Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 37. szám
ségnelí és lisztkereskedőknek: a városba eresztve juttatnak. Walifisch Henrik. Közöljük a czikket, melylyel teljesen azért nem értünk egyet-, hanem sok oly dolgot érint meg, melyeknek megvitatása szakavatott oldalról kívánatos volna. Körmöczbánya. A napi lapok többször, többé-kevesbé részletezve emlékeztek már meg azon veszedelemről, mely Körmöcz főbányavárost fenyegeti : s mindenesetre érdekelhet bárkit is, midőn egy vagyonos s értelmiségre nézve is jelentékeny város lassanként jut odáig, a hol az árvíz után Szeged állott, sőt még siralmasabban, mert ez a fenyegető veszedelem útját vágja még a reménynek is, mely Szegedet újra, legalább kilátásban a jövőre oly magasra fölemelte. „Szegednek élni kell! Szeged lesz ! “ így örö- kité meg a történelem az atyakirály fejedelmi szavait, de ha Körmöczöt utoléri a vész, mely most fenyegeti, tartani lehet, hogy vissza nem nyeri azt, a mit az tőle elvesz : a város talaját. Örültem, midőn alkalom Ígérkezett, számomra közvetlen tapasztalokat szerezni a város állapotáról, s láttam, hogy a lapok állitát ai a legszomorubb valón alapulnak. Az érczgazdag völgytorkolat, melynek a város majdnem legvégén fekszik, rejti magában a kincset, melynek kizsákmányolása a város állandó vagyone- sodásának rugója. A forgalom, melyet a bányaművelés, a pénzverde előidéz, virágzóvá teszi az ipart, élénkké a kereskedelmet s valóban biztosítaná a polgárok anyagi jólétét, ha a mérges fekélyként egyre terjedő romlás következtében támadt alapos félelem nem kényszerítene sokakat a kiköltözésre. A fenyegető veszély a város kellő közepén ütötte fel fejét, a tágas piaczon, melynek középpontjáu a két tornyu szép templom magában áll ; ettől oldalt, jobbra, balra terül el a két hegy oldalon és a völgy hosszában a város. A templomon mutatkoztak legelőször a bányák által aláásott város veszedelmének jelei, midőn repedezni kezdtek az erős falak s mely repedések szaporodtával a kormánytól kiküldött bizottság kimondotta annak menthetlenségét. Ennek következtében a templom a nyilvános használat elől bezáratott, s a folyó év martiusának közepén megkezdődtek a mentési munkálatok; a kripta kiürittetett s a jobb oldali toronyból hnsvét előtt a harangok leszedettek, miközben e toronynak mintegy 7 ölnyi magasságú tetőzete is lebontatott. Ezt követi most a templom padlásának lerontása, melylyel naponként számtalan munkás kéz foglalkozik. Azonban nem csupáu a magában álló egyház van sújtva eddig is a veszedelem által, de terjed a repedezés főleg a templom háta mögött balra elterülő épületeken is ; igy például három egymás mellett fekvő ház, mindannyi emeletes és csinos, jelenleg már lakatlan állapotban vau; távolabb pedig a vészt megelőző emberi kéz által lerombolva áll néhány, nehogy váratlan lehűlése egyéb szerencsétlenségnek is oka legyen. Maga a városház, mely szintén e főtéren fekszik, közel áll a veszélyhez, legalább a terem tetőzetéről időközönként aláhulló vakolat azt látszik bizonyítani. Megemlítendő továbbá azon körülmény is, hogy az e sorban álló házak fel vaunak már mentve a háziadó alól. Hogy pedig a körmöczieknek régi réme ez a körülmény, bizonyítja a már 5 éve felépített uj reáliskola, mely a város szélén, nem a legszebb, de bizonyára célszerű talajon nyugszik. gyanánt hagyott levelében, melyet csak egy lemondó ember Írhatott. Ez a fiához**) intézett paraenesis néhány nagyon bölcs életelvet fejez ki, melyet sokat hányt-vetett életéből vont le, de rövidben egész életrajzát is visszatükrözi. Aki nem bírja a sérelmeket elviselni, —úgymond a resiguáló tudós — az a mostani világban semmire sem viheti. Saját szomorú tapasztalataim után beszélek. Első hivatalomtól 1803-tól kezdve, 1824-ig sehogyse birtam a rámmért sérelmeket elviselni. Egymásután elhagytam állomásahuat, hogy olyanok után lássak, melyek pern szolgálnak keserűségekkel. He olyanokat nem találtam. ügy akarta végzetem, hogy mindig súlyosabb bajokkal álljak szemben minden újabb hivatalomban. Midőn 1824-ben odahagytam Pozsonyt, a hol teljes életemben a legkíméletlenebb zaklatásoknak voltam kitéve s Becsbe vonultam, hogy valahára kevésbé keserű betevő falatot találhassak, annyira ínségbe szóiitotfc nyomorúságos helyzetem, hogy közel jutottam a koldusbothoz. Mikor azután 1828-ban Esztergomba kaptam meghívást, számoltam magammal s elhatároztam, hogy ezentúl rendületlenül el fogom viselni azokat a keserűségeket, melyeket nem érdemeltem meg. Hűségesen helyt állottam szilárd elhatározásomnak s ez idő óta nem gyötört többé a, változás csábitó ingere. **) Itumy Gyulához. 1840. május 29-én. Mind e jelek daczára, ha a vész fenyegető is, de nem oly közeli, hogy a hidegvérű körmöczieket szétriasztaná. Szerencse fel, szerencse le ! Ez a bányászok sorsa, s ugyanazon bányák, melyek e várost gazdaggá, nevezetessé tevék és teszik most is, — fogják egykor veszedelmét előidézni. Szölgyéml Ferencz. Az uj irány. Ma már kétségbe von uitatlan számok bizo- nyitják: hogy az iparos államok haladási ereje, túlnyomó a mezőgazdasági államokéval szemközt. Es ez nagyon természetes. A termő föld ereje meg vau lazulva erősen, hiába hatványozza azt az emberi elme újabbnál újabb, csodásnál csodásabb találmányaival, a természeti csapásokat ellensúlyozni többé alig lehet s ma már a kor követelte gyors haladást az anyagi élet mezején, csak az ipar az, mely legjobban biztosítói képes. Ha a megcsontosodottnak nevezett vén Európa I államainak nép életébe egy komolyan megfigyelő I pillantást vetünk, látni fogjuk a lázas tevékenységet, | melylyel az ipar fül lett karolva, látni fogjuk hogy a köz vagyouosodásuak csak az e téren való foglalkozás képezi csaknem kizárólagosan biztos alapját. Nálunk nincs az máskép. A sok (bor között) nagy garral elmondott toaszt, a töménytelen gy ülésezéseken megéljenzett dagályos dikciók, a mohón írott túlbuzgó hírlapi czikkek, elvégre is uj irányt adtak hazánkfiai gondolat menetének, a nyilvános élet terén működők cselekvésének; ez uj irányú működés elé egy uj élet hajnal pírja dereng biztatóan. Tények beszélnek már nem csak arról hogy létezik magyar ipar, de arról is hogy megvan benne a felvirágzásra szükséges életképesség. Nem rég beszélni sem lehetett a magyar iparról. — Szánó mosoiylyal mondták néha hogy bölcsőben van, gyermekkorát éli s ime most látjuk hogy nem olyan az, mint a kicsiny cserje, de mint megizmosodott fa, moly lombot hajt, mely árnyakat is vet. A nemzet minden fia szivére vette a magyar ipar sorsát és tesznek érte minden lehetőt. Egye- sületek alakultak, hol a csoportosított erők műkö- déséuek resultatuma oly tekintélyes valamivé lett, mely megköveteli maga iránt a feltétlen ismerést. A kormány is jó példával jár elő. Az iparos mozgalmakat éber figyelemmel kiséri, nemcsak, sőt a hol helyes irányt lát, ott a törekvést áldozatokkal is igyekszik diadalra jutatni. íme most is 75 ezer forint lett megszavazva iparosczélok előmozdítására s az állam iparszükség- leteiuek fedezésénél a főtekintet oda irányult, hogy a hazai ipar az őt mindenesetre nagyon megillető előnyben részesíttessék a szállításoknál. Az állam férfiak tudják azt, hogy a mit most az iparra kiadnak annak felvirágzása érdekében az nem egyébb, mint a legészszerübb befektetés, mely kevés idő múlva nagy kamatot bajt. Az iparos osztály fontos kötelességet vett magára e tényekkel szemközt íme meggyŐzotlietett mindenki, hogy az ipar nem mostoha gyermek, nem idegen a hazai földön. Rajtok, az iparosokon a sor beváltani a beunök helyezett reményt : munkálkodjanak az uj irányban a mint várjuk tőlök, a hogy az ő érdekük azt megköveteli. Az ő haladások biztosíték arra, hogy az ipar mindig elősegítetik az egész hazában a kunyhóban lakóktól kezdve fel a palotáig uraiig. Az uj irány, e haza jobb jövőjét fogja eredményezni. Örök harcz az élet. Mindenki küzdésre van teremtve, csakhogy ennek a küzdésnek az eredményétől függ mindenki áldása vagy átka. ügy vagyunk alkotva, hogy mindig az után epedünk a legolthatatlanabh vágygyal, a mi tőlünk legtávolabb s legelérbetlenebb. És habár sírunk szélén is állunk, mégis mindig csak uj terveket szövünk és uj ólmokról ábrándozunk. Nem tudnék igazságtalauabbul mellőzött magyar irót találni irodalmunkban, a kinek tragicusabb sors jutott volna osztályrészéül. De hozzá hasonlót sem, kinek buzgalmából és megtévedéseiből annyi tanulságot lehetne meríteni. Magasra törő ambitió- ját lealózták, terveit meddő számításokká rontották és lelkesedő szorgalmát kigúnyolták. Azok az irók, a kik napról napra élnek, napról napra dolgoznak s küzdelmes pályafutásuk után több töredéket s nem egészen kidolgozott művet hagynak hátra, mint azok, kiket nem aggaszt a mindennapi élet közönséges, de nehéz és lesújtó gondja. Ilyen irók közé tartozott a legtisztábban gondolkozó német — Lessing. Rumy a szó szoros értelmében napról napra élt, sőt gyakran csak élősködőit. Innen az a rá nem érés s az a lázas sietség, mely csupa merő töredéket, forgácsot és sporadikus jegyzethalmazt hagyhatott maga után. Alig van iró főmunka nélkül, melyben tehetségének minden fénye és árnya központosul. De Rumynak nincsen főmunkája. Egyenlő hévvel irta legapróbb hirlaptudositásait legalaposabb ismerte- í i Hírek. — József föherczeg Pannonhalmán. József főherczeg és családja a múlt bő utolsó napjaiban meglátogatták a pannonhalmi klastromot. A látogatással azt akarta a fóhgi család, hogy első sarja, Mária főherczegné először itt vegyi n részt a szent áldozatban. A Kis-Bérről főapáti fogatokon múlt lió 30-án d. n. Y43 órakor megérkezett vendégeket a főapát ur az összes szent-mái toni rendtagok élén üdvözölte. — Midőn a főherczegi család a lépcsőkön felhaladt, a főapát ur a sorfalat képező tudós benezésekre mutatva igy szólt a fenséges főherczeg- asszonylioz : És ezek itt, ez az én családom ! — A főherczegi család, József főherczeg és Klotild fő- herczegasszonyon kívül, két kis főherczegnéből és két kis főherczegből áll. A főherczegi családot Pannonhalmára kisérték: Zichy Irén grófnő, Nyáry Albert báró főkamarásmester, Huldliázy János apát, a gyermekek lelkes nevelője és Holdházy Mária urhölgy. Pannonhalmára ez alkalomuól jöttek: dr. Rómer Flóris, a nagy régész és a tihanyi apát ur. Az ebéd után az egész főherczegi csalid a főapát vezetése alatt meglátogatta a távolabb fekvő Boldogan szouy- kápolnát, hova a főherczegasszony, a főiig kíséretével újra visszatért és jelenlétével emelte az e napon megnyitott májusi ájtatosságot. Szomoaton a főapát ur 7 órakor tartott miséjén volt jelen az egész főherczegi család. Reggeli után Pannonhalma remek | könyvtár t méltatta beható figyelemre. Ebéd után 4 I négylovas fogaton Tarjánba vitte la vendégeit a házigazda. Mária Dorottya Amália főherczegnő vasár- , napon járult először az Ur asztalához. E nap emlékének megörökítésére magyar diszköltemény készült, mely gyönyörű diszkötésbeu, a Benedek-rend ősi szorgalmát magán hordó rajzokkkal ékesítve, adatott át a főherczegnőnek. — Jókai Mór, a junius hatodiki esztergomi kirándúlásra nemcsak maga fog feljönni,hanem magával hozza nejét, Laborfalvi Rózát, a leguagyobb magyar színművésznőt és leányát is. Egyátalán minden jel oda mutat, hogy Esztergomnak a legritkább vendégekhez lesz szerencséje, mi kettős ok, hogy kitegyünk magunkért. — A sétahely szépítő egylet működésére vonatkozólag igen szép, dicsérő levelet kaptunk, moly különösen kiemeli a szigetben az ez év tavaszán eszkozlött javításokat, szépítéseket sat. Elragadtatással beszél a virágágyakról, melyekkel a sétálók szemeit gyönyörködtetik és igy tovább. Miután azonban a kézírásról reá ismertünk a sorok Írójára, i figyelmeztetjük őt, úgy mint még igeu sok collegá- j ját, hogy a sétahely szépítő egyletnek nagyobb szolgálatot tennének, ők is szívesebben vennék, ha dicséretek helyett, melyek nincsenek jól Írva, inkább beiratkoznának tagokul és igy először megbáláluák részben a nyert élvezetet, másodszor önmaguk is segítenének a szépítésben. — Kaán János ur párizsi kiállításon nyert kitüntetéséről a múlt számunkban közlött tudósítás alkalmából még nem volt értesülésünk, pedig ő is ki lett tüntetve saját termésű boraiért. Az okmányok mind egyformák, és igy Kaán ur, „uue meu- tiou honorable “-ja is ugyanazon díszmunka. Nevezetes a dologban az, hogy Kaán ur saját termésű boraiból is csak egy üveg vörös és egy üveg feliér bort küldött be és a nagy kiállításon egyébbel nem is szerepelt. Annál szebb, hogy mégis megtalálták. — Az ipartörvény és az egyesült ellenzék. Az egyesült ellenzék május 2-án tar'o';t értekezlete alkalmával a II. országos iparos gyűlésnek a képviselőházhoz benyújtott, kérvényét tárgyalás alá vevén, a következőkben állapodott meg : 1. Szükségesnek tartja, hogy az országos ipáros- gyülés által benyújtott, kó vényben foglalt elvek úgy a közgazdasági b'zott lúgban, mint a képviselőházban behatón megvitassanak. Szükségesnek tartja, téseivel s minden legkisebb munkáján is, meglátszik ; a siető kéz elliamarkodása s a gondos és lassú kidol- ! gozás hiánya. Tagadhatatlanul igaz, hogy Ruminak sok fogyatkozása van. Csakhogy ez nem tudományában, hanem törekvéseiben nyilatkozik. Sohasem várhat az az iró teljes elismerést, a kinek két közönsége vau, mint Rumynak volt. A némot nagy közönség, melynek legtöbbet szolgált, idegennek tartotta ; a magyar olvasók, kik legkevesebbet kaptak tőle, németnek vádolták. Nem tartozott tehát sehova sem. De igenis oda tartozott irodalmunk azon legszomorúbb alakjaihoz, a kiket méltatni és elismerni nem szokott a kor, mely azonban napszámukat erősen igénybe veszi. Jutalmatlan küzdések, kárhoztatott törekvések s méltatlan fáradozások mindig a tragieum szomorúan zengő húrjait érintik szivünkben. Rumynál jutal- matlanabb küzdéseket aligha küzdött, kárhoztatot- tabb törekvéseket aligha munkált s méltatlanabb fáradozásokat aligha viselt valaki olyan megadással és türelemmel. Szomorú történet az ő élete, melynek lia fénye van is, hideg az mint a téli verőfény. Hazájától semmitse kapott egyebet egy kis csöndes siruál, melyről négy évtized óta a feledés moha fakad. Szenteljünk emlékezetének egy koszorúi. Olyat, a melyet megérdemelt s a mely tartozásunk utólagos lerovásához méltó ! — — — — — — — —----------K őrösy László.
