Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 29. szám
Esztergom. III. évfolyam. 29. szám. Vasárnap, 1881. aprilisJO-ém f Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfízetési-ára : egész évre ..............................................6 Irt. — krf él évre...................................................3 „ — , é vnegyedre..............................................1 , 50 E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóliivíitálhóz intézenddk. Mftg-jelenik : heten kint, kétszer vasárnap és csütörtökön. Ny Litt ér petit soronként 20 Icr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA <^0. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A mai mozgalomról. Esztergom április 10. A mindinkább hatalmasabbá emol- íedő függetlensógi párt néhány hinteres férfia ma Esztergomba érkezik s a Szentháromság terén elmondja a vá- asztópolgároknak, hogy az ő politikai íitvallásuk szerint miként lehetne a laza sorsát üdyösebbé s a polgárok ólétét rendületlenebbé alaki tani. A negyvennyolezasok mai mozgalma vétségkivül a hét legérdekesebb ese- néuye marad, s nem is fog egyhamar i napirendről letérni. Ügy vagyunk mi most jó vidéki apók, hogy voltaképon nem is tudjuk nikor tetszik a királyi ügyésznek hamukat lefoglaltatni. Politikai kérdésektől jobban ■ óvakodunk mint az igazi mohamedán a tortól s mégis gyakran rá vagyunk italva, hogy a helyi események történetét híven megírjuk, a politikai színezetű események megörökítésére is. Ma nevezetes politikai mozgalom neriil föl városunk csöndes színpadán, iát micsoda hírlapírók volnánk, ha az tseményt kifelejtenénk a hét történetéből. —Hiszen az a kötelességünk, iogy a helyi történetről pontos év- [önyvet vezessünk. Tehát hozzászólunk az eseményhez is pedig annál is inkább, mert lapunk nint társadalmi lap nem veheti az sseményekefc politikai színekkel. Ha .Eszttergim és Vidék?11 tárczája. Idegen országban... Idegen országban, Idegen vidéken Haldoklik egy hős katona Véres csatatéren. Odamegy a társa. Sírva borul rája . . . Kérdi tőle, hogy mit üzen Szép Magyarországba ? „írd meg a rózsámnak, Hogy haza ne várjon. Nem látjuk mi többet egymást, Csak a másvilágon. írd meg : néha-néha Jussak az eszébe ! Én angyali szép orczáját Fölviszem az égbe. írd meg hogy miattam Egy kön yet se ejtsen: Valami kis madár itt is Megsirat majd engem ..." Hazaér a levél Kedvese olvassa . . . S kiszalad a falu közé Nevetve, kaczagva. Vig dalokat dúdol, Tánczol is hozzája ... Holnap ngymond, esküvőre Megjön a rózsája. lesz kormánypárti mozgalom, vagy — egyesült ellenzéki gyülekezés, akkor is csak hűségesen meg fogunk referálni róla, a minthogy körül irt álláspontunk szerint kötelességünk is. A mai mozgalomra már régebben folytak az előkészületek. Lelkesedéssel várták a fővárosi vendégeket s lelkesen is üdvözlik őket. Alkotmányos országban minden politikai árnyalatnak megadják a neki járó tiszteletet — s épen azért mi is tisztelettel üdvözöljük a negyvenuyol- czasok mai mozgalmát, mely elveiknek politikai pártot teremt Esztergomban. A küszöbön álló nagyszabású politikai átalakulás elŐcsatárai gyanánt üdvözöljük ma városunk falai között a függetlenségi párt vezérfiait! Mióta ez az igen jól csengő pírrá- zis: oh népnevelés jöjjön el a te országod ! tanügyünk előharczosainál és hátramozditóinál divatos jeligévé vált, azóta országgyűlésen, országgyűlési bizottságokban, népgyüléseken, felolvasásokon, casiírókban és kávéházakban — igen hálás tlrémának kínálkozik a népnevelés ügye. A statistikát sokan csalhatatlan tudománynak hirdetik. Pedig semmi se leplezi el annyira a valót, semmi se csigázza cl annyira az igazságot, mint a statistika. Lakziba hívogat, ügy megörül néki. ... Kedvese a mennyországból Szomorúan nézi. Pósa Lajos. Szerelem a szülőföldön. (Beszély.) I. Van egy kis város, ahol nem tudnak mást csak szeretni és imádkozni. A hol csak szép leányok teremnek, aranyhajú égszinszemíí vagy sötétfürtös, bogárszemű leányok, a kik nem tesznek mást csak szeretnek. A hol minden virág egy- egy szerelmi vallomást tanult el s a hol minden virág csak forró szivén hervad el. A hol a madár is csak szerelemről dalol s almi még a viszhang is szerelmet felel. Kedves,„drága egy kis város ez s ne keresd a délibáb csalfa tüneményeiben, vagy a csapongó képzelet tfiudérvilágában, mert, megtalálod teljes valóságban ott a szép szőke Duna partján, ahol az ég és a föld regényes és viszhangos bérczeken ölelkezik össze. Ezen a földön zöldebb a lomb, illatosabb a virág, ábrándosabb az erdő, dalosabb a madár, üdvözítőbb a levegő, árnyasabb a liget, pirosabb a hajnal, verőfényesebb a nap, tisztább a lélek, forróbb a szív és szentelj!) a szerelem. Ezen a földön nem gyűlölik egymást az emberek, nincsen panasz, nincsen árva. Ezen a földön tündérek himzik az álmot és az álom olyan édes mint a való. Itt nem épít választófalat a büszke rang vagy a kizáró vallás, itt nem hervaszt seukitsem a bánat, nem sorvaszt a szenvedély. Itt mind egyformák az emberek, egyformán szeretnek és imádMaradjunk csak idehaza. — Időről időre kimutatják mennyi fiú, mennyi leány jár iskolába. A kik a számokban föltétlenül hisznek, azok igen kellemes perczen tokét rónak ki közművelődésünk emelkedésére és elhiszik, — hogy a nópnovelés szalmája fölségeson rendben van. Csakhogy csalódnak. A nép gyermekei még jórészt valóban alig egyebek puszta Statistikai adatoknál. Ha születnek : számokba Írják. Ha besorozzák : számot kapnak. Ha házasodnak : számra olvassák. Ha adót fizetnek : számba veszik s ha meghalnak : feljegyzik a halálesetet, hogy legyen adat az esztendők mennyiségtani történetéhez. A statistika igen külsőleges tudomány s a kik föltétlenül követik, azok igen kevéssé hatolnak az igazság s a való mélyébe. Ha a számok ki is mutatják nálunk, hogy népűnk gyermekei így meg úgy járják az iskolát, ha a perczen- tekből szorgalomra akarnak következtetni, igen csalódnak. Az iskolázást mindenütt nem a látogatás, hanem az eredmény után ítélik meg. Járjunk mi is ezen az utón. Meg lehetünk-e elégedve nápneve- lésünkkel ? A választ fejtegetésünk be- rekesztőjéré hagyjuk. Nálunk a nép az iskoláztatásra nem igen hajlik. Nem követel többet gyermekeitől, —mint a mennyit maga tud. Egy kicsit írni, egy kicsit olvasni, köznek. Imádságuk nem más csak szerelem és szerelmük nem más csak imádság. És ez a kedves, drága kicsiny város, hol nem gondolunk a menyországra, hol csak szeretni és imádkozni tudnak, a hol panasz és fájdalom ismeretlen, ez a kedves drága, kicsiny város az én szülőföldem. . . Jer velem oda kedvesem . . . Van ott nekem egy édes jó anyám, a ki mindennap imádkozik értem. Ezután majd kettőnkért fog imádkozni. Van ott egy kis telkünk, eddig termett kettőnknek, ezután majd hármunknak fog teremni. Van egy kis kertünk a hol eddig magányosan merengtem, ezután majd kettecskén fogunk csevegni illatos árnyaiban. Van nekem néhány turbékoló fehér galambom, neked adom a legkedvesebbikét. Te is megfogod szeretni a szőke kis patakot, a suttogó vén diófákat, a sziszegő nádast. Mennyi régi regét hallottam én ezektől. Majd regélnek neked mohos regéket a régi világból. Azután te is szeretni fogod anyámat, anyám is szeretni fog téged, úgy a hogy én, igazán, szentül és örökre. Jer velem oda kedvesem . . . Hagyd itt ezt a hideg és zajos nagy várost, a hol az őrülten zakatoló gyárak fekete füstgo- molya a halál gyászába borit mindent. A hol talán sokan szeretnek, de csak azért, hogy megcsaljanak. A hol a virág elfonyad, madár nem dalol ; a hol a zsibbasztó zaj elfojtja a haldoklók nyögését s a szenvedők panaszát. És a százezrek tömegében elvesz a köny, az átok és a sok szerencsétlen. Hamis zománcz csillogása a hiú fény ; hazugság művészete a nyugtalan élet minden nagyzásában. Hagyd itt ezt a zajos nagyvárost, a hol sohasem szeretnek és soha sem imádkoznak tiszta szívből. A hol az oltárt hazugság környezi s a mezei munkát jól elvégezni s ;i küszködés mindennapi kese r ű kenyerét szelni. Ha gyermeke elmarad az iskolából s a hatóság pénzbírsággal áll elé, kész a makacs elkeseredés. A hol nincs, no keress; majd még pénzt fizetek, hogy a gyermekeim iskola helyett a parlagra mentek libát őrizni. — Szegény ember nem tarthat cselédet, arra valók a faj - zatjai, hogy dolgozzanak. Nem tudományra, hanem munkára termettünk. A törvény szigorát hiába alkalmazzák. — Szegény embereken nem lehet megvenni az iskolamulasztások bírságát s a paragraphusok alkalmazói elvesztik kedveket és erélyűket. Es ha a fin egyideig rendesen járja az iskolát, van-e látszatja? A padok között, kivált ha a tanító bent van, csak figyel a nebuló s tanul is valamit. — Mihelyt azonban haza szabadul annál fajtalanabb, s minthogy odahaza seu- kiso serkenti, senkise kötelezi tanulásra úgy megyen vissza az iskolába a hogy kibocsátották. Mikor aztán a gyerek kikamaszodik az iskolából semmit se tud, a mi egy egész életre alapnak való. Innen van azután az is, hogy népünk nem olvas, nem tanul s csak olyan módon munkálja szőlőjét és földjét, mint akár az ükapja a törökvilágban. Semmi haladás s a haladásnak semmi alkalmazása. Népünknek semmi érzéke sincsen né pszer ű fel ol vasások in egh a 11 gatá sár a, ahol a tömjén gyárak füstjével kavarog össze. Jer velem, ha szeretsz, oda a hol mindenki szeretni fog. . . . Egy ábrándos szőke leányka olvasta ezt a levelet. Enyhe nyári alkonyban, mikor a harmat megíiditette az eltikkadt virágot, mikor a zsibongó élet egy kissé elfáradt s a fővárosi zaj némileg megpihent. A gyönyörű Margit-szigeten, a hová annyi lelki beteg gyógyulni siet. A szőke Duna locsogó hullámai fölött mohos romok mellett, hűvös lombok árnyában. Azután nagyon soká elgondolkozott s titkos epedéssel merengett a szőke Duna lágyan zsongó hullámain. A legszentebb, szerelem áhítatával gondolt vissza azokra az órákra, a mikor Sándorral, itt a szent- séges romok alatt annyi üdvözítő órát töltött. Akkor még gyermekek voltak és. szabad volt szeretniük egymást. Most már minden máskép van. Akkor még élt jó anyja, a ki épen úgy szerette Őt, mint Sándor. Azóta atyja sokkal szomorúbb, zordabb és kegyetlenebb. Azóta csak parancsoknak hódol és senkije sincsen a kinek panaszkodhatnék. Azóta már határozott a szigorú atyai parancs és nem a szív törvényét, hanem a számítás és összeköttetés sivár hasznát tekintette. Sándor csak szomorít emlék, mely lassú elmúlással hervaszt. A szenvedő leány egy kis ágat tört le a lehajtó galyból s a vízbe dobta. —Ha követnélek, ez lenne az én sorsom. Elszakadva, elhagyatva, elhervadva elveszni. Áldás helyett átok, boldogság helyett gyalázat követne,
