Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 32. szám
)oliüs menet Szombaton este mindenütt ilá<’itott ablakok mellett haladt el- Városi ztvfselöink díszben vonultak ki. Alispá- uk szintén részt vett a körúton. — Herczegprimásunk liusvétvasárnap gyszabású prédikátiót mondott. A menyien csak elférkőztek a szék körül, a mnyire csak a bazilikái gyönge acus- ája engedte, mindenoldalról sűrű tömeg Ugatta a főpap szent^ beszédét, mely 3ggyőzo hévben, kitörő lelkesedésben s Ívhez szóló példázatokban nem maiadt ssza eddigi beszédei közt. — Herczegprimásunkról a — Pester oyd után múlt számunkban azt irtuk, gy a bécsi uj érseknek, Gungelbauernak tékes aranykeresztet csináltatott Pécsben, lapok töviről hegyire le is Írták a dies ajándékot. Az egész hírből csak _ any- i való, hogy herczegprimásunk igenis e gre n d e lt egy drága aranykeiesztet é cs ben, — de nem a bécsi érsek szálra. — Főispánunk névnapja vasárnapra ik. A megyei tisztikar — mint liall- p — már szombaton testületileg tisz- leg nála. A mi üdvözletünket jövő zárnunk b a n közöljük. —Főispánunk holnap a fővárosból hoz- uk érkezik, hogy a megyei közgyűlésre natkozó értekrzieteket vezesse. _ Megyei tavaszi közgyűlésünk hlti í lesz. A tárgysorozat igen gazdag és koldalú. — Sensatiós hir. Nem merjük egyéb- k nevezni. Minthogy azonban nem a bé- i keresztről s nem a „Pester Lloydból“ ttük át, bátran vállalkozunk a kiadására. •Ősén el vau ugyanis terjedve városunkban, így a kormánypárt Jókai Mórt a legua- obb magyar ivót küldi föl Esztergomba, ki azután ragyogó phautasiájával hivatva 3Z megaranyoz ii a Boszniába s Pécsbe zető golgothai utakat. Hatalmas szellem .gyszabású egy alak Jókai Mór a koszo- s * Írók között; de csak szomorú mosolyai fogja mindenki a kormány, apológiáját ő ajkairól meghallgatni. Nem kívánjuk, jgy Jókai mint Tisza Kálmán Ossiánja jjön ide ködöt oszlatni. Mert azt az ügyet, elyuek védelmére Eszergomba küldenek, < úgy mint a szerecsent még Jókai Mór í fogja tisztára mosni. — Beszélik, hogy Pór Antal ur nem erencsélteti többé az esztergomi választó dgárokat mandátum reményében viszout- tással. Beszélik azután azt is, hogy Tre- rt Ágoston minister urat léptetik fel a mnánypárt jelöltjéül. Sokat beszélnek, sak azt nem beszélik, hogy kormánypártii döntő értelemben még csak beszélni is hetne nálunk. — Palkovics Károly ur a mérsékelt lleuzék értekeztének fölkérésére Budapestre tazott, hogy személyesen érintkezésbe lép- m a párt jelöltjével s annak országos hir- evíi coripheusaival. — Német Albert országgyűlési kép- iselő levelet intézett Nagy Imréhez, melyben ijnálkozva említi, hogy a múltkori fiig- etleuségi ünnepélyen részt nem vehetett. - Választó kerülete az árvíz veszélyei által lévén fenyegetve, nem siethetett Esztergomba. A szellemes szónok azonban megígérte, hogy még lesz alkalma az esztergomi függetlenségi választó polgárok előtt nem sokára megjelenni' — Függetlenségi pártunk Eötvös Károly fölléptetése mellett dolgozik. A mint köztudomású Eötvös Károlyt választókerülete, Veszprém városa újból fölkérte raau- dátum vállalásra s igy még egészen határozott jelleget nem lehet tulajdonítani a fölmerült hírnek. — Lévai Sándor munkatársunk előfi- zetésrevaló felhívását mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink. Nekünk igen kevés megjegyzésünk marad. Lévait ismeri közönségünk s hogy megérdemli-e a pártfogást, azt bizonyítsák be lapunk hasábjain megjelent költeményei. Azt hisszük, hogy olvasó közönségünk rokonszeuvvel fogja fogadni a kötetet, mely valóban sok figyelemreméltó lapot tartalmaz s legelső irodalmi törekvését hathatós gyámolitással lesz szives előmozditani. — Somló Sándor lapunk munkatársa s a Beödy Gábor társulatának tagja május elején a nemzeti színházban Egy szegény ifjú történetében s Rómeóban fog föllépni. Annak idején mi is megemlékezünk föllépéseiről. Egyelőié csak teljes sikert óhajtunk szép törekvéseinek. — I Benedek Elek | tehetséges fiatal iró f. hó 16-án éjjel szivén lőtte magát Erdélyben, Kis Baczouban. Benedek a népballadák, mesék, dalok stb. gyűjtésével foglalkozott nagy előszeretettel és sikerrel. — Újabban a Kisfaludy Társaság egy egész kötet népdalt fogadott el tőle kiadás végett. Tettének oka ismeretlen. Csak busz éves volt “ — Ezt Írták róla a lapok s azzal ki vau. Beuedek Elek lapunkba is dolgozott s tavai néhány igen hangulatos költeményt közöltünk tőle. Közlendő kézirataink közül jövő számunkban hozunk tőle költeményt s ugyanakkor szentelünk emlékezetének néhány sort. — Tánczestély. A Hadinger-féle helyiségben Húsvéthétfőn tánczvigalrnat rendeztek a Weizer-féle táucziskola múlt téli növendékei közül néháuyan. Hire járta, hogy „függetlenségi bál“ készül belőle, de ómennek igen is szomorú lett volna, mert a tánczestély sehogyse sikerült. — Öntöző Hétfő. Volt nagy öröm azon a napon. A jövő geuerátió képviselői példás buzgalommal jártak el városunk leendő szépeihez s illatos rózsavízzel öntözték meg aggodalmasan mosolygó arezukot. Az utak mindenfelé piros tojás héjával voltak behintve s minden családnál kitelt az ártatlan húsvéti örömökből. Valamivel „vastagabban“ folyt vagy „zuhogott“ az öutöz- ködés odakint a nép között. A Katák és Pannák nem is sejtették, hogy a kútról mert viz a maguk vesztükre fordul. A lesben álló legények markos erővel vitték „áldozataikat“ a kút mellé s hatalmas csöbrökkel ontották fejükre az áldást. Kedden azután bekövetkezett a visszafizetés napja s alig maradt csak egy fiatal ember is — szárazon. Mindenkinek kijutott a rózsavízből sőt itt-ott „tévedésből“ még a zuha- tagból is. _____________________________- Uszodánk már egészen felépült s ha az időjárások uralkodója úgy engedi, akkor május elsején már kitűzik a lobogót. A nevezetes intézmény nemcsak egészség ügyi szempontból is pártolássá méltó, de laza társadalmi viszonyaink között legalább mindig találkozó helye volt városunk szi- ne-javának. Reméljük, hogy az marad jövőre is. — Gőzfürdőnk tulajdonosa a belső eomíortot illetőleg több seréuységet tanúsíthatna, mert köztudomású dolog, hogy gőzfürdőnk doucheai kifogástalanok s a huszonkét fokú természetes hőségű forrásvíz medenezéje kitűnő, hanem a berendezés szörnyű primitiv. Főleg a hölgyek részéről merül föl legtöbb panasz, mert a kényelemnek legegyszerűbb igényei sincsenek kielégítve. Az urak részéről azonban a gőzfürdő mától kezdve nagyobb látogatásnak fog örvendeni, mert a fürdő kezelője Romega Antal fodrász helyiséget rendezett be. — Halálozások. Audrovics József hosszasabb betegeskedés után elhunyt. Temetése a tűzoltó egyesület testületi részvéte mellett folyt le. —- Neupauer Erzsébet hétfőn huszonhét éves korában hosszas szenvedés után elhaÜlozott. Temetése evang. szertartással tegnap délután volt Bajnán. Béke korai sírjukra. — Ul könyvek. Tettei Náudor kiadásában A Világirodalom történetéből a 3, 4, és 5-ik füzet jelent meg. A nevezetes vállalat egy-egy füzete csak 30 kr. — Ugyancsak nála kapható a magyar t orvé ny e k jegyzetszerű kiadása, melyből az első füzet az 1881 -ik évi I—-XI tvezikkeket közli. Ára 20 kr. Mehner Vilmos kiadásában a Népszerű orvosi tanácsadóból a II. 12 és 13. füzet jelent meg. A közhasznú vállalat füzete csak 30 kr. Szintén az ő kiadásából kaptuk mega M agy ar Francia Szakácskönyv 7 és 8-ik füzetét, melynek ára egyeukint 30 kr.—A Magyar Szemle Bodnár Zsigmond avatott szerkesztésében s Mehner Vilmos kiadásában áprilisi füzete Hatala Pétertől, Beksics Gusztávtól s több jeles írónktól közöl igen változatos és becses czikkeket. A jeles szemle ára köteten- kiut 80 kr. — Uj zenemű. Piruitzer Frigyes előnyösen ismert fővárosi zeneműkiadónál R;á ez Palitól Ö nk én y t e s Csárdás jelent meg chromolithographicns czimlappal. A zongorára szerzett csárdás ára 1 frt. — Érdekes vállalat. Budapesten Révai testvérek kiadásában a következő nagyérdekű vállalat fog megjelenni : Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazása India, Japán, Kliina, Tibet és Birma országokban az 1877—1880. években. 200 fametszettel. Irta Kreit- ner Griisztáv az expeditió tagja. A mű 30 füzetben jelen meg : egy-egy füzet ára 30 kr. Minden hónapban két füzetet fognak kiadni. Megrendelhető minden rendes könyvkereskedőnél. Felelős szerkesztő : Körösy László. Nyilttér .*) Alulirt ezennel közhírré teszi, hogy bikoli Wizer Kálmán úr pusztabikoli akós elköltözködés indokából, 5000 írtra becsült szobabútorok, képek, tükrök, olajfestmények, teke-asztalok, zongora, harmonium és egyéb hangszerek, vocsi-lovak, különféle kocsik és gazdasági eszközök s a többiből álló ingóság, nyilvános árverés utján eladni óhajtván, az árverésnek a helyszínén vagyis 3uszta Bikolon leendő eszközlésére íatáridejéül 1881. évi april 25-ik és (övetkezö napjainak délelőtti 10 Órája állapíttatott meg, melyhez a venni szándékozok ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az árverés alá bocsájtott ingók becsáron alól is eladatni fognak. Bővebb felvilágosítás alulírottnál nyerhető. Kelt Esztergomban, 1881. évi april hó 16-án. Mórász József ügyvéd. i mm Alulirt tisztelettel jelenti a nagyérdemű közönségnek, hogy folyó évi április 23 én valamint a hévvizes t ü k ö r f ü r d ő k úgy a melegített kád-fürdő is a tisztelt közönségnek átadatnak. A t. közönség részéről eddig tapasztalt részvét megtartását ezentúl is fentartani fő törekvése leend Esztergom, 1881. április 22-én. Vezér János _________________fürdő tulajdonosnak. M ATTOXI-fíIe BUDAI KIRÁLY KESERÜFORRÁSOK Deák Ferencz-forrás, Hunyady Mátyás-forrás, Szt.-lstván-forrás, Gróf Széchenyi István-forrás Mattoni és Wille, Budapest. Kapható mi*deu gyógyszertárban és ásványvíz- kereskedésben. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal fele' lőséget________________________________s z e rk. en betíye oly ismerős, oly kedves volt eki. — Látod, bog'y szép az élet, — ldál- i elragadtatva, s félköré a levelet. --Alig ogy belepillantott, mosolygó arcz, derült lomlok, egyszerre elborult, s kiejtvén ke- éből a levelet, szemeit mereven a földre zegezte. Álomnak tűnt fel az egész. Izga- ottságom csak akkor ért véget, midőn érdőleg ráfüggesztve szemeimet mint egy aerev szobor felelet helyett a földre hul- ott levélre mutatott. Kinos helyzetemben lem tudtam mit csinálni, de hogy a iej- ély kulcsa mégis a kezembe jöjjön, —Rímeltem a levelet, olvasui kezdőm ; gyönge ői kéz irta a sorokat, úgy látszik reszkető ezekkel, mert a levélből, daczára hogy nind a négy oldal sűrűn teli volt Írva, — ninden erőfeszítések mellett is csak a következőket bírtam átolvasni : „— — — — — — — Szétszakitá . fátyolt, mely bálogként födte szemeit, s rzelmei chaosából a csodamadár, phoenix ryanánt megmenté és előhozá soha el nem elejtett eszményképét csak tisztábban, — sak fényesebben , . . . . , Mily dicséretére válik ez, mint írvendek megtudni, hogy „van még igaz zerelem a mai világban“ és ezt ki érzi? — A kis színész. . . . Vége- vége hála Istennek a szé- jyenitő csúnya álomnak ...„“ Ennyit lehetett átolvasnom a hosszú évéiből ; ez azonban a helyett hogy ke- embe adta volna a rejtély kulcsát, még lonyolultabbá tette. Kérdőlog fíiggesztém szemeimet barátomra, ki szavaimat sem várva igy fejté meg a talányt: — Szerettem, s szerettettem ; de a végzet távozni kéuytetett, s én — búcsút mondva a kedves földnek, ide jövéle. Hogy mint érzem magamat azt elmondandom. De elhagyatottságomban, mint egy gyönge szövetnek lobogott a remény halvány világa. Napokig, nem, hetekig vártam a levelet a kedves földről, s hiába ! Kétség s remény között háuykódva, minden eszközt megragadtain, hogy megtudjam a hosszú hallgatás okát. Egy átkos pillanatban villant meg agyamban az eszme, hogy nővérének irok, s igy ha szeret, a féltékenység nem fogja őt nyugodtan hagyni mindaddig, mig a — levelet át nem olvasta, s ha átolvassa, bizonyára Írni fog. A levelet megírtam, hogy mit, azt nem tudom. Megkapták-* — átolvasta, s hogy mi történt azután, megmutatja, megmondja e levél. — Szerencsétlen! — k Ülték — hogy tudtál ily őrült tettett elkövetni ! Hiszen tudhattad, ha szeret, legyen bármily nagy közöttetek a távolság, feledni nem fog. — Csak annál vágyóbb annál erősebb lesz lelketekben a képzelet. Mert nem az a szerelem, midőn egymás ^ebiére borulva suttogják egymásnak: „szeretlek“; nem az az igazi szerelem, mely mint a virág csak addig nyílik, mig a nap éltető sugarai bocsátják rá fenyőket, s melegüket. Az az igazi szerelem, midőn mindenkitől elhagyatva, mindenkitől megvetve alegmélyebre sülyedsz, — midőn nincs az emberiségnek tagja; mely átkot ne mondana rád, s midőn nincsen égen sem földön egy talpalatnyi hely, hol nyugtot,- hol euyhet lelhetnél. Midőn gyalázatban fetrengve élsz, s halállal küzdesz, s oda vezetnek elődbe egy nőt, kiről boldogabb időkben azt gondoltad, hogy szereted, s ha kérdik : ismered-e ki ez itt ? reád borul, záporként omolnak könyei, s kebelszakitó hangon sikolt fel: „kedvesem!“ A ki csak addig szeret, mig lát, addig csókol, mig hallja kebled dobbanását; addig esküszik, mig nincs más, a la meghallgassa eskü-szavát, az nem méltó rá, hogy emlékének csak egy perczet is áldozzunk. Hidd el, ha szeretett, ha keble igaz lánggal égett érted, szeretni fog mig szive dobog, szeretni fog mig lángoló keblére nem borulnák a néma hantok! . . . — Ha! ha! ha!—kaczagott fel őrülten társam, — műn bölcselkedés, — tanács kelj nekem, hogy mint szerezzem vissza eljátszott édenem, — vesztett boldogságom ! — — Nagyon egyszerű, fogadd tanácsomat, s újra minden jó lesz. Levelet fogsz neki írni, a melyben elmondod mi indított téged e lépésre, s hogy az egésznek nem volt egyéb czélja, mint megtudni kínos hallgatása okát. Vagy ha ezt nem követnéd, ha büszkeségedet megtörni nem akarnád, más által adod tudtára. — Soha! — kiáltott fel — inkább halál, mint megalázás után nyert boldogság, ha veszni kell, vesszek el megvettetve.... így ültünk némán, hallgatagon, mind a ketten egy kedves halottat siratánk, mind a ketten éreztük azt a mély fájdalmat, melyre írt sem az égen, sem a földön nem találni . . . Egyszerre mintegy villanyütésre fölugrott s az előbb sápadt arcz lázban égett, az ábrándos szemekből túl világi láng fénye hatolt ki, mely bele engede pillantani keble éjjelébe. — Miért a bú! miért a bánat! — kiáltá félőrült kaczajjal, — légy víg, nevesd ki az életnek fonákságait, kaczagd ki azt, ki hit- remény- s szeretetet emleget a földön. Taposd lábbal az erényt, tílvezd a kéjek bóditó mámorát, s elmerülve az élet zajló tengerén, megutálva a föld kéjeit megállsz a sir előtt, fordulj mégegyszer vissza és átkozd meg a pillanatot a melyben születtél, átkozz meg mindent, mindent, az ég alatt, csak őt ne, hisz ő nem dühös, ő ártatlan. Eressz eressz el, az ég is ösz- szeomlik, fuss, fuss, mert e romokban találod sírodat, pedig neked még élni, — élni kell hosszan boldogan, neked élvezni kell azt, mit nekem már nem lehet... S mint valami sebzett vad futott a helyről. — Megállj! — kiálték utána — de ő nem hallotta szavaimat, rohant, mint a kit átka űz. Hosszan kisértem szemeimmel, mig végre éltünk. Szegény fiú — — — — — — Másnap, midőn épen hozzá készülék egy kis fim e levelet adta kezeimhez, föl- törém, előttem volt barátom névjegye, s rajt e három szó : „Szerettem — szenvedtem — meghalok !* Lévai Sándor.
