Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 67. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 07. számához. ehető legkitűnőbb rendben szeretett polgár- mesterünk lakásához vonult, honnan ismét a -városon keresztül a városházára. Méltóság jellemezte az ünnepély prológját, mely valóban lélekemelőén bizonyította be Esztergom városa őszinte szeretetét fejedelme iránt. ii. — Megyei közgyűlés. — A megyeház dísztermébe összegyűlt nagyszámú közönség előtt Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos és alispán következő beszéddel nyitotta nieg az ünnepet. „Ö es. s apóst, királyi Felsége legkegyel- mesebb urunk és királyunk ma születésének ötvenedik évfordulóját ünnepli. Hála és örömérzettől sugárzó arezok kövnyezendik ma felséges családjában : a legmélyebb tisztelet s alattvalói hódolat üdvharsonái üdvözlendik ma széles birodalmának összes tartományaiban. Hiszem, hogy Esztergom vármegye közönsége is, mely bárcsak egy kis része azon boldog millióknak, kik ő Felsége bölcs ormányzata alatt egy alkotmányos monarchia előnyeit élvezik, de mely királya iránti tántoríthatatlan hűségében és szeretetében a világ minden népeivel bátran pályázhat — örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy a mai napon e czélból keltezendő egyetlen határozatával koronás királya iránt a hűség és szeretem adóját leróhassa. Tiszteletteljes indítványom tehát oda terjed: hogy intézzen a megyei bizottság mai közgyűléséből egy hódolatteljes üdvözlő feliratot, a melyben kifejezve legyen az, mit önök uraim, ugyhiszem, nemcsak saját nevükben, de bátran mondhatom, az egész megyei közönség nevében, velem együtt szivünk mélyéből kívánnak : hogy ő Felsége Fermiez József Magyar- ország dicsőségesen uralkodó apotoli királya fenséges családjával együtt még sokáig igen boldogul éljen ! “ — Erre felolvasta magát a lelkes feliratot is, mely egész terjedelmében a következő : Esztergom vármegye közönségétől. FELSÉGES CSÁSZÁR és APOSTOLI KIRÁLY; Legkegyelmesebb Urunk ! Az osztrák-magyar birodalom népei nagy öröm ünnepet ülnek mai nap: Felséged születésének ötvenedik évfordulóját! Nemcsak szent kötelmük, de igazán loyalis és szeretettől lángoló szivüknek is sugalmát követve, örömittasan sietnek a népek milliói e nagy napon Felséged magas trónjának zsámolyához. Esztergom vármegye legalázatosabb küzön— Szükségtelen hogy befejezze ! Szakitá félbe majdnem durva hangján az öreg. — De uram! —— Ismétlem hogy szükségtelen ! Nem vagyok kiváncsi reá, mert nem is ismerkedhetem meg oly emberrel ki bejelentés nélkül lépi át e termeket. Ha valami kárpitos vagy festő, vagy bánom is én, tőlem akármi lehet, a szolgák lakosztálya a túlsó oldalon, végezze velük dolgát ! Mars! — Lassabban uram! Mert ily fogadtatás után daczára ősz hajának, e keztyuvel simítom le arcza redőit — s ezzel egy lépést előre tőn. ily vakmerőség a különben nyugodt és higgadt öreget kihozta sodrából, székéből oly ir- telen, s oly ifjúi ruganyossággal emelkedett föl,h— s igy szemben állva még mindig erőteljes és oly hatalmas alaknak látszott, minőnek első láttára senki sem hitte volna ; — de felháborodása csak pillanatnyi volt, s midőn a legnagyobb higgadtsággal zsebébe nyúlva, egy kis revolvert vont elő, már ismét a megtestesült nyugalom vala. — Csak még egy lépést mozdulj könnyelmű Iranczia, — igy kezdé válaszát — s Albinra esküszöm, hogy agyvelőd azonnal megtagadja különben is gyarló szolgálatát! — Nevem Guise Gutran marquis, szólt méltósággal, de kihívó hangon a gróf — nemcsak szeretem, de bírni vágyom e palota úrnőjét, s következéskép gyűlölöm önt ! Nem következéskép de aljas szándéka miatt, kettőnk közül holnap itt csak egyikünk lehet ! 7~~ Szavamra jó mesterére tálát, az én kezem biztos leend ! — Különben ime névjegyem, a reggeli ólakban közel itt e parkban találj, természetesen tanuk nélkül, mert az ily csekélységhez úgy hiszem ez szükségtelen. — A viszontlátásig tehát’!- És eltávozott. (Vége köv.) sége melynek elei egykoron első szent királyunk bölcsőjét ringatták ; melynek székvárosa ily- képen honunk apostoli fejedelmeink ősi fészke lön, s melynek a felséges Uralkodó-ház iránti tántoríthatatlan hűsége s rendithetlen ragaszkodásáról annyit beszél a történelem : szintén belévegyülni bátorkodik e hódolatteljes sorokkal a Felségedet üdvözlők hymnusába ! A lezajlott ötven év majdnem minden nemzet életében korszakot alkotand. Nem egy uralkodó száműzetve honából régi dicsőségének romjain mereng; a legrégibb dynastiák ellen nyílt sisakkal küzd vagy gyilkos tőrrel leselkedik az elvakult és fék vesztett szabadosság orvkeze ; uj birodalmak és köztársaságok alakultak a szomszéd államokban, és még az Angyalvár ormain is sűrű fellegek ülnek, el annyira, hogy reájuk világot csupán a hívőknek remény sugára vet. Egyedül Felséged birodalma áll rendületlenül az egyetemes rázkódtatás közepette, sőt Felséged kegyelme, igazságszeretete, áldozatkészsége s alkotmányos érzületének jótékony befolyása alatt, mely az osztrák és magyar nemzetet két testvérré ikeríti — a dicsőséges Habsburg-ház sziklavárává alakult harczolandó az elemekkel és idővel. Méltán ujong tehát ma e birodalom minden népe és seregesen tolulnak az egyesek ép úgy, mint a hatóságok és testületek a legmagasabb trón biborlépcsőihez, hogy leróják Felséged előtt szeretetek és hódolatuk adóját. Fogadja tehát Felséged kegyelmesen Esztergom vármegye közönségének is hódolatteljes feliratát, és legyen szabad legmélyebb tisztelettel kijelentenünk, hogy valamint ma szivünk legforróbb melegével kértük a Mindenhatót Felséged és Felséges családja jólétéért: úgy most is és minnenkor hasonló hévvel kívánjuk és kiáltjuk, hogy Felséged fölkent drága személye, Felséges családjának és összes népidnek örömére, boldogságára és dicsőségére még igen sokáig és felette boldogul éljen! Kik egyébként lmzaíiui legmélyebb tisztelettel és jobbágyi hódolattal maradunk Felségednek Esztergomban aug. hó 18-án tartott rendkívül i közgyűlésünkből legalázatosabb szolgái és hű alattvalói Esztergom vármegye közönsége. A megye közönsége a feliratot hódolat- teljesen elfogadván, az még tegnap elküldetett. A megyeház udvaráról az összes közönség a basilikába hajtatott, hol díszes ünnepi misét hallgatott. III. Városi közgyűlés. Nevezetesebb közgyűlést még aligha ért városunk. A fényes díszruhába öltözött polgármester lelkes üdvözlő szavakkal fogadta a gyülekezetét s azután következő remek beszéddel vezette be a feliratot: Tekintetes közgyűlés. Bitkán részesülünk öröm-napokban, annál nagyobb lelkesedéssel üdvözöljük a mait, melyen királyunk Ő felsége 50-ik sziilotése- napját a királyi családdal, és az egész nemzettel együttesen ünnepeljük. Egy fél század múlt el királyunk születése óta, — félszázad — melynél fontosabbat, válságosabbat, alig mutathat fel történelmünk. Korszaka ez a tespedő e szunnyadozott nemzet ébredésének, a művelődés és tudomány ösvényein való haladásának, nyelvünk felvirágzásának, és a nemzeti szabadság örvendetes fejlődésének ép úgy, — mint a halálos har- czok fergetegeinek az elnyomatásnak, és nemzeti létünk végveszélyeztetésének. Elmondhatják — „A sors játszva emelt és mosolyogva vert le.“ E hányatás közepette, számtalan sebekből vérezve, némán, de saját magát el nem hagyva szenvedett a magyar nemzet, és elnyomói ré- j síéről sokszor részesül a haldokló oroszlány | sorsában, de meg nem halt, mert öntudatos I nép nem hal meg oly könnyen. (Lelkeséljen.) S igy történt: hogy végzetes események áttörése folytán, az alkotmányos élet és kormányzat szélesebb alapon, mint valaha visszaállíttatott, a nemzet pedig saját sorsának urává lön. Mikép engedte sorsát intéztetni, arról a mai ünnepet tekintve nem szólok, de annyi bizonyos, hogy fölkent fejedelmünk a nemzet iránt tanúsított vonzalmával, alkotmányos érzületével, törvény tiszteletével behegcszté a sajgó sebeket, — melyeken királyi asszonyunk bársony keze végig simulván — Fejedelem és nemzet közt oly viszony keletkezett, mely szeretet és kölcsönös bizodalmon alapulva, örömre hangol minket és az egész nemzetet ma Királyunk 50-ik születése napján. Es ha e napot ünnepeljük, teszszük ízt nem, mint silány utasítás vagy parancsszó engedelmes követői, hanem önkényt, szabad akaratból. Ünnepeljük e napot mint a haza atyjának napját, kinek szivünk mélyéből hosszú életet és szerencsés uralkodást kívánunk, hogy boldog legyen a nemzet és megelégedeit Ő, azon tudatban, — hogy bár mi legyen a borús jövő sötét könyvében megírva, itt e négy folyam közti hazában mindég fog találni hazát, és népe hü szivében szeretetet. Nem kétlem, hogy a tisztelt közönség hódolatteljes érzelmeink a legmagasabb királyi trón előtt kifejezést adni óhajt, hőn kívánja, hogy a felséges király sokáig éljen! (Éljenzés.) Erre Takács Géza Esztergom városa feliratát olvasta fel. Hatalmas élj énkiáltások követték a kitűnő üdvözletét : CSÁSZÁRI és KIRÁLYI APOSTOLI FELSÉG ! Legkegyelmesebb Urunk ! A népek sorsát intéző Gondviselés megadta Felséged hű magyar nemzetének azon örömet, hogy szeretett uralkodója ötveu éves születése napján, tántoríthatatlan alattvalói hűségének, meg nem ingatható ragaszkodásának és szeretetének hód óla t telj es kifejezést adhasson. Az összbirodaloin népének ünnepévé magasz taltatott föl augusztus 18-ik napja, a szeretet és hűség szavai nyilvánulnak minden felől; ámde Felséged koronájában és személyében összpontosított nemzetcsoportok között a magyar nem engedheti meg azt, hogy hűségben, szeretetheti bármely nemzet is fölülmúlja, nem pedig azért, mert egy nemzet sincs úgy egybefonni koronás fejedelmével, mint a magyar, j kinek monarchikus érzelmei a szív legbensőbb ! lüktetésében rejlenek és kinek rokonfaj nélküli léte Szent István koronájához fűzött alkotmányában is Felséged legmagasabb személyében találja legerősebb, leghathatósabb állami biztosítékát. Ezen közérzelem árjában él Esztergom sz. kir. város közönsége is, nem mulaszthatja tehát el alattvalói hűségének és jobbágyi szeretetének jeleit a legmagasabb thrónus elé vinni és egyszersmind esedezni : Engedje a Gondviselés, hogy Felséged az emberi kor legszélsőbb határáig uralkodhassék hű magyar népén. Tartsa meg Felséged e nemzetet és vele jobbágyi hűségben öröklő ezen királyi várost atyai kegyelmében. E kir. város hűsége és szeretető, melyet felséges uralkodó és legmagasabb családja iránt állandóul ragaszkodik — csak táplálékot nyerhet a korona és nemzet közti folytonos összfiiggésben, melynek szertebonthatat- lanságáért az egek urához esedezünk : Isten tartsa meg Felségedé t és a magasztos családot népének örömére és bold okítására. Kik is legmagasabb királyi kegyelmébe ajánlva, legmélyebb hódolattal vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Esztergom 1880 évi aug. hó. 18. napján tartott rendkívüli közgyűlésünkből Alázatos örökli űségű alattvalói: Esztergom sz. kir. város közönsége. Végül a polgármester kijelentvén azt, S/.abn Gyula.
