Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 18. szám
Bakács Tamás esztergomi érsek (1497—1521) keresztje. Érdekesen értesíti lapunkat Dr. Toro)na Gyula ur, a magyar nemzeti múzeum régiségtára ékszergyűjteményének egy kiváló és első rangú műkincséről : Ez ama ritka szépségű arany láncz, a patriarchális kereszttel együtt, a mely Bakács Tamás esztergomi érseknek (1497—1521) tulajdonát képezé, s a mely az általánosan ismert és gazdag Jankó vich Miklós-féle gyűjteményből való, melyet az 1832/36 országgyűlés 125 ezer forintért vett meg a nemzet számára. A fegyver,- ékszer,- könyv- és kéziratgyűjteményben csak az ékszerek száma 1266 darabot tett ki (kehely és billikom 192 db; ékszerek 490 db; gyűrű 318 db; különféle tárgyak nemes érczből 266), melyek nemzeti kincseinknek még most is alapját és diszét teszik, s ezek közt volt a fentebb érintett Bakács Tamás-féle kereszt részlet is, mely a Jankóvich-féle naplóban a No. 43. 382 Anni 1831. Dió 30. Decembris alatt van bejegyezve. Leírása á következő : — Bakács Tamás esztergomi érsek arany lánczának részlete a patriarchális kereszttel. Ezen tiszta aranyból készült s kékesen zománczozott láncz > nagyobb szemből áll, melyekről zöld zománczczal díszített gyümölcsalakok függnek alá. Ezen 3 nagyobb láncz szem között van 3 kisebb kereszt alakba helyezett fehér és zöld zománczczal, a melyek a nagyobbakkal 5 tojásdad gyűrücske által vannak összekötve ; a harmadik nagyobb Ízbe s egyszersmind a patriarchalis keresztbe van fűzve, a súlyosabb és nagyobb körülbelül egy hüvelyknyi átmérőjű gyűrű. A kereszt maga kiváló és művészi készítmény, fehér s zöld zománczczal s kövekkel díszítve, melyek csalhatlau jelei annak, hogy a mű a XV. század remeke. Művészi becsét öregbítik, a nagyszerű vésések és az arany keretekbe foglalt drágakövek ; nevezetesen: 4 rubint, 3 smaragd és 2 bámulatos fénynyel csillámló gyémánt. A kereszt hátsó része az aranyba mélyebben bevésett s fehéren zománczozott különféle alakokkal van diszitve; a kinyitható kereszt belülről üres, mely űr a szent ereklyék elzárárása volt szánva (sanctis lipsanis (reliquiis) deserviens.) E lánczot és kérésziét a Bakács Kápolna restaurálása alkalmával fedezték fel Eszti rházy Imre esztergomi érsek alatt, ki azt Ipolyi kanonoknak ajándokozta ; ez pedig maecenásának, idősb Tanköriek Miklósnak engedte át. E keresztért akkortájt gróf Erdődy József kir. kauczellár és Bakács örököse Szmotnik titkárnak 1200 conventionalis aranyat adott, — A kereszt súlya 2710/1(i arany. Dr. Tergina Gyula. 1 Szűcs Pátri fölkapott egy poharat s hol ide, hol hozzánk szónokolva imigyen beszélt : — Hogy a mennydörgős mennykő üssön a hunczut németjébe! A világosi katasztrópha, Plevna véres históriája ! Dinamitot a muszkának ! Pokolgépet a trónusok alá ! Mikor a nemzet bizalma Konstantinápolyba küldött! A haza sorsa mindig szivemet nyomja! Éljen a köztársaság! Éljenek a szerencsétlen törökök ! Mert abban rejlik a mi nagyságunk! Megmutatom, ha miniszter leszek! Bocsássatok meg, druszáim! Most államhivatalnok lettem! Viszonyok és nősülés ! ! ! De még egyszer azt mondom, hogy éljen ez a gyászba borult haza ! A barátság lángja! Mert hunczut korban élünk! Éljen!!! Frenetikus éljenek harsantak meg. Még a Hans Jörgelre ütő pinczérnek is sajgott a szive. Egy-két bús magyar könnyeket rejtegetett. Pátri nem ült le, hanem érzékenyen puszizkodott s szorongatta a mi kezeinket is. Még tizenkét toaszt következett, melyekben Szűcs Pátri Garibaldival, Cavourral és Széchenyi Istvánnal hasonlittatott össze. így esett meg Szűcs Pátri bucsúzása a note- lenség állapotától. így esett meg az országos kitüntetés. Heggel felé járt már. A szomszéd asztal hősei egyenkint kidűltek. Garibaldi húrjai megpattantak. A pinczér ijesztően horkolt. Ekkor azután búbánatosan elbúcsúztunk s jobb erkölcsökre haza igyekeztünk. Épen ez nap beszélt Szél Kálmán. Nagy volt a vihar a képviselőházban. Es ebben a viharban valaki eltüntette a mi Adi czimboránk télikabátját. Kár hogy Mocsári és Madarász bácsi még az nap meg nem tudták az eseményt. Legalább be lizonyit- hatták volna, hogy a corruptio, a rablás és gyilkolás már a képviselőház karzatára is elragadt. Mert alulról jönnek fölfelé a példák. No de hát azért a mi megkoppasztott Adi czimboránk is felejtette a bajt s Szűcs Pátri jubileumán velünk együtt nagyon aranyosan gyönyörködött a forgalomba hozott nagy mondásokon. Szűcs Pátri pedig megszűnt lenni Ősjogász és lesz valahol Szathmárban valami hájas tokát eresztő •— philiszter ! Ki tudja nem-e ? ! Aucun. Vasárnapi levél. j (Kollega bűne. — A „szűz imája" — Mit besze'l a zene? — Mégis! — Korteskedés. — Kérdések felelet nélkül. — Böjti tanácsok a szerkesztőnek. -- Pór. — .Jobb erkölcsöt.) Kérem, nem én csekedtem. Azt azonban nem bind eltagadnom, hogy még Valami a nánai indóházról. Bosszul kezdtük. Nem az, ind óházról akarunk szálam, hanem a közlekedésről Esztergom és az iu- dóház között. Nyáron, midőn mégsem vagyunk arra utalva, hogy egyedül az államvaspályát vegyük igénybe, ha utazni akarunk, valóságos botrányokat kell megérnünk, midőn a gőzkocsiról leszállónk, a tömérdek sok fuvaros és omnibusz vállalatok közt felmerülő I éles concurrentia folytán. Nemcsak ékes dictiókat hallunk, hanem még I ékosebb árlejtéseket is, melyeknek végeredménye ugyan nem épen kellemetlen az utazó közönségre. Hogy vagyunk azonban télen ? Jöhet bármennyi utas, sóhajthat bárhogyan kocsi után, sehol semmi, sem parasztkocsi, sem omnibus és nem az a ritkaság, hogy valaki gyalog jöjjön haza, hanem az, ha mégis akad fuvaros. Nagyon tudjuk, hogy bajos dolog valakit kényszeríteni arra, hogy fuvarosnak menjen, de az is furcsa dolog, hogy az a közlekedés ügy olyan Csáky szalmája legyen, melylyel épen senki seír törődik. Pedig talán az az adózó közönség melytől oly szigorúsággal megkívánják, hogy az állam iránti kötelezettségeinek eleget tegyen, megérdemelné azt a figyelmet, hogy üzleti dolgaiban ily kicsinyes akadályok által ne hátráztassék. Emlékezünk egy esetre, midőn az iparüzlet szabad gyakorlása hangsúlyoztatott azon alkalomból, hogy a fenálló társaskocsi mellett egy másik vállalkozó hasonló vállalatot akart megindítani. Nyár volt, úgy látszik, hogy az eset megítélése elfeledteté úgy az érdekelt hatósággal, mint a vállalkozókkal, valamint a közönséggel, hogy tél is lesz és erre vonatkozólag senkinek eszébe nem jutott valami intézkedést csak megemlíteni is. Váljon nem lehetne-e a megadandó vagy megadott iparengedélyt föltételhez kötötten adni csak meg? Váljon nem lehetne-e ez iparágat is az ipartörvényben elősorolt kivételesek közé sorolni, melynél az iparhatóságnak is van szava, van föltétele ? Váljon nem lehetne-e az iparengedélyt kérőnek vagy bírónak törvényhozási intézkedés nélkül is közigazgatási úton kötelességévé tenni, hogy rendes járatok legyenek Párkány és az indóház között télen is, éjjel nappal? A közönségnek van joga ezt követelni. Van joga követelni nemcsak a kényelem érdé- j kében, hanem az ipar és kereskedelem érdekében, I melyekért úgy is vajmi Revés történik hatóságaink j részéről. Igaz, nagy akadály a Duna. Erről is lehetne sokat beszélni. De ha már kénytelenek vagyunk eltűrni azon is egyik agglegény collegám műve volt az a tudományos bírálat, melyet el mondani akarok. A személyekkel ne sokat törődjünk, mert talán el mondanám azt is, hogy ki volt a zongorázó és akkor nagyon sokan csak a zongorát verő kezekre gondolnának és én beszélhetnék a falaknak. A hatalmas „Kern“-féle zongorán a „szűz imáját" játszák. A „szűz imája" a legfő vizsga darab és mig a zongoratanuló e darabot el nem bírja játszani, addig nem mentetik fel a tanulás terhe alól. Szép darab is. Hanem hát nem műértő kritikáról van szó. Ott ültünk és hallgattuk a szép teclmicával előadott darabot én és „collégám.“ Mint minden agglegéuy, nem tagadhatta meg csipkedő természetét, súgva mondja végig fülembe megjegyzéseit. „Most kezd a szűz imádkozni. Fönséges, magasztos hangulat, most át megy az ábrándozásba és kezd elmerengeni a vallás, a religió mély ismeretlen titkain. Jön a magábatérés, hogy nem istennel foglalkozott, hanem követé az ábránd csalfa képeit és bánata jeléül könyörögni kezd istennek. A könyörgés mind hangosabb lesz, mig végre teljesen belejön a fortéba, ahol már nem is könyörög, nem is imádkozik, hanem nem tudva, mit kérjen, őrjöngő követelésbe megy át, hogy szabadítsa meg az isten őt ettől a dicsért, magasztalt, megőrizni kívánt dologtól, és adja meg neki azt, amit nem ismer, a mit nem tud, a miről fogalmának sem szabad lennie; adjon neki olyat, mit kimondani neki nem szabad — egy férjet, azután nyugodt lesz." Káromoltak már kérem ennél jobban egy mű- darabot ? Azt hiszem, nem. Hanem, miután e káromkodás már megtörtént, vigasztalja meg a zongorázó hölgyeket azon tudat, hogy ilyet csak egy agglegény — de nem Agglegény — mondhatott, ki örökös harezban áll a hölgyvi- ' lággal, de egyéb használható fegyvere nincs, mint a gúny. Sajátságos iróniája azonban a sorsnak, hogy ugyanabban a társaságban, hol e bűn elkövettetett, a zongora elhallgatása után az én collégám mégis elkezdett udvarolni. Legyen büntetése is. Hogy azonban ne legyünk kénytelenek mindig csak a magán köröknen történt pikantériákkal foglalkozni, gondoskodott a világtörténet uj beszédtárgyról városunk számára, mely leginkább igénybe szokta venni a kedélyeket, jobban mint akármi botrány, a korteskedés. Mi is az élet korteskedés nélkül? állapotokat, melyek ott uralkodnak; ha kénytelen egyik másik polgártársunk az átjövetért három forintot fizetni, bár éjnek idején, de tiszta vizen, talán mégis lehetne ezen akadályok daczára is eszközölni azt, hogy ne legyen kénytelen a közönség egész éjeket áldozni, talán egy ember kényelméért. Készek vagyunk a körülményekkel számolni. Legjobban tanúsítja ezt az, hogy a télen át alig múlt nap, melyen panaszokkal el nem halmoztak volna és épen e körülmények folytán mégis hallgattunk, eltűrtük a szemrehányást, hogy nem merünk a közönség érdekében felszólalni, hogy félünk a nyílt szótól. De a mérték végre megtelik és kénytelenek vagyunk szót emelni. Intézkedést, határozott és gyors intézkedést, a jövőre is kiható intézkedést kérünk. A nevezetesebb bortermelők. A földművelési minister leirt az országos gazdasági egyesülethez, melyben Sehenker és társa budapesti, bécsi, fiumei, trieszti kereskedő megkeresésére tudatja, hogy a Svajczban konstatált borhamisítási esetek óta számos franczia és svajezi borkereskedő ezég azzal a kívánsággal fordult hozzá: igyekezzék ama megbízható és jó hírnévnek örvendő magyarországi bortermelők neveit megtudni, kik jó minőségű fehér asztali bor birtokában vaunak, és a kikkel ők közvetlenül érintkezésbe léphetnének. Felemlíti, hogy daczára a vörös boraink ellen felmerült nehézségeknek, a franczia és svájezi bor- kereskedők készséggel megragadják, sőt keresik az alkalmat, hogy magyarországi szilárd bortermelőkkel közvetlen üzleti összeköttetésbe léphessenek, s hogy e körök által való pártolása esetén a borkivitel hazánkból a nevezett országokba nagy lendületet nyerhetne. A gazdasági egyesület borászati szakosztálya lehetőleg kijelölte azon nevezetesebb bortermelőinket borvidékenként. Intézkedtünk, hogy mihamarabb értesítést adhassunk róla, kik vannak följegyezve Esztergomból és megyéjéből. Meghívás. Az Esztergomi kereskedő ifjak önképző és betegsegélyző egylete utóbbi közgyűlésében, bizottságot küldött ki, mely bizottság az egylet anyagi állásáról és általán további feuállhatásáról jelentését már kidolgozá és azt be is adta. Ezen jelentés tárgyalására és az egylet esetle ges^ujjászeryezéséreaLközgyűléstaM Országos képviselő választás, vagy városi kép" viselő választás, plébános választás vagy bármifél0 választás, az mindegy, csak alkalom legyen a kor" teskedésre. Most a plébános választás van napirenden. És vet e választás akkora hullámokat, hogy csupán ezen izgatottság elkerülhetése végett megbocsátanánk Pór urnák, ha nem nevezték volna ki k auonokká. Ki fog fellépni? Van-e nagy pártja Molnárnak? Miért lépett vissza Helc? Ki az a Wanicsek? Igaz-e, hogy már tizenkét éves káplán ? Hol volt eddig Rudolf ? Mikor halt meg az öreg Wanicsek? Mióta vezeti Molnár a plébánia ügyeit? Hallottad, minő furcsa okokat mondanak Helc visszalépéséről ? Csak hogy ha én valamennyi e héten tett kérdést reproducálni akarnám, akkor az „Esztergom és Vidéke" mind a kilencz hasábja kevés lenne; hát még a reájuk jött feleletek! Foglaljunk pártállást? Nem szabad megsértenünk a candidálók egyikét sem azzal, hogy egyik rosszabb a másiknál és igy bízzuk az egész ügyet a képviselőkre, mi pedig forduljunk másfelé, még pedig a szerkesztőséggel szembe. Tudja-e azt a szerkesztő ur, hogy a múlt héten Esztergomból deputatió volt Budapesten a cultus ministerial? Igen. Tudja-e azt, hogy e deputatiót Pór ur vezette ? Igen. Tudja-e azt, hogy ekkor Pór ur panaszt emelt lapja ellen ? Nem. Tehát elmondom, hogy javuljon meg. Pór ur véletlenül zsidó deputatiót vezetett és mivel az „Esztergom és Vidéke" kiadója is zsidó, tehát azt gondolta, hogy illetékes helyen panaszkodik: miért nem hagy neki soha békét az a lap? És ebben igaza volt. Nem abban volt igaza, hogy hol panaszkodott, mert ha nem tudom, minő közel vagy távol áll a kiadó a hitsorsosokhoz, azt azért tudom, hogy az a kiadó nem tudja, mi jön a lapba, sőt neki is ép oly újság saját lapja, mint más halandónak, hanem igaza volt abban, hogy minek bántják őt? Azt a másfél évet, mig ő képvisel bennünket az országgyűlésen, már ki lehet tartani szó nélkül is, ha négy és felet kiállottunk. Ennélfogva ajánlom, hogy javuljon meg a szerkesztőség és épen ezért nem mondom el azt sem, hogy Pór urnák mi ja hivatása az országgyűlésen. Tehát jobb erkölcsöt kívánok. Agglegény.
