Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 35. szám
35 szám. Esztergom. Ill, évfolyam. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ...................................................6 frt. — kp f él évre . 3 „ — „ évnegyedre....................................................1 „ >r>0 , Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalhoz intézetniük. ______ M egjelenik : he te ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttór petit soronként 20 Icr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA <j)0. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Társadalmi és szellemi ösz- szeköttetést! Társadalmunknak egyik legfőbb hiánya, hogy nincsenek szellemi központjaink. Mert csak ott lehet szó társadalmi életről, hol kisebb-nagyobb állandó körök alakulnak, hol egyes rokon családok összetartólag érintkezésben élnek egymással, a hol a szellem találkozik a szellemmel, a hol a kölcsönt)« vonzalom, bizalom, barátság és megbecsülés örökösen feutartja a társadalmi és szellemi összeköttetést. Nem azt az összetartást, érintkezést értjük ezek alatt, hogy egy pár ember együtt kártyázik, együtt fecsérli el az időt ; hogy egy pár leányka ösz- szejön és a távollevőket kritizálgatja és megszólja —- nem ; abban épen nem szűkölködik a mi társadalmunk— hanem igen is ahoz, hogy a mi pangó, napról-napra silányuló társadulinunkba uj vér, uj élet költözködjék, kívánatosnak tartjuk, hogy alakuljanak kisebb- nagyobb magánkörök, hogy csoportosuljanak családok s tűzzék ki feladatokul fejleszteni egymás között a szépet, a jót és a nemeset, növelni egymás iránt a barátságot a szeretetek Mert bizony ha jól megfigyeljük a mi társadalmunkat, mindent inkább fogunk abban találni csak összetartást, csak egymás iránt való rokonérzelmet nem. Visszavonás bizalmatlanság, és gyűlölet, ezek az uralkodó elemek a mi társadalmunkban ; az egymással nem törődés, önérdek, haszonlesés vezérlik az egyeseket ; mintha az emberiségnek Régen, régesrégen. Régen, régesrégen, Hogyha temetésen Meg szólalt a harang Szivembe nyilallott, Hogy valaki halott, Megszűnt élni, lenni. Örökre elválni .... A mély sírba szólni . .. — Öli be megsirattam. Bántott az elmúlás, Enyészet, pusztulás ! — Hisz oly szép az élet! S minden sirhalomra, Minden puszta romra Jutott egy pár könyem ; Még az ágról esett Hervadó levelet, Azt is megköuyeztem .... ... Most ha harangoznak, Valami halottnak — Csak irigylem tőle. végső czélja nem volna: —egymással, egymásért és egymás által élni. Egyik ember ha csak teheti kikerüli a másikat és ha a kényszerűség vagy a véletlen összehozza, mint ha idegenek volnának egymáshoz, mintha a vér is ellenséges volna bennük, alakoskodnak, talán hizelegnek egymásnak. talán dicsérik egymást, talán karonfogva is sétálnak; — csak nem őszinték, csak nem felebarátai egymásnak, csak nem tudnak igazán összeforrni. Ezen a bajon segíteni volnának hivatva előbbkelő családfánk az által, hogy nagyobb csoportokra oszolva meghatározott időben összejöveteleket tartanának s társadalmunk most külön elemeinek alkalmat adnának egymás megismerésére, megbecsül hetésére. A társaságban fejlődik a szellem. És nem lehet ferdébb nevelési rant képzelni, mint azt, hogy a gyermekeket mindennemű társaságtól vissza kell tartóztatni. Az igy nevelt fiukból kerülnek ki azok a szerény férfiak, — a kikről mondja Goethe : Nur die Lumpen sind bescheiden ; az így felnőtt lánykákból lesznek azok a szánalmas jó lelkek, a kik mindig és mindenre csak mosolyogni tudnak. Nagyon is nagy szüksége van a gyermeknek már kisebb korában is arra, hogy érettebb emberek társaságában mozogjon, hogy megtanulja azt, a mire semmiféle iskola sem fogja később megtanítani. Nálunk a gyermekek az iskola- pajtásokon kívül legföljebb csak a szülőkkel érintkeznek. Vannak ugyan egyes klikkeink, a S hogyha egy sirt ásnak, Csak az fáj, hog'y másnak, Es nem nekem ássák! Lányi Adolár. A mély titok. — Karczolat. — Mariska nem volt épen rút gyermeknek mondható, de anyja túlcsigázott reményeinek, ki azt hitte, hogy a szépség eszményképévé kell fejlődnie, nem egészen felelt meg. Minél nagyobb Ion, annál kevésbé fc • lelt meg a reményeknek s később a mama legnagyobb bánatára azok a hófehér gyöngy- fogak is romlani kezdtek s a szegény gyermek alig volt 13 —14 éves és már fogaiban lényeges hiányok voltak észlelhetők. A mama desperálni kezdett. Nem elég, hogy leánya naponta vesztett szépségéből, hogy sáplázba esvén ar- cza és mindinkább halványult, még fogatlau is legyen? Ez már borzasztó, ez már tűrhetetlen. — Tudod mit édes leányom, — szólott egy napon Mariskához, midőn öt perczczel előbb összeszidta, hogy nem tud jobban vigyázni, mert az evésnél ismét egy darabka foga kitört, — tudod mit, elmegyek veled Pestre és csúnya fogaid kihúzatva, szépeket tetetünk belyökbe — de csak a legnagyobb titoktartás mellett, — még a papának sem szabad a dologról sejtelemmel bírnia. melyek összetartanak, a melyek gyakrabban érintkeznek egymással, csakhogy ezekből vajmi kevés áldás jut társadalmunkra, mert az a rúgó, a mi összevezérli, mert az a kapocs, a mely összetartja nem a szeretet, nem a szellemi élet emelése — hanem a mások gyűlölete, vagy a dölyf. Azok, a kik már régebb idők óta vesznek részt a mi társadalmi életünkben, a kik már hozzá törődtek a kóros állapotokhoz, a kikből már kihalt a közérdekekért való lelkesedés, kik valami nemesebbért már nem tudnak bővülni, azok meg lehetnek elégedve állapotukkal, — de a kinek szivén fekszik városunk jövője, a kinek igazi társadalmi életről fogalma van, az elszomorítónak fogja találni a mi társadalmi állapotainkat. —i — r. Egyesületi élet. — Tanítóegyesületünk közgyűlése. — Az esztergomjárási tani tóegyesület m. b. 28-án a kir. városi IV. oszt. tanteremben tartá tavaszi gyűlését, niedre a párkányi járási tauitóegylet tagjai —- Esztergommegye tanfelügyelője által — hivatalosan meghivattak. A szép számmal látogatott gyűlést elnök Majer István püspök úr rövid, de tartalmas szavak kíséretében nyitotta meg. Mindenek előtt felolvastatott — a múlt gyűlés jegyzőkönyve, melylyel kapcsolatban köszönetnyilvánítás sza- vaztatik Bar tál Rezső kir. tan. tanfelügyelő urnák, — azon ügyködéséért, melyet a havonkint tartani szokott barátságos értekezlet egybehivásában és abban való részvételében — mint elnök — tanúsított. Ezután Major János alelnök, bemutatja sátalános pontokban ismerteti a hazaszerte lábrakapó iparnmnkák néhány példányát; egyúttal Ígéri, hogy az őszi ülésre szalmafonásra vonatkozó mintákat fog szerezni, s arról ha a közkívánat úgy hozza magával, behatóbb tájékozást fog nyújtani. Következett a Major János által Szerkesztett emlékiratnak felolvasása,— mely kiterjeszkedik az egyesület 12 évi működésére. Ezen kiváló gonddal és szakavatott pontossággal összeállított jelentés éljenzései fogadtatott, és egy szaklapban közöltetni határoztatok. Továbbá a pályadijak kiosztása került szőnyegre. Négyen nyertek egy- egy darab aranyat, 1 pedig 2 dbot. Jiitalomdijakat Majer István püspök úr, a minden magasztos és nemes ügy iránt melegen érdeklődő ügypártoló áldozatkészsége nynj to tta. Ezután felolvastatott a megyei tanfelügyelő levele, melyben okadatolva távoli étét, ama kívánságát nyilvánítja, bogy a megyei tantestület létrehozása szempontjából, a két járási, t. i. esztergomi és párkányi tanegyesület olvadjon össze és egy tantestületté tömörüljön. Az egyesülés módozataira nézve — Endrődy Gyula muzslai tanító egy vegyes bizottság kiküldését kéri. A bizottság kijelölése azonnal eszközöltetvén az Észt., jár. tanegyesület részéről , hat taggal, a másik járás részéről fenMariska természetesen szót fogadott s nem is lett volna nő, ha nem teszi, hisz ő is szép akart volna lenni ! Pesten voltak, Mariska Turnovszky bácsi ügyes keze közeműködésével két szép foggal gazdagodott. A leány megnőtt, s daczára annak, hogy szépség dolgában nem felelt meg anyja várakozásának, mégis sok kérője jelentkezett. Olyan válogató volt azonban Mariskánk, hogy már a luisz évet is meghaladta s még mindig pártában maradt. Szeretni akart és szerettetni! Most már azután igazán haragudott a mama. — Csúnya is vagy, fogatlan is vagy, szokta rendesen mondani ha egy-egy uj kérő kosaraztátok ki. — Te talán azt hiszed, hogy szép vagy, azzal a beesett halvány arczoddal; azokkal a betett fogakkal? — De mama, hiszen ezt seuki sem tudja! — bátorkodta néha Mariska megjegyezni és mindinkább féltette titkát. Az idő elmúlt, Mariskát már a vén lányok sorába kezték számítani, midőn egy táuczmulatság alkalmával oly férfiúval ismerkedett meg, a ki egész szivét betöltötte és a kinek — óh mily boldogság ! nem előnyös külseje daczára, ő is azonnal megtetszett. Nemsokára meg is kérte az uj ismerős Mariska kezét és ő boldog mennyasz- szony Ion. Azaz boldog szegényke teljesen nem lehetett, mert titka volt vőlegénye előtt, oly titka, mely ha fölfedeztetnék, úgy vége boldogságának. — Re édes anyára, talán még is joob volna Jenőnek megmondani, hogy ............. h ogy .... hamis fogaim vannak? — Persze még csak az kellene, no bizony baj is az — ilyfélekép hangzott a válasz és Mariska hallgatott, annál is inkább, mert Jenőnek oly igen szép fogai voltak. Megnyugtatásul szolgált egyébiránt az a tudat, hogy azok a fogak olyan jól helyükre vannak illesztve, hogy sohase törhetnek ki — és soha senki észre nem veszi. Hiszen Jenő oly sokszor nézte őt, még meg is csókolta nem egyszer (persze titokban) és soha se vette észre . . . miuek is moudauá tehát ? Később midőn boldog nejévé lett és látta férje igaz vonzalmát gyakran kísérletbe jött titkát előtte fölfedezni, de végkép mesemmisité e száudokát Jenő egy nyilatkozata egy barátnője felől, a mely igy hangzott: — Olyan szép leány volna az a Vilma, de brrr! azok a csúnya hamis fogak. Ha tudta volna Mariska, hogy az 0 betett fogaira ezen kifejezést nem lehet használni, mert azok szép egyenesen állnak s nem úgy kifelé, mint az említett barátnőé, úgy talán elhatározta volna magát s véget vetett volna nyugtalanságának, mert bizony-bizony nem is lehet valakinek nyugodt a lelkiösmerete, a ki igy rászedte az urát! Házasságuk második évében azonban utolérte a so'-s büntető keze, a fognak foglal vány a egyszerre oly sok idő után eltört. Képzelhető-e ennél nagyobb szerencsétlenség ?
