Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 3. szám

Élőfizetési-ár : egész évre ........................................6 fit. — kr. M évre.............................................3 , — „ évuegyedre........................................1 , 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendó'k. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendók. Kéziratok nem adatnak viasza. Társadalmunk és a Casino. Midén a legnagyobb magyar a casinók alapítása körül fáradott: ugyanakkor két eszme lebegett főleg szeme előtt. Az egyik az volt, hogy az egyes törekvése, legnemesebb szándoka is elégtelen, ha abban mások segédkezet nem nyújtanak, a második meg, hogy ily társas összmüködés, kölcsönös baráti támogatás által a legnagyobb reformokat lehet létesíteni. A casinó nem mulatóhely egyedül. A casinó a közélet kiegészítője, a közügyek egyik hatalmas emeltyűje. Természetesen be­szélik meg mindazt, ami a nemzet életében, mint emlitésreméltó előfordul, mindazt, mi a nemzet szellemi és anyagi életére befolyhat. A casinó jelentékeny lendületet ád a helyi, városi életnek. Ha a születés, vagyon, 'szakműveltség, és foglalkozás nemesijeit egye­síti, szóval a város müveit elemeit egybe­gyűjti, és egybe gyűjti őket a barátság, biza­lom helyén : akkor a közeledés az egyes osztályokhoz, az érdeklődés egyesek, közvetve tehát az összes iránt, bensőbb, igazabb. A casinó végre előmozdítója a baráti, társas együttlétnek és együttélésnek, s mint ilyen, amely lerontja az előítéleteket, mely az embert szorosabban fűzi embertársához : áldásos hatású. Mi jelenleg átmeneti korszakot élünk. Két elv áll egymással nagy küzdelemben. Az individüalismus és fraternitas elve. A győze­lem — bár még a jövőben — ez utóbbi szá­„BSZTBBSDM ÉS ggjgi* TÁBCZÁJA. Nem kívánok... Nem kívánok az egektől Fényes nevet, dicsőséget, A dicsőség tüzes napja Szerény szivet összeéget. Nem kívánok az egektől Fényt, örömet, boldogságot, Boldog voltam, de az rajtam Gryógyítkatlan sebet vágott. Azt kívánom az egektől, Bocsássa meg hűtlenséged És csak egyszer. .. még csak egyszer Láthassalak, csalfa, téged. Lévai Sáador. Egy orvos elmélkedései. — Nyolc* nappal uj ér után. — Az aranjuezi szép napok már elmúltak ! —- igy sóhajt fel az orvos, s ki ne ösmerné az orvosok e várva várt nyolez napját, hiszen ez képezi az ara­tás idejét; ilyenkor az orvos vesz be a pátensek­től, a miért egész éven azoknak kellett beven­ni ök tőle. A patiensek e nyolez nap alatt csengő bizonyítékát adják annak, hogy az orvos fáradozásai még sem voltak egészeit siker nélkül. Ez tehát az orvosi birodalom aranykora ; az mára van fentartva. Az embert kiragadni azon bűvkörből, amelybe őt egyéniségének bálványo­zása ragadja, bebizonyítani azt, hogy az egyik a másikért él, s az egyiknek jólléte, nem idézi elő a másiknak szerencsétlenségét : ez a frater­nitas elve. És ezen nagy elv nagy hangoztatója jelezi, hogy a casinók s egyáltalában oly társulatok, amelyekben a müveit elem szabadon érintkez- hetik egymással, amelyekben nem a nyers, hi­vatalos külszin, hanem a baráti bizalom és ér­deklődés az éltető, rugó elem, elősegítik az elv megvalósítását. Városunknak van casinója. Túlélte az ne­gyed százados jubiláumát. Egyesíti városunk müveit lakóinak egy jórészét, s mint volt al­kalmunk meggyőződni, e helyen megszűnik mindem rangkülömbség. Tágjainak száma jelen­tékeny. Tekintélye elég nagy. Hatása a múltban nagyobb, kisebb a jelenben. Nem akarom, s talán nincs is jogom azokat kutatni, csak né­hány rövid szóval akarom még feladatát —■ je­lezni. A casinó legyen társadalmi életünk köz­pontja, vezetője, szabályozója. A társadalmi élet több kérdést foglal magába. Nemcsak azt tételezi fel, hogy a társas életnek legyen hangadója, hogy mulatságok vagy egyéb ily- neműek rendezése által a társas élet kellemeit növelje, hanem, hogy mindarra, ami városunkat emeli, ami városunkra befolyhat, kiterjeszkedjék. Hazánkban alig van város, mely ily kedvező előfeltételekkel rendelkeznék. Városunk értél­orvos Európából Californiába vándorol át, mivel al­kalma nyílik auri sacra faraes-t teljes mértékben kielégíteni. Es ha csillogó szemekkel tekint a kü­lönféle nemö beérkezett aranypénzekre, joggal felki­álthat .Fényes eiistentiára van.* Ünnepélyes komolysággal és örörateljes vára­kozással ül párnás karszékébe uj év napján Hygiea , papja — és ezt már korán reggel teszi, mivel, „ki korán kel, aranyat lel.* — íróasztala mellett előve­szi naplóját s összohasoulitja a lefolyt év betegeit az utolsó előttivel, s midőn tanulmányozza ezen ősze hasonlító kór tant, hcíyenkint egy nyájas mosoly vonul el ajkain, mig másutt komoly redőkbe szedődik homloka. Most egyszerre csengetés hallatszik és öröm­mel szakad félbe ezen komoly tanulmány. Egy libe­rtás inas; egy szolga, majd egy csinos szobacziczus, egyáltalában a szolgai szellemeknek minden faja tiszteletét teszi és nehéz leveleket nyújtanak át, molyek miatt még egy orvos sem neheztelt. A hippocraticus előszobában találkozik ezen magán lovélhordók mindenféle fajtája és neme és ki tudja hány érdekes ismeretség veszi innét ere­detét. Ezen egy egész öt pecsétes leveleket, melyek­nél több súly fektettetik a tartalomra mint a kül­alakra — az orvos mihelyt egyedül van, gyorsan és máskori komolyságával egészen ellenkező izga­tottsággal felbontja. A „tartozik* rovat összehason- littatik a levél tartalmával s az orvos arcza e szerint majd vidámabb, majd ismét komolyabb lesz. A le­velek melyek kísértében a honorárium küldetik mindig megfordított viszonyban állanak azzal „ki sokat ir, az keveset fizet. “ A legjobb és leghosszabb újévi kivánatok né­hány rongyos forint kíséretében érkeznek, mások ismét a honorarium kicsiségét a család nagy- *ága által mentik. mjségére nézve az elsők között van, ba már most az értelmiség oly alakban összegyűl, érintkezik, lehetetlen, hogy az érintkezés ki ne hasson az egész kerületre. Nem értem én ezzel azt, hogy mindenben kezdeményezoleg működjék. Erre nézve más a hivatása, más egész berendezése. Hasson közvetve. Terjessze ki figyelmét mindenre, beszélje meg a* ügye­ket, adjon lendületet magasabb eszméknak, tűzzön ki egyes kérdésekre — olyanokra, a melyek a város érdekével összefüggnek — ju­talmakat, tartson felolvasásokat. A kiadások ily többletét megtéríti a beiratkozó tagok na­gyobb száma. Az ügy élén erélyes főnök áll. Az, ki w városunk feje, ugyanaz a casinó elnöke. 0 tudni fogja, mely irányban vezesse az egyesületet, ő bizton tudja, hogy az értelmiség gyúpontja sugarait mindenüvé kiterjeszti. Igazat adunk az egyesület titkárának, mi­dón beszámolójában a következőket mondja : „Egyletünk czélja a társas élet emelése . . . . . . s tekintetbe vévén "Városunk helyi viszo­nyait, azt hiszem egyletünknek nemcsak hiva­tása, hanem kötelessége kebelébe concentrálni mindazon idegszálakat, amelyek egy művelteb > társadalom életét igazgatják, feuttartják. E hely legyen forrása a nemesebb érzelmek táplálás­nak, központja a városi szellemi életnek/ ügy legyen. Kohn Izidor. Egy tőkepénzes szelvényeket küld, melyek csak a rá következő évben lesznek esedékesek, a sorva­dásban vergődő patiens levelének tartalma azt bi­zonyítja, hogy a tárcza is ugyanazon betegségben szenved. Sok levélboriték nem tartalmaz egyebet, mint egy b. ii. é. k.-val ellátott uévjegyet. A publikumnak kisebb mérvű fokú hálája az orvos irányában mindig szellemes modorban elpalás- toltatik és igy a kevéssé kielégítő étel sauce-szal van feltálalva. Még ki sem józanodtál azon bosz- szuságból melyet egy nem várt csekély honorarii m neked okozott, erre mint egy a propos hoznak hat üveg jó bort, azután alig tudod nevetésedet elnyomni, melyet egy sovány levél okoz, mely egy kövér sonka kíséretében érkezik. Ekkor ismét keresztül lapozod naplódat, átué- zed egész évi fáradságodnak lajstromát s ijedséggel azt tapasztalod hogy házaid rosszul kamatoznak. Te allophatice gyógyítottál, homeopathice jutalmaz- tatol. Irányodban csak kevesen szabadolvüek, habár mindenki szeretne jó c o nsti t u t i ó va 1 bírni. Azon régi jó szokás, hogy az orvost újévkor fizetik, már jelenleg gyakori sajnos kivételeket szen­ved, mivel, ha áll azon közmondás : „lassan járj to­vább érsz,* miért képezne ez kivételt azon viszony­ban, mely a patikus és orvos közt létezik. Az ér végre már régen megszűnt uj lenni, s az orvos még igen sokszor uj évi köszöntéseket kap honorárium kíséretében, • azon régi közmondás „bis dat, qui cito dat,“ezek által úgy értelmeztetik hogy minél öregebb lesz a fizetés napján az esz­tendő, annál fiatalabb a honorárium, — mivel sokan úgy speculálnak, hogy akkor keveset küld­hetnek mivel az orvos reménye a hosszú várakozás miatt, már a fagyponton alul van. Esztrgom, II. évfolyam. 3. szám. Csütörtök 1880. január 8-án. _ r Városi és megyei érdekeink közlönye.

Next

/
Thumbnails
Contents