaha. . Gizella. (A társadalmi képekből.) Jósok, apostolok, próphéták és refor- - mátoroknak nem kedvez a század. Minden- - nek meg jön a maga órája, az ujjáterem- - tőké még nem jött el, mert nincsenek. A j társadalom reformátorai rendszerint valami szent őrületben szenvednek. Anachronismus- - nak tartják magukat, holott mi hamis pró- - fétáknak nevezzük. Könnyű rájuk ismerni szertelen tisztelet és elismerés követelő modorukról. Bármit tegyenek is, mindent reformra visznek. Ha valami j'ótékonyczélra u fölül űzetnek, ha valamely család számára ,v lapot járatnak, ha valamely ügyefogyott- ficzkó nevét megmagyarositják, ha leányai- - kát elviszik a zsidóbálra, ha kezet szorítanak a napszámossal, ha minden egyesület tagjaiul iratkoznak, ha valami vidéki i lapba vezérczikket Írnak, ha a kávéházakban végtelen monologokat tartanak: akkor , már csakugyan büszke önérzettel hirdetik reformátori hivatásukat. A mit tesznek az. rendesen jó, de ha a jót is torzossá túlozzuk, akkor csak az is nevetséges. Jó közkatonák lennének, mig hadvezérekül csak bitorolt nagyságok. Rendkívül sokat adnak a maguk véleményére. Ha valahol beszé-A társadalom reformátorai.
