Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 62. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke” 62. számához. nagyobb mint a mértéké, például arany és higany mérésénél, a mérlegelési hiba a vevő row.sáia esik. EkVert Antal. Hírek. — Jótékonyság. À Bibornok a barsmegyei gazdasági egylet czéljainak előmozdítására 2000 Irtot adományozott. Ugyancsak a Bibornok püspökké szeuteltetése ez évi évfordulója alkalmából a győri székes egyházat gyönyörű, művészi kivitelű arany kehelylyel lepte meg. A kehely a templom styljének megfelelőleg barokk modorban van tartva, de annyi elegancziával, oly tinóm ízléssel van con- cipiálva s oly szorgalommal és finomsággal kidolgozva, hogy a legszenvedélyesebb romanistn vagy gothista sem fogja azt megelégegedés sőt elragadtatás nélkül szemlélni. Díszítésére merőben rubinok és zománcz használtattak. A kupa egy áttört mivű. 1 szőlő fürtöket és leveleket ábrázoló foglalvánvba van elhelyezve. A talapzatot a Bíbornak zománczo- zott. czime ékesíti. A herczegi koronát két rubin képezi. A mű tervezője Lippert, ki azt Anders és Brix bécsi műhelyében készítette. A talapzatra vésett felirat a győri székesegyház iránti gyöngéd figyelmet tüuteti elő. — Dághi biró választás volt múlt vasárnap. Az aneiezetes körülmény járt vele, hogy senki elvállalni nem akarta, mig végre mindenféle rábeszélés után sikerült Malárik György gazdát rábírni, hogy viselje Dágh község birópálczáját. Jó benyomást okozott a községben, hogy a szolgabiró és csendbiztos az isteni tiszteleten részt vettek. — Gyilkosság. Ruska és Ruskáné nem a legkellemesebb harmóniában éltek egymással. Garázda családi jelenéseket rögtönöztek s a szomszédságot nem egyszer tartották rettegésben. Csütörtökön a házban rémséges csetepáté keletkezett, Ruskáné és j Kis Pál Ferkóné asszonyom között, akik sohasem állhatták egymást és folytonosan czivakodtak. Kisné a 1 házbért követelte, Ruskáné pedig, minthogy férje nem volt odahaza, uem fizethetett mással, mint üsz- szeszóllalkozással. Rövid idő múlva annyira összetűztek, hogy Rnskáué asszony fejszét ragadott s a menekülő Kisnére rohant. Ekkor azután megfékezték az örjöngőt s a rendőrség a városházra kisérte. Ilyen előzmények után tért haza Ruska szabómester s zárva találván lakását, felesége után kérdezősködik. Majd értesítik hogy mi történt s hogy felesége börtönbe került. Ruska elment feleségéért a városházáin, hol nem sikerült asszonyát szabad lábra helyeztetni. Erre hazatérve bősziilteu rántja elő fegyverét, Kisnére rohan s mielőtt megakadályozhatták volna, melbe lövi, A szerencsétlen asszony azonnal halva rogyott össze. Hangos zokogással vitte meg Kisné lánykája a borzasztó hirt városházunkra honnan a rendőrség Ruska elfogatására rögtön kiindult. A gyilkosság elkövetése után Ruska önmagát akarta főbe lőni : de meggátolták benne s a városi börtönbe csukták. A rovott előéletű gyilkos megtörve várja büntető sorsát. — A cserepesből. A városi tisztviselők július 28-iki erdei vigalma, már mint távirati értesítésünkből is kitűnik, fölségesen sikerült. Hatvanon felül emelkedtek a résztvevők, a kik egész szürke alkonyaiig pompásan elmulattak. Nem akarunk a közlőitek ismétlésébe bocsátkozni, Egyes személyek csapongó kedvének történetét se írjuk meg. Csak átalábau constatáljuk, hogy a vigalom, a mily jókedvű, oly tiszteséges és zavartalan volt minden legcsekélyebb epizódjában. Ebéd után a toasztok árja közt sok mulatságos felszólalást sőt kedélyes összeszólalkozást rögtönöztek, a mi az összes vendégséget derült hangulatban tartotta. Legmulatságosabb jelenete volt az egész kirándulásnak kétségkívül Csendes Pista életrajza, melyet Hoffmann Béla felséges jókedvvel s kifogyhatlan humorral ecsetelt. Négy óratájt Csernó főzte pompás pörkölt került a papirteritőre s a legkitűnőbb borok és egyéb apróságok járták. Ekkor már több uj vendég is volt, a kik között főleg az alispánt lelkes óvátiókban részesítették. Üzsonna után a társaság tekézui és sétálni egy része kártyázni, de a főrész adomázni kezdett. így érkezett meg az est. A vidám társaságok .kezdtek elmenni, hogy ott hagyják magokat" Hol kocsin, hol saraglyán, hol az apostolok alkalmatosságával. Majd mi voltunk az utolsó mohikánok Fáklyafény mellett hagytuk el azt a nyájas erdőt, hol már annyi vidám perczet töltöttünk. Es arról értekeztünk, hogy a Cserepesnek csak egy hibája vau. Mért is nincsen városunk végén. — Prófétanök. Vau Visegrádon egy busz esztendős csobánkai illetőségű leány, bizonyos Weisz Rozina, a ki nép előtt jóslatai által nagy népszerűségben részesül. Prófétának vallja magát, a ki .Krisztus urunk ajkával beszél." Sok prédikátiót tart s a köznép elragadtatással hallgatja. Tegnap előtt Ferbert Karolina nevű asszony házába csődit- vén az együgyű hivoket, elkezdett prédikálni. Ekkor megjelent a plébános és figyelmeztette a visegrádiakat, hogy az a leány se jósnő, se próphéta, hanem rajongó és ámító. Okos ember ne is adjon a szavára. Sokan odahagyták a titokzatos nőt, de több visegrádi vénasszony zokogva gyülekezett össze, hogy már most mit csináljon a felsőbb küldetésü lénynyel, a ki saját költségükön ide hozattak. A fiuk j kezdtek már gúnyt űzni az ihletett prófétanőből a a ki különben igen érdekes és hatásos productiókat szokott végezni. Szereti ugyanis a tetszhalottat játszani s két álló óráig akár csak a halott fekszik a padlón. A simulatió igen hatásos volt s a népre nagy hatást gyakorolt. Egy ugyanilyen mesterségű prófétanőt, a ki a nép hiszékenységéből süti kenyerét a múlt esztendőben kiutasítottak Bogdányból. A czudarul járt jósnő azután Mária-Nosztráu folytatta ámító mesterségét, a hol „szent"-nek tartották s valóságos prosecziók és zarándoklások rajzot- tak hozzá. Mindenkinek megmondta jövendőjét, természetesen egy kis készpénz mellett. Ez a prófétanő fehérmegyei Iszczimérből származik s tisztán apostoli kőrútjaiból él. Sajnos hogy ilyen históriák vannak napirenden környékünkön s hogy a hatóság nem fogatja el az ámitókat. A visegrádi biró például — a mint azt egy budapesti forrás is erősiti — megtagadta a falu jósnőjének elfogatását. A mi szentgyörgymezei prófétanőuk egy idő óta titokzatosan hallgat s már nem küld szerkesztőségünknek olyan jóslatokat, melyekből néhány classicus idézetet legközelebb be is fogunk mutatni. — Fecskék boszuja. Érdekes adalékot szolgáltatunk következő sorainkban a lég urainak történetéhez s főleg a fecskék boszu módjához. Volt ugyanis a városházán egy régi fecskefészek, melyben a rendes lakók több generatión keresztül minden esztendőben elfoglalták hazájukat. Történt, hogy a napokban egy szemtelen veréb belefurakodott a fecskitüntető figyelmet meglátta, csak az irányában nyilvánuló tisztelet adóját fogadta el. Hanem azért a dolognak folytatása is vau. Az Anna napra szépen feldíszített öltöző szoba gallyai és virágai egész uapon át ott díszelegtek és kár is lett volna a sátort szétbontani csak gazért, mivel a hölgyek órája után a férfiak-é következett. A férfiak közt pedig annak a szobának állaudó vendége vau, ki nem érzi magát egész kényelemben, miheljt másik szobát bocsátanak rendelkezésére. Az a szoba a mamlaszkodók társulatánál az ülések központja.. Ennélfogva az a szoba becses. A rendes órában meg is érkezett a köztársaság egyik legkiválóbb matadora, ki ellen az irigység sem tehet egyéb kifogást, minthogy kezd aspirálni az agglegények társulatában a választmányi tagságra, de a kiről azonban tudják, hogy ő háromszori kakasszóra nem tagadja meg mesterét, mint Péter apostol. Midőn az ajtót kinyitja és látja a díszt, melynek története előtte, horrendum dictu, még ismeretlen volt, elkezdett protestálni, hirtelenébeu azt gondolván, hogy a kitüntetés neki szól és talán — no de az érdemeket ne soroljuk el. A mamlaszkodók csak néznek, hogy mi lelte a tagtársat. Végre megtudják, hogy mi ijeszté őt meg. Ekkor aztán felvilágositák a reggel történetéről és egész nyugodtan, sőt némileg örömtelten foglalta el szokott helyét. Csak az úszómesternek lehetett volna kifogása, mikor ha a mamlaszkodók nem árulják el a reggelt, akkor talán a szoba elfoglalója hiába protestált volna, lmnçm megnyugodott volta abban a gondolatban, hogy a malaszkodók akarják őt kitüntetni érdemeiért és talán aleluöknek is megválasztani, most úgy is sedes vacat. Ez esetben pedig, ha mindjárt a remények nem teljesültek volna is, az úszómesternek nem maradt volna el a borravalója. Nem valóságos kár, hogy az igy kezdődő hét oly rettenetessé fejlődött ki ? A városi tisztviselők mulatságáról mondok el ef?y megyjegyzést. Egyik meghívott nem mehetett ki, akadályozva volt. Másnap, mipőn az egyik résztvevővel találkozott, kérdé : — Hát hogy mulattatok ? — Jól, volt a felelet, ittunk annyit, mennyit bírtunk, és addig mig lehetett. Érted-e azt, kedves olvasóm, mit jelent : addig inni, mig lehet? Hanem az nem is lehet másként. Hátha nem bírták volna el másként a szemrehányást, mi otthon várta a mulatókat, mely akként hangzék: — Miért rendeztek is mindig férfimulatságot ? Feleljen rá, a ki tud. A legutóbbi események egyébként divatba hozták a megyeházát és a város házát. Kezd a központ központ lenni. Egyik doktorunk már annyira is merészkedett, hogy egy vállalkozó szellemű fiatal emberrel megnézte a süttőiket a börtönben. Volt köztük egy gatyás is, kiről azonnal megismerték, hogy nem süttői. — Hova való ? — Szentgyörgymezőre. — Miért van itt? — Ráfogták, hogy szűrt loptam. És a kedélyes látogatók, ha a cynicus hangtól meg nem ijedtek volna, felmentek volna a szol- gabirósághoz, kérdést teendő, hogy miért tártnak valakit zárva egyszerű ráfogás alapján ? Hanem a hangért még sem tették. Mondja aztán valaki,hogy uborka-évadban vagyunk. Titilla. kefészekbe s nemcsak hosszabb ideig bitorolta, hanem már-már állandó tanyát akart benne ütni. Hiába röpdösték körül a fecskék, hiában csipkedték s verdesték az élősdit, az csak nem akarta odahagyni a puha lakást. így tartott ez a feszült viszony néhány napig. Egyszerre csak bekövetkezett a provokált katasztropha. A bitorolt fészektől nem messze tömérdek fecske gyülekezett össze s miutha tanácskoztak s megállapodtak volna, többen az elfoglalt fészek felé röpültek végső kitakaritási har- ezot vívtak a szemtelen bitorló ellen. Ez azonban csak megátalkodottan viselkedett. Erre néhány ujaob ostromló érkezett. Megkezdték művöket. Néhány perez múlva a tolakodót betapasztötták a fészekbe s ott múlt ki fájdalmas éhen hálással. Ez volt a fecskék boszúja. — Halálozás. Fáy Piroska csütörtökön élete huszonkilenczedik évében Bajuán jobb létre szeude- riilt. Temetése tegnap volt. Az engesztelő mise áldozat holnap lesz Bajnán. Atyja és négy testvére gyászához mi is csatlakozunk rokonszenvünkkel. — A gyilkossághoz. Ruska az előtt szabómester volt, de üzletét már rég elhanyagolta sőt az utóbbi időben uem is folytatta. Midőn a városházról hazatért, hogy műveletét végre hajtsa, nem mehetett be lakására, mert az zárva volt, Ruska gyanús életmódja s a fegyvernek még gyanusabb elő- keritése majd arra a föltevésre vezetnek, hogy niucs-e városunkban valami rendszeres titkos tolvajbandi, honnan már több rablás, betörés s egyéb háramlott reánk. A fegyver honnanszerzéséuek kiderítése kétségkívül érdekes nyomokra fogna vezetui. — Halálozás. Mindenki ismerhette. Kifogyhatatlan humor, folytonos tréfa volt az eleme s fiatalabb korában .a fővárosi körök legeleve uebb jelensége. Július huszonnegyedikén halt meg hetveu- hétéves korában szivszélhüdésben. Schien müncheni születésű volt s kezdetben a katonai pályán kereste jövőjét. Nemsokára a pesti német színházhoz került a hol mint buftb, comicumáról és mély bassusáról mindenki előtt ismeretes lett. Pestről jutott Esztergomba, hol több évtizeden át, a székesegyház páratlan bassistája volt. Nővére Fanni müncheni nyugalmazott udvari énekesnő osztozik valamennyi ismerőse fájlalásában. Nyugodjék békével. — A budapesti kereskedelmi akadémia a hogy lapunk hirdetési rovatában is említve vau — f. é. September 1-én nyitja meg a 24-ik iskolaévet, és e tekintetben példásan vezetett intézet, mely kitűnő tanerői és tervei miatt még a külföld előtt is tekintélylyel bir, a tauszakmábau mindazt nyujtj a mi e tekintetben a jelenkorban kövcteltetik. — A siittöi zendülés ügyében a múlt számunkban közlöttek után a következőket csatolhatjuk. A lázadás okául a hir eddig három versi ót mond. Első, hogy állítólag a helyettes jegyző gorombáskodásait a nép már nem bírta tűrni ; a második, hogy a katonai megváltási adót nem hiszi el a nép, hanem a jegyző találmányainak állítja ; a harmadik, hogy oly érdekelt helyről, honnan végleges jegyzőt akartak adui a községnek iusceniroz- tatott az egész dolog, a végből, hogy Vasast eltávo- litva. a végleges jegyzőválasztás, természetesen a kegyelt canditátus diadalával, mihamarabb raegej- tessék. A szolgabiró, a csendbiztos, és a rendőrségi apparatus legnagyobb része azóta folyton Süttőn van, hova Komáromból, is jött katonaság. A katonaság megjelenése a heves vért kissé lehüté és a szolgabiró által eszközölt vizsgálatott megkönnyítő. Péntekre már húsz ember bekisértetett Esztergomba de pénteken a süttőiek közt azon hir terjedt el, hogy a katonaságnak az nap vissza kell menüi állomása helyére és a zavargás most a szolgabiró ellen is újra megindult, melynek megfékezésére azonban elég volt a katonai parancsnokság azon nyilatkozata, hogy de bizony maradnak. A jegyző helyettes vissza helyeztetett hivatalába, de a restitutió után azonnal lemondott. A vizsgálat folytán leg- bünösebbeknek bizonyult egyéneket a szolgabiró elfogatja és Esztergomba kisérteti : hogy mikor lesz vége, az még bizonytalan. — Rendőrségünk figyelmébe ajánljuk azt a kiálhatatlauul borzasztó tizeimet, mely minden hetivásáron elkedveleniti vásárlóinkat. A kofák ugyanis már hajnal fakadtakor hadi állást foglalnak el a hidak előtt, s az utczákon fogdossák el a vásárra jövő jámbor falusiakat. Minden élelmi czikket elkapkodnak a szorgos gazdasszonyok elől, a kik azután jól megfizethetnek a másod kéz nyerészkedésének. Saját konyhánk érdekében nagyou jó lesz, ha rendőrségünk szigorú tiltó intézkedéssel lép föl a mindenheti vissza élések ellen. _________________ F elelős szerkesztő : Kőrösy Lászíó.____ N yilttér, *) Nyilatkozat. A n. é. közönségnek vau szerencsém tudomására hozni miszerint Weisz József ur nálam a kenyérmezei birtokon volt intéző ; de most már semmi néven nevezendő megbízásommal nem bir és igy sem eladásra vagy vételekre, fizetésre, vagy kölcsön vételekre részemre jogosítva nincsen és igy az általa kötött üzleti dolgokat elismerni nem fogom. Esztergom, Kenyérmező. 1880. juli. 31. Fnehs Miksa. *) E rovat alatt köröttekért nem válni felelőséget a s z e r k.
