Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 78. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke “ 78. számához. kap. Es Jozefin kisasszony is sok petrezselmet 1 árul. — No, tegye csak kezét szivére: Lnjos és Jozefiu kisasszony kétségbeejtő sorsában nincs-e a kis Arankának nagy része?! Bizonyára van: maga az oka mindennek. Pedig nem jé ám tréfálni az ily életbe vágó komoly dolkoklcal. Hiszen igaz, hogy Lajos magatartása tulmerev : de ennek okát a sok kunirozás- ban igen könnyen meg lehet találni. Jozetin kisasz- szony is össze-össze ütötte már néhányszor fejét a szomszéd jobb kedvű tánczosokéval; de hát — ara rafia — ki tehet arról hogy Jozetin kisaszony- nak jó kedve kerekedik, ha tánczba viszik. Mondom, nem kell tréfálni az ilyen szerelmesekkel, mert bizony egy napon csak arra ébredünk, hogy Lajos és Jozetin házastársakká lesznek még mielőtt háromszor hirdették volna ki. S az ilyen elkeseredett fiatal házas pár aztán ki tudja mire lesz képes ?! — — — Hátha majd ők meg azt fogják hiresztelu csupa intriguából, hogy az Aranka kisasszony vén leány marad! ............No én csak azt mondom, h ogy nem jó a tűzzel játszani. Lám, az intriguának még a bálteremben is milyen beláthatatlan következményei lehetnek ! De én egészeu más fajta intriguáról akarok most szól- lani. Egy művészeti intriguáról, mely épenséggel nem kedves, és sokkal veszedelmesebb mint az önöké. * * * Minden lapban benne volt, s igy talán az önök figyelmét sem kerülte ki az a liir, hogy Rákosi Jenő „Titilla hadnagya" melyhez a népszínház karmestere Puks Fereucz zenét irt, újra meg fog zenésittetui, s hogy e feladatot a bácsi Souppé vá- lalta volna el. Mondom, minden lapban benne volt, s igy a ki csak elolvasta, mind úgy kellett hogy gondolkozzék : — ejnye de vékonyka kis tehetségű zeneszerző lehet az a szerencsétlen Puks! íme, zenét ir egy nagy operetthez s az előadás után felette mindjárt a napirendre térnek: sőt íuéltány- lat, bátorítás és oktatás helyett azt mondják, hogy az ő zenéje helyett, zenét ir Souppé. Nemde a nagy közönség igy gondolkozik? Nos hát ebből egy szó sem igaz Ez a leg ravaszabban kiszámított intrigua. Egy irigy zenész hozzá ül a kávéházban egy kőnyomatú lap tudósi tóját: ak asztalához. A szemfüles tudósitó használja az alkalmat, tudakozódik a zeuószeti újdonságok felől, s a zenész hideg közönynyel közli az említett, hirt. Harmadnapra minden lap hozza, s Puks reputatiója látszólag meg van semmisítve. Mit szólnak hozzá hölgyeim?! Ez aztán egy kicsit más fajta intrigua ? ! * _______________________________________- * ____________* H egyi Aranka k. a, a népszínház újonnan szerződött fiatal énekesnője sajátságos módon jutott a népszínházhoz. (3 — ki tudvalevőleg egy kedvelt népzenészünk leánya — előbb a szinitanodába iratkozott be, de ott rövid idő múlva azt mondták neki, hogy az intézetet hagyja el. Magyarán mondva: elküldték. A kisasszony kétségbe volt esve, nem tudta elgondolni a tanárok eljárásának okát, s annyival kevésbé, mert birt mindazon előnyös tulajdonokkal, melyek a felvételnél irányadók. Elment tehát az intézetnek egyik tanárához, s keserves sirás közt kérdezte elküldetése okát. A tanár ur azt felelte : — Ne firtasd te szógám ennek a dolognak az okát, hiszen úgy is tudhatod. A kisasszony kíváncsian emelte fel könynyel telt szép fekete szemeit s kérdően szegezte a különben szintén sajnálkozó tanárra. — Még csak nem is sejtem tanár ur! — No fiam, hát nem tudod hogy czigány 1 e á n y v a g y ! ? Hegyi Aranka egy mély sóhaj után resiguálva távozott, s Rákosihoz ment ki azonnal felismerte tehetségét, ki azonnal képeztette, s ime ma már a kék vérű tanárok csak is ha a kisasszony fellép — vörösre tapsolják tenyerüket. „A falu roszsza" Boriska szerepében a népszínházban Aalberg Ida k. a. a helsingforsi fiuu nemzeti színház drámai szendéje lépett fel. A kisasszonynak e fellépése arra volt hivatva, hogy a tudósok által hangoztatott nyelvrokonsági köteléket megpecsételje, hogy a laikusok előtt is kétségtelenné tegye. A tudós uraktól tudjuk, hogy a finn nyelv a magyar nyelvhez főképen három féle hasonlatossággal bir. Hasonlít először az ősanyag, másodszor a hangsúly közös természete és harmadszor a ragozási módszer által. Ezt a tudós uraktól tudjuk, s Aalberg kisasszony e rokonságot mégis nem annyira a nyelvben tette feltűnővé, mint inkább és főképen a nemes érzelmek közös forrásának megmutatásában, ügy érez mint mi, s úgy fejezi ki érzelmeit mint mi. Magyar őszinteséggel tárja fel szivét. Művészetéről szólva, el kell ismernünk, hogy világhírének csak az áll útjában, hogy maga a finn nyelv oly kevéssé elterjedt s hogy a k? a. más nyelvet nem beszél. Aalberg kisasszony annyi természetességgel és közvetlenséggel játszik; geniális felfogása annyi bájjal érvényesíti, hogy nem csoda ha a színház közönségét egészen elragadta. A nemzet Blahánéja is haza jött, s épen a legjob időben akkor, mikor a város atyái kezüket szivükre tették, hogy a német múzsa mellett szavazzanak-e bizonyos tekintetben hagyományos magyar türelemmel, vagy az ellen. Blahánénak, a múzsák fölkent nőjének puszta megjelenése elég volt arra, hogy a nemzeti önérzetet uj életre serkentse. Oly fenséges a nemzeti zászló, melyet a magyar művészet lobogtatni elég erős, s melyen Blaháué arczképe az alma mater: hogy az eredmény el nem maradhat. Es e zászlóra most nagy szükség volt; ki kellett azt bontani, mint legnagyobb veszedelemben a próféta zászlaját kibontja a mohamedánus. S a nemzet önszivébe tekintett, látta abban egy oly nemzetiségi ügynek zászlaját, melyen az ö képe ragyogott feléuk isteni glória között. S a nemzet cselekedett szive szerint. Az ilyen nemzetet nem kell félteni ! Tudtuk mi azt előre, mily zajt fog ütni erélyes eljárásunk a magyarfalók táborában. Vigasztalódjanak, nem is volt szándékunk kedvünk szerint cselekedni. Jaj volna nekünk, ha mi az Ő dicséretüket mutogathatnék. Egyetlen nemzetet se dicsért még soha az ellenséges nemzet máskor, csak mindig akkor a mikor muszáj volt. Ha mi erkölcsi, szellemi és hatalmi nagyságukat ki tudjuk mutatni: akkor muszáj lesz bennünket még a sógoroknak is elismerni. Muszáj lesz, és fognak, mert ha nem : magukat teszik nevetségessé. Ismerve Ízlésünket, mivel ezeket nem azért hozzuk fel, hogy az ő dicséretükre vágyódnánk, hanem csak megakartuk mutatni ki a barbár? Az-e a ki az idők és viszonyok logikáját felismerni sem tudja, mint ők nem tudják — mert ők az erő fenségét utczai sárral dobálják, a helyett, hogy tiszteletre méltó ellenségként tudnák magukat viselni, vagy az, ki elég erkölcsi önérzettel és méltóság- teljes nyugalommal bir még az ő nyomorúságukkal szemben is legfeljebb csak annyit mondani:—-ugyan menjenek a pokolba. Sólymossy Elek. Az Esztergomi Kör. Alkalomszerűnek találjuk az Esztergomi Kör statistikáját bemutatni. Jegyzői kimutatás az 1878 szeptember 30-án Budapesten megalakult „Esztergomi Kör" alapitó rendes és pártoló tagjainak névsoráról. A kör védnöke: Szilágyi Dezső egyet, tanár. Alapitó tagok: Simor János biboruok piimá®. Mayer István püspök. Lollok József kanonok. Somogyi Károly kanonok. Kántz Lázár püspök. Palkovics Károly polgármester. — A kör elnöke: Kőrösy László. Titkára: Klauzál Gábor. Főjegyzője: Szabó Gyula. Jegyzője Szalav József. Pfnztárnoka : Kelen üres papirt,) mondóin kérem, a kik indulatokat ós szenvedélyeket dolgoznak fel, azok önmagukat emésztik föl, mint a tömjén s mégis másoknak szolgálják az illatot. Vége volt a második föl vonásnak is. A szereplők, hol ide, hal oda csoportosultak. Sólymosi az ő classions zsidó orrával és pajkos öltözékével épen öltözője felé sietett, mikor egy fiatal ember állja útját. Meglepetéssel iid- vözlik egymást. Nem igen szokott előadás közben a szinpad folyosóin más, mint színész találkozni. És a jövevény mégse volt színész. —- Véghete tien hálára kötelezne, ha Blahánéhoz vezetne — monda az érkezett. — Szívesen, kérem. Hát ugy-e baj van az esztergomi előadás körül ? — Nincsen. Csak lehetne, ha Blaliáné- val nem beszélhetnék most azonnal, mert holnap kora reggel gyorsvonaton távozom. Sólymosi útban volt. Bevezette a fiatal embert oda, a hová kérte. No azt a kis öltöző szalont esetleg Blaliáné öltözőjének nevezik. — Jaj, mi történhetett maguknál? —• Csak az Nagyságod, hogy két távirata jött s mindakettő azt irta, hogy csak hétfőn játszhatik. Már pedig, Nagyságod, mi hétfőig sehogyse lehetünk egészen rendben. Annyi az előkészület, munka, hogy csak Keddre fogadhatjuk méltóan. — De istenkém, mikor nekem szerdán este olyan nagyon erős szerepem lesz. — Nagyságod Szerdán reggel idehaza lesz. Sólymosi is belesegitett. — No csak határozza el magát nagysád, látja a szegények nem lesznek készek hétfőn estéig. — No hát isten neki. Bele mentem, henne vagyok. Megígértem, hát majd kedden játszom. Csak kérem ne csináljanak miattam eenmón iákat. Mert tudja én azokat nem áll - hatom. Hát csak bízzanak bennem. Még ezen az aranyos meghívón is kedd van. No legyen úgy. Ki volt az a fiatal ember, a ki Blaháué bűbájos színházi szalonjába lépett, előadás közben s olyan diadallal távozott, mintha legalább is a sedani csatát nyerte volna meg ? Nem más, mint ezeknek a szerény soroknak az írója. A ki tárczát akart hozni Blaháné- tól, mert a nagy művésznő megígérte, de ba- béros dolgai között nem jutott rá ideje. A ki mégis be akarta váltani a közönségnek tett Ígéretet s közölni mert Blaháué t á r- c z á t, az Esztergomi Kör egyik buzgó közkatonája és szükség esetén közharezoshoz méltó munkásságéi généralisa: Kőrösy László. Bocsássanak meg neki kegyes olvasóim ! Koszorú és birkabőr. — Vázlat a műkedvelői világból. — Sanyi jó gyerek volt; sőt nemcsak hogy volt, hanem még most is annak tarthatják őt Kutijádon a pap, meg a jegyző, lévén Sanyi az utóbb említett h o n o r á c z i o r n a k segédje. A fönt nevezett kitűnő tulajdonságon kívül egyéb istenáldás nem hullott Sanyi fej el ágyára, mert nem volt ; s hiszem, hogy nem is lesz ezen az árnyék világon ember, aki elmondhatná, hogy saját füleivel Hallotta, amikor Sanyi valami okosat mondott. Ez azonban őt legkevésbbé sem akadályozta abban, hogy magát okos embernek tartsa. Vállalkozott mindenre, ami teremtett mesterség csak van a világon. A rósz nyelvek azt beszélik, hogy zsenge éveit a vörösteritéki Szikszaibau tapodta volna agyon, mint csapos gyerek ; hogy az arczáu mérföldekre virító piros daganat nem lenne egyéb, mint egy vastag sörös üveg maradandó fotográfiája, melyet egy zivataros kedélyű főpinezér olyan formán akart a falhoz vágni, hogy a Sanyi , feje a fal és az üveg között, mint közvetítő elem ' szerepeljen. Ez a mestermű olyan jól sikerült, hogy ! Sanyi a kórházba került, a mely pillanattól kezdve | élete annyira változatos lett, — hogy Sanyi maga I raoudá nekem — egy spleenes angol haiminczkét lat sterlinget kínált érte, de hát ő nem adta oda. Én Malaczkán ismerkedtem meg vele, hol akkorában segítettem a piinczipálisom szűzdohányát szívni, megtanítottam a priuczipálisnét arra az uj nótára, / ! hogy : Szép Lenke jár a part fölött stb. Annyit ) határozattan tudok, hogy a bakterem nótára fújta a kürtjét, de a princzipálisné még most is hamisan énekli. Hogy tehát felvegyem a beszéd fonalát, jó lesz mindjárt ott kezdenem, hogy Malaczkán műkedvelői előadás volt készülőben, amiből én — miut- afféle ügyvédbojtár — ki nem maradhattam ; aztán meg eugemet azért is sziveitek a férfiak, mert iszonyúan tudtam szidui a kormányt, az asszony népség meg azért, mert harisnyát is tudtam kötni, szóval kérem, ha malaczkai haute voleét olyan kegyes valaminek képzelik (apropos nyárs) amely, mint a bormérő vas, fokokra vau osztva, hát akkor én mindjárt ennek a nyársnak a hegyét foglaltam el. Súg'fyékuál, kik szintén malaczkai uobilik, tartottuk a próbákat. A házikisasszouyolc — hét volt — mindegyikének odaígértem, természetesen roppant titokban az első drámai szende szerepét, amiért cserébe legmélyebb vonzalmukról biztosítottak, melyről nagylelkűen lemondottam, nem tartozván a szenvedélyes régiséggyűjtők közé. De most már azt hiszem ideje lesz annak, hogy Sanyit nekem, mint a malaczkai mükedvelő- társaság drámai rendezőjének bemutassák, mert a papiroson is kevés, meg Blaháué tárczaczikkét sem akarom konfuudálui. Tehát a dologra. Szép társaság volt Súgfyékuál, mint mindig, — legalább az öreg Súgfy el nem mulasztja, midőn vendéget hi magához, elmondani : — Legyen szerencsém; ma megint előkelő társaság lesz nálam, mint mindig. Kamilla kisasszony művészi odaadással zongö- rázta a Szűz imáját, melyet húsz év előtt imádkozhatott először valami előbbkelő nevelőintézet gyönyörűségére. Országos zsivaj töltötte be a szobát, melyben mindenről lehetett hallani valamit csak összefüggő, okos dologról nem. A princzipálisné nem fogyott ki a dicséretből ; .i szép Lenka egészen megzavarta az eszét. Szegény Súgfy urnák volt mit hallgatnia rólam, akinél nagyobb géniét még nem ért rá teremteni az ur Isten. Ne várja azonban a t. olvasó, hogy én tövéről hegyére leirom az érdemes társaságot, s kezdve a hideg pulykától, egész a borokig, elméletbeu végig etessem vele az egész ozsounát. Inkább visszatérek tehát újból elhanyagolt Sauyi- kámra, annál is inkább, mert éppen most lép be az ajtón. Igen szerény megjelenésű fiatalember ;’ Amint betette a lábát az ajtón, rátaposott Súgli ur lábára, s a nyugodtan szendergő pudlitól kért bocsánatot.
