Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 1. szám
.óért boszusan vetik oda filléreiket. Még az állam •Iránt való tartozást is csak azért róják le, Miiére kellemetlen kötelesség s csak kevesen gondolnak vele, bogy a haza föntartását segítik vele elő. Boldogabb nj évet kell minden érző és gondolkodó magyar embernek kívánni az el- hanyatlott magyar társadalom számára. Legyen boldog uj éve nálunk is a régi szilárd egyszerűségnek, mely nem bir hazudni; az őszinte szív hatalmának, mely minden kincset megszégyenít; a becsület szentségének, mely minden önérzetes ember szemefenye s a társadalmi jólét előmozdításának, melynek gyümölcsei mindenki számára egyformán édesek. Boldog uj esztendőt kívánunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk! Boldog uj esztendőt nektek becsületes emberek! Kőrösy László. z a keserves fillér hazánkból, s oly igen sok lielye volna. Gazdasági levelek. — Alcsiíth vidékéről. — Ha óhajtunk biztos sikert, állandó jólétet s kielégítő vagyo- uosságot, alkalmazzunk értelmes munkát, kitartó szorgalmat és bölcs takarékosságot. Kenessey K\ I. A „Magyar Föld“ 257. 279. és 280. számaiban megjelent igen érdekes czikkekre vonatkozólag: „a kaliforniai lazacz tenyésztés hazánkban,“ — a midőn teljes elismeréseinket nyilváníthatjuk ; legyen szabad erre s általában a hazai halászatra vonatkozólag egymást megjegyezni. A hal tenyésztés is egyik olyan mostoha gyermeke gazdaságunknak, mint a selyem hernyó és méhtenyésztés — melyekre ha tör- vényhozásilag gondoltak is, e gondoskodásnak a gyakorlati életben alig észlelhető eredményét mutatjuk tol. Tedig tudjuk, hogy a népek fejlődése és szaporodásával, a megélhetési gondok, mindinkább előtérbe lepnek, különösen a jelen időben, hol a fejlődött forgalmi eszközök ezer mértföldekről hozott árúikkal árasztják el piaczainkat s nyomják le az i itthon termelt áruikat annyira, hogy nekünk helyben van veszteségünk ; mig amaz az ezer mértföldekről érkezett árú, nyereséggel adatik Valamennyi ellenségem föltűnt, a kikkel szembeszáll is, meg élni is, nehéz föladat, Valameny- nyi tehetős ellenség, a ki nem fenyeget, hanem — aláás. És éu mégis úgy éreztem, hogy lesz kitartáson és van erőm még száz annyival is daczolui, mert az üldözött ember csak akkor bukik el, mikor önmagának is ellenségévé válik. Szegény öreg koldus, milyen gazdaggá tettél ■engem a te egyszerű kivánatoddal. ol s vitetik ki melynek itthon A fenntebbi tétel illustrálásra, legyen szabad hivatkoznom, azon előttem történt eseményre, melynek Debreczenben 1874-ben szem és fültanuja voFam, hogy t. i. az amerikai zsír Debreczenben olcsóbb volt, mint a helyi termelésű zsir. Ily körülmények közt élvén, lehetetlen a legőszintébb örömmel nem üdvözölni, mind azon mozgalmat, melynek czélja, hazánk jóléte, felvirágzása, nagygyá s hatalmassá tételéhez — habár egy porszemmel is járulni. A hal és baromfi tenyésztés, valamint a selyemhernyó és méhtenyésztés. közgazdaságilag egy igen fontos szerep betöltésére van hivatva hazánkban. Csekély jelességök látszatánál fogva azonban — melynek hogy csekély — egyedül és teljesen magunk vagyunk okai — eddig ezek virágzásnak indulásáról tudomásunk nincs ; pedig a családi és egyéni élet újabb időkben fokozódott igényei, — nem különben az államháztartás, közéletünk fejlődésével lépést nem tartó terhei, jövedelmeink aránylagos szaporítását követelik a ránk nehezülő nagyobb kiadásokkal szemben — liahogy 1 azon kötelességeinknek, melyeket a társadalom, a közélet, úgy szintén saját egyéni szükségeink is reánk rónak — megfelelni akarunk. Ez oknál fogva kettőzött erővel kell hozzá látni, minden oly csekélységnek látszó valamihez is, mint a hal és baromfi, valamint a selyem hernyó és méhtenyésztés. Nem szabad kizsákmányolatlanul hagynunk, bármi csekélynek tetsző részén is iparunknak és gazdászatunknak, mely jólétünk emeléséhez, ha csak egy kis tényezőül is járulni ajánlkozhatik. Ily fontos tényezőnek tartható a halászat is, mely a legcsekélyebb befektetési költséggel s kevés reá fordított munkával, aránylag rövid idő alatt fizeti vissza a költség és fáradság sokszoros kamatait. Nem lóvén ellensége semmi olyannak, a mi uj, észszerű és hasznos; nem is akarok amaz idézett számokban foglaltakra vonatkozólag elitélő hangon nyilatkozni, mert a kaliforniai lazacz tenyésztésnek lehet jövője nálunk is. de nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy addig, mig hazánk folyói, patakja és tatam kiáltani. De a villámot igyekezett futásával megszégyeníteni. Képzeljék csak kérem, ráirtam névjegyemre ugyanazzal a tollal, melylyel a ezopfot peleugére- zem azt a négy banális betűt, hogy cB. w. c. k. 1 vaiban — habár már mennyiségileg fogyatkozó félben is, de kitűnő anyagot bírunk itthon, szerintem az volna még a kaliforniai lazacz tenyésztés, illetőleg meghonosítás elébe is helyezendő, hogy meglevő kitűnő és Ízletes halainkat úpoljuk és szaporítsuk, tenyésztését fejleszszük és minden módon előmozdítsuk. Mert sokkal fontosabb kérdés az nálunk, hogy a hazai folyóban nagy mérvben megfogyott halfajokat szaporítsuk s azokat mesterséges úton benépesítsük, mint az, hogy a kaliforniai lazaczot honosítsuk meg. Itt vannak nekünk kitűnő halaink pl. a balatoni fogas, mely a viz leeresztés előtt roppant mennyiségben volt található a Bala- j tonban, azóta azonban, főleg az ivóterek el- 1 pusztulása folytán, naponta kevesbedik. Itt vannak a harcsa, ponty, csuka félék; itt vannak a tok (viza) félék s ezek számos válfaja közt a sőreg tok vagy kecsege, mely hazai tenyésztésre azért legalkalmasabb, mert ez egész életén át itt marad nálunk, mig a többiek eredeti hazájukba a Fekete és Azóvi tengerekbe húzódnak vissza téli álomra, habár a nyarat hazánk folyóiban, különösen a Tisza és Dunában töltik s utóbbiban felúsznak Komáromig is. A sőreg tok május, júniusban petézik, húsa a tok félék közt a legizletesebb s különösen a Tiszában sok van, mert e folyó felel meg életfeltételeinek legjobban. A sőreg tok mesterséges tenyésztésre a legalkalmasabb, télen a folyó fenekén levő iszapba fúrja le magát s fejjel lefelé téli álmot aluszik. Szobonya Bertalan főhgi gazdatiszt. Amerikai levél. (Az „Esztergom és Vidéke“ munkatársától.) New-York, 18-SO. decz. 5-én. I. „Bion n’est impossible.“ Misem lehetetlen, így hangzik a nagy Napoleon büszke szava. Én azt hiszem, hogy a nagy „kis káplár“ ez esetben tévedett, mert egy tisztességes levelezőnek mindenkor tudósítani csakugyan lehetetlen, avagy leshet-e az ember napkeltétől napnyugtáig újdonságok után, mint a macska — Kérem adja csak vissza tekintetes uram a versemet, mert azzal még több helyre vagyon járandóságom. Ennyi össze-vissza azután lehet-e egy csakugyan boldog ujeszteudő jó ómeue ? Aucun * * * cB. u. c. Hát aztán hol itt a tartalom? Egy régi, elkopott phrázis, mely még mindig divatban van, — akár csak az ostobaság. Vedd csak elő újévi gratulátióidat. Öt ven elegáns névjegy közül negyvenkilenczen bizonyosan eléd fog kerülni az a négy banális betű. Olyan az, mint egy tartalmatlan köszöntés, melyet szintén csak a divat teszen olyan szertartásossá. Mit írjanak tehát névjegyeikre? Semmit. Ne is küldjenek névjegyet. De hiszen akkor udvariatlan és goromba embernek fognak tartani. — Luther Mártontól kezdve minden újítót goromba embernek tart az egész emberiség. Épen ilyen gondolatokkal vesződöm, mikor egy udvarias urhölgy névjegye érkezik asztalomra* Lajta a négy üldözőt betű. Majd kétségbe estem figyelmetlenségem miatt. Azt hittem, hogy az urhölgy, a ki tudja, milyen művészettel kerülgetem a gratulátiót, a fővárosba menekült az ujévuapi kelemetlenségek e^ől. Szinte látom haragját; mely egész éven által engesztelhetetlenül fog sújtani. Azonnal jóvá kell tenni a mulasztást. Gyorsan megírom a borítékot, még gyorsabban az üdvözletét s leggyorsabban küldöm. Mikor a kis Ganyinéd elrohant, visszaakarAzután még egy ilyen visszát. A miniszterelnök ur kinyilatkoztatja, — hogy senki se menjen neki gratulálni ujévnapján, hanem váltsa meg inkább az üdvözletét s adja oda az usz- szeget valami jótékony czélra. Nálunk is „honfiúi“ felhívások jelentek meg az újévi üdvözletektől való megváltásra. És ez kérem épeu dupla költség. Még karácsony után olvashattuk a fővárosi napilapokban, hogy kik indulnak küldöttségileg a miniszterelnöknek gratulálni. Ugyanezek az urak jótékony czélra is deponáltak egy kis „megváltót“, meg költségekbe is verődtek. Ez tehát tiszta dupla költség. így csinálnak nálunk is. Fizetnek megváltást de azért — gratulálnak. * * * Hanem legvisszább a következő. Január uyolczadikán, mikor már a legközönségesebb illemtanok is kizárják az újévi gratuláti- ókat, jön egy napok óta pity ókos halandó s valami összetördelt, összezsirozott okmáuyt nyújt eléd. Azt gondolod hogy valami Arpádkori kézirat. Gyorsan fölbontod s elédbe tűnik egy elkésett újévi gratulátió. Iszonyú ákombákomban förtelmes költemény. — Kérem ez még megmaradt tekintetes uram. Boszaukodni nincsen kedved, mosolyogsz tehát s a goromba tolakodót végkielégítés által utasítod I ki. De ez éltévé a pénzt, sóvár kezekkel nyúl a * kézirat után s pity ókos lyrai hangulatban rebegi : I Erdélyből. in. Maros vásárhely t. (5. Folytatás.) Midőn fölébredtem, — Erdély legaranyosabb napja ragyogott be az ablakon; a felhőtlen, kék égboltozat is ünnepelni látszott e napon, s kivételesen még öröm könnyeket sem sirt, már pedig szoborleleplezés tudtommal esernyő nélkül meg nem eshetik. Sietve fogtam az öltözködéshez, mert — nem tudom mért, de szörnyen a fejembe vette magát az a furcsa arabiczió, hogy a szép Magyarországot — méltóan akartam képviselni. Minden egyes ruhadarabot a legnagyobb műgonddal öltéin magamra, s szép sárga sarkantyús csizmámban egy félóráig jártam fel s alá, mig végre arra az óriási eredményre jutottam: hogy — ha valami közbe nem jön — nem bukom orra a sarkantyúk miatt. Már világoskék selyem atillám is fenn volt, s éppen kardomat kötém fel, midőn derék gazdasz- szouyom Pete Zsigmondué asszonyság lépett be. — Szegény majd kiejtette kezéből a drága porczellán csészét, melyből pompás, bivaly tejes kávé kandikált az én csillogó magyar ruhámra. Nagyon tetszettem ueki, s elmulaszthatlan kötelességének tartá behívni nem csak szerető laktársamat, ki a második szobában reggelizett, de Emma kisasszonyt is, s midőn már a mentőmet, meg a uyuszt kalpagot is felraktam, még mindig találtak öltözékemen csodálatra méltót, s valami csekély igazitui valót. Folytatás a mellékleten.
