Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 99. szám
Többi „jótékonyi)ak“ nevezett egyesületin\k se jótékony a tó vsa ebi lom iránt. Sehol se gondolnak a nagy közönséggel, sehol se törődnek társadalmi életünk megelevenité- sével. Első sorban legelőbbkelő clubbjainkhoz fordulunk s megkérjük az intéző elemeket, hogy élénkítsék meg az egyesületi életet a nagy közönség belevonásával is. Rendezzenek felolvasásokat, zeneestelyeket s egyáltalán olyan mozgalmakat, melyek megmentik a pangó társadalmi életet a végkép való elfásn- 1 ást ól. Egyesületeink hivatása társadalmunk gondozása; de inéi ez a hivatás öntudattá s az öntudat kötelességgé nem emelkedik, addig nem lehet szó Esztergomban mozgalmas társadalmi életről. À hol élénk társadalmi élet van, ott a köz- ügyek iránt való érzék is finomabb s valóban túl- zástalauul állíthatni, hogy a társadalmi élet élénkeb b mozgalmai mindig kiszámíthatatlan előnyökkel gyümölcsöznek. Társadalmi képek. (Ha tetszik: Esztergomból.) I. Azok az atlieisták. A bölcstől a bolondig sok ezer árnyalat mutatkozik. Leggazdagabbau képviseli minden társadalom a közepest, mely a valódi bölcs s a telivér bolond között áll. Ezeket azután mindenféle kiadásban bemutatja. Van rajongó entlmsiasta, van félreismert láng- ész vau nagyratörő reformátor, van hóbortos szerelmes, holdkóros ideálista, van 'hivatalos versiró, van szenvedélyes könyvmoly, mélyértelraíi intrikus, van üresfejü telizseb, zajosan dőzsölő, s a sok között van még makacs atheista is. A társadalom atheistái rendesen üres fejű, pongyola érzésű, lanyha akaratú, tanulás, olvasás és önállástalan alakok, a kik semmit sem tudnak in- | dokolni. _ ! Mindenről szeretnének beszélni s csak köze- • pes biztosságuk sincsen. Majommódra utánoznak s a szajkó ügyessé- j gével tanulják meg a czifrább phrásisokat s a csen- j gőbb mondásokat. Meggyőződésük sóba sincsen, kritikát semmi fölött sem tudnak gyakorolni és mégis mindenről szeretnének beszélni. Vallástalan és liazafiatlan tudóst, költőt vagy kiválóbb embert még nem temettek el, __________ K ételkedőt, csiiggedőt és bonczolgatót többet. De félreértett, hamisan magyarázott s az utánzók léha plialanxának gyarló mintául szolgáló nagy embert sokat. Ha a tudós, a költő vagy a kiválóbb ember nem ragaszkodik valamely vallás forinalisrausnihoz, vagy szeszélyből hazája határait azonosítva a világ határaival magát kosmopolitának is vallja, azért még nem tagadta meg a vallást s azért még nem vetett meg hazát. Csak mind a kettőt máskép fogta föl. A mi úgynevezett atheistáiuk nem meggyőződésből, nem elvből, nem tudatosan atlieisták. Minthogy eredetiségök nincsen, utánozni kénytelenek s majmolják azt, a mit lehet. Azt hiszik, hogy atheistákul legérdekesebbek. És kacérkodnak vele, affectaIják a vallástalanságot, pöffeszkedő gűnynyal illetik az ájtatos keresztényt, a buzgó zsidót, kinevetik a néptömeg naiv de szent hitét. Tüntetnek, hogy feltűnjenek, hangosan nyilatkoznak, hogy meghallhassák. Rendeseu azonban csak hasonló minőségi emberek előtt vitatkoznak a leggyámoltalauabb érzéssel s a legszánalmasabb logikával az isten, a túlvilág s a vallás fogalmairól. Ott a hol egy kis ellenvetést éreznek, nem igen mernek ügyetlen sophismáikkal előállani. Beszélnek pedig a jövő század nevében, mikor már csuk regényes romokba omlott a vallás. Felvilágosodás és haladás fiainak vallják magukat és csak szikrányit sem adnak a felvilágosodáshoz s a haladáshoz. Beszélnek nagy eszmékről, melyekhez föl nem tudtak emelkedni, beszélnek elvekről melyekből azon- : ban még viszhang sincsen bennük, beszélnek vallás- I ról, melynek átérzéséhez nincsen szivük, nincsen ' lelkűk. Tagadják az Istent, a kit rövidlátása kban hatalmas műveiből meg nem tanultak ismerni, tagadják a bitet, melynek alapkérdéseit sem ismerik. Hivatkoznak természettudósokra, a kiket nem ismernek, hivatkoznak materialistákra, a kiket soha sem olvastak. Minden társadalomban megtaláljuk példányaikat, mindenütt elszaporodnak, mint a titkosan pusztító moly és táboruk folytonosan gazdagul. De nincs mit tartani tőlük se a tudománynak se a válásnak. Azon érzéseks gouciolatok, melyeknem a szívből s nem az agyból hanem a szájból erednek, i csak szájhősöknél találnak viszhaugra. 'Tudománynak, vallásnak mindig vannak proletárod s ezek az úgynevezett aetheisták. II. 1ST a g y fiatal m a k. _____Van egy nagyhatalom, mely még Británniánál i s befolyásosabb és a sajtónál is döntőbb, do még nem igen méltatták figyelemre. Ez a nagyhatalom Ítél meg a bölcsőben, mosolyog rád gyermekjátékaidban, ez a hatalom óv és korhol ifjúságodban s bonyolít higgadt számitású szerelmi pókhálókba, ez a hatalom vezet az oltár elé és súgja meg az esküt, ez a hatalom édesiti mézes heteidet s ad nevet első magzatodnak, ez a hatalom kiséri gyermekeid lépteit s a te üdvösségedet egész a sírig. Sokszor mennyei áldás ez a hatalom. Ott találod az illatos báliterembeu, a hol az angyalkák őre, a szerény ifjak bátoritója, a vén tánezosok gúnyolója. Ott taláíod a templomban, a hol imádkozik és tervez. Ott találod minden családban, a hol szavaz és dönt. Behatol zsebedbe és szivedbe, eltalálja álmaidat s legbiztosabb vágyaidat. Ismeri szerelmes leveleidet s megleste titkolt találkádat. Megkorhol, ha pazarolsz, megdicsér, ha takarékoskodói. Vigasztal bánatodban, segittet nyomorodban és őrködik fölötted. Te pedig annyira hálátlan vagy iránta, hogy kedvesed karjai között megfeledkezel róla, hogy nőd pajkos társaságában meg se említed. Ha találkozol vele, elkerülöd, ha el nem ke- I rüllveted, szóba nem állsz vele és ha mégis szól- ! nőd kell, gyorsan, összefüggéstelenül es elutasitólag j beszélsz. Igazán Hálátlanul viseled magadat. Pedig csak gondolj egy kicsit vissza. Ki ismertette meg telietségeddel a várost? Ki dicsérgette állandó hévvel jeles tulajdonaidat ? Ki magasztalta nyájas modorodat ? Ki matatta be a kiválóbb társaságokat? Ki vezette hozzád kedvesedet? Ki szavaztatta meg rád az atyai és anyai áldást? Ki imádkozott üdvösségedért és ki nem akarja meghinni, hogy hidegen mellőzöd? Az a nagyhatalom, melynek oly sokat köszönhetsz. Neked mindent, másnak sokat s mindenki nek ad valamit ez a hatalom. Pénzválság, bukás, járvány, háború és rágalom csak növeli ezt a hatalmat. De van ám visszája is és meglehet, hogy sokszor nem is tiszteletreméltó. Ha valakit el a k a r irtani, meg akar fosztani minden tekintélyből és boldogságtól, akkor tapintatos cselszövéssel, sötét és alattomos áskalódással el is éri. Hisz ép azért hatalom. Zúdítsad ellened s készülj bukásodra. Ingereld és megkeserülöd. Ez a hatalom elválaszt nődtől, eltávolít áí- lásodtól, elveszti minden reményedet, elidegeníti fvi érdekek s a szellemi igények nem követelnék meg, hol azokra semmi szükség, s Hol azok semmi hasznot sem tudnak hajtani, sőt még kárt okoznak mert a környéktől elszedik a pénzt a szépirodalom elől. S az még hagyjáu, hogy sok vidéki lapunk van, csak legalább jók leimének ! De egy-kettő kivételével, oly selejtesek, Hogy müveit ember bo- szankodás vagy kaczagás nélkül nem veheti kezébe; s igen sokszor teljesen helyettesítik az — élczla- pokat. Ezelőtt egy századdal még hiába küzdött néhány jeles férfi, hogy Pestet irodalmi központtá emelhesse, még félszázaddal ezelőtt is csak alig kezdett azzá lenni és íme most annyira központja Budapest az irodalomnak, hogy e központon kivitt irodalmi tekintetben nem létezik semmi. A mely nyomtatvány nem Budapesten jelenik meg, jóformán nem számit, legyen akár jó, akár rossz. Ha egy könyvön valami vidéki város nevét látjuk, már előre bizalmatlanok leszünk irányában ; vidéki hírlapot meg csafc épen akkor veszünk kezünkbe, ha azon vidék minket érdekel. S e bizalmatlanságot a vidéki sajtó termékeinek silánysága támasztotta, hogy azonban most minden vidéki nyomtatvány iránt oly előítélettel s elfogultsággal viseltetünk, az mégis Libánk. Van egypár vidéki lapunk, mely kiállja a versenyt nem egy fővárosi lapunkkal, s mi még a kolozsvári lapokról is csak alig veszünk néha tudomást, pedig azok közül az erdélyi Írókból egész kis kör támadt. Eddig czentralizáltunk, most jó lenne egy kis irodalmi deczentralizáció. A szerkesztőségi szolga, a mint a postáról hozza a vidéki lapokat, egyenesen viszi az újdondász asztalához, ki egypár érdekes rablógyilkosságot vagy szenzácziós szerencsétlenséget kiollóz azokból ha éjien a kőnyomatú lapok nem szolgáltatnak any- nyi rémhírt, a mennyit már a közönség mindennap megkövetel. Aztán a többit beledobják a papírkosárba, honnan a kályhába kerülnek, ha egy-egy jószívű szedőgyerek meg nem menti a ttízlialáltól kiválasztván a saját vidéke lapját. (Egy-egy munkatárs, lia unja magát, utána néz a vidéki lapokban hogy mennyit ollóztak ki már már megint a forrás megnevezése nélkül; de hogy valaki csak kuriosum képen is végig olvasson egy czikket, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. S a nagy közönség se részesíti több figyelemben őket mint a szerkesztőség. Ha valami országos érdekű botrány vagy szerencsétlenség fordul elő egy vidékeu (pl. egy Bartha ügy), akkor kezébe veszi a lapot mint legközelebbi forrást, de különben bizony nem igen. A minek az a következménye, hogy igen sokan raegszégyenitőnek tartják a vidéki lapba Írást, s valóban tehetséges és neves emberek vidéki hírlapba csakis a szerkesztő iránti privát szívességből vagy valami különös magán érdekből (pl. képviselő-v Uasztás) szoktak Írni ; nagyrészt egyetemi polgárok, sőt — gymnazisták töltik meg azokat. Korunkban „a leghalványabb irodalmi zöldség is mint piuczében kelt növény, a nyilvánosság napfénye felé nyújtózkodik ;“ nz Írás s különösen a hirlapirás kezd mániává fejlődni; és a kis diákok, éretlen fűzfapoéták, önképző köri geuiek s irodalmi tébolyodottak, kiknek számára zárva marad a budapesti lapok paradicsoma, nyomda mániájukat a vidéki lapok utján elégítik ki. A vidéki hirlapok nevelik azon sok irodalmi zöldség-kofát, kiknek éretlen áruitól aztán a fővárosi kritikus-rendőröknek kell megtisztítani az irodalom piaczát. Minden válogatás nélkül közölnek prózát és verseket s ez által nemcsak olvasó közönségük jó ízlése ellen követnek el merényletet, hanem szerencsétlenné tesznek egy csomó fiatal embert, kikben felcsigázzák a nagy- ravágyást, a dicsőségszomjat, szítják merész ábrándjaikat rossz munkáik közzététele által ; oly vágyakat keltenek bennük, melyek kielégítésére nincs erejök ; költői tehetség fiijával biró ifjakat csődite- nek az irói pályára, mi által az irodalom sem nyer, s az ifjak is, kik más pályán talán boldogulhattak volna, csak vesztenek. Nagy hibája a vidéki hírlapoknak, hogy a politikát is fel akarják karolni, pedig arra sem erejük, sem terük nincs. Jó politikai újságot ott csinálni nem lehet, a hol nincsen politikai központ ; Budapesten is nehéz igazi nagy politikai lapot csi- nálui, mert — valljuk be nyíltan — nem itt van a monarchia súlypontja; az ország belső kormányzatára vonatkozó, közigazgatási politikát csinálhatunk itt Budapesten; de az állam, a monarchia politikáját Becsben csinálják s ebben a tekintetben a mi lapjaink a bécsi lapokhoz képest majd nem oly pro- vincziális újságok, mint a mieinkhez képest a kolozsvári, debroczeui vagy aradi lapok. S ha már a fővárosi újságok sem képesek valódi nagyszabású politikát űzni, mikép legyen arra képes egy vidéki hírlap ? Mily politikai kombinácziókat szőhet az a Hírlap, mely — az intéző körökkel távolról sem áll- ván összeköttetésben — még a valódi politikai Hely; zetet, a diplomacziai eseményeket sem ismeri? Ezeu- ! kívül tere, papirosa sem elég a vidéki lapuik, hogy a kiterjedt politikát felölelhetné, még ha naponkint jelenik is meg; s hitelesebb értesítésekre és táviratokra nem költhet. Hanem ezért proviueziális lapjaink nagy része mégis politizál, s hogy milyen politika aztán ez, képzelni is alig lehet. Ha a fővárosi sajtó csupán pártsajtó, a vidéki sajtó még inkább az ; a politikai sártenger utolsó hullámgyürüi a vidéki lapokig érnek és itt lesznek a legmagasabbak és a — legpiszkosabbak is. De nem csak a politikai pártküzdelmok sarát találjuk meg a vidéki sajtóban, hanem a személyes torzsalkodások, gyűlöletes czivakodások piszokját is. A fővárosi hirlapok sohasem kapnak magáubecsület mogsétéseért annyi sajtópert, mint a vidéki lapok, melyeknek szerkesztői nem bírván semmi tapintattal és mérséklettel, nem csak hogy tért nyitnak a legvadabb személyes polémiáknak, rágalmazó piszkos nyilatkozatoknak, hanem néha még maguk is i idéznek il veket elő. S igy aztán sokszor oly kitételeket találunk a ; proviueziális lapokban, melyeket tisztességes társa- ( ságban nem lehetne használnunk. Kifejezéseik ízlés - ; telenek durvák, parasztosak; stíljük faragatlan, dö- I czögős, pórias és sokszor még az irodalmi nyelvet sem bírják, írásban és az ottani tájszólást használják. — Azt mondják, hogy e hírlapirodalom, a társadalom tükre, a közönség szellemi uiveaujánuk I mértéke, a milyen az olvasó közönség, olyan a hírlap s viszont olyan a közönség a milyen a hírlapja ; — ha ez csakugyan igy vau, a vidéki közönség méltán szégyeneilietné magát. Rosszak a vidéki lapok, de semmi sem rosz- szabb beuuök, mint az „irodalmi" rovat. Budapesten nincs oly kritika, minőnek kellene lenni, de ez még nem mentség arra arra nézve, bogy a vidéken még olyan se legyen, mint a fővárosban. Ott a legsilányabb férezmunkát is egekig magasztalják, szerzőjét költői tehetséggé avatják; s a megjelent kitűnő munkákról tudomást sem vesznek. Az egész „irodalom“-rovatot a hitvány füzetes vállalatok rém- regényeinek dicsérgetése s ajánlása tölti be, mert persze ezekből „tisztelet*-példányt kap a t. szerkesztőség. De hogy ez által nemcsak a leghitelesebb szegénységi bizonyítványt állítja ki saját műveltségéről a t. szerkesztő ur. ban .mi bűnt kö\ei H az irodalom ellem s* a közművelődés és közerkölcsiség megrontására tör, arról úgy látszik, mintha fogalma sem volna.
