Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 32. szám

politikai hitvallásáról fel világé sitsák a polgárokat.

Igen velősen és röviden fejezte ki Dr. Helcz Antal a mérsékelt ellenzék álláspontját. Azért —- úgymond — mert a mostani kormány rosszul kormányoz a Deák Ferencz által megvetett alapokon, azért ezeket az alapokat nem lehet megvetni s nem szabad elhagyni, mert lesz idő mikor azokon még szebb jövő fog emelkedni.

Az értekezlet lelkes hangulatban oszlott el. Jellemző, hogy a függetlenségi párt több „százasbizottsági tagja“ sőt egyik „megválasztott“ alelnöke is részt vett a legelső mérsékelt ellenzéki mozgalmon, mely mindenkit csak szép reményekkel kecsegtethet a bekövetkező politikai fejleményekkel szemben Esztergomban.

Utaink silánysága.

Tisztelt Szerkesztő ur!

Annak idején részletesen kiterjeszkedett becses lapja az esztergommegyei utak uéhányának valóban országos birü silányságára, s közölt néhány czikkből álló cyk- lust, melyben behatóan foglalkozott az utak silányságának okairól s fölemlítette azon módozatokat, melyekkel gyökeres javításokat lehet eszközölni.

A megyei utak példátlan silányságát eddig igen könnyen el lehetett ütni azon sajátságos mondással, hogy a föliigyelettel megbízott közegben sehogyse lehet alaposan megbízni. Ráutaltak tehát megbízhatatlanságra s ez Meglehetős villámhárítónak szolgált.

Most azonban már nem áll főn ez az igen sajátságos állapot s utaink fölíigye- lete olyan közeg gondjaira vau bízva, ki valóban megbízható s valóban tudja teljesíteni az állása után járó kötelességeket.

A meutegetődzésnek tehát ezentúl nem lehet alapja.

A bekövetkezett előnyös változás azon' ban nem czáfolta még meg utaink silányságát sőt a túlsó járás utai napról napra kátyolosabbá válnak. Feneketlen sár, minden lépten nyomon akadályozó árkok, majd óriási kátyolok akadályozzák a közlekedést úgy hogy egy nálunk igen gyakran megforduló zselizi polgár elhatározta, hogy többé nem jön Esztergomba bevásárolni, mert az életveszélyes ut megtiltja neki a közlekedést.

Bény és Kőhidgyarmat körül az utak annyira elromlottak, hogy a fuvarosok a teher jórészének lerakása után többször kénytelenek térni, s igy munkaidejűk elpa- zarlásával elvesztik kedvüket szükségleteiket városunkból beszerezni.

Valóban szomorú kilátásokra enged következtetni kereskedésünk jövője, ha közlekedési eszközeink csak tovább is olyan silányak maradnak, mint jelenben.

Megyénk több helysége szükségletei beszerzésére már is Budára meg Tatára gravitái, mert az odavezető utakon legalább tiszteségesen el lehet érni s nincsen munkaveszteség, időpazarlás és szerszámrontás.

Ha megyei hatóságunk Őszintén szivén viseli városunk jövőjét, sőt merjük mondani magának Esztergom megyének jövőjét is; akkor tartsa legégetőbb kötelességének az utak jókarba hozását, különben odasülye- dünk, hogy megyénk lakosai más megyékre s más városokra lévén utalva, a jövedelmi források legjelentősebb ágai másfelé fognak csörgedezni.

Jólét, silány közlekedési eszközök mellett még a tejjel mézzel folyó Kánahánban se volt, annál kevésbbé leszen miuálunk.

B R.

Az esztergomi nyelvjárás.

nr.

A kettős 11-lel néha éppen úgy bánik a tájszólás, mintha egygyel volna dolga, máskor meg egyszerű 1-lé gyöngíti; pl. áj meg, hagassá, törűlek törüllek helyett, mepagyalak raegagyallak helyett; bámúlak bámullak h., béllés h., bélés állat h., álat, éggy áló esztendeig.

Az ly-et vagy 1 v. 11. v. j pótolja, de azért sokszor ez is elvész a szó végin ; pl. mellik, melyik, ojjau ijjen, jány, lány, foló és fojó, foltonossan, luk; — király h. Jurái kiráj kirá1 kiráné; műhely h. mihel, mihej és mibe ; bagoly h. bagó ; zsindely h. siudő.

Három mássalhangzó közül a középső kiesett ezekben fir(j)hő mék, raos(t) min- gyá mégcsókollak, mos’ má emegyek a ker(t)be, kimentek a ker’bfí; Szeu’györ(gy) nap, Szengyör’mező; hor(d)hat.

Érdekes a foghang kiesése a szé(d)het, ro(t)had alakokban. Elmarad a d a majd- ból is; máj’ mégnövök én máj’evisz a fene, máj’ adok. A t az ért ragból kivész, az előtte álló r hangot pedig hol kimondja a táj szólása, hol meg beleolvasztja az é-be, ezt a közönségesnél jóval hosszabban ejtvén ; pl. mír’ v. mi’, azir’ v. azf, a vélág minden kiucsiír’ v. kincsii, mi’ ríl az a kölök, hány csókot ádsz ezi a zibolyái’ ? hogyír nem aggyák stb. elmarad a t a mert-ből; hagassá mer ódaba rúglak, ehatta, mert megharagudott rája ; valamint az r hang is még a már, mindjárt, hamar szókból: abbú’ má’ biz’ nem észő’! miugyá’ elesik ; gyere ide hatna’.

Az n és ny a magánhangzójával szótag végén orrhangúra gyengül: kapitá’, erdő szili; az iste sé felejti é; szégi gyerek, sziház. — Az u kikopik e szókból: píz, harmicz.

Végre a z is csak pótló uyujtásban tartja meg nyomát a hoz hoz rágós alakokban: apjáhó, firhő; de e mellett apjából, firhöl-féle alak is dívik. — Arra is vau egy-két példa, hogy a z egészen el- kopik V. kilökődik: ubony zubbony bel vett;

A mérsékelt ellenzék elö- értekezlete.

(apr. 19.)

Kedden délután a Három Szerecsen egyik oldaltermében több mint harmincz választópolgár gyülekezett össze. Közéletünk sxinejavából alakult az értekezlet, melyet mindvégig bizonyos nyugodt méltóság jellemzett.

Palkovics Károly néhány bevezető szóval jelemezte a politikai helyzet mibenlétét városunkban, s kifejezvén ör- vendését a mérsékelt ellenzék körül való csoportosodás fölött, az értekezletet megnyitottunk nyilvánítja.

Az előértekezlet rövid idő múlva, mint; pártértekezlet akart nagyobb mérvű mozgalmat folytatni. De Dr, Helcz Antal, Dr. Murinyi Endre, Hoffmann Béla, Helcz Ferencz, Dóczy Ferencz, és Antal felszólalása után elhatározták, hogy a nagyobb pártértekezlet helyett meghívják magát Horánszkyt, ki a mérsékelt ellenzék helyzetét és álláspontját fogja részletezni városunk választó polgárai előtt.

Mielőtt az esztergomi mérsékelt el- lonzék mint párt behatóbban szervezkedett volna, Palkovies Károlyt nagy lelkesedés közt kiáltották ki elnöknek s egy tiz tagi! bizottságot választottak, mely hivatva lesz a fölmerülő körülmények szerint intézkedni s a fogadtatás ünnepélyességeit előkészíteni.

Dr. Helcz Antal kijelenté, hogy mint tisztviselő nem fogadhatja el a bizottságban való munkálkodást, a mit az értekezlet sajnálattal vett tudomásul.

A mi a részleteket s egyéb megbeszélni valókat illeti, azokra vonatkozólag a tizes bizottság fog kiterjeszkedni. Horáuszky Nándor és esetleg Szilágyi Dezső és Aponyi Albert gróf ha körülményeik is úgy engedik, mint mi óhajtjuk, akkor vasárnap fognak városunkba érkezni s a mérsékelt ellenzék alapelveit kifejteni.

A mozgalmat a Három Szerecsenben vasárnap reggel kilencz után egy értekezlet előzi meg, melyen az ünnepélyességek sorrendjét vitatják.

Az értekezlet elnökét Palkovics Károlyt fölkérték, hegy legyen szives érintkezésbe lépni Horánszky Nándorral, kit városunk mérsékelt ellenzéke jelöltül óhajt fölléptetni s a párt országos hírnevű vezéreivel Szilágyival és Apponyival, hogy vasárnap váro- sunkba érkezve a mérsékelt ellenzék

— Eltalálta! felelt bájos mosolyával a szőke szépség.

Vándor Gyula úr dühös pillantást töveit az iÍjakra.

A házi asszony még mindig nem érkezett.

Hősünk szerfelett örült, hogy daczára a mái- félórára nyúlt látogatásnak az emlékkönyv szóba sem került. — Igyekezett is felasználni a kínálkozó alkalmat s barátját e szavakkal inté:

— 0 nagyságának valószínűleg dolga van, ne alkalmatlankodjunk tovább.

A szőke szépség egy szóval sem tartóztatta.

Vándor Gyula úr pedig szemeivel láthatólag értésükre adta, hogy szeretné, ha már láthatatlanok lennének.

De Alhin, -— a szőke bajszú ifjú — annyira belemerült vis-á vis-ja kézi munkájának szemlélésére, hogy esze ágában sem volt mozgósítani.

Végre Vándor Gyula úr megsúgta a halvány barna fiatal embernek, hogy ő nagyságaik látogatóba készülnek,. és hogy ..

— Hogy menjünk már ugy-e ?

— Nagyon kérném! feleltsiotve Vándor űr. Szerencsétlenségre ezt meghallotta Albin is s Vándor úr tudósítását csak álnok cselnek vevén, megakarta magát boszulni, bár barátja rovására is.

Alig gondolkozott egy pillanatig s fenn hangon kezdé :

— Olvasta nagysád barátom novelláit?

— Ha jól emlékszem, igen!

Gida pirulva hajtotta meg magát.

— Oh nagysád említésre sem érdemes, - felelt szerényen.

— Na hiszen, várjon Vándor úr, bo- szum méltó leend! ah ! hogy isiié! szeretne eltávolítani, hogy a szőke angyalnak egyedül és zavartalan udvarolhasson, szavamra nem ! —

— Hogyan nagysád szólt hirtelen fennhangon, mi már majdnem távozunk s kegyed barátomnak még fel se szólította hogy az emlékkönyvbe ....

— Ah ! igaza van ! — szakította félbe Albin szavait a szőke szépség, látja mily feledékeny vagyok! — — De azért talán megbocsájt ugy-e? szólt az előbb még sápadt, most már égő arczú barna hősünkhöz; és be sem várva a választ pár pillanat múlva az emlék könyvvel kezében tért vissza.

— No hiszen mig az én barátom egy verset farag, addig Vándor úr megunja a várakozást s helyettünk mérgében Ő fut el

— gondolá magában Albin.

E gondolatában azonban, sajnos csakhamar csalatkozott.

Hősünk a könyvvel kezében a mellékszobába tart. — Midőn kezébe vette a tol - lats néhány perczig elgondolkozott, elfeledte, hogy másutt és nem saját íróasztalánál ül, nem gondolta meg hogy mit s hogy egy 18 éves leánynak emlékkönyvébe ir. Önérzettel tevén le a tollat, mosolyogva nyújtotta át az éppen visszatért menyecskének két sor emlékmondatát.

A barna menyecske szó nélkül fordult el.

— Le styl est 1’ honimé ! ha tán

hibáztam volna, minden mentségem ez lehet.

— Hogyan? ily hamar megírta már? hallatszott a csengő hang a salouhól át.

— Oh igen ! hisz csekélység, nagyon egyszerű-de igaz ! . . .

A fiatal leány az íróasztalhoz lépett s olvasá :

„ . . . Valahányszor egy szép rózsát láttam életemben, mindig szerettem volna leszakítani! — — —

1881 april 13. Gida.“

Egy lesújtó tekintet volt a nem remélt válasz.

Gida csak most vette észre, hogy mit irt.

— De biztosíthatom nagysád hogy minden utógondolat nélkül ....

— Oh mily merész, „keck“ jegyzé meg a menyecske, s a hölgyek elhagyták a sál ont.

Alhin és Gida szótlanul nyúltak kalap és felöltőjük után s megsemmisülve botorkáltak le a lépcsőzeten.

így végződött első látogatásuk, a melyhez oly sok szép reményt kötöttek! —

Albin hasztalanul igyekezett vigasztalni szomorú és merengő barátját.

— Hagyd el jó Albin az üres szavakat — válaszolt levert haugon Gida — most tudom csak igazán és érzem először életemben : hogy a rózsának tövise vau !

Rodrigó.

sziutigy ’ászló ’ál og' ’átciuy: níd a : nézd a; a’ is igaz.

Végre még ide tartoznak az ilyen (csak úgynevezett) assimilatiók: hogy né: houné, ismerlek: ismellek ; és főleg lakka, fáradda, ötté, kivarra stb. e h. lakva fáradva.

M á salb an g zó k változása.

Az esztergomi nép ajkán is gyakrabban váltja fel egyik mássalhangzó a másikat:

k helyett g: gúny hó (régruta) |

p (k) helyett f: laftíka (laptika),

heftika ;

t helyett k: parauk, geszkeuye;

n h. ny : nyő, kinyől, csíny ál, uzsonuya ;

d h. gj: pegyig, aggyig, térgyeni; viszont fedver a fegyver.

ly h. ny: vŐfiny ;

1 h. r: nyoszorú lány;

1 h. j: kujcs;

j h. gy: Lágyít, hagyigál J de kijó a

kígyó;

j h. ny: bornyú;

sz h. ez: bajucz, bajezom, bajeza, ka- paczkodik;

t. h. ez : áuezikrisztus.

Ne feledjük ki az esztergomi nép azon sajátságát sem, hogy némely szóban a mássalhangzót m egnyujtja és pedig néha pótló nyújtással, de máskor alig más okból, minthogy kedve telik benne ; pl. fullánk fuláuk h. peddig pedig h. kopaszt h. lcop- paszt, hugyoz — huggyoz; és a nyelvnek jól eső pirossan, haragossan, lobogóssan, esső stb.

J áruié k más sál hangzók: ittend ottaud, osztánd, osztáug.

A hangát vetés re is gombostűziínk ide egy-két példát az esztergomi nép ajkáról: térbetyűni térdepelni helyett; bödöuy döböuy h. wachs h. viasz és viaszk — és ezzel áttérhetünk a szótani sajátságokra.

(Vége köv.)

Hírek.

— Trónörökösünk esküvője alkalmával Esztergom is befogja mutatni az ifjú fejedelmi párnak traditionális hódolatát. A hétfői megyei közgyűlés van hivatva a módozatok elintézésére. Nekünk előzetesen csak két szavunk van. Hooy valaliára városunk is tegyen és tervezzen valamit, mert már majd mindenütt elkészültek az ünnepélyekre s hogy városunk és megyénk nagy közönsége üdvözölje a fejedelmi párt akkor, midőn az áthaladó vonaton a magyar fővárosba sietnek.

— Föltámadás ünnepét nagy pompával ülték meg nemcsak fószékesegyházunk- bau, de királyi plébániánkon is. A rendkívül kedvező szép időjárás ezreket és ezreket csoportosított egybe. Minthogy gróf Csáky Károly már huzamosabb idő gyöngélkedik, a szertartást Krotky kanonok vezette. Az

Az utolsó levéli— Naplótöredék. —

Szép őszi nap volt, a fák lombjai között szomorúan zúgott az őszi szél ; hangjának hallatára némán, hallgatagon hullottak le a sárga lombok.— A kis virág, mely már hervadásnak indult, mégegyszer kitárja kebelét, s midőn érintette szirmait a napnak sugara, lekouyitva kis fejét s meghajol a her vadás előtt. Istenem 1 mily szép a — természet őszszel, midőn minden bevégezve pályáját, elérte a czélt melyért küzdött, s midőn minden az elmúlásra goudol; Oh ! mert minden, miuden múlandó — itt az ég alatt !

— így múlik el az élet is — szólék barátomhoz, ki egészen elmerülve ábrándjainak tengerében, taláu egy szebb- egy boldogabb világról álmodott. Szavaim hallatára fölrezzent, fölveté ábrándos szemeit s derült homlokkal nézett fel az égre.

— Az élet elmúlik, elmúlik minden az ég alatt, csak egy uem, a szerelem, az halhatatlan, az örök!

Szegény fin ! te sem gondoltad csak néhány pillanat előtt, hogy az álom tűnni fog s komoly valóra ébredsz ; te sem gondoltad, csak néhány perez előtt, hogy szerelmed tündér csillaga el fog tüuui mint hulló meteor az éjszakán . . .

Alig, hogy kimondó, a szavakat, hogy a szerelem örök, mindenható, egy levelet adtak át neki, s megpillantva a czimet, lázas izgatottsággal nyúlt a kisded levél után hisz miuden vonása, minden szava, s min-