Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 30. szám
Esztergom, II. évfolyam. 30. szám. Vasárnap 1380. április ll-én. es TIME Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre ........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 * 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!?. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A holnapi választás. A választással szemben eddig tisztán a felmerült mozgalmakról! tudósítással foglalkoztunk és pártállást e kérdésben nem foglaltunk el. Nem lehet tagadni, hogy a betöltendő állás befolyással ne lenne nemcsak a katliolikus hívek lelki életére, hanem, és talán még inkább a társadalmi viszonyokra is. A megválasztandó plébános egyházi, illetve szakképzettségéről fölös volna beszélni ; e tekintetben megkivántató kellékeknek teljes bizonyítványa az előleges főpásztori approbatin'. Társadalmi tekintetben a szükséges átalá- nos műveltséget csak kétségbe vonni is több volna a vakmerőségnél és igy ez oldal som ad- I hat gondolkodni valót egyik jelölt irányában senu j A jövendő plébános azonban szoros viszonyban áll a várossal, mint kegyurral, továbbá a bizalmi állás nagy befolyást biztosit neki minden, úgy politikai, mint társadalmi kérdéseinkben. Es erről kell néhány szót szólamaik. Az előző évek története eléggé igazolja azt, hogy voltak lelkészeink, kik a határvo- nalt, hol a lelkész teendői a kegyúri joggal érintkeznek, nem ismerik és a kegyur jogaihoz lelkészi teendők soroltattak, másrészről kegyúri jogok lelkészi teendőkul lettek föltüntetve. A példák gyűlöletesek és ezért nem idézünk sem a közgyűlés, sem a színfalak történeteiből. Azt sem állítjuk, hogy a, talán csak nézetkülönbségből eredő vitákban a kegyur ne tudta volna mindig érvényesíteni nemcsak jogait, hanem akaratát is, de elég baj az, ba ily kérdéseknek is igénybe kell venniük a közgyűlés idejét, ha ily kérdések is képesek már föl tűn ékük által izgalmat kelteni. E körülmény mindenesetre megfontolandó. Do ha erre vonatkozólag más biztosítékot nem bírunk is találni, mint épen a képviselőtestület erélyét, azért a választásnál mégis tekintetbe kell venni, váljon nem kell-e határozottan előre is félni a jelölttől, hogy a kegyúri jogok tekintetében nehézségeket fog szolgáltatni ? Utáljunk példákra ? Utaljunk jelenségekre ? Azt hisszük elég a körülmény fölemlitése és képviselőink tudni fogják, hogy mily esetek emlékét akarjuk emlékezetükben felidézni és hogy mily esetek elkerülése lenne óhajtandó. A lelki pásztor állása továbbá legkevésbé sem hasonlítható a közhivatalnok állásához, mert mig ennek hivatalos működését az államhatalom kényszerrel is biztosítja addig amannak lelkiokbeni hatalma a reá bízott hívek fölött a külkényszert kizárja s tekintélyét és erejét egyedül a hívek iránti való szeretőiére és bizalmára állapíthatja. Hogy hivatását jól betölthesse, csak oly férfiút emelhet a képviselőtestület az esztergomi lelkipásztor díszes állására, ki képes leszen híveinek osztatlan bizalmát és szeretetét kiérdemelni. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁBC2ÁJA. Népdalok. Hattyúmadár ............ H attyúmadár vígan úszkál a tóba, Egyet se szól, tudja az Is ton, mióta . . . Hejh, do az a barna legény a parton, Csal? az este óta nem szól, bús nagyon. Hattyúmadár okos szemmel néz rája, Mintha tudná, hogy hűtlen lett a párja ; S mind a kettő egyre hallgat egy se szól Egyik bútól, a másik csak szokásból. Esik a hó . . . Esik a lió utat temet, Elsírom az életemet ; Nem tudtam ón mi a bánat Mig nem jártam te utánad ! Az ur Isten megvert nagyon, Hogy elhagytál kis galambom : Az íiz Isten vert meg engem, Kit nálad jobb nem szeretem. S/.everin. Fővárosi levél. IX. Találkoztam egy sorsüldözött cziugár reporterrel. — Hallotta már a nap eseményét? — Hallottam. A hirhajhászó közvéleménygyártó kétségbeesetten mosolygott. — No az már nem lehet. Mert épen onnan jövök.És mert én vagyok abban a „szerencsés" helyzetben, hogy legelőször referálhatom meg Európának az eseményt. Nem akarta engedni. Végre meghagytam monopóliumában. — Tehát az „Üstökös" a maga arczcsapásaitól szédül le s hull mint a színpadi csillag a kuliszák mögé. — Hanem sietek megelőzni öut, hogy az én classions szójátékom el ne veszítse elsőszülöttségi jogát. Én Szabó Bandit ezentúl Banditának nevezem. Elrohant. Valami lmsszagott érzett a váczi- utczán. Persze hogy nagy volt a sensatio. Három napig mindenki az epopeiáról beszélt. Az Üstökös különben epigrammákkal akarta meg lepni a világot, mely sehogyse hajlandó élczlapnak czimezui ezt a hetenkiut corapromittálódó valamit. Adott teliát olyan epigrammákat, melyek szörnyen csattantak. De ugyanezek a munkák megbuktatják a kiadót is. Nem vagyok csillagász, de annyit kiszállíthatok az Üstökös lanyha kavargásából, hogy még az idén le fog tűnni láthatárunkról. Ez lesz a legköltoiebb igazságszolgáltatás. Hanem arra már nagyon kiváncsi vagyok, hogy 1 milyen módon fog szolgálni az esztergomi Műkedve- I löknek a szerencse. Furcsa álmom volt a minap. Legyen Tarosunk fia, ki ismeri népiünket s kinek a bencficiumon felül egyéb kapcsa van, mely szivét hozzánk köti. Nem volna szép, kitérni a város fiai elől még- akkor som, ha fényesebb remények kecsegtetnék a választókat, mert ba magunk tudunk valamely állást saját fiainknak nyújtani, oda kell azt adni örömmel, inert iparkodásunkat és fáradozásaikat ki jutalmazza elismeréssel, ha azok nem, kik hozzá legközelebb állanak s kiket a szülőföld kedves emléke maradandókig ide köt. Azokról biztosak vagyunk, hogy a mint eddig érezték hozzánk tartozóságukat, ezentúl is csak erős- biteni fogják azt, s hogy a nyújtott elismerést és kitüntetést, nem fogják kicsiuykedéssel latolgatni. de szívvel lélek a mieink lesznek. A lelki pásztori állás oly közel áll a néphez, hogy csakis az képes annak igazán megfelelni, ki a nép közt nevelkedett s a ki annak kebléről vette erejét. Ki a szegény földművest ép oly szeretettel látja közelegni mint a tekintélyes gazdag-t s a ki nem tud különbséget hívei között ! a képviselők jól megfontolják, hogy az igértett a legalsóbb néposztálytól a legfelsőbbig mily nézetek uralkodnak, mert a ki a város közönségének lelki atyja lesz, nemcsak intelligentiákkal, de legszegé- nyeb népünkkel is kell, hogy kölcsönös rokon- szenv kösse egybe. A szószék legrövidebb út a hívek szivéhez, s igy legyen tehát oly férfin, ki édes hazai nyelvünk jeles művelője s kinek oktatá~Láttam egy peczekorru, feszes kék egyenruhás drabautot, amint a kis piaczon szörnyű szenvedély- lyel pörgette a dob kutyabőrét. Szinte belezsibbadtak fővárosi füleim, összefutott a piacz pereputtya. Erre a méltóságos termetű kikiáltó, magas baritonban, stentori articulással ezt kiáltotta : — Tudtára adatik mindenkinek, Hogy az Helybéli műkedvelő egyesület ingó bingó holmijai, úgymint kortinák, kulisszák, ágyuk, erdők, elefántok és egyéb szörnyetegek vastag papírból, nemkülönben kardok, puskák, panganétok és pikszisek, úgyszintén parókák, paksaméták s egyéb módon nevezendő klapancziák ebben az évben, ebben a hónapban, mához nyolez napra, ebéd előtt a városházán eladatnak ! Drum dara drumm ! — volt a dob refrainje. Tragikus léptekkel siettem a műkedvelő társaság elnökéhez, hogy dobra üssem a hirt, hogy dobra ütik a társulatot. Az elnök ur épen Petrarca egyik nagybőjti étlapját födözte föl s arról, mint kiadatlan ereklyéről tanulmányt akart írni. Megrémülve tapasztaltam, hogy a rémhír reája épen nem réuyitő. El volt készülve a társulat halálára. Végre engem is megvigasztalt. Bebizonyította, hogy ennek igy kell történnie. Kimutatta, hogy ez lesz a társulat utolsó drámája s azután többet már úgy sem fog játszani. És kivonta a vezeklő morált, hogy — Esztergomban minden nagyobbratörő eszmének sorsa ez! Nem mertem hinni, hogy megvigasztalódva távozom el. Csak akkor lettem valóban vigasztalhatatlanná, mikor felébredtem. Csak már a társulat is felébredne néhány perezre, begy választani tudna a doD vagy .a kard között! Egy másik társulatunknak is választania kell kettő között. Mert most megindult innen Budapestről valami szokatlanul tij légáramlat s visz Becs felé
