Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 81. szám
Esztergom, II. évfolyam. 81. szám. Csütörtök 1880. octóber 7-èn. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre........................................'(3 fit. — 1er. fél évre.............................................3 „ — „ M égj ele h e te ii ként nik : k é t s z e r öltön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, évnegyedre........................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. vasárnap és c siitört SZÉCHENYI TÉR^ SZÁM ALATT, Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Nyilttér petit soro nkénfc 30 kr. 1 IJLuU/j 11 LlU Iv. Kéziratok nem adatnak vissza. Az Esztergomi Körre!. Az Esztergomi Kört helybeli laptársunk egy idő óta meglehetős lenézéssel illeti. Kicsinyléssel nyilatkozik mozgalmairól, máj cl hogy csaknem megvetőleg. Vannak urak Esztergomban, a kik hasonlóan cselekszenek. No azért az Esztergomi Kör még nem rendel koporsót. Mert hála az égnek Esztergom művelt közönsége még mindig csak védünk tart. Kern polémiát se m, védekezést, hanem csak egy kis fölvilágositást vegyenek szívesen tisztelt uraim. Hát micsoda is voltaképon az az Esztergomi Kör. Valami duhajkodó kártyakomp ánia, vagy botrányra ezimborált bursckensckaft, hogy olyan hangon kisérjék belső életét, mint azt néhány tisztelt ur teszi ? A7 a n m i t szégyen leni rajtunk a városnak ? Bántunk-e közerkölcsöt, nem járunk-e önzetlen utakon ? _ ___«.— H igyjók meg uraim, hogy bármint is bálványozzuk szülővárosunkat, kénytelenek leszünk a társadalom heréi közé pártolni. Ezek a tisztelt urak például semmit se tesznek, semmit se gondolkodnak. Nem is szólja meg őket senki. Nincs bennök előretörő ambitió ; nincs bennök irigyelni való szellem ; szerepet követelő tehetség s használni óhajtó buzgalom. Alit akarunk ? Tündökölni, brillírozni, a közönség pénzén? Hatni és alkotni a magunk hiúságából ? Oh, higyjók meg tisztelt uraim hogy az Esztergomi Kör más törekvésekre egyesült. Budapesten egymás segélyzésére s idehaza a társadalmi élet mogélénkitésére egyesültünk. Módjaink és eszközeink mindig elisme- merésreinéltóak voltak. Lelkesedtünk önzetlenül, dolgoztunk buzgóan, örvendtiink szivünkből csak azért, hogy városunk társadalmába egy kis életet öntsünk. Rendezéseink sikere által elértük, hogy a dalárda, tűzoltó egyesület, műkedvelő társaság s egyéb testület elhallgatása után, vezér- szerepre emelkedtünk. Hogy megérdemeltük-e, azt Ítélje meg a közönség. De hogy lesz-e kedvünk és kitartásunk továbbra is elismerés helyett bárgyú lenézést s lelkesítés helyett alattomos áskálódást tűrni, a z m á r a m i dolgunk. Ugyan szivükön viselik-e azok a tisztelt urak az esztergomi társadalom sorsát ? Azt akarják-e hogy a tétlenség és tespedés szellem ölő egyhangúságát idézzük elő. Ivönuyű, nagyon könnyű. Csak ne mozogjunk. Olyan nyugodt lesz a város akár csak á temető. Néhány fővárosi Ízlésű, önzetlen lelkesedem, tehetséges fiatal ember neki mert menni azoknak az óriási akadályoknak, melyek minden nemes mozgalom előtt szoktak tornyosulni. Feláldozó munkássága által elérte, hogy rendezéseivel egymásután sikereket aratott. Estélyei rendszerint fényesen folytak el s legragyogóbb bizonyítványt szerzett életrevalósága mellett, midőn Blahánét felhozta. Higyjók meg uraim, hogy az Esztergomi Kör, ha önöknek úgy tetszik, azonnal is befejezheti pályafutását. Nincs könnyebb, mint olyan egyesületeket megdönteni, melyeket nem tőkék tartanak össze. Csak tessék megirigyelni, egy kicsit megszólni, azután megrágalmazni s remekül elérik czéljokat. Higy- jék meg, hogy Scipio mestersége mindig köny- nyebb, mint Didóé. A romboláshoz nem kell egyéb egy kis gonoszságnál. Néha elég egy kis gyámoltalanság is. Szomorú társadalmi viszonyaink közt a Kör életrevaló törekvése inkább elismerést érérdemel. És mégis az a néhány tisztelt ur talán csupa irigykedésből követ emel reánk.. Ha meg dobnak kővel, nem dobunk vissza menykővel. Hanem ha meg lehetne szavaztatni Esztergom társadalmát, akkor inkább elégtételt követelnénk. Nincs az Esztergomi Kör se hiányok és hibák nélkül. Bizony merülnek föl dolgok, melyek meg szolgálják a kritikát. De nem merülnek föl olyan adatok, melyek csak egyetlen egy művelt embert is elidegenitenének a Kör törekvéseitől. A Kör összes tevékenységégében nincsenek olyan mozzanatok, melyek leplet követelnének. Dolgoztunk nyíltan és becsületesen. Megmutattuk, hogy nem nagy számok, hanem csak nagy odaadás mellett lehet biztos sikert aratni. „ESZTEBGOM jg fIPÍEi» TÁBCElJA. Ami elmúlt. . . Repesve száll képzeletem A múlt gyöngéd, lágy ölébe, S enyliet talál a szülőház Rég elhagyott kis körébe. Gyermek vagyok újra otthon, Játszi gyermek, vig s enyelgő, Nem tudom még azt a mondást : „A mi elmúlt, vissza nem jő !,“ . . Ott csüngök a legjobb anya Szeretettel égő keblén, Amint forró, sűrű csókját Homlokomra rálehel vén, Arra tanít kedves hangján, S szava olyan szívből jövő : Tanuld meg azt édes fiam ; „A mi elmúlt vissza nem jő !“ . . . A gyermekből ifjú lettem, Elvágy tain a nagyvilágba, S utó szór zárt a jó szülő Reszketve kitárt karjába . . . Azóta már hant fedezi S a kegyetlen elmúlt idő Megtanított régen rá, hogy : „A mi elmúlt, vissza nem jő !“ . . . A második Világos. — Eajz a zsandárvilágból. — Szegény Subácly János bácsi ! Most is előttem áll becsületes arczával, ábrándos szemeivel, nagy deres szakállárai s avval a jóságos mosolylyal aja- kán, mely csak akkor maradt onnan le, ha egy újabb hazafias ábrándja tűnt el a csalódás tengerébe ; ha egy uj szomorú, kijózanító tapasztalat gyűrte le az ő legragyogóbb reményeit. Hallom most is szavait, melyeket az összegyűlt gyerekkompániáuak szónokolt el, s melyeknek refraine-je az volt: huu- ezut a német, legkiváltkép pedig a zsandár s minden igaz hazafi halálos ellenségük, — mit mi véges eszünkkel úgy fogtunk fel, hogy most már hazafias tett az éretlen szilva lopása, minél vitézebbül játszsza ki a zsandárt. János bácsi hires kmriicz-magyar volt a forradalomban bár csak valami mezítlábas guerilla csapat vezére, de ő úgy képzelte, hogy ő a szabadság- harcz középpontja és készített is mindenféle plánumot, halitervet, melyeket ugyan sohse követtek, mert a mezitlábos ármádia az első ágyuszóra megugrott, — de ha követik szent igaz, hogy nom jutunk Világos alá. János bácsi eleget maga-maga szemére vetette is Világost, hogy tán ha erélyesebben lép fel — isten tudja, hogy fordul a világ sora-----i sten tudja — — hiszen ő oly ábrándos ember volt. Egész nap terveket kovácsolt: még a börtönben kihúzott négy esztendőn is szüntelen uj felke- kelési-terveken ábrándozott. Várta, várta szivszakadva a magyar légió betörését, napokig leste a rácz disznóhajcsárok vagy talián medvetánczoltatók jöttét s s pompái uzsonna jutalmazta azoknak legkisebb reménykeltő hirét is. Még az oláh czigányokat is kikérdezte töviről-hegyire ; — azok aztán hazudtak nagyokat s esküdöztek, hogy már Vámos| Bicskén van Kossuth meg Klapka s látták avval a j két épséges szemükkel — égjen ki, ha nem igaz, j — hogy szaladt a német. — János bácsi aztán ' várt — várt s hiába várt. Ha valahol elverte a kaszás nép a fiuáuczokat, az örömnapja volt. Ilyenkor meggyujtott otthon két gyertyát, elénekeltetek! velünk pár Kossuth nótát s készített uj tervet melyben a főszereplők — aztán, aztán újra csalódott, mikor tapasztalta, hogy a terv jó, ott van minden mi foganatosítsa, csak a kaszások hiányzanak. János bácsi ilyenkor nagyon olkoseredett lemondott mindcuről elvesztette hitét e puha nemzedékben. Elment a korcsmába, maga elé tétetett pár iteze bort, oldalára állította a czigányprimást s azt mondta: no Pacal most húzzad ! s vigadott bus magyarosan. Mi akkor még csak gyerekek voltunk s nem plántálhattuk még át hazafi fájdalmunkat a kanoséba - (lévén összes virtuskodásunk egy gúra mögé ásott kupakos és valóságos pelpa titkos működtetése) s legfeljebb a fináncz háta megett fuj’tuk el ékesen a „fünáucz, fiináncz, hopp hopp hopp" áriáját miért is János bácsi nagyon megdicsért s szép beszédet tartott nekünk, melyet rendesen igy kezdett : hazám lelkes ifjúsága ! Engem külön szeretett, — tán mert engem pállottak el legtöbbször a csőszök, meg a finánezok, mi pedig tiszta mártyromság volt. Sokszor vitt alsóvégi rongyos házába s mesélgetett sok szépet az ő vitézi tetteiről; de még többet nagyszerű terveiről, melyek hivatvák megszabadítani a hazát. Előszedte kapott fakó papirosait, melyek tele voltak piugálva mindenfélo ákom-bákommal s azt mondta, hogy ezek csatatervek. Ezeken aztán eltöprengett,eltanakodott. vitatkozott maga-magával hevesen s kimutatta, hogy ő nem oka ABlágosnak. Néha-néha bús hazafi-érzelmei közé más neműek is vegyültek . . . valami hűtlen rossz gyermekről mormogott, töprengett; ... de eltűntek ez emlé- ' kék is újra. Várkomi Dezső.
