Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 62. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................................G iVt. — kr. f él évre...............................................................3- „ — * évnegyedre;........................................................1 „ 50 , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzeli a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő le. .Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. mÇ*” Nyilttér petit soronként 30 kr. — Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV SZÁM ALATT, intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. A siittői zendülés. Zendülés volt, melyet eltagadni nem lehet. Zendülés a fenálló törvényes rend és annak közegei ellen. Indító oka mi volt? Talán a vizsgálat ki fogja deríteni, mert mig ez meg nem ejthetett, csak combinatió lehet minden nézet. Az eddigi jelek azonban arra vallanak, liogy nem a jegyző helyettes hivatalos működése elleni kifogás volt a valódi indító ok, hanem a végleges betöltés körül fölmerülhető személyes érdekek mihamarabb valósítása iránti törekvés. Bármi volt azonban, úgy ennek megállapítása, mint a bűnösök megbüntetése csak is a törvényes fonnák között lelheti végjelenetét. Ez alkalommal azonban előtérbe nyomultak a symptomák, melyek régen látható jelei voltak egy kórállapotnak, de melyek eddig nem részesültek eléggé figyelemben, talán mivel a hatóságok elég erősnek hitték magukat az egész meztelenségben felléphető baj elhárítására. A kórállapot a nép müveletlensége, annak kevés tisztelete a törvény iránt. A megye hatósági közegek közt vannak többen, kik fájdalmas elégtétellel utalnak arra, hogy évek előtt tett jövendöléseik íme beteljesedtek. Beteljesedett, hogy a rakonczátlan- ság, a hányavetésig, az önérdekeknek a köz„ESZTERGOM IS VIDÉKE1' TÁRCSÁJA, Messze innen... Messze innen, tova tőlem Gyakran száll egy gondolat, S mint madór a kedves lombon Oly édesen elmulat, Van egy kis lak, — oh e lakot Elfeledni nem tudom -— Áldjon meg a mindenható Szép szenvedő angyalom ! Künn a színes rét ölében Folydogál egy kis patak, Melynek partján vad virágok S nefelejcsek ingának, Ott láttam őt legelőször S égett a csók ajkamon — Áldjon meg a mindenható Szép szenvedő angyalom ! Ott a dalos kis berekben Búsan hajló fák között Vad virágot szedegetve Bokrétákat kötözött, Ott vallám meg, hogy nem soká S tán örökre elhagyom — Áldjon meg a mindenható Szép szenvedő angyalom! hatalommal szemben is érvényesíteni akarása oly jelenetet idézett elő, mely még példának is ijesztő, mely még elnyomatása után is adhat gondolkodásra elég anyagot. Mi ennek ellenében a teendő ? Mit kell tenni, hogy ily esetek ne ismétlődjenek ? Â nyár folyamán egyik társaságban, melyben képviselve volt úgy a város, mint a megye mindkét járása, elej tetetett a szó, hogy a párkányi járás népessége, és különösen a községi bírák engedelmeskednek a szolgabirónak, mivel félnek tőle, az esztergomi járásban pedig engedelmeskednek a szolgabirónak, mert szeretik. Nagyon természetes, hogy a megjegyzések ujabbi megjegyzésekkel kisértettek, de, ha az ellenmondás által nem zavart állításokat valóknak veszszük is és Örülünk azon, hogy a járási első tisztviselőt engedelmesség, tisztelet és szeretettel veszik körül, még is sajnosán kell észrevennünk azt, hogy a nép ily indokokból és nem a törvény és a törvényes rend iránti tiszteletből, nem a kötelesség érzetéből engedelmeskedik. A vizsgálat szépen le fog folyni a maga utján ; a megsértett jog és igazság elégtételt fog kapni ; de a törvény még is csak a megtörtént dolog felett mond Ítéletet, arról azonban nem gondoskodik, hogy ilyesek ne ismétlődjenek; nincs egyéb palliativ szere, mint a szigorú példaállitás, a mi azonban minden szigorúság mellett is elégtelennek bizonyul. S elhagyám őt, — és azóta Csak tengődés életein, Nem tudok én semmit — semmit Csak szenvedek végtelen, De vigasztal az, hogy lesz ki Könyet ejt majd siromon — Áldjon meg a mindenható Szép szenvedő angyalom ! Lévai Sándor. Fővárosi levél. Bevetődtem a minap a Pannóniába, hallgatni a fiatal Patikáru&t mert hát bizony jól esik a fülnek is meg a szivuelc is néha néha egy kis jóféle czigánymuzsika ebben a sikkasztásokkal teljes világban. Hát mindjárt az első asztalnál ott találom egy magában pityizálgatva az én alsó és felső révi Részeghy Domonkos urambátyámat, a ki tisztességes compossessor Részegen a Tisza mellett, s nekem régi jó ismerősöm. — Szerencsés jó estét kívánok mondám tenyerébe csapva. Hát urambátyámat miféle jó szél hozta közénk ebben a drága munka időben ? — Hozott ám öcsém majd mondtam micsoda, de nem a jó szél. Hát tudod a menyecske. Vagy igaz, hiszen te nem is ismered, régóta nem jártál inár arra mifelénk. Biz az én Manczikára, isten nyugosztalja szegényt már négy esztendeje hogy elhagyott s a magamféle falusi gazdaember uem | lehet el sokáig asszony nélkül, a gazdasszonyoni j majd a szememet lopta ki, s végre már annyira úr lett a liázDan, féltem hogy majd utóbb véglegesen • Újra a társadalom, újra annak összműkö- dése van hivatva ovatos, de határozott kézzel a dologhoz nyúlni; újra a társadalomra nehezedik a baj gyógyítása. De tehet-e és hogyan valamit a társada- slrnn ?- V<yu-e a társadalomnak annyi hatalma, oly varázsereje, hogy egy egész nemzedék erkölcsi és kötelesség érzetét átalakítsa, megjavítsa? Sokat kivannak gyakran a társadalomtól ; néha a felállított követelésekkel szemben a félelem vesz erőt, hogy alig lesz képes a társadalom azt kivinni, mit tőle kívánnak. Az erős akarat, minden egyes közreműködése azonban mégis meghozza a kívánt sikert. Ugyanígy vagyunk e kérdésnél is. Ha egész nemzedékre kiható működésre nyílik is tér, nagyon nehéz megtalálni úgy a kezdeményezés, mint a kivitel módját. De talán a szolgabirák jellemzése ad a működéshez kulcsot. Az engedelmesség látható példáit a községi elöljáróság nyújtja, mert annak van legtöbb érintkezési pontja fölebbvalóival. És ha e körülményt figyelembe veszszük, önkényt fölmerül a kérdés, váljon mit tett a jelen esetben Süttő elöljárósága akkor, midőn épen annak egyik tagja szemeltetett ki megbotránkozás kövéül ? Ha a közvetlen elöljáróság olyan, mint lennie kell, akkor is alkalmazkodik, simul, móa nyakamra köti magát, hát biz én inkább megházasodta in, legalább a gyerekekre is lesz a ki gondot visel. Hanem ülj le öcsém, nem rósz ám ez a somlyai, meg a czigány is derekasan csinálja ! A mint látom jó szilibe vagy, mi ? — Úgy a hogy csak meg volnék, urambátyám ! De hát maga hogy mulat itt a fővárosban ? —■ Ne szólj öcsém a mulatásoinról, mert felforr bennem az epe. Gazdaembernek ilyenkor úgyis otthon volna a helye, hanem az asszony nem hagyott békét. Ha már fürdőre uem telik, hát ő pár uapot okvetlenül Pesten akar tölteni. Addig addig unszolt mig végre ráadtam a fejem hogy liât, isten neki, az aratást meg a bordást úgy is a hét elején már elvégeztem, a csépléshez meg csak a jövő hétre kaphatom meg a masinát, erre a pár napra hát feljöhetünk. Magammal hoztam a kis Laczi gyereket, a ki még úgy se látott nagy várost, a feleségem meg elhozta az uuokaöcscsét, a ki jogász vagy mi, és igy ismeri itt a járást. Itt is volnánk már bét napja, hanem otthon nem eszem annyi mérget három hónapig, mint itt ezalatt a két nap alatt. — Hogy, hogy, urambátyám ? — Hiszen ha éppen kiváncsi vagy rá, hát elmondhatom. Beszállunk a vonatról, a feleségem öcscse azt mondja liogy ő majd gondoskodik a pod- gyászról, a mi nélkül persze az asszouyféle nem tud utazui, mi pedig beleülünk egy bérkocsiba s szólok a kocsisnak hogy csak a „LoLdon“-ba hajtson, mert ezt ajáulotta a Gyuri szomszédom. Egy kocsizás után szerencsésen meg is érkeztünk. Kifizetem a kocsist és szobát akarok rendelni. Azt mondják hogy már minden rendben van, a podgyá- szomat is felhordatta egy fiatal úr, a ki fenn vár a szobában. Csakugyan a feleségem uuokaöcscse várt már csodálkozva, hogy mi hol maradunk olyan sokáig mikor a London az iudóháztól alig van pár száz Mai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva.
