Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 105. szám
a szelíden csábító szőke Duna ringató hullámai közé. liődjél meg, de gyáván, erkölcsileg megvakulva ne rohanj a legirtózatosabb bűn elkövetésiagy szenvedések, nehéz megpróbáltatások között volt N. Elmúltak a szép napok, elhervadtak az örömvirágok, lehullottak az ölelő karok 3 ő egyedül volt, korlátolt gondolkodása öt megrémítő, hogy a bajokkal . megküzdeni nem bir, abban végre is elesik, miért küzdene tehát, hisz a vallás azt mondja boldogok a halottak, vájjon hogy volna bűnös az a gyermek, ki a szenvedések közül atyjához siet, e csábkép méregpoharat adott kezébe, s azt kiürité fenékig, vele a földi éltet is. Igen a becsületről, munkáról, vallásról, élethivatásról való korlátolt gondolkodás oltott már ki legtöbb életfáklyát. Fonák megítélése a társadalmi gondolkodásnak, félreismerése egyéni helyzetünknek, az önbecsülésnek alacsony fokon állása, az oka a legtöbb öngyilkosságnak. De egy jó adag okot szolgáltat a ferdeirányt vett képzelődés, a túlfeszített élvezés és a rajongó érzelgéâ. A külső hatás bi- i rálát nélküli befogadása és feldolgozása, a könnyelmű elhatározás, késztetői a megrendítő sok öngyilkosságnak. Én semmiféle körülmények között az ön- gyilkosságot meg nem engedem, és a haza és társadalmiélet ellenes öngyilkosság terjesztőiül tekintem azokat, kik eshetőségeket állítanak fel az öngyilkosság megengedésére. Az igaz jellem, a bátor lélek, a szabad gondolkodás nem ismer oly tért, helyet, időt, hol feladja a harczot. Oh! ha az emberiségnek, a nemzeteknek nem lettek volna vas szilárd jellemű fiai, rettenthetlen lelkű tagjai, a máglya, a börtön, a kinzóeszköz sok öngyilkost teremtett volna, de azok megismerve emberi rendeltetésüket, bátran néztek a hosszú szenvedések elé s nem tették le a fegyvert. Élni ! ez az emberi kötelesség, küzdeni harczolni, ez az emberi élet, elhordozni a sors terhét, ez az emberi hivatás. Ha jót követsz el, élvezd jutalmát, ha gonoszt mivoltél, ébredj fel mámorodból s hordozd el férfiasán annak súlyos terhét, biinséhez. A tapasztalatok tehát a jellem gyengeséget, a gyáva félelmet, — mely nem egyéb mint a testi idegzetnek az ész felé emelkedése és annak szolgaságba hajtása — a korlátolt gondolkodást — mely nem egyéb, mint az észnek lenyügözése, valamely téves nézet, álérv, hibás vélemény által — mutatják az ön- gyilkosság okául. S vájjon ez életveszélyes okok megszüntetésére van-e orvosság ? Igen is van! A jelenkor férfiam ál : a komoly tanulmány, a test edzése, és a dolgok, a létezi állapotok minden oldalról szoros megvizsgálása és ezen utón egészséges vélemény alkotása. A jövő kor embereit e vészes betegségtől megóvja, a jó, helyes, czéhszerű, gyakorlati, hasznos, munkás nevelés, oktatás. Az öngyilkosság ott gyakori, hol a nemzeti nevelésnek nincs biztos iránya, hol nincsenek tisztába a czéllal, melyet elérni óhajtanak, hogy a gyermeknek boldog jövőt tekintsenek. Legyünk tisztában azzal, bogy a gyermek boldogabb lesz, ha erős jellemmel, bátorsággal, önálló gondolkodással bir, — mintha anyagi elv tölti be keblét, szivét. Ha azt belátjuk, legyen a családban, a népiskolákban, mindennemű tanintézetekben főirány az erkölcsi j nevelés, az alapos jellemképzés. Az oktatás maga, egyoldalú fejlesztése az észnek, szükséges az erkölcsi alap, melyre az oktatás rakható. Én a nevelésben, oktatásban vélem feltalálni az öngyilkosság elleni orvosszert, és azt hiszem, hogy e téren nekünk igen sok tenni valónk van, mert egy idő ôta a nőemancipa- tió kérdése nagyon meglazitá a családi életet, a sok alapnélküli újítás összebonyolitá népiskoláinkat, s a felsőbb tanintézetek gyakorla- latlan szervezése a társadalmi életet zavarta meg, s e zür-zavar szaporítja az öngyilkosok számát. Neveljünk alaposan, az életnek és ne a halálnak. Van valami szokatlan varázs ezen a napon is. Meg kell okosodni tőle. * * * Tessék beszámolni ! Szerette-e azokat, a kik szerették ? Összetiporta-e ellenségeit s tönkre morzsolta-e vetélytársait s irigyeit? Szivét hányas kamat mellett kölcsönözte oda kedvesének ? És kedveseit hányszor váltogatta ? Mért gyűlölte gyermekeit? Miért akart mérget venni, mikor nagybátyja kitagadta ? Miért czifrálkodott, mikor már koporsóra való se volt? Van-e még hite a túlvilágban ? A hol elhervadt le ányzók, megcsalt asszonyok, öngyilkos hitelezők, méregkeverők, kipusztult munkások és összelövöldözött házi barátok várják? Önnek már lehetne fogalma a pokolról ! Kérem tessék beszámolni ! Vagy prolongáljak ? Egy föltétel alatt megteszem. Ha tovább folytatja... Ez a Mephistó vádaskodása és incselkedő irgalma Szilveszter szent napján. * * * Mikor a halálra gondolok, szomorúság ragadja meg a lelkemet. Az élet nehéz harczát oly hősien megharczolt ember, ki ezer csalódás, fájdalom és keserűség között szedte az öröm rózsáit, kereste a boldogság gyöngyeit s élvezte a kéjek édes serlegét, a ki hibázott, mert élt, vétkezett mert vére volt, bűnt követett mert embernek született . . . halállal bűnhődik! Őrült Caesarok, zsarnok despoták, vérszomjazó királyok és rablógyilkos uralkodók ellen már sokszor fellázadt a bilicsbe vert rabszolga. A halál hatalma ellen még soha senki. * * * Nincs nagyobb humbug korunk modern eszméi között, mind az ugynevett egyenlőség, Gondolkodó, szenvedő, boldog és boldogtalan emberek vagyunk és mégis sokkal több fajunk vau, mint a mennyit az állatok hatalmasan népes vilá- j ga fölmutathat. Világrész, éghajlat, ország, város, küszöbölnek el ; gazdagság és nyomor, fény és árnyék, palota és kunyhó külömböztet meg egymástól; vallás és elv, százados szokás és modern szertelenség választ el; büszkeség, gőg, hatalom, zsarnokság, rabszolgaság, csuszásmászás, önmegtagadás és nyomorúság különíti még jobban a választó falakat és mi elismerjük az ezernyi külömbözést, a megközelithetlen várak és bérezek jogosságát s mégis úgy fáj, hogy századunk legfölségesebb elveinek szentháromsága, az egyenlőség, testvériség és szabadság csak az ideálisták szótárában van meg. * * * Szeretnie mindenkinek szabad, csalódnia mindenkinek lehet, szenvednie mindenkinek kell. — És \ mégis egészen felejteni senkinek sem szabad, min! den emléket eltemetni senkinek sem lehet. * * * Tehát megint előliül, megint újra! Egy koporsóval több van az emlékezet temetőjében s egy bölcsővel több ring reményeink délibábjai között. Tehát megint előliül, megint újra! Óriási égitestek, hatalmas ismeretlen világok, de maga földünk is talán hamarabb elkopnak, mint az emberiség, melynek csak az a program raj a van, hogy: Ismét előliül, megint újra! Kőrösy László. Tanulmányozzunk mi felnőttek, de ne el- mobutitó, haszonveketlen dolgokat, hanem életre való hasznos, boldogító ismereteket. Az öngyilkosságot pedig ne védelmezzük: semmi körülmény között s akkor fogyni fog a gyász vitézek száma s a modern társadalmi élet egy nehéz kőtől szabadul meg. Anonymus.-1880. Senkiről sem oly nehéz Ítéletet mondani, —- mint sóját barátainkról s tulajdon — ellenségeinkről. Semmiről sem oly nehéz történetet Írni, mint arról a korról, a melyben élünk. Az alanyi érzések egész raja nehezedik ilyenkor agyunkra s Ítéletünk nem bir megszabadulni a szív elfogultságától. Nem is akarjuk tehát a lefolyt év történetét megírni. Esztergom jövő raonographusa úgyis megtalálja adalékait annálisainkban s higgadtan ítélhet róla. De a legfőbb eseményekre mégis vissza kell tekintenünk. Mikor ravatalra borítjuk halottunkat, veszteségeinket a megemlékezés balzsamával igyekszünk enyhíteni, Tagadhatatlanul sok szép emlék is marad a haldokló év után. Közművelődési, társadalmi mozzanatok merülnek fel olyan arányokban, melyek nevezetessé teszik a leáldozó esztendő emlékezetét. Hogy csak a legkiválóbbakra szorítkozzunk, Somogyi Károly kanonok nagyszerű könyvtárát az alföldi romvárosnak adományozta, a mi Magyarország történetében is a legszebb lapokon lesz megörökítve. Hírneves történetírónk Knauz Nándor az egyo- tem százados ünnepélyén a tiszteletbeli tudorok sorába lépett, Oly kitüntetés volt ez, melyben csak a legkitűnőbbek részesültek. Oktatásügyünk történetében pedig mindig lélekemelő leszeu az uj főgymnásium megnyitása, mely mind berendezés, mind elegantia dolgában az első hazai ilynemű intézetekkel vetekedik. Közéletünk egy érdemes bajnokának, Dr. Feicli- tiuger Sándornak ez évben ünnepeltük negyven éves orvosi jubileaumát, melynek örömében minden tisztelője osztályozott. Országgyűlési képviselőnk Pozsonyba távozása folytán, plébánossá gróf Csáky Károlyt választottuk meg olyan bizalommal és reményekkel, melyek már pályája kezdetén is valósulni kezdenek. Polgármesterünknek az uj főgymnásium fölá- litása körül szerzett érdemei elismeréséül a főgym- násiumi diszterem számára arczkép ügyében élénk mozgalom indult meg, melyből bizalmat merítve Fehér Ipoly főgymnásiumi igazgatónak is képet javasoltak mindazok, — kik érdemeit az uj intézet körül elismerik. Mindkét mozgalom igen szép eredménynyel járt. Nezezetes esemény volt városunk történetében az irók és művészek hozzánk rándulása Budapestről, melyet nemsokára a kereskedő ifjak kirándulása követett. Az ilyen események kihatását társadalmi életünkre nézve mindenki fontosnak találja. Keményünk van a két nagy fővárosi clubb jövő évi látogatására is. Ő Felsége ötvenéves jubilaeumát Esztergom méltó féuynyel s őszinte ragaszkodással ünnepelte meg. Főispánja gróf Forgách ' Ágoston lemondását azonban fájdalommal vette tudomásul. Blaháné, a- legüunepeltebb magyar szinmű- vésznő első vendégszereplése is ez év szellemi ajándékai közé tartozik, melynek kedves emlékeit nem is fogja feledni városunk. A Kumy-ünnepély helyiszinezetü irodalmi ünnep volt ugyan, de becsénél fogva irodalomtörténeti följegyzésre méltó. Társas szellemünk tehát gyakorta igen élénk volt, habár nem lehet elvitatni, hogy egyesületi életünk mindeuíelé elluiuyatlott. Kitka esztendő temet el annyi egyesületet, mint az idei. A széptörekvésü Műkedvelő-Társaság a közönség közöiyén oszlott fel ; a tűzoltó-egyesület alig hogy piheg s már kiütöttek rajta a biztos halál tünetei ; iparos ifjúságunk köre rendkívül alá- szállott hajdani nevezetességéről; lövöldénk a pártolás hiánya miatt bukott sírba ; honvédegyesületünk részvétlenség folytán vesztegel a lét s nem lét között; dalárdánk a legsiratottabb halottak sorára jutott s gazdasági egyesületünk minden erejével küzd a megsemmisülés ellen. A társulási szellem romlására következtetnek szomorú adataink. De keressünk vidámabb képeket. A következő év hajnalától várjuk főispánunkat s vasutunkat. Két nevezetes pont ez várakozó reményeink lajstromában. Irodalmi életünk ez évben elég élénk volt. — IC Folytatás a mellékleten. "W
