Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 62. szám
dósul hozzá az egész község akarata, működése viseleté. Ha nem olyan, mint lennie kell, akkor könnyebben assimilai, az bizonyos ; de azért, ha nehezebben megy is, még is assimilai a jóra is. Sokkal nagyobb feltűnést keltett országszerte az ügy, mintsem gondolni is lehetne arra, hogy ne alkalmaztassanak nemcsak megtorlás, de óvó rendszabályok is, csakhogy e rendszabályoknak mélyre hatóknak kell lenniük. L-y. A budapest-győri vasút. Végre megmozdult, annyi csend, oly hosszas alvás után. A Vasúti és Közlekedési Közlöny a budapest- p-vÔri vasútról czikkez, és lándzsát tör annak iránya mellett azon alkalomból, hogy a ministeriumbau ismét leverték a port az ügycsomóról és végre választani akarnak az előterjesztett irányok közt. Három javaslat fekszik a minisztériumnál. Az első Buda-Kelenföldről a legrövidebb utat ajánlja Buda-Eörs, Bia, Bicske, Szaár, Gállá, Bánhida, Tata, Nagy Igmánd, Bábolna, Bana, Bőnyön keresztül Győrré, mely vonalnak hoszszúsága 121—122 kilometer, 1: 120 legnagyobb emelkedéssel. A második ugyancsak Kelenföldről indulva Buda-Eörs, Kis Torbágy, Páty, Jeuő, Tiuuye, Sárisáp, Tokod, Nyerges Újfalu, Piszke, Süttő, Neszmély, Duna Almás, Naszály, Mocsa, Kis Igmánd, Bábolna, Baua, Bőuyöu keresztül Győrré, mely vonaliak hosszúsága 125 kilometer, 1 : 100 legnagyobb emelkedéssel. A harmadik végre a magyar államvasutak Kőbányai indóházából indulva, és felhasználva az összekötő vasutat, a fővárost nyugatról egészen körül venné, az osztrák ál lám vaspályát keresztezné, és Ő-Budáról Vörösvár vagy Szent Iván, Pilis Csaba, Dorog, Tokod, Nyerges Újfalu, Piszke, Süttő, Neszmély, Duna Almás, Naszály, Mocsa, Kis Igmánd, Bana, Bőuyöu keresztül Győrré. E vonal hossza 124 kilometer, legnagyobb emelkedése 1 : 100. E tervek szerint az esztergommegyei kőszén- bányák csak a második és harmadik tervezet által érintetnek közvetlenül, az első terv szerint pedig Biától egy szárnyvonal lenne vezetendő, mely Páty, Jenő, Tinnye, Pilis Csaba, Leányvár és Doroghon keresztül Esztergomba vezettetnék, mely pályának hossza 39 kilométerre van tervezve. Az épitési költségek az első tervnél a szárnyvonallal együtt nem lennének nagyobbak, mint a másodiknál; a harmadik tervezet az áthidalásokkal együtt 2—21/2 millióval drágább lenne minta többi és ennél a magasság is 30—35 méternyivel nagyobb lenne, mint a másikoknál. Az említett Közlöny a második vonalat, illetve tervezetet pártolja. Nem hisszük, hogy akár újabb tervezet adatnék be, akár ezen tervezeteken lényeges módosításokat lehetne eszközöltetni. Hogy azonban Esztergomnak melyik volna előnyösebb, erre vonatkozólag azt hisszük, hogy a keres k e d elmitestiilet1azipa£tá£siü^ > a törvényhatóság és egyéb tényezőkkel véleményt ) adhatnának és a vélemény szerint legelőnyösebb vonal mellett demonstrálhatnának. Adj uram isten, de mindjárt, ez a köz óhajtás, de ajobb mellett is, az „azonnal* mellett is ue- künk is kell tenni valamit. Természettudományi apróságok. Van-e valakinek kétsége aziránt, hogy jó és érzékeny mérlegen pontosan megmért egy kilo kenyér valóban sem több sem kevesebb egy kilónál? Fölületesen vizsgálva a dolgot, azt kell mondanunk lia a mérleg hibátlan, a mérlegés pontos — amint ezt előre fel is tételeztük — úgy a kenyér valóban egy kiló súlyú. Pedig ez nem áll. Hogy euuek okát megtalálhassuk és felismerhessük, tekintsünk előbb egy rokon, de általánosabban ismert tüneményt. Miudeuki előtt ismeretes, hogy a vízbe vagy bármely más folyadékba mártott test, nem tartja meg eredeti, vagyis a levegőben biró súlyát, hanem ennek egy részét elveszti. E sulyveszfeséget és annak okát, már Archimedes ismerete, aki Kr. e. 250- ben a következő, róla elnevezett törvényt állította fel : a folyadékba mártott test annyit vészit súlyából, amennyit a helyéből kiszorított folyadék nyom. Tehát különböző nagyságú, térfogatú testek ugyanazon folyadékba mártva, nagyságukhoz képest több kevesebb folyadékmennyiséget szorítanak ki, többé-kevésbé nagyon sulyvesztesóget szenvednek. Hogy e súly veszteség többnyire tetemes nagyságú, azonnal kitűnik, ha figyelembe vesszük, hogy rendes körülmények közt, egy közt, egy köbméter víznek a súlya 1000 kilót, egy köbdeciméter vagyis egy liter víznek a súlya pedig 1 kilót tesz ki. Teli át valamely vízben lévő egy köbméternyi test épen 1000 kilót vesz súlyából. Ez az oka, hogy a rohanó vizái- oly nagy súlyú testeket, minők egész szikladarabok, faomladékok, aránylag meglehetős könnyűséggel sodor magával. Hol is történik e kenyér mérlegelése? Nemde a levegőben. Ámde valamint a vízbe mártott test vészit súlyából, ép úgy a levegőbe merült test is vészit valamit; és pedig az Archimedes törvényével egye- zőleg éppen annyit, a mennyit az általa kiszorított levegő nyom. Tehát a kenyér tényleg valamivel súlyosabb, mint a milyennek levegőben való mérése által mutatkozik. Hogy ez igy van, arról legegyszerűbben meggyőződhetünk, ha az egész mérleget a serpenyőkben levő kenyérrel és a vele egyensúlyt tartó rézmértékkel együtt bura alá visszük, melyből a levegőt kiszivattyúzzuk. Mit tapasztalunk ekkor? Azt, hogy a légüres térben, az előbb fenállott egyensúly megbomlik, a kenyér terhelte serpenyő alá«záll, a rézsuly fölemel kedik. Ezen kísérlet világosan meggyőz arról, hogy az a keuyérdarab, mely a levegőben mérve, egy kilóval tartott egyensúlyt, tényleg nem egy kiló súlyú, hanem valamivel több. Érdekes megtudni, bngy mennyi ezeu többlet? Mivel e többlet egyenlő tartozik lenni a kiszorirott levegő súlyával, csak a levegő súlyát kell ismernünk hogy e kérdésre felelhessünk. Pontos és tudományos mérések alapján tudjuk, hogy a száraz, zérúsfoku, egy atmosféra nyomású levegőnek köbmétere 1 kil. 293 gramm sulylyal bir, vagyis egy köbméter levegő közel 770 szer könnyebb egy köbméter víznél, így tehát minden köbméternyi térfogatú test a levegőben épen 1 kiló és 293 grammal könnyebb mint légüres térben : vagy más szóval, minden köbméternyi térfogatú testnek súlya tényleg 1 kiló és 293 grammal több, mint a mekkorának közönséges mérlegelésnél mutatkozik. De nem csak a kenyér vagy más áruczikk szóval a terhelmény, hanem maga a sulymérték is vészit igazi súlyából azáltal, hogy levegőben történik vele a mérés. Csakhogy a mértéknek ezeu sulyvesztesége, többnyire csekély térfogatánál fogva, a terhelmény sulyvesztesége mellett majdnem elenyészőnek tekinthető. Hiszen tudjuk, hogy 100 kiló réz vagy vas térfogata mennyivel kisebb pl. 100 kiló gyapjúénál. így tehát oly árúk eladása, melyeknek térfogata tetemesen nagyobb a velők egyenlő súlyú mértéknél, vagy más szóval, oly áruk eladása, melyeknek fajsulya tetemesen kisebb a sulymérték fajsu- lyáuál, mindig az eladó rovására történik. Helyesen okoskodik-e már most azon kereskedő, ki ezt olvasva igy szól : — Hisz akkor én nemcsak, hogy csalást nem követek el, hanem jogommal élek, ha ezentúl csekély fajsúlyú árúknál minden köbméter mellett 12 kilóval kevesebbet adok, mint a mennyit a mérleg követel? Okoskodása látszólagos helyes, de tényleg nem. Miért ? Azért, mert ha az itt elhanyagolt 90 gramm mindjárt föl is ér azon többlettel, melyet a sulymérték sulyvesztesége fejébe le kell számítani, a mérés nem azon körülmények között történik, melyekre I vonatkozólag a levegő köbmétere 1.293 kilót teszem I Ugyanis a mérés különböző hőfok mellett, és min- I dig páratartalmu levegőben történik, holott az em- ] litett szám csakis 0 fokú teljesen száraz levegőre I érvényes. Ha tehát a kereskedő sem magát, sem vevőjét csalni nem akarja, úgy számításba kell vennie a mérés alkalmával uralkodó hőmérsékletet, mivel ez egyrészt a megmérendő test térfogatát nyagyobbitja, másrészt a levegő faj súlyát alászállitja, és még tekintetbe kell vennie a levegő páratartalmát is, mivel a páratartalmu lég sokkal könnyebb a száraznál. E számítás azonban annyira komplikált, hogy a ráfordított idő vesztesége sokkal nagyobb a rendes mérlegelés által szenvedett kárnál, nem is tekintve, hogy a szükséges adatok pl. a levegő páratartalmának — meghatározása gyakrau physikai lehetetlenséggel volna határos. Kérdés, nem lehetséges-e mégis, hogy a mérlegelés hibátlan legyen, daczára, hogy különböző mérsékleti! és páratartalmu levegőben eszközöltetik ? Igen, lehetséges. De csakis akkor, ha úgy a súly, mint a terhelmény egyforma sulyveszteséget szenved, ami előfordul, valahányszor a kettőnek térfogata ugyanaz Más szóval : a mérlegelés hibátlan, ha a két test térfogata és vele egyidejűleg súlya is ugyanaz, vagyis, ha a két test fajsulya egyenlő. Ázon esetben pedig, midőn a mérlegelt test fajsulya lépésnyire. Akkor vettem észre hogy biz az átkozott bérkocsisa meghordozott engem a városban, s a mi ennél még nagyobb baj, künn vagyunk egészen a város végén, ki az ördög fog onnét mindig bejárni. Azonnal átköltöztünk ide a Pannóniába, de hát már meg volt a dupla költség és egész napomat elrontotta a boszankodás — Utas ember föl se vegye az ilyen apró kellemetlenségeket urambátyám ! — Hiszen kijutott nekem a jóból még azután is. Ebédnél megállapítottuk a programmot: délután a Margitszigetre megyünk, este pedig a színházba. Meg is váltottuk a jegyeket szerencsésen mind a két helyre. A sziget csakugyan gyönyörű. Nem vagyok már mai gyerek, hanem magam sem igen láttam még hozzá hasonlót. A gyerek is vígan futkározott előttünk, s egyszer, csak észrevettük volna, az adta kölyke leszakít egy rózsát, s a kertész nagy lármával nyakonesipte. A kertész lármázott a fiú meg bőgni kezdett, a publicum egyre jobban csődült körülöttünk. Az a szerencsétlen előttem járt, és a kertész száját betömöm egy forintossal. Az öl dög hitte volna, hogy kevés lesz neki ! Láttad volna csak milyen sértett büszkeséggel kezdett debachálni, s nem nyugodott mig egy rendőrrel el nem kisért a sziget igazgatósághoz. a hol fizettem annyit azért az egy rózsáért, hogy otthonn kosárszámra vehettem volna azon a pénzen. — Biz azt megfizettették uram bátyám ! Ekközben itt lett volna a visszaindulás ideje hogy el ne késsünk a színházból. Nagy kóborlás után, azokon a rnenykü kacskaringós utakon eljutottunk az alsó kiszállóhoz. Ott tudtunkra adták hogy innét éppen most indult a hajó s csak egy óra múlva jön a másik hanem menjünk a felső kiszállóhoz onnét most fog indulni, Persze mire oda találtunk már az is elment. Vissza tehát teljes erővel az alsó állomáshoz! A színházba éppen a harmadik felvonás elején értünk. Hanem köszönöm szépen azt a gőzfürdőt a mi ott van ! Nem csal engem | többé nyárban még mézes kalácscsal se senki fia a színházatokba ! — De ma már reményiem jobban töltötték az időt ! — A mint vesszük édes öcsém ? Kora reggeltől késő délig folyvást lmrczolt az asszony ebben az átkozott fulladt nagyvárosi bőségben, a mi jobban megviseli a falusi embert mint ha egy hétig jár az aratók sarkában. Délben a feleségem újra öltözve valamelyik barátnójához készült vizitbe, ott is szándékozott maradni ebédre, azután azt mondták hogy ebédntán kimenünk majd az állatkertbe, este meg színházba. No édes lelkem, én nagyon tisztelem bárha nincs is szerencsém ismerni a ba- rátnédat, hanem én most senki fia kedvéért se öltözöm gálába, azon felül meg ma már eleget is futkostam, hát isten szent hírével csak meujetek egyedül, az unoka öcséd úgy is ismeri a járást, én meg majd addig megebédelek, utána szunyókálok egyet és estefelé színház után majd itt elvárlak. El is mentek szerencsésen. Nyugodt lélekkel ültem az ebédhez és kedélyesen falatoztam, midőn az asztalnál megjelenik egy úr, és illedelmesen köszönve helyet foglal. Csakhamar beszédbe elegyedtünk, s vigan ment az idő, az én ismeretlenemből csak úgy dőlt az adoma, úgy hogy nem is veszem tőle rósz néven hogy velem fizettette meg az ebédjét, mert hát biz az egyszer hogyan hogyan nem, de elpárolgott. Hanem nini, már tizenegy óra, nem tudom hol maradnak az enyémek ! Nemsokára azonban megjelentek a vártak. A menyecske fiatal tüzes jószágnak nézett ki, a ki elevenen kacsingatott jobbra balra, de úgy vettem észre, hogy szeraiu többször nyugodtak az unoka | öcsém, egy jól megtermett kamasz legényen mint I a férjén. / A kölcsönös bemutatások megtörténtek, s én | mint éppen alkalmi beszédtárgyat, az előadott sziu- i müvet vettem elő. Könnyű zavar futott végig az asszonyka ar- czáu, s úgy tetszett nekem mintha egy pillantást váltottak volna az unoka öcscsel. Azután j pár átaláuos phrázist mondtak el, a színházról és I az egyes színészekről, s hirtelen át csaptak m á s tárgyra. Hm ! Ezek úgy látszik még nem ismerik az ma előadott darabot! .... Fél tizenkettőre . . . Hja, igy van az mikor a virágot kóró mellé kötik. Szegény Domonkos bátyám ! Mikes. Vasárnapi levél. (A legrettenetesebb hét. — Még a feeskek is. — Az uszoda. — Választmányi tagjelölt és meglepetése. — Az úszómester reménye. — Kirándulási hang. — Ráfogás.) Ez év folyamán a legretteuesebb hét. Soha Esztergomban annyi borzadalmas történetet, mint e héten történt. Úgy a városban mint a megyében. Véres verekedés, szerencsétlenség, gyilkosság, ribilió s a króuikairó tudja, mi mindenféle még. Még a fecskék is, ezek a csendes vérű kedves madarak bosszút voltak kénytelenek állani. Ki gondolt volna ilyen időkben csendes örömekre ? Pedig a bét legelső munkája mégis a figyelem munkája, a kellemes meglepetés elsőpostája volt — az uszodában. Már vasárnap este elkezdődött a munka, hogy hétfőn reggel az egyik kedves vendég névünnepé- liez méltó meglepetésben részesüljön. Az az öltöző szobácska, mely mindennap örül drága vendégének, hétfőn díszbe, gályák és virágokba öltözött, hogy az urhölgyet ő is üdvözölhesse azon napon, mely mindenkinek kedves szokott lenni, az Ő névnapján. A meglepetés teljes volt. A hölgy midőn a Folytatás a mellékleten.
