Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 18. szám
Esztergom, II. évfolyam. 18. szám. Vasárnap 1880. február 29 én. ESZTERGOM es TIMI Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................6 Irt. — 1er. f él évre..................................................B * — » évnegyedre........................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 1er. As előfizetési pénzek a kiadd hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Az adóügy. Tehát az adókivető bizottságok működésé- sének határideje ki van tűzve. Sokkal mélyebben belevág az adóügy magán életünk minden ágába; sokkal inkább nagyobb terheket ró nyakunkba a törvényhozás, mintsem el lehetne tűrni, hogy e terhek szétosztásánál még méltánytalanság vagy tájékozatlanságból eredő aránytalansággal is küzdj(Ink. Ezért szólalunk fel azonnal a határidő kitűzése után, azért nem szabad halasztanunk a figyelmeztetést akkorra, midőn talán már az idő 1 nem enged intézkedni. j Tenger az a panasz, melyet az adókivetés ellen évenként kell hallanunk. Horniét származnak e panaszok ? Mindenféle okot lehet hallani a rossz akarattól kezdve az elnézésig, a bosszútól kezdve egész a vigyázatlanságig. Személyes és tárgyi okokat. Sem helye, sem ideje kutatni azt, hogy történtek-e és hogyan hibák, de igenis ideje annak, hogy ezek jövőbeni elmaradása iránt intézkedjünk. Az intézkedéseknél azonban nem szabad elfogultaknak lennünk. Higyjük el mindaddig, mig az ellenkezőről meggyőződve nem vagyunk, hogy személyes érdek, személyes indok, bosszú nem vezérel senkit, hanem ha méltánytalanságok, ha hibák történtek eddig, azok csak úgy történhettek „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJá, Emlékkönyvbe. Ékszert, tündöklő gyémántot Adnék emlékül neked ; Oh, de gyémántnál sugárzóbb Éj fekete szép szemed. Tán virág, az üde rózsa, Illik legjobban hozzád; Oh, de ajkad, még ennél is Sokkal édesb mézet ád. Ismered-e a szerelmet? — Lányka, üdvöm, mindenem! Legnagyobb kincs, melyet bírunk E zarándok életen. Vedd azt tőlem, ne tűnődjél, Hidd el lányka! tiszta, szent, B o 1 d o gs á g u n k irigyelj é k Az angyalok odafenni! — Klauzál Gábor. Fővárosi Levél. V. Sacher-Masoch fölolvasására készültem erősen. Egyszerre csak futja, hogy a német iró egy kicsit továbbra halasztja estéjét. Elmentem tehát az én vasntezai ismerősömhöz, hogy nála keressek tliémát. Keserű mosölylyal fogadott. meg, hogy épen az intéző körök, az intéző személyek nem bírtak kellő helyismerettel, hogy nem voltak a helyi viszonyok iránt kellőleg tájékozva. Ha ezt elhisszük, — pedig saját érdekünkben áll ezen szempontból kiindulni, s akkor már meg van előttünk az ut is nyitva, hogy a leggyülöltebb, a legterhesebb ügynek méltányos, érdekeket nem sértő elintézést eszközölhessünk ki. A megnyitott ut pedig nem lehet egyéb, mint a helyes, a szakavatott, a rá&zreh aj lattan informátió megadása. A harmadik és negyedik osztályú kereseti adó tudvalevőképen első sorban és leginkább az iparos és kereskedő, továbbá a fizetéssel nem bíró intellegentia, mint az ügyvédek osztályának ügye és ha ezen adók kivetése körül hibák, tévedések történnek, ezeket sújtja a legtöbb esetben. Az informátió megadása tehát különösen ezeknek használhat. Váljon megadható-e ezen informátió? Nagyon nehéz erre laicusnak megfelelni. Meggyőződésünk azonban, hogy az ipartársulatok, továbbá a kereskedelmi testület nemcsak hivatott közegek erre, nemcsak saját maguk iránti kötelességet teljesítenek, ha a ked- deményezést kezükbe veszik, hanem nem fog hiányozni a képesség sem, hogy valamely eljárási módozatot leljenek. — Kár volt csak egy lépésem is! — sóhajtá. — Tehát nem akadt a nyomára ? — Az a leverő, hogy nagyon is. Képzelje csak, feleségem harmadnapra megunta a szegény zongoratanáét s egy gladiator termetű utazó ügynökhöz tapadt. Hadd járja most azzal a világát. Az én küszöbömön nem fog többé belépni ! — Tehát még mindig nincs vége a repénynek! — Ne is igen várja a végét. Az ilyféle regények minden fejezete naif ou hasonló egymáshoz s valamennyinek az a magva, hogy az asszony ingatag. . . Rigolettói philosophiával, vigasztalhatatlan elkeseredéssel, de bölcs megnyugvással vetett követ szökevény felesége emlékére. Egy kissé magamat is megszoraoritott a nem épen köznapi história. De úgy akarta a sors, hogy ne tartson sokáig hamleti képelődésem. Vidám kis társasággal vonultam be Parragh uram régi jó hírnevű csárdájába. Egy asztal körül öt szörnyen iddogáló bús magyart találtunk. Garibaldi, a brácsásból lett prímás, kétségkívül nagyon szívre húzza s remekül cselekszi. Húzta is keservesen. Mi egy külön asztalnál foglaltunk helyet. A kicsi szoba két asztala közel egymáshoz teli volt. A harmadiknál valami bús magyar nézte nagyon szomorúan a pohara fenekét. A hogy igy elidőzünk, egyszerre csak betoppan egy nagyon ismert fiatal ur egy nagyon ismeretlen öreg úrral. De nem telepedtek le nálunk, hanem a szomszéd kis szobában. Mosolyogva tekintettünk egymásra. Ki volt az a nagyon ismert fiatal ur? A ki újságolvasó magyar, az olvasott felőle. A ki török- rajongó hazafi, az sokat hallott felőle, a ki egyetemi polgár volt tizenöt év közben, az ismerte. liobustus alak, pörgő Kossilth-kahippal, szőke Lehet, hogy nehéz munka lesz. De épen a munka nehézsége teszi nemcsak indokolttá, hanem szükségszerűvé, hogy idején, korán lássunk a munkához, hogy el ne késsünk. És ez alkalom kétszeres haszonnal járna úgy ipartársulataink, valamint kereskedelmi testületünk részére. Nagyon sok panasz hallatszott aziránt, és e panaszok még sincsenek megszüntetve, hogy hogy az esztergomi iparosok és kereskedők a szaktestül etek iránt nem viseltetnek kellő érdekeltséggel, sőt jó részben egészen visszavonulnak. Oka, hogy nem látják, nem akarják látni a társulás hasznát, míg ellenkező részben a testületek mintegy zsibbasztva érzik magukat a rész vétlenség által. Ha e fontos, mindenkit érdeklő ügyben hasznos szolgálatot tesznek az iparos és a kereskedelmi világnak, okvetlen következése lesz, hogy eclatanter kitüntetvén a társulás haszna, az abban eddig részt nem vevők sietni fognak részeseivé lenni a jó hatásnak. Fontosabb közelebbről érdeklő, életbevágóbb tárgyát aligha fognak találni, hol közreműködjenek, mint épen az adóügyet és épen ez oknál fogva hisszük, hogy figyelmeztetésünk időszerű és hogy nem fog a pusztában elhangzani. hajjal és hajsz&zal. Dialektikája és orra azonban annyira sajátos formájú, hogy olyat többet széles e világon nem lehetne találni. Tizenöt évig jogászkodott. Több mint ezer szónoklatot tartott. Részt vett minden nemesebb kravallban s réme volt az uzsorásoknak. Tizenöt évig képviselte az egyetemet. Elment Konstautinápolyba a törökmagyar barátság megpe- csételésére. Onnan körutat tett Nagy-Magyarországou és czipeltette és ünnepeltette magát. Azután föllépett Erdélyben képviselő jelöltnek. Neki mindig csak az az egy átka volt, hogy csak „jelölt* maradt. Tizenötévi jogászkodás után is csak „ügyvédjelölt* telett belőle. Hiába bizonyította be a jámbor lófő székelyeknek, hogy az ország romokba dőlt, hogy a magyar öngyilkossá lesz, hogy a kormány G ürgéikből áll. Megbukott. És csak „ képviselőjelölt* maradt. Ősjogásznak ismeri őt az akadémikus világ, Páti*i-nak a haza és Szűcs Gyulának, a kit már megdolgozott. Egyik czimboránk megjegyzi : — Tudj átok kivel mulat Szűcs Pátri ? Az apósával. Ma közölték a lapok, hogy megnősül. Általános sensatio. Egy kövér óra múlva Szűcs Pátri apósa, mint minden tisztességes családapa, tizenegykor hazament. Pátri elkísérte, de szavát adta, hogy visszatér. Alig hogy újra berobogott, megeredt a nagy áldomás. Kezdtek inni classicusan. Még nekünk is elöljártak. Végre az egyik más asztali vendég hangos torokkal declamálni kezdett. Kifejtette, hogy Szűcs Pátri Kossuth méltó utóda; bebizonyította, hogy Szűcs Pátri vau hivatva Európa regenerálására. Koczcz,intettünk, ilyenkor az ember nem kritizál, hanem mulat.
