Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 32. szám

)oliüs menet Szombaton este mindenütt ilá<’itott ablakok mellett haladt el- Városi ztvfselöink díszben vonultak ki. Alispá- uk szintén részt vett a körúton. — Herczegprimásunk liusvétvasárnap gyszabású prédikátiót mondott. A meny­ien csak elférkőztek a szék körül, a mnyire csak a bazilikái gyönge acus- ája engedte, mindenoldalról sűrű tömeg Ugatta a főpap szent^ beszédét, mely 3ggyőzo hévben, kitörő lelkesedésben s Ívhez szóló példázatokban nem maiadt ssza eddigi beszédei közt. — Herczegprimásunkról a — Pester oyd után múlt számunkban azt irtuk, gy a bécsi uj érseknek, Gungelbauernak tékes aranykeresztet csináltatott Pécsben, lapok töviről hegyire le is Írták a di­es ajándékot. Az egész hírből csak _ any- i való, hogy herczegprimásunk igenis e gre n d e lt egy drága aranykeiesztet é cs ben, — de nem a bécsi érsek szá­lra. — Főispánunk névnapja vasárnapra ik. A megyei tisztikar — mint liall- p — már szombaton testületileg tisz- leg nála. A mi üdvözletünket jövő zárnunk b a n közöljük. —Főispánunk holnap a fővárosból hoz- uk érkezik, hogy a megyei közgyűlésre natkozó értekrzieteket vezesse. _ Megyei tavaszi közgyűlésünk hlt­i í lesz. A tárgysorozat igen gazdag és koldalú. — Sensatiós hir. Nem merjük egyéb- k nevezni. Minthogy azonban nem a bé- i keresztről s nem a „Pester Lloydból“ ttük át, bátran vállalkozunk a kiadására. •Ősén el vau ugyanis terjedve városunkban, így a kormánypárt Jókai Mórt a legua- obb magyar ivót küldi föl Esztergomba, ki azután ragyogó phautasiájával hivatva 3Z megaranyoz ii a Boszniába s Pécsbe zető golgothai utakat. Hatalmas szellem .gyszabású egy alak Jókai Mór a koszo- s * Írók között; de csak szomorú mosoly­ai fogja mindenki a kormány, apológiáját ő ajkairól meghallgatni. Nem kívánjuk, jgy Jókai mint Tisza Kálmán Ossiánja jjön ide ködöt oszlatni. Mert azt az ügyet, elyuek védelmére Eszergomba küldenek, < úgy mint a szerecsent még Jókai Mór í fogja tisztára mosni. — Beszélik, hogy Pór Antal ur nem erencsélteti többé az esztergomi választó dgárokat mandátum reményében viszout- tással. Beszélik azután azt is, hogy Tre- rt Ágoston minister urat léptetik fel a mnánypárt jelöltjéül. Sokat beszélnek, sak azt nem beszélik, hogy kormánypárt­ii döntő értelemben még csak beszélni is hetne nálunk. — Palkovics Károly ur a mérsékelt lleuzék értekeztének fölkérésére Budapestre tazott, hogy személyesen érintkezésbe lép- m a párt jelöltjével s annak országos hir- evíi coripheusaival. — Német Albert országgyűlési kép- iselő levelet intézett Nagy Imréhez, melyben ijnálkozva említi, hogy a múltkori fiig- etleuségi ünnepélyen részt nem vehetett. - Választó kerülete az árvíz veszélyei által lévén fenyegetve, nem siethetett Esz­tergomba. A szellemes szónok azonban megígérte, hogy még lesz alkalma az eszter­gomi függetlenségi választó polgárok előtt nem sokára megjelenni' — Függetlenségi pártunk Eötvös Ká­roly fölléptetése mellett dolgozik. A mint köztudomású Eötvös Károlyt választókerü­lete, Veszprém városa újból fölkérte raau- dátum vállalásra s igy még egészen hatá­rozott jelleget nem lehet tulajdonítani a fölmerült hírnek. — Lévai Sándor munkatársunk előfi- zetésrevaló felhívását mai számunkhoz mel­lékelve veszik olvasóink. Nekünk igen ke­vés megjegyzésünk marad. Lévait ismeri közönségünk s hogy megérdemli-e a párt­fogást, azt bizonyítsák be lapunk hasábjain megjelent költeményei. Azt hisszük, hogy olvasó közönségünk rokonszeuvvel fogja fo­gadni a kötetet, mely valóban sok figye­lemreméltó lapot tartalmaz s legelső iro­dalmi törekvését hathatós gyámolitással lesz szives előmozditani. — Somló Sándor lapunk munkatársa s a Beödy Gábor társulatának tagja május elején a nemzeti színházban Egy szegény ifjú történetében s Rómeóban fog föllépni. Annak idején mi is megemlékezünk föllé­péseiről. Egyelőié csak teljes sikert óhaj­tunk szép törekvéseinek. — I Benedek Elek | tehetséges fiatal iró f. hó 16-án éjjel szivén lőtte magát Erdélyben, Kis Baczouban. Benedek a nép­balladák, mesék, dalok stb. gyűjtésével fog­lalkozott nagy előszeretettel és sikerrel. — Újabban a Kisfaludy Társaság egy egész kötet népdalt fogadott el tőle kiadás vé­gett. Tettének oka ismeretlen. Csak busz éves volt “ — Ezt Írták róla a lapok s azzal ki vau. Beuedek Elek lapunkba is dolgozott s tavai néhány igen hangulatos költeményt közöltünk tőle. Közlendő kéz­irataink közül jövő számunkban hozunk tőle költeményt s ugyanakkor szentelünk emlékezetének néhány sort. — Tánczestély. A Hadinger-féle helyiségben Húsvéthétfőn tánczvigalrnat ren­deztek a Weizer-féle táucziskola múlt téli növendékei közül néháuyan. Hire járta, hogy „függetlenségi bál“ készül belőle, de ómen­nek igen is szomorú lett volna, mert a tánczestély sehogyse sikerült. — Öntöző Hétfő. Volt nagy öröm azon a napon. A jövő geuerátió képviselői példás buzgalommal jártak el városunk leendő szé­peihez s illatos rózsavízzel öntözték meg aggodalmasan mosolygó arezukot. Az utak mindenfelé piros tojás héjával voltak be­hintve s minden családnál kitelt az ártat­lan húsvéti örömökből. Valamivel „vasta­gabban“ folyt vagy „zuhogott“ az öutöz- ködés odakint a nép között. A Katák és Pannák nem is sejtették, hogy a kútról mert viz a maguk vesztükre fordul. A les­ben álló legények markos erővel vitték „ál­dozataikat“ a kút mellé s hatalmas csöb­rökkel ontották fejükre az áldást. Kedden azután bekövetkezett a visszafizetés napja s alig maradt csak egy fiatal ember is — szárazon. Mindenkinek kijutott a rózsavíz­ből sőt itt-ott „tévedésből“ még a zuha- tagból is. _____________________________­- Uszodánk már egészen felépült s ha az időjárások uralkodója úgy engedi, akkor május elsején már kitűzik a lobogót. A nevezetes intézmény nemcsak egészség ügyi szempontból is pártolássá méltó, de laza társadalmi viszonyaink között legalább mindig találkozó helye volt városunk szi- ne-javának. Reméljük, hogy az marad jö­vőre is. — Gőzfürdőnk tulajdonosa a belső eomíortot illetőleg több seréuységet tanú­síthatna, mert köztudomású dolog, hogy gőzfürdőnk doucheai kifogástalanok s a hu­szonkét fokú természetes hőségű forrásvíz medenezéje kitűnő, hanem a berendezés szörnyű primitiv. Főleg a hölgyek részéről merül föl legtöbb panasz, mert a kényelem­nek legegyszerűbb igényei sincsenek kielé­gítve. Az urak részéről azonban a gőzfürdő mától kezdve nagyobb látogatásnak fog ör­vendeni, mert a fürdő kezelője Romega Antal fodrász helyiséget rendezett be. — Halálozások. Audrovics József hosszasabb betegeskedés után elhunyt. Te­metése a tűzoltó egyesület testületi részvéte mellett folyt le. —- Neupauer Erzsébet hétfőn huszonhét éves korában hosszas szenvedés után elhaÜlozott. Temetése evang. szertartással tegnap délután volt Bajnán. Béke korai sírjukra. — Ul könyvek. Tettei Náudor kiadá­sában A Világirodalom történetéből a 3, 4, és 5-ik füzet jelent meg. A neveze­tes vállalat egy-egy füzete csak 30 kr. — Ugyancsak nála kapható a magyar t or­vé ny e k jegyzetszerű kiadása, melyből az első füzet az 1881 -ik évi I—-XI tvezikkeket közli. Ára 20 kr. Mehner Vilmos kiadásá­ban a Népszerű orvosi tanácsadóból a II. 12 és 13. füzet jelent meg. A közhasznú vállalat füzete csak 30 kr. Szintén az ő ki­adásából kaptuk mega M agy ar Francia Szakácskönyv 7 és 8-ik füzetét, melynek ára egyeukint 30 kr.—A Magyar Szemle Bodnár Zsigmond avatott szerkesztésében s Mehner Vilmos kiadásában áprilisi füzete Hatala Pétertől, Beksics Gusztávtól s több jeles írónktól közöl igen változatos és be­cses czikkeket. A jeles szemle ára köteten- kiut 80 kr. — Uj zenemű. Piruitzer Frigyes előnyösen ismert fővárosi zeneműkiadónál R;á ez Palitól Ö nk én y t e s Csárdás jelent meg chromolithographicns czimlappal. A zongorára szerzett csárdás ára 1 frt. — Érdekes vállalat. Budapesten Révai testvérek kiadásában a követ­kező nagyérdekű vállalat fog megje­lenni : Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazása India, Japán, Kliina, Tibet és Birma országokban az 1877—1880. években. 200 fametszettel. Irta Kreit- ner Griisztáv az expeditió tagja. A mű 30 füzetben jelen meg : egy-egy fü­zet ára 30 kr. Minden hónapban két füzetet fognak kiadni. Megrendelhető minden rendes könyvkereskedőnél. Felelős szerkesztő : Körösy László. Nyilttér .*) Alulirt ezennel közhírré teszi, hogy bikoli Wizer Kálmán úr pusztabikoli akós elköltözködés indokából, 5000 írtra becsült szobabútorok, képek, tük­rök, olajfestmények, teke-asztalok, zon­gora, harmonium és egyéb hangszerek, vocsi-lovak, különféle kocsik és gazda­sági eszközök s a többiből álló ingóság, nyilvános árverés utján eladni óhajtván, az árverésnek a helyszínén vagyis 3uszta Bikolon leendő eszközlésére íatáridejéül 1881. évi april 25-ik és (övetkezö napjainak délelőtti 10 Órája állapíttatott meg, melyhez a venni szándékozok ezennel oly meg­jegyzéssel hivatnak meg: hogy az árverés alá bocsájtott ingók becsáron alól is eladatni fognak. Bővebb felvilágosítás alulírottnál nyerhető. Kelt Esztergomban, 1881. évi april hó 16-án. Mórász József ügyvéd. i mm Alulirt tisztelettel jelenti a nagy­érdemű közönségnek, hogy folyó évi április 23 én valamint a hévvizes t ü k ö r f ü r d ő k úgy a melegített kád-fürdő is a tisztelt közönségnek átadatnak. A t. közönség részéről eddig ta­pasztalt részvét megtartását ezentúl is fentartani fő törekvése leend Esztergom, 1881. április 22-én. Vezér János _________________fürdő tulajdonosnak. M ATTOXI-fíIe BUDAI KIRÁLY KESERÜFORRÁSOK Deák Ferencz-forrás, Hunyady Mátyás-forrás, Szt.-lstván-forrás, Gróf Széchenyi István-forrás Mattoni és Wille, Budapest. Kapható mi*deu gyógyszertárban és ásványvíz- kereskedésben. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal fele' lőséget________________________________s z e rk. en betíye oly ismerős, oly kedves volt eki. — Látod, bog'y szép az élet, — ldál- i elragadtatva, s félköré a levelet. --Alig ogy belepillantott, mosolygó arcz, derült lomlok, egyszerre elborult, s kiejtvén ke- éből a levelet, szemeit mereven a földre zegezte. Álomnak tűnt fel az egész. Izga- ottságom csak akkor ért véget, midőn érdőleg ráfüggesztve szemeimet mint egy aerev szobor felelet helyett a földre hul- ott levélre mutatott. Kinos helyzetemben lem tudtam mit csinálni, de hogy a iej- ély kulcsa mégis a kezembe jöjjön, —Rí­meltem a levelet, olvasui kezdőm ; gyönge ői kéz irta a sorokat, úgy látszik reszkető ezekkel, mert a levélből, daczára hogy nind a négy oldal sűrűn teli volt Írva, — ninden erőfeszítések mellett is csak a kö­vetkezőket bírtam átolvasni : „— — — — — — — Szétszakitá . fátyolt, mely bálogként födte szemeit, s rzelmei chaosából a csodamadár, phoenix ryanánt megmenté és előhozá soha el nem elejtett eszményképét csak tisztábban, — sak fényesebben , . . . . , Mily dicséretére válik ez, mint írvendek megtudni, hogy „van még igaz zerelem a mai világban“ és ezt ki érzi? — A kis színész. . . . Vége- vége hála Istennek a szé- jyenitő csúnya álomnak ...„“ Ennyit lehetett átolvasnom a hosszú évéiből ; ez azonban a helyett hogy ke- embe adta volna a rejtély kulcsát, még lonyolultabbá tette. Kérdőlog fíiggesztém szemeimet barátomra, ki szavaimat sem várva igy fejté meg a talányt: — Szerettem, s szerettettem ; de a végzet távozni kéuytetett, s én — búcsút mondva a kedves földnek, ide jövéle. Hogy mint érzem magamat azt elmondandom. De elhagyatottságomban, mint egy gyönge szövetnek lobogott a remény halvány világa. Napokig, nem, hetekig vártam a levelet a kedves földről, s hiába ! Kétség s remény között háuykódva, minden eszközt megra­gadtain, hogy megtudjam a hosszú hallga­tás okát. Egy átkos pillanatban villant meg agyamban az eszme, hogy nővérének irok, s igy ha szeret, a féltékenység nem fogja őt nyugodtan hagyni mindaddig, mig a — levelet át nem olvasta, s ha átolvassa, bi­zonyára Írni fog. A levelet megírtam, hogy mit, azt nem tudom. Megkapták-* — át­olvasta, s hogy mi történt azután, megmu­tatja, megmondja e levél. — Szerencsétlen! — k Ülték — hogy tudtál ily őrült tettett elkövetni ! Hiszen tudhattad, ha szeret, legyen bármily nagy közöttetek a távolság, feledni nem fog. — Csak annál vágyóbb annál erősebb lesz lelketekben a képzelet. Mert nem az a sze­relem, midőn egymás ^ebiére borulva sut­togják egymásnak: „szeretlek“; nem az az igazi szerelem, mely mint a virág csak ad­dig nyílik, mig a nap éltető sugarai bo­csátják rá fenyőket, s melegüket. Az az igazi szerelem, midőn mindenkitől elha­gyatva, mindenkitől megvetve alegmélyebre sülyedsz, — midőn nincs az emberiségnek tagja; mely átkot ne mondana rád, s mi­dőn nincsen égen sem földön egy talpa­latnyi hely, hol nyugtot,- hol euyhet lel­hetnél. Midőn gyalázatban fetrengve élsz, s halállal küzdesz, s oda vezetnek elődbe egy nőt, kiről boldogabb időkben azt gondol­tad, hogy szereted, s ha kérdik : ismered-e ki ez itt ? reád borul, záporként omolnak könyei, s kebelszakitó hangon sikolt fel: „kedvesem!“ A ki csak addig szeret, mig lát, addig csókol, mig hallja kebled dob­banását; addig esküszik, mig nincs más, a la meghallgassa eskü-szavát, az nem méltó rá, hogy emlékének csak egy perczet is áldozzunk. Hidd el, ha szeretett, ha keble igaz lánggal égett érted, szeretni fog mig szive dobog, szeretni fog mig lángoló keb­lére nem borulnák a néma hantok! . . . — Ha! ha! ha!—kaczagott fel őrül­ten társam, — műn bölcselkedés, — ta­nács kelj nekem, hogy mint szerezzem vissza eljátszott édenem, — vesztett bol­dogságom ! — — Nagyon egyszerű, fogadd tanácso­mat, s újra minden jó lesz. Levelet fogsz neki írni, a melyben elmondod mi indított téged e lépésre, s hogy az egésznek nem volt egyéb czélja, mint megtudni kínos hall­gatása okát. Vagy ha ezt nem követnéd, ha büszkeségedet megtörni nem akarnád, más által adod tudtára. — Soha! — kiáltott fel — inkább halál, mint megalázás után nyert boldog­ság, ha veszni kell, vesszek el megvettetve.... így ültünk némán, hallgatagon, mind a ketten egy kedves halottat siratánk, mind a ketten éreztük azt a mély fájdalmat, melyre írt sem az égen, sem a földön nem találni . . . Egyszerre mintegy villanyütésre fölug­rott s az előbb sápadt arcz lázban égett, az ábrándos szemekből túl világi láng fénye hatolt ki, mely bele engede pillantani keble éjjelébe. — Miért a bú! miért a bánat! — kiáltá félőrült kaczajjal, — légy víg, ne­vesd ki az életnek fonákságait, kaczagd ki azt, ki hit- remény- s szeretetet emleget a földön. Taposd lábbal az erényt, tílvezd a kéjek bóditó mámorát, s elmerülve az élet zajló tengerén, megutálva a föld kéjeit megállsz a sir előtt, fordulj mégegyszer vissza és átkozd meg a pillanatot a mely­ben születtél, átkozz meg mindent, mindent, az ég alatt, csak őt ne, hisz ő nem dühös, ő ártatlan. Eressz eressz el, az ég is ösz- szeomlik, fuss, fuss, mert e romokban ta­lálod sírodat, pedig neked még élni, — élni kell hosszan boldogan, neked élvezni kell azt, mit nekem már nem lehet... S mint valami sebzett vad futott a helyről. — Megállj! — kiálték utána — de ő nem hallotta szavaimat, rohant, mint a kit átka űz. Hosszan kisértem szemeimmel, mig végre éltünk. Szegény fiú — — — — — — Másnap, midőn épen hozzá készülék egy kis fim e levelet adta kezeimhez, föl- törém, előttem volt barátom névjegye, s rajt e három szó : „Szerettem — szenvedtem — meg­halok !* Lévai Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents