Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 78. szám
nemzete tiszteletét, tisztelői bámulatát s a magyar színészet hódolatát. És mig Blaliáné nem a szerepéből, hanem a leikéből énekel, addig halhatatlansága koszorúját fűzi homlokára ! Kőrös,y László. Állandó színházat. (Állandó rovat.) II. „Szinház alatt nem az épületet, hanem a művészetet értjük.1* Szigligeti. Közönségünk talán azért mutatott kevés lelkesülést az állandó szinház iráut, mert azt hitte, hogyha díszes rámát csinálunk, is mégis ugyanaz a kép fogna bele kerülni, melynek elég jó az a keret, a melyet a Huth ur művészei faragtak. Mi is úgy vélekedünk, hogy holmi élhetetlen kóborló hadnak vétség a mostani ideiglenes bódét is átengedni, bűn volna pedig egy díszes palota lakóiul fogadni az állandó színházba. Ha színészetünk ügye már csakugyan megérett s az állandó szinház eszméje megtestesül: akkor csak szinejavából fogadunk vidéki színészt, kiben ha van művészi képesség lefoglaljuk rendes, állandó tagnak. Állandó színházunknak nemcsak az lesz a czélja, hogy a művészetnek megfelelő díszes épületet nyerjen nálunk a magyar dráma, hanem az is, hogy a küszködő tehetséges vidéki színészekből egy állandó társulatot honosítana magába s ezzel örökösen száműzné városunk területéről a művészet nevében kóborló s nemzeti törekvéseket hirdető, de különben nyomorú csavargókat, kiktől vajha mielőbb megtisztulna láthatárunk. Milyen fekély a magyar drámai művészet testén a tehetségtelen kóborlóhad, azt dicsőemlékezettí Szigligetink irta meg legélénkebben : Mint mindenütt úgy nálunk is, — úgymond — a szinészeknek két nagy osztálya van : művészek és mesteremberek ; vagy színészek és komédiások ; vagy állandó színház nélküli vándorok és csavargók ...............A valódi színművészeknek, p oétáknak, apostoloknak s vándoroknak ellentétei s egyszersmind legnagyobb ellenségei voltak (s most is azok) a színész mesteremberek, komédiások és csavargók, kik rombolták, a mit azok építettek : a műizlést, részvételt és becsültetést. Ezek a kaszakapa-, kapta-, vagy iskola-kerülők jellemtelenek az életben és a színpadon és szemtelenek mindenütt, csalták egymást s a közönséget egyaránt. A városok és faluk rettegtek, ha jöttek, örültek, ha mentek, főleg ha egy csomó adóssággal nem szöktek. Ezeknek eredete és fölszaporodása a szemété ; Blahánéhoz. Madárka vagy, mely ágról ágra Csöndes fészkéből dalt csevegni jár, Oh szállj ez ágra vissza viszsza Még sokszor kodves csevegő madár ! Legszebb pacsirta ! melyet Ég A földre küldött zengeni, Eljösz tehát egyszer közénk! . . — A hír oly rég rebesgeti ... — És a szivedből énekelsz, Hol a dal annyi bűve, bája, Mint illatos tavasz-mezőn, A föld ezer, csodás virága ! Dalolj, dalolj ! mig ajkidon A dalnak árja cseng vigan, Lelkünk csapongó szárnyakon A fényes, tiszta mennybe van . . . Édes csalódás . . . tünde kép . . . Miként szerelmes boldog álma, Bár elmulik, . . . örökre szép ! . S utánna sóhajt szive vágya ! . . Dalolj, dalolj ! s a röpke perez, Egy édes emlék lesz nekünk, S bár merre jársz, bár merre kelsz, Veled lesz mindenütt szivünk, Mert szivet, szívhez fűz a dal S ki egyszer dalini halla Téged, Miként a viszhang lágy szava Szivében visszazeng az ének!! Földváry István. Blaháné tárczája. (Csevegések.) A ki megizlelte a halhatatlanság poharát, van abban már itt mi közöttünk valami isteni. És azt már jobban is tudjuk tisztelni, mint szeretni. Azt gondolom azonban, hogy boldogabb az, a kit szeretnek. a kis rakásból lesz nagyobb, több, s végre az egész szemétdomb. A kit a jobbak nem tűrnek magok közt vagy a ki második, harmadik vagy épen utolsó nem akar lenni, lesz első, összeszed egy csomó ringy- rongyot s elnevezi díszletnek, ruha- és könyvtárnak ; megteszi magát igazgatónak ; összeverbuvál egy csapatot, mintha Falstaff régimentje volna; beirat magának a requisitum ezédulába D. D. czime ; decoratio, director, 5—10—20 forintot, hajói megy dolga a társaságnak ad fixumot, ha rosszul ad pro- portiót s ha végkép tönkre megy itt, elbocsátja tanítványait s újra kezdi ott; de az apostolok oszlása rendesen azzal végződik ; hogy egy társaságból lesz kettő, három, négy rakás szemét. így volt ez. igy van most is. A legfényesebb, legnagvobbszerü palotának is van szemétje; de most a fejlettebb korban, midőn van részvét s több a jó köszönség, mint a jó társaság, midőn a tehetséges és szorgalmas szinészeknek van tisztességes keresete s lehet még szebb és jobb jövője, midőn becsülik, ha becsületes, tisztelik, ha tiszteletre méltó — nagyon is méltó volna Thália templomát kisepreni vagy azt tenni e nyegle, szemtelen árusokkal, mint az üdvözítő tett Jehova templomában";) Állandó társulati) állandó színházunknak tehát az volna egyik hivatása, hogy a nyegle szemtelen árusoktól örökidőkre megszabadítaná városunkat s meggyógyítaná drámai művészetünk néhány sebét s emelné tekintélyét. Hogy milyen története volt az állandó szinház eszméjének s milyen sorsban részesült, azt elmondjuk a következő fejezetben. Színházi szemle. Keddre tervezték, de az udvariatlan időjárás csütörtökre halasztotta s igy került színre mindamellett parányi közönséggel a 7. Csők. (Vígjáték 3 felvonásban. Irta Dóczy Lajos. Kendező E. Szabó Gyula.) Csókot Ígértek s adtak is és a mi közönségünk mégis elmarad! Élvezhető előadást nyújtanak. Maritta Arday Ida kezében van s közönségünk mégis elmarad! Ezentúl már nem sürgetjük a régi jó sziu- ház látogatókat, hogy Völgyiék előadásait ne mu- laszszák el. Csak mulaszszák ! Elég büntetés az, mikor olyan élvezettől fosztják meg magukat, milyent a csütörtöki este Ígért is, adott is. Arday Ida Marittája valóban kedves, gyön- géd egy költői alakitás volt. Merő kellem és báj. A tiszteletben mindig van valami hideg. Olyan az, mint a téli nap. Azután épen nem lehet a szeretet édes testvérének nevezni. A tisztelet megnémitja az ajkat, megválogatja a kifejezéseket, fenségesebbé teszi a lelket, fölemel és mégis meg tudja keresni a viszony i- tást. A szeretet, oh, az egészen más. Beszédessé teszi az az ajkat; nem válogatja a legkivasal - tabb mondásokat, boldogabbá teszi a szivet, földerít és szent szövetségre lép. Boldogabb az, akit szeretnek. És mégis teljes lehetne-e boldogságunk, ha nem éreznénk a tisztelet kitüntetéseit is. Ott lehet csak legőszintébb az érzés, hol a szeretet és tisztelet őszinte frigyben egyesül a hol egyik a másiknak kiegészítője, jó barátja. Az ész és szív szövetkezik ilyenkor és kielégíti minden gondolatunkat és vágyunkat. * * * Volt egyszer egy nehéz, borús órám. Azon gondolkodtam, hogy az isteni szikra, a művészet, ha magyar szívbe esik, nem hamvad-e ki életünk fáklyájával. Mikor a magyar művésznek alig van néhány talpalatnyi országa. A magyar írót csak idehaza bírják egészen élvezni. A külföldi babérok sohasem valódiak. A magyar képiró csak szűk határok közé van rekesztve, mig a német és franczia még a legtávolabb világban is ünnepelt. És hogyha mégis a hírnév szárnyára kel neve, akkor külföldi babérokkal emelkedik világhírre. A magyar képfaragó, ha egészen magyar levegőben él, még idehaza se eléggé méltányolt. És a magyar zene művelőjére az émelygős sa- , Ion zeneszerzőkkel szemben azt mondják, hogy | czigányok. Halhatatlan ezigányok pedig alig hogy vannak. Hát a magyar színész? Hazája szűk, mint színpada s élete olyan rövid, mint szerepe. A kik a múlt századok remimiscentiái- ból táplálkoztak, azok még hajlandók megtagadni benne a művészt s komédiásnak nevezni. A csók fölséges definitióját olyan bensőén adta, lio gy a gyér közönség sűrű tapsokkal tüntette ki. Mi nd- végig kifogás nélkül állta meg helyét s valób au megérdemli a közönség legteljesebb elismerését. Arányi Carlója sok helyütt nem hagyott hátra kívánnivalót. De gyakran beleesett modoros szavalatába, a miben semmi jellemzetes sincsen. Halkabbra moderálhatná kicsiny helyiségünkben anélkül és érdes hangját. Völgy iné (Blanda) főleg a csókadási jelenetben remekelt. Á jeles színésznő különben mindvégig birta a hallgatóság feszült figyelmét. Több jelenetben ki is tapsolták. Fábián a királyban, daczára betegeskedésének, nem csekély képességről tett tanúbizonyságot. Figyelemreméltó tehetségéhez őszintén azt kívánjuk, hogy teljes egészsége mihamarább visszatérjen. Kovács (Sobrinus) Sokkal inkább tisztában vagyunk jó tulajdonaival, hogysem épen neki nézzük el Ízléstelen túlzásait. Jó idő óta Kovács szörnyen túlfeszít s hangjával és mozdulataival majd inkább hasonlít egy kitűnő akrobatára mint színészre. Saját tehetsége érdekében kötelességünk ezt kinyilvánítani . Tegnap Bártfay P. Csecse Pannája került színre. Egészen uj hajtás. Ma Ágnes asszony. Színházi csevegés. Mióta — bár más szerepben utolszor volt szerencsém a tisztelt olvasó közönséghez, azóta bizony sok viz lefolyt a Dunán, vagy hogy stylszerüen szóljak : sok feljegyzésre méltó művészeti dolog történt. Sok mindenről kell tehát ez úttal a szükséges rövidséggel megemlékeznem. Uraim, engedelmet kérek. Tudják-e önök bájos hölgyeim, hogy mi az az intrigua? Ejnye de ügyetlen kérdés ! ! Hát ki tudja akkor hogy mi ez, ha önök nem?! Az intriguât minden nő ismeri ; ha nem is ezt a fajtát, a melyről most szólani akarok, hanem azt a bizonyos kedves intriguât, a mely kisebb nagyobb mértékbeu mi idén nőnek oly bájosan pajzán tulajdona. Igen is kedves Aranka nagysád, — értesülve vagyok — ön intriguálni szokott a Jozefiu ő nagysága udvarlója ellen. Hallottam, hogy a múltkor azt beszélte felőle — szegény Laj^s barátom! — azt beszélte hogy az én Lajosom, a mikor Jozefiu kisasszonynyal, négyest tánczol, úgy tartja a derekát mintha „nyársat nyelt volna" S Jozefiu kisasszonyról meg azt mondta, hogy táncz közben teljes előszeretettel imitálja a nádat. S azóta az én Lajos barátom a bálokban mindig nagyon sok kosara^. Szavát csak magyar partokon értik. Nyelvével nem kelhet a világ kőrútjára. Érzéseit nem értik meg mindenütt, a mint hogy a nemzet fájdalmát és örömét nem is bírja megérteni az idegen. Már pedig akármilyen magyar csak művész ezt fejezi ki. És mégis, legyen bármily korlátozott a magyar szép szellem világa, legyen bármily parányi hazája, csekély nemzete, a magyar művész mégis boldog. Mert a magyar művész nemcsak a magyar művészetnek, hanem a nemzetiségnek is folytonosan táplálékot ád. Kettős hivatása van neki. Épen úgy mint a Megváltónak. Tanítani és boldogítani. Nem rendkívüli még a harmadik se. Resignálva szenvedni. * -V: * Istenem az a jótékonyság ! Van benne valami, a mi a mennyországra emlékeztet. Az ember csak akkor, lehet angyal, mikor a jótékonyság cselekedeteit gyakorolia. De nem szokásból, nem kaczérkodásból. Hanem tiszta szívből. A jótékony művésznők iránt, azt mondják, hogy az érzések is jótékonyabbak. A ki letörli az árvák kényeit, a ki kenyeret ád az Ínségnek, a ki gyámolója az életrevaló eszméknek, azt gazdagabbnak veszik művészete gazdaságánál. Mert annak igazi szive is vau. Azokat a világhírű művésznőket, a kik már elvből is soha szilire nem lépnek, hogy a pénztárhoz a jótékonyságot ültetnék, azok a művésznők sohasem részesülhetnek a nagy közönség igazi szeretetében. Igazi szeretetért igazi szív kell. Es ez csak ott kezdődik, a hol a jótékonyság kezdődik. * * * A népszínházban tegnapelőtt épen a Becsület szegényét adták. Legördült a függöny. Óriási tapsviharok idézték a közönség elé a kiválóbb szereplőket. A kik indulatokat és szenvedélyeket dolgoznak fel épen úgy mint a kép faragó márványt, a képiró színeket, a zeneszerző hangokat, (s a tárczairó gyakran IC Folytatás a mellékleten. "Wí
