Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 79. szám
silo’ a lyielősség c r.‘i tMie’.c alkalmazását, szem ban az adófelügyehő kívánságával megtagadja, az ügy az adófelfigyeld által a penzíigymiiúszterhez felebbe- zendő. Azon városi közeg, ki ellen a felelősség kimondatott, ismételt hanyagság esetében fegyelmi utón hivatalától is elmozdítható, A város összes egyenes adója 1880 évre 57719 ft. 08 1er. A város mint erkölcsi testület adója 5 404 ft. 01 1er. Összesen : 03,284 ft. 20 kr. Ezen adóba törlesztve van kir-adó czimén még pedig a város mint erkölcsi testület által fizetendő adó kivételével melybe pedig eddig 4105 ft. fizettetett, tehát az 57719 ft. 08 krba 38850 ft. 11 kr illeték czimén pedig 17952 ft. 70 kr. összesen 50808 ft. 87 kr. E szerint úgy az első mint a második negyedre járó adó teljesen befizetve van a harmadik negyedre járó adóba 9990 ft. hiányzik tehát a harmadik negyedre járó adóból 4434 ft. Csodálkozni lehet azon, hogy a városi pénztár a jelen nyomorult viszonyok közt mint volt képes eddig is 00973 ft. 87 kr. beszedni, hiszen Eszter- | gom város adózói mikor s mibó'l képesek fizetni? csakis ha bortermésük vau. A mi búzája s egyébb elesége terem, az nem elégséges arra hogy abból a télre való eledelt beteremtse, hogy kenyere legyen, kénytelen a boltból lisztet venni, nem egyébből mint a bor árán. Esztergom város bortermését a tavaszi fagy nagyrészbeu megsemmisítette, a mi megmaradt azt e jelenlegi eső ismét tönkre tette, ott állunk tehát hogy nemhogy az adót birjulc fizetni, hanem ellenkezőleg a közigazgatási bizottsághoz leszünk kénytelenek folyamodni aziránt, hogy az éhhaiáltól mentsen meg bennünket. De hát ki ellen mondta ki a közigazgatási bizottság a „requiescat in pace“ a pénztári hivatal ellen ? Nem, hiszen lia kell a pénztári hivatalnak kezeinél van két végrehajtó is elvételheti a szegény embertől az utolsó gatyáját is csak legyen ember ki azt megvegye. De valljon az állam érdekében van e az, hogy három négy ezer ember koldus botra juttattassék? Csodálatos hogy a közigazgatási bizottság tagjai, kik maguk is érzik a nyomort, tehát ismerik a viszonyokat, nem mertek vetőt mondani oly kérelemnek, mely tönkre tevésünket eredményezi. Hihetetlen hogy azon esetben ha a megtagadó határozat fellebbezi folytán a pénzügyministeriumhoz kerül, ott megváltoztatott volna. A ki birja fizet, hogy pedig valóban fizet, azt megmutatja az eddigi eredmény, a szegény ember pedig kinek fizetési képessége szőlőtermésében fekszik, ha száz felelősség mondatik is ki fizethetni nem fog mindaddig mig csekély szőlőtermését nem értékesítheti. Igazságos eljárást kérünk tehát a közigazgatási bizottságtól, mely nem csak arra van felállítva: nézetünk szerint, hogy az adót vas szigorral behajtsa, hanem a polgárság körülményei tekintetbe vételére is. . . . . f. Blaháné Esztergomban. I. Az ünnepelt művésznő elvégre városunkba érkezett. Aggodalmait k szétoszlottak, örömünk határtalanná vált. Blaháné megérkezett. Fragt nicht nur aber wie ? A nagy művésznő úgy távirta az Esztergomi Körnek, hogy a hat órai hajóval érkezik. Volt is sürgés-forgás a méltó fogadtatás körül. Ugv hittük, hogy semmise vezetheti be méltóbban az ünnepet, mint ha Blahánét teljesen művészetéhez méltóan fogadjuk ! És hogy megjáratta velünk a kegyetlen sors! Épen akkor tornyosult föl óriási gomolyagban a fercnczeseknél kiütött tűzvész, az egész város izgatottan várta a tűz lefolyását s rettegett a szikraeső következményeitől. A kocsik, lovak mind a tűz körül. És hét órakor megérkezik Blaháné. Megérkezik és daczára annak, hogy egész Esztergom várja, a hajónál mégse várja senkise. A helyzet borzasztóvá vált. Mikor elterjedt a hire, hogy Blaháné megjött, az Esztergomi Kör tagjai nem tudták hová legyenek lelnmgoltságukban. I'yen prológ! A nagy művésznő, kedves kis unokabugával a hajótól szépen gyalog tette meg az utat s épen a Fürdő kapujánál találkozott velünk. Soha senkitől se kértek annyi bocsánatot, mint tőle. És soha senkise bocsátott meg olyan könnyen, mint ő. De azért mi mégis vigasztalhatatlanok maradtunk. Végre megnyugodtunk a kérlelhetetlen sors szeszélyében s főleg Blaháné zengő kaczajjal elmondott barátságos szavaiban : — No, sohase aggódjanak, tépelődjenek már most, hiszen magam akartam úgy ! II. Kedden reggel tiz órakor kezdődött meg a próba. Blaháné lelkes odaadással s kifogyhatatlan jókedvvel tartotta ki egész fél kettőig. Völgyi Gyula ügyes rendezésével s a műkedvelők jártasságával ép úgy meg volt elégedve, mint Fali nótáival. Az igaz, hogy Jónás Pali se kapott kfilömb dicséretet, mint BlahánétóL, a ki azzal lelkesítette, hogy : — .Jól van lelkem, nagyon jól csinálja, csak azután este is kitegyen ám magáért. Milyenek lesznek azok a nóták ! Csak úgy zengett bele a kis arena. Azokba az aranyos, azokba az üdvözítő, szép magyar uépdalokba, melyek csak Blaháné ajkairól olyan népdalok ! III. Megkérték^ hogy adjon állandó emléket is Esztergomnak. Es a nagy művésznő átfáradt Bródsz- kyhoz és három levételt tört végig. Azután az Esztergomi Kör elnökével a polgármester családját ment meglátogatni. A polgármester ugyanis hajlandó is volt, ürüm— Legördül a függöny: összemegy. — Tapsol a közönség, csak a szép nő maradt páholyában hideg, mint a kiben kihalt minden ideg s nem sejté, hogy hattyúdalt hallgatott! Szabó Gyula. Az eseményekhez. — Levél az Es tergomi Körhöz. — Kedves uraim ! A papám, az Ellen- <’» r t tartja. Azt mondják, hogy úgy dukál neki. En pedig mindig elolvasom benne a világ folyását. A mama és bátyám az Egyetértést járatják. Jobban is olvassák, mint a papa a maga lapját. Ennek is meg van a maga oka. Persze, hogy innen is belenézek a világ sorába. Hát csak azt olvasom az E 1 le n <"> rben : Esztergom, szept. 28. (Saját külön tudósítónktól.) Blaháné fogadtatása nem sikerült, mert a művésznő megtudván, hogy készületeket tesznek ünnepélyes fogadására az esztergomiak, korábban érkezett ide, mint várták, belopózott a városba és a Fürdő vendéglőbe szállt. A fáklyás zene, dictiók elmaradtak tehát mind. Az előadás azonban kitünően sikerült. A helyek ára háromszor nagyobb, mint közönségesen, mindamellett zsúfolásig megtelt a kis színház intelligens közönséggel. A környékből is sokan bejöttek a városba. Midőn kilépett Blaháné a színpadra, záporként hullott a koszorú lábaihoz és frenetikus taps harsogott. Az első felvonás után az Esztergomi Kör bizottsága piros selyem párnán, beszéd kíséretében, ezüst babérkoszorút nyújtott át a művésznőnek. A koszorúra ez van felírva: Blaháné Lujzának az Esztergomi Kör. 1880. szeptember 28. Az előadás alatt számtalanszor kihívták őt; a virágdalokat ismételtették vele. Blaháné aranyos kedvében volt, dalolt, mint a pacsirta, játszott, a hogyan Blaháné tud csak. Az előadás után éljenzés kisérte kocsijába a művésznőt. Ezután következett a diszlakoma, a melyet számos felköszöntő fűszerezett. Végül táucz bizonyára virradtig. Erre azután az Egyetértésben: — Esztergom szept. 28. (Az Egyetértés tudósítójának távirata.) Az esztergomiaknak ma este volt alkalmuk Blaháné asszony művészetében gyönyörködhetni. A művésznő a Piros Bugyellárisban lépett föl és zsúfolt ház előtt a közönség óriási lelkesedése közt játszott. A tapsvihar leírhatatlan volt. A színpadot forma szerint ellepték a csokrok. Blaháné asszonynak értékes ezüst koszorút nyújtottak át. Előadás után tiszteletére diszlakomát rendeztek száz terítékre. No már uraim, a ki az Esztergomi Kört még egyszer bántani meri, annak velem gyűl meg a baja. A mint látja, tudok ám én az újságba Írni s olyan kitoremtettézve fogom az irigyeket lefesteni, hogy csakúgy porzik. Aki nem tart magukkal, azokkal maguk se tartsanak, mert nincsen benne lelkesedés. A kiben pedig lelkesedés nincsen, az lehet nagyon józan és nagyon csöndes filisztor vagy ifjú megvéntilt ember hazug arczczal és ámító hajjal, de nem lehet, például, a mi tiszteletünk tárgya. A leányok csak olyan fiatalságot tudnak igazán szeretni, melyet nagy eszmék lelkesítenek. A hol buzgalom nincsen, ott kezdődik a fásultság. Már pedig a fásult fiatalság épen olyan szánalmas, mint nem szeretni való. Ezt akarom én nyilvánosságra hozni az alkalommal, hogy maguk, kedves uraim, Blaháné fül lép te tésé vél az egész ország színe előtt becsületet szereztek a derék Esztergomi Körnek. Kérem szerkesztő úr adjon helyet az én kis tárczácskáinnak. Ha semmitso törül ki belőle, írja be nevemet az Esztergomi Kör pártoló tagjai közé s akkor megtudják, hogy ki az az Egy olvasónő. I mól is tette volna, lakását átengedni Blahánénak. De a művésznő csak fogadóbeli lakást rendelt. ■— Nevezzék szeszélynek — mondá — de már én csak következetes maradok benne. A polgármester az ő előkelő szívélyességével s Palkovicsné nagysága az ő rendkívül lekötelező nyájasságával valóban elragadták művésznőnket, a ki mint vendég ünnepelt is volt. A kedves látogatás után Blaháné a Fürdő vendéglőbe hajtatott, hol már szüksége is volt igénybe vett erőit némileg meg pihentetni. IV. i • Az előadás iránt óriási érdeklődést tanúsított egész Esztergom. A kör pénztárnoka valóságos ostromnak volt kitéve. Jegyeket pedig már alig lehetett kiadni, mert ha még egyszer is annyi lett volna a hely, hol megrendelés, hol előjegyzés majd mindent elfogyasztott. Blaháné hatodfélkor kocsizott az előadásra. Óriási közönség gyűlt egybe. Nem volt egy I talpalatnyi tér sem, mely occupálva nem lett volna. Lelkes hangulattal várta a telislenteli ház, púkor lép eléje a legünnepeltebb magyar művésznő. A páholyokat városunk és vidékünk legrangosabb előkelőségei foglalták el s a körszékelt zsúfolva voltak városunk szépei által. És az erkélyek! Hála az égnek és Hutli ur tartós gerendáinak. Végre fölvo ml a függöny. Az Esztergomi Kör föllépő tagjait zajos tapsokkal és lelkes éljenzésekkel tüntetik ki. Kilép azután Blaháné, Nem szabad megkisér- nünlt leírni milyen hatalmas lelkesedés uralkodott a színházban. Szűnni nem akaró éljenzések és tapsviharok között lepte be a színpadot valóságos bokréta eső. Virágkoszorúk és csokrok hullottak minden oldalról a színpadra. Alig akart megcsilapodui a frenetikus lelkesedés. Végre Kikezdte azokat az aranyos magyar nótákat, melyek elragadó varázszsal olvadtak le ajkáról. Ritkán van Blahánénak olyan öröme, olyan jókedve még a népszínházban is, mint a milyen minálunk volt. Csupa gyönyörűség volt minden mozdulata ; csupa költészet minden szava; csupa bűbáj miudeu dala. Majd minden jelenetben kitapsolták s voltak nótái, melyeket alig győzött ismételni. Az az ellenállhatatlan játék ! A közönség elragadtatva élvezte a nagy művésznő fölséges jeleneteit. Az első felvonás után az Esztergomi Kör bizottsága egy remek művű ezüst koszorúval lépett a színpadra. A koszorú Laky hírneves fővárosi ékszerész intézetéből került ki. A Blahánénak szóló zajos óvátiók megcsillapodásával, az Esztergomi Kör elnöke néhány őszinte szó kíséretében adta át a koszorút. A nagy művésznő érzékenyen meghatva, halk hangon köszönte meg. A remek ezüst babér- koszorúu aranyozott, eziistszalagou következő felirat volt olvasható: Blaháné Lujzának. Az Esztergomi Kör. 1880. szept. 28. Az előadás egyéb részleteiről más rovatban találkozunk' olvasóinkkal. V. Színház után a hatalmas számú közönség jó része a Fürdő vendéglő dísztermében gyülekezeti össze, hol megint találkoztak városunk és vidékünk előkelőségei. A csillárok fényes világítása, az üvegházi növények s a hosszú . fölteritett asztalok azt hirdették, hogy itt az ünnepély folytatása következik. A nagy művésznő az előadás után elegáns sza- I Ion öltözéket váltva, mint az est iinuepeltje lépett . be a terembe az elnök karján, hol az estély házi- ^ asszony-szerepét gyakorló polgármesterné fogadta s mutatta be. Tizenegyedfél múlt volt, mikor a banquette megkezdődhetett. Schleifer konyhája valóban dicséretre méltó. A hangulat igen kedélyes volt. Prück- ler Kiucseme u/'ra bizonyságot tett a hazai pezsgő kitűnőségéről. Az előkelő társaság dicsé'rőleg nyilatkozott a népszerű Kincsemről. — Több mint száz teríték talált elfoglalóra. Éjfélre járt m ír az idő, midőn polgánnesteiünk, aki az asztal fejénél Blaháuétól nem messze ült, fölemelkedőt helyéről s lelkes fblköszöutőt mondott a művésznőre. A milyen rögtönzött volt maga a beszéd, ép olyan lelkesedéssel találkozott. A pezsgős poharak csengése szinte elnémult a felharsogó éljenzésekbe. Elegáns egyszerűséggel s tartalmas rövidséggel fejezte ki a város tiszteletét Blaháné művészete iránt. Erre a Kör elnöke emelt poharat s az Esztergomi Kör nevében üdvözölte Blahánét, aki, mint a nemzet legíinuepúté'.)') művésznője a szerény Esztergomi Kör meghívására megtisztelte városunkat s a ki nem a szerepéből, haue in a szivéből énekel1. Fogjuk is érte szeretni mindvégig nemcsak bálából, de szivünkből is. Majd Dr. H élez Aulai városi ügyész emelkedett föl s Blaháné ra kezdett kedélyes toaszljavai az Esztergomi Kút éltette, mely már annyi életrevalóságáról tett la nubizonyságot. Azt kívánta, hogy a Kör teljesítse még tovább is dicsére!reméltó hivatását. Nemsokára Lányi Adolár emelte föl szavat s a Kör részéről hálás hangon üdvözöl te derék polgármesterünket, a ki oly őszinte rokonszem vei kiséri a Kör törekvéseit. Felköszöntötte azután Fal-
