Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 101. szám

Hogy ezen forgalomra nézve a Dnnagőz- lnvjózás esetleges versenyét is megítélni lehessen, érdekes adatokat közöl a kecskemét-ér- sokujvári vonal állomásainak bevételi, együtt- batóirél. Ezekből kiderül, hogy a Duna mentén fekvő állomások forgalmánál a gőzhajózás versenye miatt eleső rész bőven, fedeztetik ugyanazon állomások egyéb kedvezőbb viszonyai által. így történt ez a dnnamenti vonal nyerges-uj falu-almási részén is.

A legnyomatókosabb indok a dnnamenti vonalra azonban az esztergomi vidék szénforgalmából következik, melynek fontosságát csak kevesen ismerik.

Schwarzel e részben Hantken Miksának a kereskedelmi minisztérium megbízásából közzétett müvére hivatkozik, mely a hazai szénbányák viszonyait alaposan ismerteti. Hantken Miksa az esztergomi vidék szén gazdagságát ki- merithetetlennek, szénterményét pedig a legkitűnőbb minőségűnek mondja ; az esztergom- vidéki bányatelepeknek rendkívüli felvirágzást jósol és ezek alapján szintén határozottan a dnnamenti vonal választása értelmében nyilatkozik.

Schwarzel erre még a pécsi, tarjám és esztergomi bányák fejlődését állítja egymás mellé, annak bebizonyítására, hogy a tervezett vonalak évenkinti valószínű szén forgalmát, 250.000 tonnával csak igen mérsékelten vette föl és hogy a termelés a zimonyi vasút megnyitása után előreláthatólag rohamosan növekedni fog.

Szóló még azon aggodalmat is fölveti, molylyel bizonyos körök a salgótarjáni me- dencze széntermelésének veszélyeztetését látják ez uj vonalban, mely okból állítólag a pénzügyminiszter még a direct vonalat is szárnyvonal nélkül akarja létesíteni.

Ez be fog következni akkor, ha a szén a Schmidt de Wilde által tervezett országúti vasúton Újlakon fog megérkezni s igy kizárólag a budapesti piaczra lesz utalva. De ha hurbinest-e-vőri vonal révén a tüzelő auvag;ban szűkölködő népes alfölddel és a duna- menti vonal kiépítése esetében ezenfelül még Győrvidékével is összeköttetésbe jut, az esztergomi bányaterület fogyasztó piacza oly terjedelmes lesz, hogy termelését azon a salgótarjáni bányák veszélyeztetése nélkül is értékesítheti.

Mindezek alapján Dr. Schwarzel Sándor újabb,ni és határozottan a dupamenti irány mellett nyilatkozik az esztergomi szárnyvonal nélkül kiépített direct vonalat pedig épenség- gél specialitásnak tartaná, a mely szomoritó különlegességekben egyébként sem szegény vasúthálózatunk keretében is feltűnésre számíthatna.

A német sajtó Esztergomban.

A német lapok hatalmas árban özönlik be azt a Magyarországot, melyet becsmérelni és alázni program injuk ba tartozik'.

A külföld, mely hazánkat nagyrészt csak leírásokból ismeri, a német sajtó révén érdeklődik sorunk felől s bezzeg szomorú adatokat kap rólunk.

Újabban a Betyarenland, a Tschikoschen s a Speckfresser Barbárén megint szerepelni kezdenek a német sajtó nomenclatúrájában s fognak is szerepelni, mert a néhány év óta hatalmasan megindult magyarosodási szellem erős reactióra talál német sógorainknál.

A bécsi lapok kivétel nélkül becsmérlik mindazt a mi magyar. Eseménygazdag évünkben rettentő hadjáratokat vívtak ellenünk s olyanoknak mutattak be a nagy világ előtt, hogy magunknak is kétségbe kellett volna esnünk.

Néhány bécsi fiókjournalista az ország szivében is viszbangot ád az osztrák gyűlöletnek s a német sajtóban már annyira élire van állítva a gya- lázkodás és magyarfalás, hogy azt tovább tűrni nem lehet.

Ugyan kinek jutna eszébe kígyót nevelni,hogy az azután megmarja? Ki tűrne meg házában táplá- latra olyan állatot, mely hála fejében összemar- dossa ?

Nekünk nem kell bécsi s budapesti osztrák ízű sajtó !

Küszöböljük ki városunkból a magyar becsületben gázoló hitvány bécsi lapokat s vessünk követ a budapesti német becsmérlő lapokra.

Első sorban a casiuóból utasítsuk ki a szemtelen vendégeket. Mit gyámolitsuk pénzünkkel, hogy annál erősebben tiporjon a nemzet becsületén.

tréfás angyalt, ki feledtető azt a sok keserűséget, melyet az a rossz fin okozott ! ? , .

Keresztesy ur keserűen kaczag fel a gondolatra. — Hahaba, vén bolond ! inért bolondultál bele abba a sok penészes aktába, elkallódott iratokba ; mért tagadtad ki, mikor térdein könyörgött előtted s kezeidet öntözé tele fájdalom szülte öli iszonyú fájdalom szülie köuytíivel, mért tagadtad ki!? . . , Bolond, makacs szív, gőgös lélek, — — kitaszitád őt, mert azt akará nejéül, kit te nem ; szégyeulet- ted a koldus fajzatot az ősi kopott képek után . . Eredj vén bolond, csókold meg aktáidat ! — János urnák ilyen sötétre tévedt gondolata — menete. Tóthfalusi uram hiába törüli az ingujjával a kulacs száját s bugjogtatja az aranyszínű nedvet gyönyörködve a pohárba. Nincs, nincs kedve a gazdáinak — —

— Szegény Ilonkám, sóhajtja János ur, ma féléve, hogy kivittük. Emlékszik-e Tóthfalusi uram?

— Már hogy ne emlékeznék. Ö ment be a városba a, koporsóért, a szemfödélért az énekes diákokért. 0 osztotta ki a gyertyákat az ájtatosko- dóknak ; ő dobta Keresztesy uram után az első rögöt a sírba . . . s ő sirt Keresztesy uram után a legkeservesebben — ő ne emlékeznék ? ;

— Megbüntetett az isten, sóhajtja János ur — — üt ragadta el, mert szegény fiamat magam űztem a nyomorba, kétségbeesve a halálba. . ,

Tóthfalusi uram a keserves megemlékezésre nekivigasztalódik újra a pohárnak. János ur meg újra elkezdi sétáját az ősi szobában, a sorban bebámuló ősök képei közt.

— Sebaj Keresztesy uram ! hangzik az asztal mellől. Isten adta, isten elvette . Majd ad helyettük másokat. “ Megbolondult kend Tóthfalusi Mihály uram ! Hogy adna másokat az Isten, mikor a Keresztesy nemzetség utó)sója ő ? S ő is a s i r szélén áll !

De Mihály gazda tartja magát keményen. Nagyokat hunyorít a szemével, mint a ki a bölcsek kövét fedezi fel: de korálja még tudtul adni.

A poharat ugytartja kezében, mintha a jövendő Keresztesy ivadékra akarna köszönteni.

Játiios úr boszankodva folytatja sétáját a nagyteremben. Mihály gazda látván hogy hátat fordítanak neki, csak úgy magában kezdi a felfedezett — bölcsek kövét feszegetni. „Meglesz, meglesz. Veszünk csákót, kardot, paripát. A vármegye házára újra kitűzzük a Keresztesi család lobogóját s szavazzuk agyon a pecsovicsokat, Hej, hajh, Miska fiam (maga-magával bizalmas volt) uj világ lesz Keresztesen ; újra megtöltetjük a hordókat, pántlikázzuk, koszoruzzuk fel a lobogókat, süttetjíik el a mozsarakat . . . Éljen ! Keresztesy a követünk !

Mihály ur ezt már dörögve ejté ki. A régi kortes feléledt beune s Keresztesy tévedező szemekkel tekint arra az emberre, ki a múltakat zavarja vissza.

Tóthfalusi Mihály uram — csak hajtogatja a poharakat ; Az udvaron meg Márton kocsis hajtat be nagy pattogással.

— No bolond, mit pattog úgy ! — dörmög

János úr.

— Tudja Pál, mit kaszál ! felel Mihály ur hatalmasat hunyorítva. Márton kocsis meg már a folyosón robog fel nagy sietve. Valami nagy pecsétes idomtalau levelet hozva Keresztesy urnák, ki nagyot bámul ezen a régi vendégen.

Tóthfalusi uram a kancsó megé búvik s pohár fenéken át látja, mint változik át a gazda arca bamuszinöre, majd halálfehérre. Kezében nagyon reszket a papírlap s a mint veszi észre, a térdei is ingának. Tóthfalusi uram arczába újra felszökik a bölcsek kövéből való mosoly. Tudja Pál mit kaszál.

János ur meg már az ablakon kiabál ki.

— Marczi te, Marczi te!

— Hallom uram, hallom.

— Fogd be a négy csikót. Menjünk a városba .. .

Tóthfalusi uram csak mormog magában. Utána néz a száguldó csikónak, tovarepülő kocsinak, a mint az országúton a port felveri. Aztán megtörli nedves szemeit. „Meglesz meglesz, Miska fiam : kitűzzük majd újra a lobogót, agyouszavazzuk a pecsovicsokat. “

(Vége. köv.)

Sebök Zsigmondi

Lássák meg a piszkolódó bécsiek, hogy az nz irány, melyben most haladnak megbuktatja lapjaikat Magyarországon.

j Hasson oda minden vidéki magyar város,

| hogy a gyalázkodó német sajtót kiűzze falai közül.

, A Pester Lloyd s Neues Pester Journal tisz- ! teletet és pártfogást érdemel, mert mindkettő csak i német nyelven irt magyar lap.

De a többi iránt ne legyen elnézés. Söpörjük ki a szemetet. Majd meg fog juliászkoclni a bősz haragú osztrák sajtó s majd be fogja látni, hogy a Betyarenlaud praenumeransai nélkül nem bir annyi evőt kifejteni.

A váczi easinóban már nincsen magvarfalő osztráklap.

Casiuónk derék választmányának hazafiságától függ, hogy jövő év elejétől kezdve nálunk se le- gyen.

j

Hírek.

— Küldöttség a herezegprimásnál. Szomba- | tou a budavári palotában a sárosmegyei küldöttség I tisztelgett herczegprimásuuknál. Kaczvinszky Ede

apát vezette. A küldöttség tagjai voltak : Lesskó

István, Bujánovits és Desseewffy országgyűlési képviselők, kik a herczegprimás elé terjesztvén a sárosmegyei mindkét szertartásai katli. papság szorult anyagi állapotát, arra kérték támogatását, hogy a szegény sorsú lelkészek a katli. alapok jövedelméből állandó segélyezést nyerhessenek. A herczegpri- más megígérte pártfogását.

— Püspöki confereutia volt a herczegprimás i budavári palotájában hétfőn délelőtt.

j — Püspöki conferentia folyt a hét elején : Budán a birbornoki palotában. Számos püspök jelent meg s herczegprimásnnk elnöklete alatt igen j fontos egyházi ügyeket tárgyaltak.

— A kath. alapok és alapítványok kezelé- j sét ellenőrző ő felsége a király által kinevezett bizottság liétfőn hercegprímásunk elnöklete alatt gyűlést tartott.

— Diszebéd. Tisza Kálmán miniszterelnök kedden herczegprimásnnk tiszteletére — diszebédet rendezett.

— Trefort Ágoston cultuszmiuiszter hétfőn j délelőtt hosszas látogatással tisztelgett a lierczeg- j prímásnál.

— Somogyi Károly kanonok levelet irt a sze- | gedieknek, melyben felhívja őket, hogy az általa ado- ! mányozott könyvtárat uj év elején haladéktalanul I magukhoz vegyék.

— Gróf Zichy Jenő jelentése érkezett hoz- J zánlc az idei belga nemzeti kiállításról. A tartalmas i füzetet rövid idő múlva mutatványilag ismertetjük.

I Ara 50 krajezár s Aigner Lajos biz o ni Anyából reu- ! eleibe tő meg.

1 — Közvacsora. A casino ifjabb nemzedéke

Fővárosi karczoíat

Tél van. (A naptár szerint.)

Lehullottak az első' hópelyliek. hogy oltaka r- ják a természet nagy gyászának utolsó nyomait, jeleit, az elsárgult lebuTott faleveleket, erdők, ligetek, rónák téréit, hogy eltakarják a hervadást, a pusztulást. Sűrű, nagy pelyhekben hull alá a hó, s takarja el a szegények guuyhóit úgy, mint a gazdagok palotáit.

A hőmérő alászáll, versengve borítják az ablakok üvegtábláit a szebbnél szebb jégvirágok, künn a hajdan madárdaltól viszhaugzó erdőkben kis leánykák, gyermekek szedik a vihartól letört gályákat, hogy szegény szülőiket s magokat a kérleliie- ■ tetlen hideg s a megfagyás ellen védelmezzék.

A hegy túlsó lejtőjén vidám gyermeksereg ör- I vend a télnek, a hónak, versenyezve ereszkednek le szánukkal a hegy lejtőjéről, hó labdákkal üldözik dobálják egymást.

A tavak, folyók vizét jégkéreg borítja el, s kedveskedik a korcsolyázóknak, kik vig társaságokban Hinduinak ki a „városligeti“ tóra s élvezik a korcsolya saison nyújtotta kellemes órákat, s néha — kellemetlen perczeket.

Mely ellentét. Azok keresve keresik, s uem I félnek a hidegtől, mig hány halandó kerüli futva I velem együtt. De könnyű is azoknak. A férfiak me- ' leg kabátokkal s a legújabb korcsolya saison, tudja Isten miféle mindéufélövel kedveskednek festőknek, a gyöngéd hölgyecskék meg puha, finom s elegáns szövetekbe burkolják magokat s vig csevegés közt lejtenek a sima jégen.

Oh! ki tudná megmondani hány szivet hevített, gyújtott lángra a korcsolya saison fagyasztó ' hidegsége.

De ki tudná megmondani hány felöltő várja szabadulását nyári fogságából, hova a pietas juttató.

Mint vágynak a főváros hólepte utczáin pompázni .

Apropos! majd elfeledtem, hogy az én felöl-