Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 29. szám

lapot nem tart, s irodalomnak veszi, — ha a ponyváról egy-kót krajczáros rémhistóriát visz haza, a min azután hetekig’ borzong és pityereg a familia.

Addig mig a családi élet nem ad példát a fiuknak, addig mig a szülők nem serkentik gyermekeiket, járhatnak pontosan az iskolába s mégse lesz eredménye látszólagos szorgalmuknak.

A népnevelési egyesületek megak kotása még nagyon messze van tőlünk. Sokat várunk tőlük, de csodákat mégse. A népnevelési egyesületek is csak a családi életen kezdik. Ott fogják elirtani a közönyt, a tunya visszatartást s s a szükkörű gondolkodást.

Nézetünk szerint népnevelésttnk ügyének is ebben a mederben kellene folynia. Hassunk oda minden áron, hogy a nép felfogása az iskoláztatásról tősgyökeresen átalakuljon ; hassunk oda, hogy a nép érdeklődése a kiképzés fontos kérdése iránt folytonosan emelkedjék.

Alapítsunk ösztöndíjakat, jutalmakat és egyéb serkentő eszközöket, — hogy a tanulók serénysége folyton fokozódjék.

És alapítsunk népkönyvtárakat, — hogy az iskolázás bevégzése után is a nép sarjai mindig meg bírják találni az ő szavukon irt s az ő eszükhöz mért hasznos és nemes olvasmányokat.

Ha ilyen irányban lendítjük előre népnevelési ügyünket akkor hinni fogunk a statistikában is, mely ugyan évről évre való emelkedést mutat föl az iskolai látogatásban a számokra nézve, holott az előttünk való példák és tények a nép haladását évről évre csak hanyatlónak mutatják be.

Most kedden lesz negyven esztendeje, hogy városunk egyik legnevezetesebb embere, Seyler Károly legislegelső sikerét aratta a zeneköltés terén.

Városunk fiát ünnepelni, büszkeségünk egyik kiváló tárgyát megkoszorúzni, legkedvesebb kötelességünk közé tartozik.

Az ünnepelt s ország-világ szerte kellemesen hangzó nevű művész méltatásában egyelőre csak helyi sajtónk vehet részt, mert a keresztényvilág legfölségesebb ünnepének hetén, a nagyhéten ki van zárva minden zajosabb elismerés, s minden lelkesebb tüntetés lehetősége.

Szomorú dolog, de igeu természetes főleg a magyarországi művészeknél, hogy sokkal inkább méltányolja őket a műveltebb külföld, mint maga az anyaország.

A műveltebb külföldnek nevezett országok is azután megint jobban méltányolják azt, ki a divatos művészeti’áramlatokkal tud tartani s akármelyik tiszavirágbecsű operettszerzőt jobban megtapsol s inkább kiemel Pá- ris, mint egy olyan zeneköltőt, ki egészen a komoly és méltóságos irányzatú egyházi zene terén magaslik ki.

Hogy Seyler Károly nagyságát s negyvenéves művészeti pályáját kellően felfogjuk és méltányoljuk, mindenekelőtt ki kell tűznünk azokat az álláspontokat, a melyekről az ő értéke legvilágosabban áll előttünk.

S épen azért kell nekünk herva- datlan koszorút tenni az érdemgyűjtésnek önzetlen s testet-lelket kimerítő bajnoka homlokára, mert a külföld jobban méltatja, mint mi, s mert a külföld könnyebben vesztegeti elismerését a divatos áramlattal tartó művészeknek.

Nem száraz életrajzi adatokat akarunk elsorolni czikkünkben. Az a lexikonok hivatása. Hanem méltányolni akarjuk egy negyvenesztendős művészi pálya minden érdemét a maga fővonásaiban. Az a mi hivatásunk.

Seyler Károly azok közé az elő- csatárok közé tartozott, kik negyven év előtt annak megteremtésén fáradoztak, a mi még nem volt. A magyar nemzeti zenészét megteremtését értjük.

Kortársai és barátai vele egyetemben tisztességet szereztek a magyar zenészei géniuszának az egész művelt világ előtt, mely belátta, hogy a magyarnak nemcsak czigánya, liánom eredeti nemzeti zenéje van, melyet csak tovább kell fejleszteni, hogy jelentőségét mindenütt elismerjék.

Esztergomban a zene kutforrása maga az egyház volt s az is marad. Itt emelkedett már az ünnepelt férfiú atyja a hírnév magaslatára s itt gyűjtötte Seyler Károly is azokat az érdemeket, a melyek fénye mindig csak szülővárosunkra sugárzik vissza. A Seyler név annyira össze van kapcsolva városunkban a zene fejlődésével és viliéin

rágzásával, hogy a két fogalmat

is lehet egymástól elválasztani.

Kiváló tehetség, alapos külföldi tanulmányok s fáradatlan szorgalom és

tevékenység avatják Seylerünket az egyházi zene egyik európai nevezetességévé.

A kiváló buzgalmú zeneköltő mindössze liarminczöt nagy misét irt. Ez a tér mutatja föl érdemeinek oroszlán részét.

A XVI. misét uralkodó királyunknak ajánlotta. Ő Felsége ki is tüntette érte legmagasabb elismerésével s emlékül egy remekművű gyémánt gyűrűt küldött neki.

A XVIII. misét IX. Piusnak de- dicálta s a pápa ezért egy díszes ezüst éremmel tüntette ki.

A XX. misét az esztergomi főkáptalan tiszteletére adta ki.

A XXI-ik Scitovszky János ke- gyeletes emlékű lierczeg prímásunk ötvenéves áldozársága jubilaeumára készült. Ezt a miséjét Ítélik a zeneértők legfölségesebb alkotásának.

A XXIII-ik mise Simor János her- czegprimásunknak van ajánlva, ki azt magas elismerésével fogadta el.

A XXIV-ik a salzburgi Mozarteum hírneves zeneegyesület számára készült.

Töménytelen Seyler Károly offerto- riumai, graduáléai, Tedeumjai, hymnusai antiphonái, vesperái, requiemjai s libériái száma. Több mint kétszáz művet teszen ki működésének ez a része.

De a világi zenét is derekasan művelte. Symphoniái, septettjei, quar- tettjei, triójai, nyitányai, s zongoradarabjai, melyek közűi Lisztnek, Sclmman Clárának és Thalbergnek ajánlott néhányat, nagybecsű művek.

Irt ezenkívül néhány száz dalt énekés zongorára.

Számtalan európai zeneegyesület büszkeségének tartotta, hogy Seylerünket disztagjai sorába emelhette. Müveit a külföld naby elő.reretettel karolja föl, s alig van dóm, hol az ő alkotásai gyakrabban meg nem zetidülnének.

A legfőbb adatok előadása után olvasóink előtt áll Seyler Károly szellemének bámulatos termékenysége s tehetségének sok fényes kitüntetése.

Nekünk esztergomiaknak nem lehet más óhajtásunk, minthogy a nemzeti zenészét gyarapodására, az ország büszkeségére, városunk dicsőségére engedje i mindenek ura, hogy Seyler Károhangra

lyunkat még soká, nagyon soká ünnepelhessük őszinte elismerésünkkel, i főszékesegyházunk még soká, igen soká emelkedjék áhítatban és fényben az c ihletett játéka, művészi vezetése i nagybecsű művei előadása által.

Ünnepeljük őt akként, a hogy r valódi tehetségeket szoktuk. Valód: koszorúval, valódi hódolattal.

Hire k.

— Lapunk pártfogására és terjesztésére kérjük föl mindazokat, kik a jóra- való törekvéseknek mindenkor pártfogói és terjesztői szoktak lenni. Külön előfizetési felhívást nem adunk ki, hanem ismét csak ez utón kérjük lapunk jóakaróit és barát- fait, hogy olvasó körünket befolyásuk álta menünél szélesebbre terjeszteni szíveskedjenek.

Az „Esztergom és Vidéke* előfizetési ára:

Negyedévre . . . . I frt 50. kr.

Félévre

......................3 frt — kr.

F

v végéig......................4 frt 50 kr.

E

gyes szám ára . . . . 6 kr.

Az előfizetési pénzek küldését a; .Esztergom és Vidéke" kiadö-l.ivatalábs kérjük. Személyes fizetéseket lapun! nyomdájában eszközölhetni.

— Trónörökösünk, mint azt raárhii vatalosan megállapították, május 18-án dl u. 4 órakor érkezik a fővárosba, hol 23-ig fog tartózkodni. Reméljük, hogy Eszter-- gora város és megye hódolatát május 18-áh a náuai iudulóház előtt a vonat megérke i zésekor be fogja mutatni a fenséges pár- nak.

— Tedeum. Rudolf koronaherczeg és nejének Budapestre érkezésekor az egybekelés megünneplésére a budai helyőrségi} templomban fényes Te Deumot fognak tar-/ tani. A misét díszes segédlettel herczeg- primásunk mutatja be. Akadályoztatása ese-e téu Hajnald Lajos kalocsai bibornok-érseh fogna poutificálni.

' — Főispánunk holnap reggel érkezik városunkba. Ez az első útja', hogy közs igazgatásunk vezérlésére siet.

— Seyler Károly hírneves egyházi zeneszerzőnk negyven éves pályáját üuue9 peljiik f. hó 12-én. Akkor lépett föl leges lőször a nyilvánosság előtt s akkor muri tatta be legelőször tehetségét, mely előli minden művelt ember tisztelettel hajol meg; Minthogy az emlékezetes nap épen nagy/ hétre esik, lehetetlen a nap jelentőségét na. gyobb ünnepélyességek között ünnepelnie Minden ovátió kizárásával úgy tervezték!- hogy az eseményt szűk baráti körben fogg ják megülni ; de ettől is elállottak s eg2 időre vissszavonulnak a jeles férfiú ünuei peltetésétől.

— Megyei tavaszi közgyűlésünk apre hó 25-én hétfőn fog megtartatni. Az érdekí- lődés a közgyűlés iránt nemcsak városuukíj ban, de megyénkben is igen magas fokú. ,

A kis ág a pajkos hullámokra esett, azután ezüst habok ringatták s temették el.

De mintha megvigasztalta volna valami. Mintha azok a lágy hullámok úgy biztatták volna.

Milyen csöndes az elmúlás és milyen lágy a sir a te titokzatos mélységedben, a hol annyi titokra és szenvedésre örök szem- födél borul.

Halkan suttogva rebegte el ezt a néhány szót, mely azután megvigasztalta és megerősítette a szenvedő leányt.

A következő pillanatban már megjelent atyja s elvezette merengő gyermekét, ki az epedés ez órájában megnyugvást talált a legvégsőben.

Egy rideg palota illatos salonjában némán ült egymás mellett a gondolatokba merült apa s az ábrándokba mélyedt leány. Egyik se szólt bánatáról.

Milyen nagy, milyen kínos lehet az a fájdalom, a mit titkol az apa leánya előtt s a mit a leány nem mer bevallani, a mire talán nincs is vigasztalás.

II.

— Ismerkedjék meg Walther ur leányommal— mondá Kálnokiur nyájas szigorúsággal Margitnak, ki épen atyja termébe lépett. Walther hivatalos udvariassággal hajolt meg. Vanuak emberek, kiknek korára nem mernénk fogadást tenni, hacsak zsebünkben nincsen keresztlevelük. Ezek közé tartozott Walther ur. Lehet, hogy harmiuez, lehet hogy negyven, de csak találomra.

Mosolya nem teszi fiatalabbá, de szép tömött koromfekete szakála és sűrű fekete baja még viruló korra vall.

Magas, erőteljes alak, mély monoton

hanggal. Lassan beszél, választékosán és határozottan szól.

Walther ur olyan alak, a kit egy nő csak tisztelni volna képes. Ünnepélyes lüde gsége, hideg udvariassága, komoly mosolya, fagyos szeme és komor beszéde nem olvad össze a szeretet melegében.

Margit meghajolt és mosolyogva nyujtá kezét.

— Kegyed ismeretségét már régebben kerestem, de csak most volt szerencsém megtalálni. Kálnoki ur, őszinte tiszteletemet.

így csak a papák kortársai szoktak beszélni. Margit nem tudta mit válaszoljon a hideg udvarias szavakra.

Ekkor eléje lép Kálnoki ur és ünnepélyes hangon mondja:

Leányom, Walther ur megkéri kezedet.

Margit atyjára tekintett. Elsápadt és elpirult.

— Az én akaratom, a tied szokott lenni.

— Miért oly rögtönzött a te elhatározásod ? — kérdé Margit kissé reszkető hangon. —• Miért annyira siettetni azt, a mi olyan fontos, olyan döntő egy egész életre.

— ügy követeli a jövő — válaszoló Kálnoki hidegen.

Margit szivében kínos harcz támadt. Ismerte atyja akaratát, a mi mindig parancs volt. Á minek még mindig meghódolt. Ismerte atyja súlyos helyzetét. Tudta hogy ő csak számítás áldozata. Néhány pillanatig habozott, azután elhatározva mondá:

— Legyen úgy atyám . . .

A következő perezben zokogva omlott össze termében . . .

j. Walther és Kálnoki megbeszélték a fö tételeket. Sokáig együtt időztek. Mikor azután a kérő eltávozott, Margit atyja ily szavakban tört ki:

— Meg vagyok mentve. Tehát nem űznek ki termeinkből. Tehát még egyszer felénk mosolyg a szerencse. Rég vártam egy Walthert.

Mikor Margit termébe lépett, megcsókolta leánya homlokát és elérzékeuyült hangon rebegé:

— Köszönöm Margit. Megmentettél!

Margit nem mert atyja könyes szemeibe nézni.

Volt ott fájdalom, kétségbeesés, öröm és boldogság. Kálnoki köuyei égették a szerencsétlen leány kezét a ki nem panaszkodott és nem sirt.

III.

Néhány nap múlva egy fiatal ember jelent meg Iválnokiéknál. Magas sudár termet, rokouszeuves arcz, élénk barna szemek, beszédes ajk, kifejező vonások, őszinte szó, dallamos hangú, ábrándos kedély, csupa szív és forró szeretet jellemezték alakját és lelkét.

Kálnoki ur izgatottan fogadta. Találkozott már valaha vele, akkor is csak azt mondta :

Nem tehetem, mondjon le leányomról. Mai nap nem beszélünk szerelemről hanem számokról. A szerelem a mi szótárunkban fényűzést jelent. Leáuyom jövője az én jö- vőm ; de én jól ismerem őt. Felvilágosult leány. Nem szokott r.jongani.

Sándor előtt nem az apa, hanem a kereskedő beszélt.

Sándort lesújtotta a rideg nyilatkozat.

Soká vártatva mondá:

— Az ön akarata Kálnoki ur, szigorú és kérlelhctlen. Én nem vártam más nyilatkozatot, de mégis más kifejezésekeo; Margitot szerettem, lemondaui róla ueio bírok s ha már meg kell lennie, Margg hódolni fog az atyai parancsnak.

De szerencsétlenebb lesz még nálam i

Kálnoki ur nyugtalanul járt föl és aa szobájában.

Egyszerre csak megállt Sándor előtt komolyan és őszintén igy szólott ;

— Margit engedelmeskedni fog nekerito mert tudja, hogy az ő kezében van jövőjű Nekem számítanom kell és nem különbööt tetnem.

Walther urnák nem szerelemért adooí leányomat. Más tényező szerepel itten. II ön Walther ur helyett számításba^ eshete^ volna . . . De ön szegény , . . Én rá vv gyök utalva . . .

— Értem Kálnoki ur, — válaszom Sándor — Walther ur pénze . .

— Ne folytassa kérem.

— Miért is kezdte Kálnoki ur.

— Őszinte akartam lenni. És moir váljunk el mint jó barátok.

Kálnoki kezét nyújtotta. Sándor me> hajolt és eltávozott.

A palota márvány oszlopai mind i nehezedtek.

A palota fénye gúnyolta. A bénul;u szolgák rajától undorodo't.

Szédülve és égve sietett végig a fény folyosón s nem mehetett be Margit szol ' jába utolsó Istenhozzát mondani.

Mikor az utczáraért, megköunyebbü n lélekzett föl.

De csak ekkor kezdte veszteségét, cs pását érezni.

Szerencsétlensége azonban nem ve le egészen. Lemondott és remélt, veszt x és bízott, boldogtalan volt és üdvről áln dott. Ez a remény meutotte meg.