Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 65. szám
Esztergom, II. évfolyam. 65. szám. Csütörtök 1880. augusztus 12-én. ¥ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : ejtesz évre .................................................G frt. f él évre.......................................................3 „ évnegyedre.................................................1 „ E gyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téten intézeiulók. Mciijeleiiik : h e t, e n k é n t kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 1er. ' Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intéfendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A közönséghez. Hogy önivón y tes tűzoltóságunk tesz és tett annyit, mennyit az anyagi helyzet mellett lehető volt ; hogy buzgalom és önfeláldozó ügyszeretet nem hiányzott azoknál, kiket egyedül, a nemes czél egyesitett minden anyagi kárpótlás vagy jutalom kizárásával, azt an él kül, hogy az elbizakodottság vádját csak fölkelteni is lehetne, az önkénytes tűzoltók is elmondhatják, de a közönség is beismeri. Testületünk azonban még sem áll úgy mint állnia kellene, sőt vannak oly áljóakaróink, kik a lélekharangot szeretnék megkondi- tani egyesületünk fölött is, épen úgy, mint sok más egyesület fölött. Nagy akadálya volt és máig is az, a virágzásnak azon körülmény, hogy, nem ide tartozó okokból, az egyesület pénzügyei nem voltak rendezhetők, sőt a jelek után Ítélve, ennek végleges rendbehozatala még hosszabb időt fog igénybe venni. Hogy azonban e mostoha körülmény ne legyen képes megölni azt az egyesületet, melynek nemcsak oly szép, oly magasztos hivatása van, hanem mely ezen hivatást önfeláldozás árán is a lehetőségig be akarja tölteni, — határozatba ment, hogy az eddig függőben levő ügyek nem fognak első rendű és a legsürgősebb ügyekül tekintetni, hanem azoknak meghagyva legtermészetesebb, minden erősza„ESZTERGOM ÉS VIDÉES" TÁRCSÁJA. Kinek nincsen. . . Kinek nincsen felesége: Egy csepp esze sincsen. Nagy annak a szegénysége Aludjék bár kincsen. Isten bizony bolond ember, Bármily tudományú, Aki házasodni nem mer. . . Kimondom rá: bárgyú, Mit ér a kincs, a dicsőség, A világ pompája, Magas állás, kitűnőség, Ha nincs boldogsága? ! Van nekem szép, van nekem jó, Kedves feleségem. Oh! mennyei Mindenható ! Csupa gyönyör éltem. Oh ! ti önző agglegények Térjetek már észre: Jó partiéra ne lessetek, Ne vágyjatok pénzre. kot kizáró lefolyását, az egyesület újra szervezkedjék. Újra szervezkedni úgy az egyesület bel- életében, mint külső nyilvánulásábahi. A függő ügyek ezt egy kis jóakarat mellett megengedik és ha az újjászervezés sikerül, akkor is nagy előnyére fognak szolgálni azon hasznok, melyek a függő ügyek legom- bolyitásából származnak, akkor is erős lökést fognak adni a felvirulásnak, de az egyesület léteiét tisztán a ezen ügyek elintézésétől függővé nem akarjuk tenni. Az uj szervezés föltételei közül az egyesületi és működő tagok jóakarata, . buzgalma, áldozatkészsége, ügyszeretete megvan. A másik föltétel azonban a közönség jó akarata és pártfogása. Lehetetlenség csak gondolnunk is, hogy a közönség jóakarata meg ne volna. Nem lehet azon egyesületet csak közönnyel is kisérni, mely oly nemes czélt tűzött ki maga elé. A pártfogást azonban a közönség mégis csak oly egyesület iránt tanúsítja, mely azt megérdemli. Egyesületünk azt megérdemelte eddig is tényleg. Hogy nem virágzott úgy, mint kellett volna ; hogy nem tehetett annyit, mennyi talán igényeltetott tőle, annak egyszerű magyarázata az, hogy függő kérdései oly erős, oly zsibbasztó visszahatást, akadályt képeztek, melyek a tevékenységnek nagyon is szűk korlátokat emeltek. Csapjatok föl a példámra Itt a farsang mostan : Tegyetek szert boldogságra, Zászlóm alá gyorsan ! Káplány Gé/.a. Csókhistória. — Igaztörténet. — Szörnyű izgatottan rontott hozzám Magosváry ur, a kinek a Sándorutczában egy csinos kis háza s csinos kis háziban hires szép lánya van.-s— Micsoda vakmerőség! micsoda gorombaság! Oda a családom becsülete! Megvagyok ölve! És Margit nem nézhet többé a világ szemébe. Hallatlan botrány ! Es ezt a maga jé barátja okozta ! Igen a maga jó barátja okozta . . . Az én jó barátom ! Jaj istenem, sok ám nekem a jóbarátom. Azután én Magosváry úrral még csak soha nem is beszéltem. A kis Margittal mindössze két négyest tánczoltam s egyszer a Margitszigeten egy jó barátnője társaságában sétálgattam. Azután a kis Margit azok közé a lányok közé taitozik, a kik uem tudnak se kacérkodni, se provokálni. Istenemre mondom, hogy elfelejtettem Daudet Nábobját, mert a jelenet sokkal regényesebbnek kínálkozott. Letettem a könyvet s azon tűnődtem, hogy micsoda állás pontot is foglaljak a dühöngő papa ellen. Hátha pikáns félreértés vagy vala mi szúnyoghistória az egész. Magosváry urat azonban még jobban fölizgatta bölcs halgatásom. — Lássa kérem ilyenek maguk mind, mai fiatalság! Ugy-e azt hiszik, hogy minden apa csak E koidátobr^üntek ] azon egy szóval, hogy működésünkéin$m ézeh, függő kérdésekből nyerhető tlmogatás alapjára fektettük és igy önmagától elesik a közönségnek azon majdnem jogosnak látszó kifogása: Váljon pártfogásom eredményét nem fogja-e ez a „függő kérdésnek" nevezett szörny hasztalanul megemészteni ? BiztosithqUuk most már a közönséget, hogy nem, éP^^U' azt a pártfogást, melyet már eddig, korlátolt működéssel és erővel is kiérdemeltnek hiszünk, bátran, fölemelt fővel önérzettel kérhetjük. Megsérteném a közönséget, ha egyesületünk czélját, annak magasztosságát fejtegetném. Az egyesület története is nyilt, mindenki előtt ismeretes és azt is tiszta lelkiismerettel várjuk a közönségtől, miszerint elismerje, hogy erőnktől telhetőt mindent megtettünk. Ezeket mellőzve, egyszerűen, szivből jövő bizalommal fordulok a közönséghez és tudomására hozom, hogy az egylet újjá szervezése czéljából még e hó folyamán aláírási iveket adunk ki úgy újabb működő, mint pártoló tagok gyűjtésére. Azt hiszem, hogy midőn ez iveket kibocsátják és abban a közönséghez irányzott kérésünk csekélysége ki fog tűnni, az a közönség, mely minden szépet, minden jót, minden nemeset előszeretettel karol fel, kivált ily ügyben, melynek közhaszna nem szorul bizonyifogui való balek s minden leány csak compromi" tálni való jószág. Igen az ön barátja bizonyosan már magát is megrontotta ! — Magosváry ur !... Bizony isten nem bírtam tovább a türelemmel. Kezdtem kizökkenni a sodromból s olyan hangon fakadtam ki, bogy a folytatása uem lett volna tanácsos. Fölpattanva padomról az öreg ur elé álltam. De csakhamar a Margit nagy fekete szemei jutottak az eszembe. Azok valóságos észbontó hatalmak s a különben jó képű papa szemei feltűnően hasonlítottak Margitéiez. Csakhogy mégis csak más keretben vaunak! Rögtön megváltoztattam szerepemet s lehető nyájasan bemutattam magam. Magosváry ur csak nem engedett. — Ismerem én magát s hiába áll nekem elő névvel, nem fogom azon mindaddig szólítani mig a bünrészességből ki nem tisztázkodik. Teremtő isten, a helyzet rettenetes koraolylyá vált. A papa dühe még mindig a forrponton túl volt s az én higgadtságom már most súlyos erőltetett állapot gyanánt kinzott. Szerettem, volna a goromba papát tiszta szivemből rendreutasitani. Azonban még mindig óvatos voltara. — Magosházy ur kérem — kezdém a dialogot folytatni — én tudora, hogy rendkívüli dolog történhetett. . . . — Tudja ? ! Hogyne tudná, mikor cziukostársa volt ! Micsoda tartuffei beszéd ez . . . — Oh türelem isten asszonya ne hagyj el ! — sohajtám magamban s mosolyomat arezomba szökött vér oszlatá el. — De kérem hallgasson meg. Hogy rendkívüli dolog történhetett azt onnan tudom, mert Magosváry ur rendkívül izgatott. — Izgatott ? ! Hát nyugodt legyek ! Hát tapsoljak a botránynak ! Hát . . . W9* Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
