Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 101. szám

Esztergom, II. évfolyam

101. szám.

Csütörtök 1880. deczember 16-án

f

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Előfizetési-ái’ :

egész évre ........................................6 fit. — 1er.

fél évre..................................................3 „ — „

évnegyedre

............................................1 „ 50

E

gy es szám: 3 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Vasutunk Ugye.

— A magyar Mérnök és Építész Egyesületben. —-—1

I. N a g*V János felolvasása.

Csütörtökön este Dr. Schwarczel Sándor felolvasására Nagy János miniszteri osztálytanácsos terjedelmesebb értekezéssel válaszolt ugyancsak a fővárosi mérnök és építész egyesület vasútépítési szakosztályában.

Nagy János azt akarta kimutatni, hogy a két tervben lévő vonal között nincs oly lényeges különbség, mint azt Dr. Schwarczel Sándor az ő dissertatiójában föltüntette.

Különösen a szénforgalomra nézve igen vérmesnek tartja Schwarczel számítását s épen ebben rejlik a főok, mely a két vonalat jövedelmezőség tekintetében oly igen eltávolitá egymástól.

Nagy János felolvasásának további menetében igen részletes számadásokkal indokolta állítását s e két vonal valószínd forgalmát és jövedelmezőségét a hasonló viszonyok közt levő magyar vasutak ez irányú adatai alapján számította ki. Ezek szerint a várható tiszta jövedelem e két vasútnál következő volna:

I. D u n a m e n t i voua 1.

Bevétel : Fővonal 1.159.156 frt.

Szárnyvonal 14.560 frt.

összesen : 1.173.716 frt.

Kiadás : Fővonal 568.050 frt.

Szárnyvonal 25.100 frt.

összesen: 593.150 frt.

Megjelenik :

h etenként k étsz e r

vasárnap és csütörtökön.

áPBF* Nyilttér petit soronként 30 kr. '

Tiszta jövedelem :

580.670

frt.

vagyis az

építési tőke 4.45

VJ»IL B

u (1 a-b i es k e i-g y

' ő r i v o u

a 1.

Bevétel

: Fővonal

944,130

frt,

Szárnyvonal

136.440

frt.

összesen :

1.080.570

frt,

Kiadás :

: Fővonal

465.200

frt.

Szárnyvonal

112.580

frt.

összesen :

: 577.780

frt.

Tiszta ;

jövedelem :

502.790

frt.

vagyis az

építési tőke 4.23'

1i,-ja, a szá

rnyvonal nélkül

4o'.

A direct vonalnak jövedelmezősége tehát Nagy János számítása szerint nem függ oly nagy mértékben a bia-esztergomi szárnyvonal kiépítésétől, mint azt Dr. Schwarczel állitá, a mennyiben, ha ez esetleg nem építtetnék ki, a fővonal jövedelmezősége csak O.23°|0-kal csökkenne.

A mi a két vonal mentén eső vidék köz- gazdasági jelentőségét illeti, Nagy János véleménye szerint a kettő közt nincs valami nagy különbség. Igaz ugyan, hogy a Duna mentén már most is van gyáripar s kivált a szén kétségtelenül nagy forgalmi jelentőségű, de a mint a geológiai térképekből kitűnik, a buda-bicske-tata-győri vonal mentén is van kőszén, márvány, mészkő stb., melyek a mostani gyarló közlekedési eszközök miatt csak elenyésző csekély forgalomnak örvendenek, de

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek.

A Inp szellemi részét illető levelezések, a s/.erkesz tőséghez,

ŐRINCZ —UTC.ZA ^0. SZÁM ALATT, intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

lia a vasút kiépülne, bizonyára virágzó ipar fejlődhetnék ki ezen a vidéken is.

H. Dr. Se h w arzel S á 11 d 0 r v á 1 a s z a.

Nagy János szakavatott felolvasására Sckwarz.el Sándor a következőkben válaszolt.

A két vonal közti választás attól függ, hogy az átmenő forgalom mekkorára vétetik a vonal saját forgalmához viszonyítva.

Annak előtte az átmenő forgalmat előszeretettel túlbecsülték, de a tett tapasztalatok után jelenleg ez irányban már higgadtabb felfogás uralkodik.

Erre nézve Scliwarzel számos adatot közöl és pedig 144 különböző vasút újabb sta- tistikája nyomán számítva. Ezekből kiderül, hogy az a legtöbb vasútnál jóval 80°|0 alatta fekszik az összes forgalomnak- Csak 15 vasútnál van 30—40°|0 hat vasútnál 40—50"|0 báromnál 50 —60°|0 és csupán kettőnél 60— 70°|0 közt.

Ha tehát figyelemre veszszük, hogy a tervezett vonal ugyanazon végpontok között már létező vasutakkal és a gőzhajózással fog ver senyezni, nem tanácsos az átmenő forgalomr- nézve vérmes reményeket táplálni.

Ezért fekteti a felszólaló a kérdés súlypontját a helyi forgalomra erre nézve pedig saját számításai nyomán most is azon meggyőződésben van, hogy az a dunamenti vonalnál basonlithatlanul kedvezőbb, mint a direct vonalnál.

Uj remények, ujult éiet

— Rajz —

I.

Az ősi ház udvara fűvel van benőve s nagyon feltűnően sóhajtozik a seprő után, mely a félesztendős szemetet mozgatná ki valahogy. No de a ház nekibusult, gondba borult gazdája nem igen törődik vele ; Tóthfálusi Mihály pedig a háznak ősi — mindenese, vagy mint ő szokta magát titulálni : „a tekintetes Keresztesi családnak rezerva tagja* teljesen elégségesnek találja, hogy az az ut van járható állapotban, mely a pinczeajtó felé vezet. A ki pedig erre ügyelni szokott, ki az udvart oleander fákkal s hátul a kertet szebbnél-szebb virágokkal ültetá tele — már ott porlik, hova minden ember elzarándokol végül : — ki ifjan, ki öregen.

A begazosodott, elvadult kertet csak a bus nótáját dúdoló szél látogatja, a mint elsuhan a megkopaszodott fák fityegő száraz levelei közt, s nagyon odaillik a kipusztult ház buskomoly csendjéhez, hallgatag lakóihoz.

A háziúr fenn járkál a hosszú teremben s el- tépelodik nagy, busongó eszmékkel, gondolatokkal s mindig csak arra az eredményre jut: veszünk,

pusztulunk. Amint elmereng a mnlton, a mint végig néz a falakon függő hallgatag ősök képein ; a mint kibámul az őszi nap ködös, felhőbe borult egére, melyen egy sugár egy kis reménysugár sem hat át ; a kihalt, elhagyott tíjra, sivár, száraz avarra, a lombjaitól megfosztott, kopasz erdőre : — oly névtelen, kimondhatatlan fájdalmas érzet keríti lelkét hatalmába. — hisz mindez úgy hasonlít sorsához . , .

: Pusztulunk, veszünk Mihály barátom. — for1 dili sóhajtva Tóthfálusi uramhoz.

— Pusztulunk, veszünk, — siet bizonyitaui I Tóthfálusi Mihály uram fölemelve poharát. Pusz- j tuluuk, veszünk és iszunk. Ez meg az ő felszóla- , lása volt.

Ezzel újra megszakadt a diskurzus. A gazda ' újra belemerül tépelcdő gondolataiba, Tóthfálusi j uram pedig azon okoskodik, hogy János úr akárhányszor elmegy a kancsó mellet, még sem kóstol bele: ő pedig szintén akárhányszor elmegy mellette, s még is belekóstol. — Hó, rosszul megy itt a dolgok sora ! vélekedik Tóthfálusi uram; mert í hisz tudja ő, mi a szomorúság, — de hogy az em- ! bér még a bort is megvesse az már furcsa uagyou. j Hiszen tiz egész esztendeig búsultak ők a hazán ! Keresztesi urammal az után a keserves világosi nap után ; de hát nem olyan furcsán, mint most, hanem illendően : Páros kancsó mellett, illendően , elvigasztalva egymást s illendően eláldva azt a bi- ! zouyos harmadikát.

Hát aztán illik-e magyar embernek igy elbns- : lakodnia? . , . Hisz szerette ő is az iíiurat, meg a I kisasszonyt ; térdein ringatta őket mikor olyau —• j arasznyi kicsikék voltak — — eleget rángatták a J bajszát — — eleget könnyezett, mikor eltemették Őket — — most is rőfös gyászpántlikát hord a kalapján — — no de a mi elmúlt, az vissza nem hozható . . .

A kipusztult ház gazdája pedig arról gondolkodik, hogy mért ragadja el a halál a fiatalokat, mikor van elég öreg, kit bátran elvihetne. Nagyon I sokat tépelődött már azon a gondolaton : — vájjon nem Isten büntetése-e az, hogy azt a dalos kis le- I ánykát elvette tőle, azt a szép, örökvidám, örök„B8TBB80M S3 ViEIEE" TÁBCZÁJL ! Ne kérdd.. .

Ne kérdd a dalos csalogánytól,

Hogy miért olyan bús dala ;

Ne kérdd a nyíló rózsa száltól,

Hogy mért oly édes illata?

Ne kérdd a csergő kis pataktól,

Mit rejteget lenn medriben,

S mit suttog a lomb, hogyha rajta A kis madárka megpihen?

Ne kérdd, mi rejlik a szivemben,

Mért dúlja úgy a fájdalom,

Mi nyitja ajkaim panaszra,

Hogy miért olyan bús dalom ? j

A fájdalom csak akkor édes,

Ha néma mint a lomb, patak Ha suttog és csörg folytonosan,

És mégis olyan hallgatag.

Maróth.