Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 74. szám
Esztergom, II. évfolyam. 74 szám. Vasárnap 1880. szeptember 12 én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. egész évre fél évre . O hetenként kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, évnegyedre .................................. 1 „ 50 , Egyes szám: 8 kr. vasárnap és csütörtökön. SZÉCHENYI TÉF^ 35_IK SZÁM ALATT, intézendők. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi Nyilttér petit soronként 30 kr. — Kéziratok nem adatnak vissza. téren intézendők. Állandó színházat ! Esztergom, szept. 12. 1880. Jámbor óhajtásnak fogják venni. Mosolyogni fognak rajta. Napirendre térnek fölötte. Olcsó élezeket gyártanak róla. És mi azért mégis sikra szállnak s szembe nézünk a phi- lisxterek jéghideg közönyével s a tehetetlen gúnyolódókkal. Pangás és hanyatlás csak ott lehet, a hol eszmék nincsenek, a hol gondolatok nem termékenyítenek. Hála az égnek Esztergomnak van néhány fenkölt szelleme, kiket magasztos eszmék lelkesítenek s kiket buzgó és önzetlen tevékenység ragad alkotásokra. Ezekhez szólunk, ezekben hiszünk és reményiünk. Fölavatták az uj gymnasiumet. A díszes épület története a kitartó gúny s kitartó bizalom elkeseredett párbaja volt. Végre megbukott a közönséges hétköznapi szellemek ellenállása s a jelenségek oda vallanak, hogy íogymuasiumunknak fényes jövője van. Az állandó szinház eszméje nem uj. Csak pangása régi. Társadalmunk életrevaló elemei már minden eszközt felhasználtak a ezé! kivitelére s mégis, mintha csak átka lenne, az eszme csak vágyaink tárgya maradt. Két évtizede lesz, hogy színészek és vállalkozók, hírlapírók és városunk társadalmának vezérei az állandó színház gondolatával foglalkoznak. A megjelent röpiratokat azonban elfelejtették, a javaslatok fölött napirendre tértek s az eszme kuiarezot vallott. De van-e szükségünk állandó színházra ? Kérdezzük inkább, volt-e szükségünk iskolára? Más-e a szinház, mint az érzések nemesítése, a vágyak finomítása, a gondolatok gazdagítása, a szép, jó és igaz iránt való érzék fejlesztése, a nemzeti, nyelv tökéletesítése s a művészet boldogitása ? Az athenaeiek legelső színháza, mely Krisztus előtt jóval félezreddel épült föl, Dionysos- nak volt szentelve, husz-harmincz ezer ember látogatta, mert a régi helléneknél az iskolának, a templomnak s a színháznak egy forma értéke és tisztelete volt. Még Görögország hanyatlása korában is szent hely maradt a szinház s mind a tragédia mind a komédia a nyilvános isteni tisztelet cselekvényeihez tartozott. Nézzük csak az állandó szinház történetét Budapesté n, hol századunk elején m a g y a r m á gn ásai n k német színházak intendánsai voltak. Mennyi gúny és baj között épült föl s nyílt meg a nemzeti színház 1837-ben. Ekkor volt csak biztos alapja a magyar drámának s innét kezdve nevezhető Budapest fővárosnak. Nem-e az állandó magyar színházak magyarosították meg az ország szivét s ölték el benne azokat az ereket, melyek német vért árasztottak az egész nemzettestbe ? Félszázad múlva nincsen német Tkália a magyar fővárosban ! Merték volna-e ezt álmodni a nemzeti szinház megalapítói ötven év előtt? Már most nem is lehet elsőrangú vidéki Irodalmi levél. — Ötödik. ~ Kóbor szellők... Kóbor szellők belopóznak A kinyitott ablakon, Röpke éji pillangóknak Zümmögését hallgatom. Villog szárnyok, átsuhanva A lobogó láng felett, Megszédültén berohanva Kínosan keringenek. Kivergődnek lassan végre, Szállnának is — hasztalan ! Tarka szárnyok összeége, És a himpor oda van. Szálltál te is csaló fénynél, Majdhogy nem a láng között - És hogy lelkem, meg nem égtél !... Hajh ! mert szárnyad megtörött! Mészáros István. (— Költemények. Irta Pethes G,éza Aladár. Szerző tulajdona. Budapest Tettei Nándor és társa bizománya. 1880. Vácz. Nyomatott Seródy G. ,siketn. iparintézeü könyvnyomdájában. Ara egy forint. —) Csak irom, Írom egyre Írom A haszontalan verseket. Pethes Géza Aladár. A könyvkiadók Olympjáva kapaszkodott ifjú óriások között egyik sem őszintébb a mi poétánknál. Mottónk, melyet az ő jövendő nagyságának e legújabb oszlopából választottunk : őszinteségének nagyon szivünkre ható bizonyitéka — s szinte haragszunk, hogy lehetuek hamis kritikusok, kik „taposnak szive versein/ S mi joggal? Kölcseytől egész a Pethes ur „csúnya kritikusáig" mindig merültek fel naiv recensensek, kik abban a megfoghatatlan rögeszmében szenvedtek, hogy a kiadott verseket meg kell kritizálni ; sőt még abban is, hogy a kritika csak használ a müveknek. Édes istenem milyen különös a gondolkodás ! Olvassátok el tapasztalatlan kritikusok és irók Pethes ur bölcsességét az „Én kritikusom" czimtí versében s aztán cseud legyen ! Öleljétek meg egymást áhitatosan s verjétek bünbánólag melleteket a múlt idők e nagy hibájáért, melynek neve: kritika. Sajnálom, hogy a jelen esetben az én csekélységem a Pethes Géza Aladár csúnyája; de örülök egyszersmind, hogy P. G. Aladár ur úgy meg köny- nyitette munkámat, a mennyiben még mielőtt megjelentek versei, már valami költői inperátio megsúgta neki, hogy a tudákos kritikusok nem valami nagy hozsannával tagadják azokat Legalább nem várost som képzelni állandó szinház nélkül. Mindenütt csarnokot emeltek a magyar Thá- liának, diszes, a művészet méltóságához méltó csarnokot. És ez már olyan természetes kötelesség, mint mikor a nevelésnek iskolát s a vallásnak templomot építünk. „Szinház alatt nem az épületet, hanem a művészetet értjük" — mondja Szigligeti. A művészetet kötelességünk állandósítani Esztergomban. Nekünk szellemi diadalokkal kötelességünk szülővárosunk fényes múltjához hasonlítani. A magasztos ügy mindnyájunk ügye. Ezentúl állandó rovatot nyitunk az állandó szinház ügyének s felkér ü n k minden g o n d o 1 k o d ó t, h o g y eszméivel lapunk révén a k ö z ö n- s é g elhatározását megérlelje. Ha a nevelésnek és tudománynak méltó palotát bírtunk emelni,emeljünk méltó csarnokot a magyar színészet szent ügyének is ! Kőrösy Lás/ló. Külső- és belső-elemi népiskolánk. Ha megkérdünk egynémely kir. városi szülőt, ki gyermekét esetleg behatásra vezeti, hova íratja fiát? — „város iskolájába" lesz a szokásos válasz. Már most e két elejtett szóból voltaképeu mit lehet feltételeznünk azon elemi iskola felöl, mely nem neveztetik a szülők által város iskolájának ? Mit mást, minthogy a „város iskolája" fogalmából a külelemit kizárják és számkivetik; s mint ilyent — habár némely tekintetben tévesen —• olyannak j csalódott s igy jót is cselekszik, a mennyiben j nem szülét hetik egy uj „csalódási" verse. Ne gondolja tehát a szerző, hogy boszankodunk az „Én > kritikusom" ez. vers gorombaságain. Pethes Géza Aladár ur versei két részre oszlanak : politikai s társadalmi tartalmuakra. Politikai verseiben Petőfit utánozza . . . azaz, hogy még csak nem is utánozza. A mi Petőfinél menydörgés, az Pethes urnái még csak színpadi zörgetésnek sem válik be ; phrázis és phrázis egyre-másra ; kapkodás mindenféléhez s valami kétségbeejtő eszmezavar jellemzik e verseit. Igazán hja a „Pesti Hírlap" róluk : „ezzel teljességgel nem érdemes foglalkozni, e csinált harag, felfújt szenvedély nem a legjobb oldaláról mutatja be a szerzőt." — De legnevezetesebben ragaszkodik a váczi állarafogbázbau töltött nyolez napi martyromságához ; nem kevesebb mint kilencz vers örökíti meg e nagy eseményt, s Kazinczy, Bacsáuyi, Greguss Ágost, Czuczor, s többi börtönlátott poétáink bizonyára kevesebb zajt csaptak évekre terjedő fogságukból — pedig hát ők nem ám magánsértés következtében ették a keserűség kenyerét s nem is Váczott 1880-bau! Hanem persze imponál ez is. Szerelmi versei már több ügyeimet érdemlenek., Van egy-két kerekebb tartalmasabb verse, melyek a formai hibákat leszámítva csinosak. Egyikét mutatóul közöljük is : , Akkor és most. Mikor szeretni kezdtük egymást Épp ilyen ősz volt, mint a mostani : Hallottuk a lombok sírását : Hogy el kell veszni, le kell hallani ! Mint fájt a szived leányka akkor! Hogy hullott a köny kisirt szemeden. , . „ESZTERGOM ÉS fllill11 TÁRCZÁJ
