Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 65. szám
tíis'ra, nem fogja tőlünk pártfogását megtagadni. Esztergom, 1880, aug. 12. Reviczky Győző főparancsnok. Esztergommegye statistikai viszonyai. A statistika az újkor e modern tudomány ága a legutóbbi években méltán nagy tért fogbl el mindenfelé az elméleti és gyakorlati téren. Ennek segélyével sikerült már több munkás férfiúnak előnyösen kimutatni hazánk népességének és nemzetiségének viszonyait, bebizonyítva különösen német és szláv szomszédainknak, bogy a magyarság Magyarország népességének nem egy harmadát vagy épen egy negyedét teszik, — s hogy a magyar faj ! évről évre nem fogy, arányban, hogy ezáltal fajunk a második ezred évet alig fogná túl élni, de igen is kérlelhetlen számokkal bizonyítja: hogy szaporodunk. — Ezen jó urak talán olyan statisztikai alapon számítják ezt ki, mint az !85°/j népszámlálás volt, a mikor a külföldről bevándorlóit német és cseh beamterek a nép összeírást oly módon hajtották végre, hogy a magyarul akadozva beszélőket nem írták be magyaroknak, a tisztán magyarul beszélő cseh német vagy sláv haugzatú neviieket pedig német vagy slávoknak vezetik be, ily módon ez idő tájt faj, nemzetünket 4,750,000 lélekben alapították meg; —Később Brachelli a statistika tanára Becsben már nagy kegyesen 5,240,900 magyar létezését ismerte el. Fényes szerint pedig Haeufler Gyöngyöst tót, Náuást német, Margitét oláh városnak irta. — Ma már azonban világosabb képét tudjuk adni nemzetiségi viszonyainknak. Jóllehet a kolera a múlt évtizedben két éven át az emberek s a diptheritis a gyermekek közt sokszor és sokfelé ragadta el áldozatait, a magyarság Keleti Károly értesítései szerint 1870 elejétől 1870 végéig 89,5i 1 lélekkel, vagyis 1,44% százalékkal szaporodott a nem magyar elemek rovására, kiknek száma csak 19,808 lélekkel vagyis 0,27% százalékkal emelkedett; miután Magyarország összes lakóssága 1870 végén 13,670,024 volt, s ezekből 0.548,228 magyar a mely szám az összesek 479 százalékát teszi. Keleti és Kőnek e nemű munkáiból érdekes képét lehet adui hazánk népessége mozgalmainak, kivonatolva azokban adhatjuk egyes törvényhatóság statistikai viszonyait is, mint azt itt az alábbiakban Észtéi gom megyére megkísértjük. — Az 185% évben hazánk népessége 13,585,268 volt, ebből 4.750,000 magyar 185°/t óta 1857-ig nem volt népszámlálás, 1857-ben pedig azon hibával történt ez meg, hogy a nemzetiségnek nem volt ! külön rovata úgy, hogy az egészből csak annyit találnak érdemesnek a megjegyzésre, hogy 1857-ben az összes lakósság száma 14,235,369 főre ment és így a 6 év folyása alatt 650,101 lélekkel szaporodott a népesség, a mi az 185%-iki népességnek 4% teué. Az 1876 új megye felosztás szerint vau az országnak 65 megyéje, ebből 27 absolut magyarsággal, 3 absolut oláhsággal, 9 absolut tótsággal, 3 absolut oroszsággal és 1 absolut németséggel bíró megye. 12 megyében nincs absolut többségű nemzetiség, ebből 4 magyar német tót, 4 magyar német szerb, 3 magyar tót orosz, 3 magyar német oláh. Ekkor 1857-ben Esz'ergom megyének összes lakóssága 63,216 lélek volt (területe tudvalevőleg 1909 négyszög mértföld s igy egy mértföldre 3,326 lélek jutott) ebből volt 55,602 magyar, 4,337 tót, 3,236 német, 41 görög. Magának Esztergomnak volt 10,045, lakósa, ebből 8,781 magyar, 1,223 német, 41 görög. Sokkal örvendetessebb szaporodást mutât a másik csaknem ily hosszú időszak 1870 év elejétől 1876 végéig. Ekkor már a megye minden négyszög mértföldjére 3,420 lakos esik, s egészbe véve a megyének 65,306 lakosa van, a melyből magyar 53,975, (82'o5%) néluet ö'°73 (9*300 0) tót 5-257 (8*05%), és igy a 6 évi szaporodás 1870 elején a megye lakossága 67,624, s 1876 végén már. 71,349 az az a 7 évi növekedés — 6‘45 századok a melyből 827% magyar, 9*3% német 8.0 tót ajkú. Folytatólagosan áttérhetünk most a népességi és nemzetiségi viszonyok után egyebekre is. Ilyen első sorban a születés és halálozás. Tudjuk, hogy oly megyékben, melyekbe a magyar elem a túlnyomó, mint a milyen Esztergom is, ott legszámosabb a születés, melyet a tót többségű megyék nem múlnak felül, s ez maga elég döntő érv volna fajunk szaporaágára. — De itt egy más i faktor is van t. i. a halálozás főleg pedig a gyermek halálozás, melyekből mint be vau bizonyítva az első öt évben hol ez a legtöbb, s igy a szaporodás sokáig várható. — így pl. 1876-ban a Duua- balparti területén az ötödik éven belől meghalt gyermekek száma 32,384 az az 5279% volt, s ez elszomorító ténynek tiinik fel. Tudjuk azonban hogy az emberi test organizmusa épen a fejlődés e korában az első öt évben a leggyöngébb, legfogékonyabb a betegség járvány s más bajok iránt, és tudjuk azt is hogy Európa csaknem minden országában az első 5 év leforgása alatt 40, 45% bal el. A születési arányt a megyében a következő számok mutatják: 1875 évről 1876-ra 19*8 lélekre esett egy születés, (melyben a finem van többségben 100 új szülött leány után 105,6 új szülött gyermek); s ebből törvénytelen ágyból született gyermekek száma csak 6-5% a mi más törvényhatóságokhoz viszonyítva, hol ez 10.8°|0 teszeii, csaknem a középhelyet foglalja el és így elég kedvező köz- gazdasági és társadalmi állapotokat tüntet fel. A I halandósági arány, mely újabban a civilisatio és köz- műveltség raérfokául vétetik, sem kedvezőtlen. — I Magas s évről évre emelkedő halandósági arány j a culturalis hátramaradásra vagy rossz közegész- | ség ügyre mutat, a csökkenő halálozási viszony pedig a műveltségi haladást jelzi. Esztergommegyéheu 27’2 lélekre jut évenkint egy halálozás, Mármarosbau 36Árvában 39-re, Ternes 21\ Torontál megyében 21\,-ra, tehát itt ez is csaknem közepes helyet foglal el. — Az igaz hogy e részben Európában, hol átlag 39—40, a nyugati cultur államokban 42—46 lélekre jut egy halálozás, kedvezőbb ez arány, mert nálunk pl. 1876-ban átlag véve miutegy 28 2 lélekre jutott egy halál eset. Érdekesek még már csak a közgazdaság szempontjából is az évi esketések, melyeket a közgazdasági viszonyok befolyásolnak. — Jó termés, fejlődő ipar, virágzó kereskedés nagyobbitja ezek számát, az ellenkező csökkenti. Példa erre az 1868-ik év a megújult parlamenteris élet éve, és 1873 a termelési tevékenység éve, amikor még 1870-ben 12,278-al, 1876-ban 12,432-vel kevesebb köttetett. 1876-ban a megyében 107.4 lakóra esett egy lő És hogy mért fordul épen hozzám — vágtam erőnek erejével szavába — és hogy miért illet engem haragjával, az már a Magosliázy úr titka. — Persze titka ! Mikor egész Budapest beszél róla! Mikor már az esti lapok is beszéltek róla ! Impertinens emberek azok a jo urnalisták. Még botrányosabbá teszik a dolgot ! Csak gúnyolód- jék is. —■ Igen tisztelt Magosliázy úr ! — kezdtem oly au védő ügyvédi stylusbau, hogy huszonöt esküdt szivét egyszerre elragadtam volna — őszintén megvallva a dolgot, én csak annyit értek belőle, hogy valamelyik barátom . . . — Gratulálok az ilyen barátnak! Hogy valamelyik barátom — mert kérem sok jó barátom van . . . — Van ám ! Csakhogy mind egyformák. Becsületrablók! Békerontók ! Magosliázy ur kérem hallgasson meg, kü- löinben fájlalni fogja a következéseket . . . — Micsoda ! Még engem fenyeget. Köszönje meg uram, hogy nem rend őrrel jöttem, hanem egyedül. . . . — No most már le a lánczczal ! harsant föl ben nem valami s én nem tudtam már mily szavakban, de körülbelül ezt mondtam : — Ön sérteget s nem tudom mért. Ön össze vissz a korhol s én nem érderalettem. Ön becsületeiül) eu gázol, a miért sohasem adhat elégtételt. — Adok ! Követelek ! Azért jöttem önhöz — mon dá a papa fakó arczczal rekedő hangon s lángoló szemekkel. Öu jó barátja annak a gazembernek, a kivel meg akarok vivni ... — De jó uram ön nem párbaj képes . . Ön túl van a hatvanon s a lovagiasság szabályai öntől nem kívánhat nak elégtételt. Kérem ue éljeu vissza előnyeivel s ne engedje, hogy azok a korlátok, melyek közöttünk fönállanak, összeomoljanak. — Semmi közöm a maguk okoskodásához. Maguk egy szerencsétlen apával fognak végezni. . . Maguknak nem lehet gyáváskodniotv, különben fölbérelt ostorral fogom magukat a corsou vagy a sugárúton megvágotui, értik ! . . — Tehát elérkeztünk oda, hogy Magosliázy ur még ismeretlen barátaimat is megbecsteleniti. Van önnek egy állás pontja, a melyet még akkor is tisztelek, lia kezét emeli is föl ellenem. Ön Margit atyja, s közbecstilésü . .. — Ezt rabolták el maguk tőlem. Voltam boldog apa, közbecsülésü polgár; most nyomorult, kirabolt koldus vagyok . , . Hogy is hívják a gazembert ! ? Bérczy Artliúr a nyomorult . . . — A kit barátomnak hisz ? ! — kiáltám fel meglepetéssel, mert Bérez y A r t li u r t nem ismerek, — Cziukostársa! — Becsület szavamra mondom uram, én Bérczy Artliúrt nem ismerek. Sok barátom vau, de azok között ilyen nevű nincsen. Magosliázy úr szemöldökei reszketni kezdtek, dühe lassan megcsillapult, hangja elvesztette élét s kifejezései inkább illettek szürke fejéhez — Tehát ön állítólag nem ismeri Bérczy Arthúrt ? — Szavamra mondtam már, hogy nem. — De maga kint volt ma a városligetben ? Délelőtt tizenegy órakor ? Nyomorultnak fogom nyilatkoztatni a hírlapokban, ha szavával játszik. — Már megint ! Lássa Magosliázy ur, a kérdés már kifejlődéséhez közelgett. — Tehát igen vagy nem ? — Tegnap este voltam kint, de ma még nem. — Esküt merne rá tenni ? esketés, mig ugyauakkor Borsodba 80.9 lakóra, Árva és Táróéiban csak 118 lakóra esett egy. — Itt azonban megjegyzendő hogy tisztán mezőgazdaságot űző vidékeken — mely a lakosságot elébb juttatja önállóságra — kedvezőbb ezen arány, mint a hol csak tisztán ipart avagy kereskedést űznek. Az élet kornak az esketési arányra való befolyását illetőleg, tudjuk, hogy az igen fiatal házasságkötést korlátozza a uősülési tilalom, a melyet főleg az 1868 véderőről szólló törvény tilt, de más viszonyok is, igy az önállóságra juthatás nehézsége, vagy ama tény, hogy a fiatal korúak egybekelése nem nyújt elég biztosítékot tartós családi élotre; a megyében még is minden 33.9 férfi után egy 24 éves vőlegény és mire 24.4 nő után egy nő kötött házasságot. Különben a kor arányosságot illetőleg jellemző fajunkra hogy a férfi és nő között 5.10 óv a különbség ; — s Esztergommegye jóllehet kedvezőbb gazdasági helyzettel biró megyék sorába tartozik, aránylag legkevesebb paliugam-esketéssel bír, a mely körülbelül 23.6% teszem A föntebb elsorolt aprólékos adatok elég kedvezőek, mondhatni közepes helyet elfoglalók a megye nemzetiségi és népességi szaporodására, a melyekből mint látjuk 1857- 1876 közt 8,133 lélekkel szaporodott a megye lakossága. A megye lakosságának ilyen növekvő szaporasága a jövőre nézve még szebb reményt nyújt, lia tekintetbe veszszük, hogy az utóbbi évekbe a megyében azon tényezők, melyek a nép- szaporodásra előnyösen hatnak — mint a termelési tevékenység, a mindinkább terjedő szőllőmivelés, terjedő ipar és kereskedés mindinkább nagyobb mérvet öltenek, melyeknek, úgyhiszem egy jelentékeny faktora lenne a tevben lévő vasút kiépítése folytán nagyobb lendületet nyerendő közlekedés is. Kiszámíthatnék most már ebből a nemzetiségi főleg pedig a magyarság szaporulatát, a melyre azonban sokkal előnyösebb eszközül ajánlkoztak a Cultus rainisternek a képviselőházhoz intézett jelentései a közoktatás állapotáról, mint a melyekbe az iskolába járó gyermekek vallása és nemzetisége is megszokott emlittetni, s minthogy ezek tudtommal a megyében jobbára magyarul taníttatnak, s idővel Ők teszik az új generatiót, előre láthatólag ez is kedvező viszonyokat fog feltüntetni. — Erről azonban más alkalommal. Dr. Tergina Gyula. A dalkör estélye. — Aug. 7-én. —. Dalkörünknek Esztergomban elsőrangú társa- . dalmi hivatása vau. Azok az elemek, melyekből az egyesület áll társadalmunk legelőbbkelő elemei. Az a törekvés, mely társadalom megélénkitését a művészet révén eszközli, a legéletre valóbb törekvés. Szóval olyan egyesülettel vau dolgunk, melyet kivétel és oppositió nélkül mindenki tisztel és becsül. Csak az az egy hibája vau, hogy a társadalmi élvezetek kiutalványozásában egy piczit fösvénykedik. Múlt szombaton este dalkörünk valóságos ünnepet rendezett. Ott adott egymásnak találkozást városunk szine java. A dalkör régi hírneve újult meg. Uj tehetség tűnt föl. Már a terem ajtajánál fogadó claqueos frak- kos rendezők arczárói le lehetett olvasni, hogy itt dualismusra szerződtek. Hogy nemcsak Melpomeué- nek, de Terpsichoréuak is udvarolnak. És úgy is történt.________________________________________ — Esküszöm . . . Igazán ünnepélyes volt a pillanat. Az öreg elgondolkozott. Egyszerre csak megint rámtámadt. — Nem lehet, adjon bizonyítékot róla, hogy hol volt ma ? •— Kinn voltam a Margitszigeten. Ott mindenki ismer; kérdezősködjék utánam. Onnan jövök- ide a parkba ezzel a regényuyel, s akaratlanul is egy regény hősévé lettem. — De öu ismeri leányomat ? . . — Ismerem. — Bérczy Artliúruak tehát nem segített? — Soha semmiben. — Lássa fiatal ember, én ismerem a maga családját. En tudom, hogy maga eredetileg jó fiú, hanem azok a rósz emberek . . . — Én valóban még semmit se tudok . . . — Hát most már elmondom. Margitoiuat ma délelőtt a városligetben . . . istenem hogyan is fejezzem ki magamat . . . Bérczy Arthur, az a söpredék ember, az egész világ előtt .... nyilvánosan . . . szemeim láttára. . . gyalázatomra . . . megcsókolta . . . — És aztán? . . — És aztán mikor rárohantam s letepertem s kidühüugtem magam rajta, egy névjegyet adott át, melyen az ön nevét olvastam. Áz ön névjegyét. Mikor némileg magamhoz térfem, óriási tömeg csoportosult össze s a gazember menekült. Margit zokogva borult a vállamra. A nyomorult — gondoltam magamban, az ön barátja, mert fölcserélte névjegyét, tehát önhöz utasított elégtételért. Oh szánjon meg engem s ismerje el szerencsétlenségemet. . Szegény kis Margit. . . Szinte láttam azt a virágot, melyre egy undok pók bocsátkozott.. . Azokat a nagy szemeket, a hogy forró könyöktől teluek meg, azt a megsemmisülést, mely lesújtotta . . . Mit akart az a Bérczy elérni ? Az öreg olyan volt mint PC' Folytatás a mellékleten.
