Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 31. szám

A múltkor nevemre kihirdetett előadás, a kedvetlen idő végett balul ütvén ki, — a mai részemre kitűzött napon mély tisztelettel liivom meg a t. ez. közönséget Örökös tisztelőjük Hetényiné.

Bemeneti ár : Első hely 40 kr. Második hely 25 kr. v. p. Kezdete fél hétre. Kiadta : Ujfalussy Sándor, rendező.

Hírek.

— Lapunk pártfogására és terjesztésére kérjük föl mindazokat, kik a jóra- való törekvéseknek mindenkor pártfogói és terjesztői szoktak lenni. Külön előfizetési felhívást nem adunk ki, hanem ismét csak ez utón kérjük lapunk jóakaróit és barát- fait, hogy olvasó körünket befolyásuk által menünél szélesebbre terjeszteni szíveskedjenek.

Az „Esztergom és Vidéke' előfizetési ára: Negyedévre . . . . I frt 50. kr.

Félévre....................3 frt — kr.

Év vegéig . . . . . 4 frt 50 kr. Egyes szám ára .... 6 kr.

Az előfizetési pénzek küldését az „Esztergom és Vidéke" kiadó-hivatalába kérjük. Személyes fizetéseket lapunk nyomdájában eszközölhetni.

— Zöld Csütörtökön herczegprimásunk pontificált s régi szokás szerint a várem- plom tizenkét gondozott szegényének, kiket a népnyelve apostoloknak nevez, lábait mosta. A szertartás nagy közönséget gyűjtött főszékesegyházunkba.

— Nagy Pénteken valamennyi templomunkban ki volt téve a szentség s Krisztus sírját a verőfényes szép tavaszi napon végtelen sok nép látogatta. A várbeli la- ineutátiók, mint miudig úgy az idén is a nagy nap legmeghatóbb részletét képezték.

— Nagy Szombaton, mint a föltámadás napján először a Fereuczesek templomában, azután a belvárosi plébániában s végül e legimpozáusabban a bazilikában végezték a szertartásokat. A főszékesegyházban herczegprimásunk vezette nagy fényűvel és pompával a feltámadás istentiszteletét.

Husvét vasárnap, az az ma, herczegprimásunk fog poutificálui s ha csak véletlen akadály nem esik közbe még a predikátióval is kiveszi részét. A mai nagy mise Mozart Koronázó Miséje lesz. Egyike a legnagyobb szabású s legfárasztóbb egyházi zeneműveknek. A húsvéti szertartások igen sok idegent vonzottak városunkba, kiket a nyájas verőfény nagyon vendégszeretően marasztal.

— Herczegprimásunk hosszú és értékes arany nyaklánczon függő pompás góth keresztet küldött ajándékba Gunglbauer uj bécsi érseknek.

— Dankó József praelatus-kanonok mint az Ellenőrnek írják városunkból, fölszentelt segédpüspöknek van kijelölve. Minden tisztelője örvendetesen fogadja a hirt.

— Pártmozgalmak. Nehéz meghatározni, hogy mikor bontja ki a k o r má uy- p á r t lobogóját városunkban, de azt mindenki tudja, hogy Pór Antal urat az ara- bitió nem kormányozható léghajója megint a szentháromságtér előtt fogja letenni néhány „megújított bizalmú“ jó ember közé.

— Az egyesült ellenzék Horáuszky Nándort kéri föl jelöltnek s Palkovics Károlyt pártelnöknek. A párt szervezési ügyében kedden a Szerecsen termében zártabb körű értekezletet tartanak. — A független ségi ek mégnem tűztek ki jelöltet. Vannak «hányán, a kik Eötvös Károlyt akarják fölléptetui, s vannak ismét, a kik Németh Albert fölléptetése mellett buzognak. A párt holnap tart gyülekezetét a Hadinger-féle helyiségekben. Ilyen adatok állanak eddig rendelkezésünkre a pártmozgalmak jellemzésére Esztergomban.

Kóviselöválasztásunk a mint a jelek mutatják valószínűleg a legnagyobb munkaidőre, aratásra fog esni. Az országházban még több nagyfontosságú törvényjavaslat vár eldöntésre, s minthogy a trónörökös egybekelése alkalmából rendezendő ünnepélyességek ideje alatt nem tartanak gyűléseket, a. megkezdett munkával május vége vagy június eleje előtt aligha készülnek el honatyáink. Az országgyűlés bezárásától az uj választásokig a törvény értelmébenhar- mincz napi időköznek kell esnie. így tehát a képviselőválasztások verítéke össze fog olvadni az aratás verítékével. Hogy melyik aratásban lesz több köszönet, az majd elválik.

— Képviselöválasztási mozgalmainkhoz a köbölkuthi választó kerületben — mint nekünk Írják—mozgalom indult meg a negyvenuyolczas párt szervezésére. Jelöltül Nagy Imrét kandidálják.

— Lapunk kiadója Berger Zsigraoud vezetéknevének B erén y i-re változtatását a belügyminiszter megengedte. Egy utón megemlíthetjük, hogy a nyomdai üzlet ezentúl B e r é u y i Zs. és T á r s a. czéggel nyer folytatást. Kiadóuk üzleti társa nem más, mint Stern Márk ur, kinek közbeesü- lésbeu álló jó hírneve csak mégiukább megerősítheti azon alapokat, melyeken most lapunk áll.

— Hálás tanítványok. A Seyler-jubi- laeum napján még a Palásthy nővérek is csatlakoztak mindazokhoz, kik az agg zeneköltőt kitüntették. A kiasszonyok ugyanis mint tanítványok igen szép koszorúval örvendeztették meg.

— Takarékpénztárunk történetéhez. Takarékpénztárunk egy részletes kimutatást tett közzé, mely az intézet alapításától kezdve pontosan közli az évek pénzügyi történetét. A gondos mű a Takarék- pénztár derék fiatal könyvelője Bleszl Fe- rencz szorgalmából keletkezett. Részünkről csak a legfőbb adatok közlésére szorítkozhatunk, melyek azonban igen érdekesen jellemzik a folyton gyarapodó legelső — esztergomi pénzintézet történetét. — 1845- beu a vagyoui állapot 59,274 frtot mutat föl. 1855-ben már 424.898 frt. 31 kr. — Rá tiz évre 841,655 frt. 64 kr, 1875-ben már 2 millió és 349,936 frt. 96 krral találkozunk s a múlt év vagyoni állása 2 millió 936,098 frt. 64 krt. mutat föl. Az emelkedés rendszeresen halad. Figyelemreméltó, hogy az intézet 1857-től kezdve — múlt évig 24,493 frt. 41 krral járult jóté- kony czélokra. Mindent összevéve Talcarékpéuztáruukra, mint országos hírnevű intézetre önérzettel tekinthetünk.

— Dr. Czobor Béla a Nemzeti Muzeum egyik őre néhány napra városunkba érkezett, hogy műemlékeinken tanulmányokat végezzen.

— Dr. Thallóczy Lajos méltatott törekvésű ifjú történetim vár uuk pénteken városunkba érkezett, hogy a primási levéltárban kutatásokat eszközöljön.

— Érdekes ereklye tulajdonában van Schönbeck Imre. Mikor még Cscpreghy Ferencz asztalosinaskodott a régi jó szokás szerint fölszabadulásakor remeket kellett csinálnia. Csak úgy léphetett be a legények közé . Csepreghy Ferencz már akkor is helyes verseket csinált, de mesterségével is ki akart tenni és csinált olyan csizmahúzót, de olyan remeket, hogy mindenki megbámulta s a mester uram nem tudott hova lenni elragadtatásában. Mikor Csepreghy Ferencz elszármazott Esztergomból, a remek munka a később özvegységre jutott Seyfert asztalosné birtokába került s innen szerezte meg jóféle áron Schönbeck Imre, a ki most értékes ereklye gyanánt őrzi a költő „legelső remekét.“

— Uj posta. A fővárosi in. kir. pós- taigazgatóság Faruad községben uj pósta- hivatalt szándékozik életbeléptetni s eziránt véleményadás végett helybeli kir. államépi- téízeti hivatalunkat már fel is hívta.

— Pártfogásraméltó arczképfestővé képezte ki magát Retter János, ki évtizedeken ketesztül keresett szobafestő volt városunkban. Képein ugyan meglátszik a kezdet nehézsége, de törekvése valóban megérdemli, hogy mindazok kik jutányos s — m eglehetőseu hű arczképeket vagy oltárképeknek való másolatokat óhajtanak , forduljanak hozzá és fölkarolják.

— Halálozás. Borovicska Adolf főszékesegyházi kartag távirati értesítést kapott távol lakó atyja haláláról. A mily megdöbbentő volt rája a hir, legyen olyau hatalma a vigasztalódásnak is.

— Színészetünk érdekében. Virág- vasárnap után megkezdődik a vidéki színészet uj esztendője. Uj társulatok alakulnak, uj emberek szerződnek, uj városokba kerekednek. Nekünk a győri szinpártoló egyesület társulata Beődy Gábor directoriuma alatt megmutatta, hogy milyen tiszteletet és elismerést érdemei egy jóravaló vidéki szintársulat. Alkalmat adtak a viszonyok még olyan tanulmányokra is, hogy mennyi kín és gyötrelem holmi Balogli-féle trupp teugő'dése s egy olyau kevésbé jól szervezett társaság elélődése, milyen a legutóbbi időben Völgyi társulata volt. Szóval a mi közönségünk minden rétege már igen is sokat tanult arra, hogy józan Ítélettel tudjon mérni, s helyes összehasonlítással bírja a valódi értékűt megbecsülni. Beodyék nálunk tisztességet és becsületet szereztek azon nemes ügynek, melynek szolgálatában a nemzet napszámosai. Vau nekünk egy tanácsi határozatunk, mely még a szinikerü- letek földrajzával készült. Hogy hozzánk nem jöhet más társulat csak jóravaló, csak elösmert, csak olyau, mint Beődy társulata. Volt polgármesterünk és mostani tanácsunk a múlt évben szigorúan ragaszkodott a hozott rendelethez, s neiu engedte Völgyiék- nek, hogy a városi területen épült nyári

színházban játszhassanak.. Mo st mikor min- nap válható néhány vidéki igazgató bekopogtatása hozzánk, nem teszünk mást, csak tiszteletteljesen figyelmeztetjük t. tanácsunkat, hogy ne módosítsa meg határozatát, hanem színészetünk és közönségünk érdekében tartsa főn jóakaratát Beodyék számára, kik május végén vagy juuius elején városunkba érkeznek. A jeles társaság csal gyarapodott uj erőkben, s akéut van szervezve, mint kevés vidéki társulat. Úgy értesülünk, hogy zenekart is hoznak magukkal, a mi csak fokozni fogja sziui-ivadunk élvezeteit. Még egyszer ajánljuk a fölmerülhető körülmények közt Beodyék pártfogását városi tanácsunk és közönségünk figyelmébe.

— A vidéki lapokhoz a Nyelvőr, mint az akadémia egyetlen nyelvészeti szakközlönye következő kérelemmel fordul: „Tegyék meg a vidéki hírlapok szerkesztőségei, hisz könnyen megtehetik s nagy elismerésre méltó szolgálatot tesznek vele a magyar nyelvnek, a magyar nyelvtudománynak : adjanak hetenkiut vagy akár csak hónapou- kiut is egyszer-egyszer bármi tartalmú közleményt (tárczaczikket, elbeszélést, napi hirt, vidéki tudósítást stb,) mely híven ama vidék nyelvét, különösen kiejtését, s a menynyire lehet, szólásait, tájszavait stb. visszatükrözze. A uépnyelvi közlemények leírására vonatkozó utasítások a „Nyelvőr“ boritéklapjáu olvashatók.“ — Részünkről szives örömest csatlakozunk az eszméhez s már a jövő számban közlünk egy esztergomi tájejtésű kis holmit.

— Róma története. Midőn Thornwald- sen még Rómában élt, egy napon egy fiatal dán utazó érkezett hozzá ilyen kérdéssel : Mondja csak kérem tanár ur, hány nap szükséges Róma megismerésére.? Thorn- waldsen ezt válaszolta : Forduljon barátom más valakihez kérdésével, mert én - - még csak tiz éve, hogy Rómában tartózkodom. — Erről a nehezen megismerhető ősvárosról indul meg Lipcsében egy ismertető vállalat melynek czime Rom in Wort und Bild. Dr. Kleinpaul tollából ered a szöveg, 36 8 illusztráczióval lesz díszítve s 36 füzetben jelenik meg. A remekmű ismertetésére még visszatérünk.

— A világirodalom története czimű életrevaló vállalatból Tettei Nándor kiadásában most jelent meg a 3, 4, 5-ik füzet. Ara egynek csak 30 kr. A nevezetes vállalat valóban megérdemli a művelt körök pártfogását.

— Pósa LaJos költeményeiből még néhány kötet van szerkesztőségünkben. Vasárnapig még elfogadhatunk megrendelést. A csinos kiállítású tartalmas kötet ára csak egy forint.

— Amerikai apróságok. Egy velünk

csereviszonyban lévő amerikai lapból dolgoztuk át a következő apróságokat: Egy

ra j ongó természet kedvelő nagy páthosz- szal szavalta barátjának : Tekints a virá- uyokra ! Nézd, oh nézd, mindenfelől csak föltámadás, csak újjá születés. Lágy szellő csókolja homlokomat s én megittasulok a tavasz varázsától. Oh, hogy is tudsz oly hidegen viselkedni a természet föl támadásával szemben. Nem örülsz neki ? — Nem, válaszolta a nyugodt hallgató, mert tartok tőle, hogy ha ez a föltámadás átalánossá

örült a kis Rózsa ez angyali szónak:

.Vígy el hát —• könyörgött — ott lesz

nekem jó csak !“

Szép ragyogó szárnyán fölvitte az égbe, Üdvözült anyjának szerető ölébe.

Pósa Lajos

Éva asszony.

— Eajz. —

Nagy ezüstkapcsos, ódon imádságos könyvet forgat reszkető kezekkel Éva asz- szony.

Szomorú fejbólintásokkal kiséri a szent igéket, melyek rengeteg okuláriumján keresztül hatolnak gyászba borult leikébe, honnan enyhítő mély sóhajokban törnek ismét az ég felé, mintegy visszakíildetve annak, ki azokat a beteg szivek gyógyítására rendelte.

Olykor-olykor össze is csukja s fony- nyadt keblére öleli egyedüli vigasztalóját, a legéltetobb gyötrelem forró csókjaiban füröszti s keserves könyűket hullat a vastag bőrtáblára, melynek duzzadt volta arra enged következtetni, hogy Éva asszony nem ma áztatja azt először maró könyeivel.

Valami nagy bánat nyomhatja szegény szivét, ha még e nagy napon sem tud vigadni.

Pedig hányadik már e lélekfurdaló nagy nap, melynek emlékét sem a legbuzgóbb imádság, sem a legfájóbb zokogás nem tudta kiirtani. Nem fogja azt már ellelej- teni sóba.

Réges-régen lemondott arról, hogy a könyörülő halálon kívül még más is segíthetne keservén, — de azért még most is sír és imádkozik. Talán mégis... .

A tavaszi nap diadalmasan szórja szét sugarait szent képekkel teli aggatott szobájában, hol a mély halotti csend lassú morajjal vonul vissza a kívülről betolakodó ezerhaugú zsivaj elől s talán a kis ablak is haragját fejezi ki a gyönge csörgéssel, hogy az éktelen sikoltások és dörömbölések keresztül gázolva rajta, megzavarják majd a múlt keservein mereugő jó Éva asszonyt. Mintha bizony ő nagyon haragudnék érte!

És mégis szép, nagyon szép volt a múlt. Csupa derű, csupa virág, csupa öröm. Bár ne is jött'volua el a borongó Ősz, hogy kitépje a virágot s befellegezze az öröm derűjét.

Éva asszony csak álmodik. A szemekből hirtelen eltűnik a köuyű s a Kalovány ránezos arezra szelíd verőfényt borit az édes emlékezés. Oly szép az álom! Fakadó fürge kis leány volt még mikor férjhez adták egy szálas fiatal özvegy emberhez, a ki reménye, szerelme, lelke, élete lett, s kivel megosztotta mindenét, de mindenét, csak szivét nem. Ezt egészen neki adta. Meg is érdemelte Bakó Péter uram, mert áldott jó ember, áldott jó férj volt. Talán kedves ártatlan kis leánykájában is csak őt szerette oly nagyon .. • fájdalom csak addig, míg őt is megáldotta a jó isten egy szép bodroshajú, szőke kis angyallal. Ez időtől örökre elfordult tőle, szívtelen mostoha anya lett.

Az ablak ismét rezeg, a szoba ismét

zúg, de Éva asszony csak tovább álmodik. A verőfény lassanként eloszlik ránezos ar- czán s a bánat komor árnya húzódik oda. Újra könyek lopozuak a beesett, homályos szemekbe, újra fonnyadt keblén nyugszik egyedüli vigasztalója s újra imát rebegnek szederjes ajkai.

Szegény Juliska, szegény leány ! Épen most huszonöt éve halt meg édes apja Bakó Péter uram. Zokogva borultunk mindhárman a koporsóra. Juliska sirt legkeservesebben, talán azért, mert tudta jól, hogy nincs többé senkije a ki pártját fogja, a ki szeresse s a ki megótalmazza egy lelketlen mostoha szeszélyeitől. Hogy ölelte azt a koporsót ! Háromszor is ráborult, hogy ne hagyja el, hogy vigye el őt is magával, hogy ő nem akar nála nélkül élűi, a mint hogy nem is élt sokáig.

Oly szép, oly áldott jószivö volt, hogy igazán még haragudni sem lehetett rá s mégis szivének egész hevével gyűlölte. Irigyelte tőle azt a magas karcsú termetet, irigyelte a hosszú sötét hajat s irigyelte gömbölyded piros arczát, melynek a nagy méla kék szemek oly vonzó angyali szelídséget kölcsönöztek.

Kedves Erzsikéjét alig vették észre mellette, ha úgy vasárnaponként együtt mentek a templomba, a fonóban is csak ő körülötte turbékoltak, azután még a táncz- ból is rendesen sírva jött haza Erzsiké. Még Imrét, a biró délezeg fiát is elszerette a csúf, a kit pedig már iskolás gyerek korában Erzsikéjéuek szánt. Ez különösen fájt az ő anyai szivének, annál is inkább, mivel nem kerülte el figyelmét az a

gyöngéd, napról napra erősbülő vonzalom, melyet Erzsiké már régóta táplál Imre iránt.

Juliskának nem volt szabad többé a templomba menni, nem eresztette sem a fonóba, sem a táuczba, elcsukta ruháját, szidta, dologra kergette, s ha hébe-hóba rajta kapta, hogy Imrével beszélget a kapuban olyan csetepatét csinált, a milyenre még a falu sem emlékezett. A szomszédasszonynyal meg a koiuámasszouynyal egyébről sem tudott beszélni, csak Juliskáról. Tegnap este megint Imre ölében találta a ezudart, mikor megnézte, hogy miért kotkodácsolnak a tyúkok ? akárki meglássa, hogy nem lesz belőle más, mint olyan . . . izé no!

A bizony komám asszony. Még az Imrére meri vetni szemét az a fattyú ! . . No pedig abból már semmi sem lesz. Majd bizony ilyen szedte-vedte koldusnak nevelte biró uram a fiát. . . hogy is ne ? ha nem volna a faluban akárhány becsületes leány, a kire néz is valami, meg a ki számot is tart Imrére, hát nem is szólnék egy kukkot sem, de. . .

A nagy utczai lárma megiut felzavarja a szoba ünnepi csendjét, meg-megcsördül az ablak s Éva asszony merengéséből felijedve rá veti bágyadt, könytől csillogó szemeit s úgy látszik, mintha egészen szivébe akarná szorítani a vigasztalni nem tudó vigasztalót.

A nap már lemenőben volt. Hűvös esti szél rohant tova a remény mezébe öltözött természet fölött, mintegy versenyt futva a félénk leányokkal, kik az ünnep