Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 105. szám
Esztergom, II. évtolya 105. szám. Csütörtök 1880. deczember 30-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : i\leljelenjk ' egész évre .......................................G fid. — 1er. fél évre . ........................................3 , — . h e t e 11 k é n t k é t s / e r évnegyedre ............................................ 1’ „ 50 , Egyes szám: 8 kr. vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek a. kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Nyiltfér petit soronként 30 kr. A Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. ip szellemi részét illető levelezések, a szerkessz h tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM intézendők. ALATT, Kéziratok nem adatnak vissza. Az öngyilkosságról. Napjainkban oly mindennapi a legborzasztóbb öngyilkosság, hogy nem felesleg’ e fölött lélektani alapon gondolkodni. Mily értelmi állapot kell ahhoz, liogy valaki önkezével tépje szót földi éltét? s ezen akaratnak nem birt ellentállni ifjúság, nem ingatják meg az öngyilkosság fekete elhatározását, a családi tekintetek sem, hiába az ifju nő, a kedves gyermekek, a férj, az apa, vagy anya, bedobja magát a halálba. Rettenetes állapotnak kell bekövetkezni akkor, midőn a hal ál pontján álló, kezébe ragadja az ölőszert. Azt állítják sokan, hogy az öngyilkos őrült, mikor elköveti mogrenditő tettét. Ezt sok tapasztalat niegczáfolta, s azt bizonyítja1, hogy az ész gondolkodott, mikor a válságos perez beállott. A hátrahagyott levelek, az öngyilkossági módok, mind az ész működését bizonyítják. Nézzük, a helyett, hogy őrültnek tekintjük az öngyilkost, az okokat, melyek az ön- gyilkossághoz vezetik az embert. Ezen okok felderítése adhat eszközt, a nagyon szomorú események csökkentésére. Az öngyilkosság okai álokok, olyanok, melyek nem a valóságon alapulnak, de önmagunk teremtjük, és annyira foglalkozunk az okokkal, hogy végre rögeszmévé fajulnak és rabjává lesz az ember. Ily rögeszmék mindig „BZTMflOM jg f IBÍIi» ÚMZÍ3L Szilveszter napján. Zúg a vihar, csapkod a hó S én a meleg szobában Nevetgélem, miként dúl-fúl Vén Szilveszter magában. Emlékembe tér most minden, Mi az elmúlt év alatt Édesité, keserűé Egyik másik napomat. Újévkor a gazdag ember Megszámitja kincseit, Adósodott szegény kalmár Keresi, bol a kredit. Én is papirt rubrikázok, Elől Habén, aztán Soil S kinek mivel tartozom még Meg menekszem most attól. Hejli ! sok az én adósságom, Zaklatnak is ám nagyon ; Az nem zaklat csak, a kinek A legtöbbel tartozom, Megelégszik, ha a kamat Ezredrészét igazán jellemgyengeségből, gyáva félelemből, korlátolt gondolkodásból származnak, nincs meg a férfias rugékonyság, som a veszélynek szembenéző komolyság azoknál, kik az öngyilkosság karjai közé rohannak. Vegyünk elő pár példát, s be lesz bizonyítva állításunk. Azt állítom, hogy jellemgyengeségből származik az öngyilkosság, 1111 rá a példa. X. igen derék ember volt, országos hírű, a szabadságharca egyik erős harezosa, átélte a keserves babyloni fogságot. Jött az alkotmányos élet hajnala, ő is a honatyák közé jutott. De az a csapödár népszerűség nem tekinti az érdemet, az a kortesekre hallgat sokszor. Nem véthetett azok ellen, pedig jól tudta, hogy azok bűnt követnek el — sok szegény embert megrontanak, ő hallgatott, mert ha szól, oda a népszerűség, oda a képviselőség, s a bűn haladt, egyszerre összecsapott a bűnösök és a hallgató felett. A jellem megingott, midőn nem derité föl a bűnt, most napfényre jött a gonoszság, tovább ta- szitá a megingott jellemet, s lezuhant a halál torkába. Itt e ténynél világosan látszik a jellem gyengeség, mely első sorban a népszerűségért eltűri a visszaélést, megalkudik igazságérzetével, természetesen álérvek mellett, s midőn kérdőre vonatik, nincs jellemereje szembeszállni a nagy leszámolással, inkább meghal, könynyebbnek véli az egy perez szenvedését, mint évek szégyentől nehéz súlyát. N. 20 éves legény, nem adta jelét soha bátorságának, ba egy kutya rohant rá, valóságos rémület fogta el. Egyszer két pajtásával beszélgetett, s a pénz durva szerelme a kettőt arra ösztönző, hogy N-et bűnre csábítsák, s rávegyék, hogy egyik pénzes rokonát kirabolják, ba a dolog úgy kívánja azt meg is gyilkolják. A gyáva legénybe okkal móddal beültették a pénzvágyat, szalmatűz hetykeségre bírták s lett bűntársuk. A hűn elkövetése után a tetteseket azonnal elfogták s N. még a község börtönében felakasztá magát, Ha érzelegni akarunk, azt mondhatjuk, hogy megijedt az elkövetett tett borzasztó- ságátöl, s ez löké őt az öngyilkosságra, de ez nem igaz, mert N. nem volt a műveltség oly fokán, hogy azt mérlegelte légyen, mit követett el, ő hátra nem nézett, csak előre, s a mit előtte látott, attól ijedt meg gyáván s kevesebb büntetésnek vélte a rögtöni halált, mint a sok évi börtönt, s gyáva félelmek között hurkot vetett torkára, Korlátolt gondolkodás teremti a legtöbb öngyilkost. Nagy becsületben állott K. Akadtak rosz- akarók, rágalmazók, kik ráspóként rágódtak jóbirnovén, becsületén, családi boldogságán, korlátolt gondolkodása őt már elveszettnek Ítélte, ő meg van becs jelenítve, e rögeszme nem a bűnösök megbüntetésére vezette, de inkább Kifizetem pár szép szóval: Boldog uj évet anyáin! Benedek Elek. Szilveszter estéjén. — Aphorizmák. — Az idő vén portása, a halhatatlan aggastyán, rendbe szedi hosszú hófehér fürtjeit, megsimogatja gaíambsziiiű szakálát, fölhajtja darócz köpönyegé- j nek csuklóját, idomtalan mancsokat liuz kezére, Iá- | bára s fontos léptekkel jár föl s alá a tizenkette- | dik jelenet színpadán. i A felséges bohózat véget ért. — Templomok | romjai, romba dőlt városok, kifosztott becsületes i emberek, virágzó ágyuöutok és hatalmas lőporgyárak, dúsgazdag uzsorások, szívtelen uralkodók, némán rabszolgáskodó népek, czifra bölcsők és koporsók, vasba vert rabok és gondolatok, álezás képmutatók és elvek, nemzetárulók és gyermek - gyilkosok , . . Colossális zűrzavar. És nekünk tapsolnunk kell a szörnyű képhez, különben belehasadna a szivünk. Rettentő bohózat logika és szív nélkül. Mikor a tizenkettedik jelenetnek is vége, meg kell magunkat adnunk s habár kezünk a küzdelmektől véres, tapsolnunk kell s könnyeinkre mosolyt hazudni. Öli fois égés bohózat az élet . , . Silveszter magas homlokában ilyen — keserű gondolatok támadnák. Az idő vén portása a halhatatlan, aggastyán türelmetlenül jár föl s alá a színház bejárata előtt. Egyszerre csak üt a tizenkettedik óra. A kik elbuktak, elvesztek, elhervadták, azokra sűrű fekete fátyolt vöt s akik még életben ma, racltak, azoknak egy uj nagy színházat nyit meg melyre hatalmas betűkkel vau felírva : 1881A másikat bezárja, az újat kinyitja. Nem kér 1 számadást, nem kér belépti jegyet. Joga van minden embernek élni és szenvedni a jövendő nyomorúság színpadán. Mikor elvégezte hivatásit, nyugodt lélekkel dobja el a bezárt színház —- knlcsáb a legfeneketlenebb tengerbe. Azután mosolyog egy keserűt, megrázza ezredéves üstökéit, felül egy fehér felhőre s elröppen oda, hol örökös a jég, halhatatlan a hó, hol nincsen madár, nincsen állat, nincsen virág, niucseu növény, nincsen ember, csak nyugalom, csak béke, csak örök némaság. ( És elszeuderedik jégpalotájában s mire felébred egy uj esztendő kizáró kulcsát küldik le neki az égből, honnan minden év végén legmagasabb utasításait kapja. Biztosan tudom, hogy ezeken az utasításokon nincsenek bélyegek. * * * A hamvazó szerda előtti éjssaka, a farsang i utolsó bacchanáliája még ? legbölcsebb tudóst is I megbolonditia. Yen valami szokatlan varázs azon a napou. Meg kell bokrosodéi tőle. A Szilveszter éjszakája is ilyen fajta. A leg- j nagyobb bolondok is bölcseikedőkké válnak, mikor megérkezik. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
