Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 30. szám

I fel mind a négy jelölt a Bibornokhoz és az legyen j a plébános, kit a Bíbornak kinevez.

Pór Antal a város méltóságának lealázását látja abban, ha oly egyént is választás - alá bocsátunk, jki nem folyamodott. Éles beszédben fejti ki ezen nézetét és Helcz indítványát mellőztetni ajánlja.

Schwarcz József elmondja annak történetét, hogy miért nem folyamodott a gróf és épen azért is méltónak mondja a bizalomra.

Helcz Antal zárszava után elfogadtatik indítványa mind két részéi)en.

Pór Antal távozó plébános emlékét Palkovics jegyzőkönyvileg kívánja megörökíteni, mely átalános tetszés közt határozattá emeltetik.

Pór Antal megköszöni a közgyűlés határozatát és arra magát ezentúl is érdemesíteni ígéri, miután némileg ezentúl is összeköttetésben marad a várossal.

Tanti Ferenczné nyugdíjazása ügyében a minis- téri rendelet hosszabb vitát idéz elő, mely a kedélyeket némileg felizgatja, végre az ügy a jogügyi bizottsághoz utasittatik s ezután a ministerhez felirat határoztatok.

Felolvastatik a Kollár Antal nyugdíjazása ügyében a minister! leirat, melynek alkalmából Helcz azon nézetének ad kifejezést, hogy bár az elintézés lényegileg megfelel az ő óhajának, de — a mód I sérti őt, sérti a város autonómiáját és végre a köz- ! igazgatási bíróság ügyében erélyes közreműködésre kéri az országos képviselőt.

Pór Antal szenvedélyesen felel Helcznek, hogy ő erre vonatkozólag ragaszkodik az ez értelemben kiadott prograrumjához és sérelem esetén ajánlja a felírást a belügyminiszterhez.

Polgármester ennek eredménytelenségét magával Pórral kívánja igazolni s ajánlja a tudomásul vételt.

Rövid vita után, melyben részt vesznek Schwarcz József, Pór Antal és Helcz Antal, az intézkedés tudomásul vétetik.

Tudomásra hozatik, hogy a takarékpénztár igazgatósága a közgyűlésen megszavazott adakozásokról 4 betéti könyvet tesz át illetékes kezelés végett. Tudomásul vétetik.

Több jelentéktelenebb tárgy elintézése után felolvastatik a tanács jelentése a kézi munka tanítónői állomásra beérkezett pályázatokról.

A közgyűlés a választást azonnal megejteni óhajtván a szavazás foganatositatik, melynek eredménye :

Schrott Amália nagy szótöbbséggel megválasztatott.

A hídmérleg felállítása ügyében nagy vita keletkezett, melyben élénk részt vettek Marosy József, Dóczy Antal, Schwarcz József, Dóczy Ferencz s többen, mig végre az ügy egy erre külön választott bizottsághoz utasittatott.

Még néhány jelentéktelenebb tárgy eliutézése után a közgyűlés szétoszlott.

Mutatvány Hermann Ottónak a „Fillokszéra“ czimii munkájából.

II.

Mit kell tennünk mihelyt a fi 1 löksz érátészre vett ük? Ez a dolgok jelen állásánál fogva igen egyszerű: mindaddig, a mig a kormány az intézkedést magának tartja fenő. rögtön jelentést kell tenni közvetlenül a m. k. földmivelési minisztériumhoz Budapesten.

•Szükséges ez a nyilvántartás miatt, hogy általános rendszabályok hozathassanak s foganatosíttathassanak; és szükséges ez azért, hogy a hatóságnak módjában álljon egy szakértőt kiküldeni, a ki a még szükséges vizsgálatokat megejtve, ezek alapján javaslatokat tehessen.

Mit kell tennünk, hogy a fillokszé- rát ne térj esz szűk? Sem ingyen, sem pénzért, sem könyörgésre sem hizelgésre ne adjunk sem sima

vesszőt, sem gyökereset, sem tüzelőnek szánt venyigét vagy tokét, sem használt szerszámot — senkinek.

Föl is tehetjük, hogy a közjólétet szivén hordozó, becsületes hazafi, ha már bajban van, nem kívánhatja, hogy mások is belé kerüljenek ; ogy ha már szerencsétlenné lett, nem akarhat még bűnös is lenni.

Ne hordjuk széjjel a venyigéket kertelésekre ; tartsuk a szerszámot künn a szőlőkuuyhóban ; ne engedjük, hogy a gazda, a béres, a kocsis venyigéből készítse a szekér-ülést, a mint ez némely vidékeken oly szerfelett dívik ; mert ez utóbbi, tekintettel a szekeresek forgalmára, vásárról vásárra, határból határba szállíthatja el a bajt.

Itt sem a hatóság, sem az utolsó végrehajtó eszköz, a csősz, hanem egyedül az összes birtokosság akarata és ébersége vethet gátat — más nem !

Azt, a mit e sorokba felvilágosi tót betettem, ajánlom minden az ügy iránt érdeklődő hazafi figyelmébe.

Azt, a mi bennük utasítás, vagy tanács, úgy hiszem magáévá teheti, követheti minden szőlősg-zda ; ennyit megkövetelhet tőle a közvagyon biztonsága, a krzjólét.

A rémülettel járó kapkodás vagy néha lemondás nem ér semmit ; a kicsinylés, a közöny, a kizárólagosan csak felülről való várás és követelés még annyit sem. A fődolog az, hogy a legkisebb hatóság, az egyes polgár is mozogjon, legyen a központnak,

| a szakembereknek tájékoztatója, segitője.

| A művelt birtokos pedig ne feledje el, hogy leginkább övé az a feladat, hogy a közgazdát fel- ’ világosítsa, útbaigazítsa, felköltse benne az érdeklődést : ő az, a kibe a köznép leginkább bízik, a ki tehát legjobban teheti.

Hírek.

— Közgyűlés. A holnapra kitűzött közgyűlés tárgyai a plébános választás és a uyolcz ezci forint kölcsön fölvétele tárgyában a pénzügyi bizottság véleméuyes jelentése.

— ínségesek segélyezése. A főkáptalan által múlt évi november elsőtől ez évi martins utolsóig a következő segélyezés osztatott ki : a királyi városiak részére 1(364 ft, a vízivárosiak részére 513 ft 10 kr, szenttamásiak részére 913 ft 80 kr, a szentgyörgy- mezeiek részére 667 ft 60 kr, átalános kéregetők részére 352 ft 35 kr, vándorlók részére 58 ft 75 kr. Kenyér kiosztatott 10,710 darab. Tehát összesen 4169 ft 60 kr. és 10.710 db. kenyér, melybe nincsenek beleszámítva 1. a szegényekre felügyelő két egyénnek tartása. 2. a székesegyházi 12 szegény ellátása,

sán épül a vallásos kebel. Veszélyes játék lenne, korunk elég kóros jellemségei között elveszteni e hatalmas eszközt, az erkölcs és vallásoság egyik legerősebb támaszát! Nem egynek, de az egész nép érdeke áll itt előtérbe s nem az anyagi, de a szellemi érték nyomhatja csak le a mérleget.

Legyen az a választott, kit a közbizalom és szeretet vesz körül, a ki bizalommal és szeretettel fordul eddig is felénk!

Oly plébánost kérünk, kitől nem félünk, hogy túlbuzgósága bajt okoz ; kitől megvárhatjuk, hogy csak hatáskörében marad ; kitől remélhetjük, hogy a mi papunk és csak papunk lesz. —

Nem említünk neveket s egyátaljában örömmel üdvözöljük az uj lelkipásztort, bárkire essék a képviselők választása, de holmi vásáros nézetek ellenében mint a közvélemény szerve, — mi is —kötelességünknek tartottuk városunk jogait védelmezni s hangtalanul nem nézni az egyesek által scenirozott veszélyes játékot. A kegyúri jog, ily előkelő város kezében oly tekintélyes jog, melyek gyakorlata méltóságot is követel !

Városi közgyűlés.

— april 9. —

Elnök polgármester a gyűlést, mely szokatlanul látogatott, megnyitja.

A kir. város közönségének az eljegyzés alkalmából a trónörököshöz intézett feliratára a legkegyel- mesebb válasz hódoló tudomásul vétetik.

Felolvastatik a miuisteri leirat az ismeretes 8000 ft ügyébeu, melynél Helcz Antal főügyész indítványozza, hogy az ügy a pénzügyi bizottsághoz utasit- tassék a kölcsönfelvétel módozatainak megállapítása iránt azon meghagyással, hogy a bizottság erre vonatkozó jelentését a legközelebbi közgyűlés elé terjessze be.

Polgármester ennek kapcsában értesíti a közgyűlést, hogy Kruesz Krizosztom benczés főapát eddig tanúsított nagylelkűségét azzal szaporítja, miszerint a kölcsönnek négy évre esedékessé váló kamatait ő fogja viselni.

A közgyűlés éljenzésben tör ki és Helcz indítványát elfogadja.

A plébánia betöltéséről az érseki intézkedés felolvastatván, ügyész indítványozza, hogy a választás egy, jövő hétfőn tartandó közgyűlés napirendjére tűzessék ki, továbbá beadja Írásban több képviselő kérvényét, hogy Csáky Károly gróf is vétessék fel a candilatióba.

Pisutli István hosszabb indokolással a választás ellen szól és azt indítványozza, hogy terjesztessék

egy merész tricotba s szemtelenül kivágott ruhába öltöztetett urhö’gyet, a ki Pesten majd száz évig Thália útlevelével tartózkodott.

Mire ez a légáramlat a csöndes kis Esztergomba ér, jó lesz, ha a Mountagsgesellschaft fölüti a magyar szótárt s lefordít minden kulturkifejezést barbármagyarra s még jobb lesz, ha ezentúl inkább pesti mint bécsi forrásokból meríti szellemi italát. Hiszen nagyon léte kernelé minden életrevaló, házias jellegű egyesülés ; de én nagyon comicusuak találom a jeles társulat túlfeszitett udvariasságát.

Minek beszél tiz magyar két német kedvére teutou nyelven s miért nem tanul meg inkább az a két uémet a tiz magyar kedvére magyarul ? Az előbbi túlzott udvariasság; az utóbbi goromba udvariatlanság.

Tehát kettő közt a választás.

Vagy a tolonczra került német múzsához csatolni a társulat eddigi német szellemét vagy magyar hitre térni. Különben nemsokára odaér a fővárosból megindult áramlat és az nagyou fagyos és nagyon erőszakos leszen.

De mit is foglalkozom én ilyen speciális esztergomi thémákkal ? Hát ráviszi toliamat az a sok uj benyomás ; a mit odahaza szereztem.

Ügy tapasztaltam, hogy r agyon nyomorúságosak a mi journalistikai viszonyaink odahaza. Három lap uagyou kevés. Meg kell kettőzni a létszámot. Mert annyi a munkájuk, hogy meg se láthatunk mindent Augiasz urnák egy salonja, melyet Herakles ur emberfölötti munkái közé sorolt. Nekünk is volnának ilyen emberfölötti munkáink, mert sok olyanféle salonunk van. Tehát éberebb szemmel s erősebb karral őrködjetek nyájas szerkesztő uraim ! Ne csak ébreszteni, hanem mosogatni is legyen jussotok.

Ha már annyi esztergomi levegő lengedezik fővárosi soraim között, szeretnék még egy kis no- vellácskát is elmesélni egy esztergomi kis leányról. Hanem meglátom, hogy kirekedtem. Máskor tehát Esztergom legparányibb lábacskáinak történetéről.

Aucun.

Vasárnapi levél.

(Elbuvok. — Még sincs nyugtom. — Piros betűs levél. — Légyott, eredmény nélkül. — Csak azért is plébános választás. — Fehérvári levél. — Még nagyobb rossz. — Boldog conducteur !)

Nem voltam sehol! Megfogadtam e hét elején, hogy én hazulról ki nem mozdulok, senkit el nem fogadok, hanem összehúzva magamat, átaluszom az egész hetet.

És e szörnyű elhatározásnak alapja egyedül a plébános-választásnak borzasztó körülménye.

Mindenütt, minden körülmények közt a refraiu a plébános.

Kérem, nem vagyok én képviselő, hogy mindig oly kérdéssel ölessen magamat, melynek végeredménye reám nézve úgy is mindegy.

Éu már papra csak akkor szorulok, midőn eltemetnek, ahhoz pedig akkor már vajmi kevés szavam lesz, hogy ki fog temetni.

Sem esküvő, sem keresztelő, sem predikáczió már nem az én számomra létezik és igy nyilvánosan köszönetét szavazok a képviselőtestületnek, hogy a választást hétfőre kitűzve, végre nyugodalmat hoz a megzaklatott kedélyeknek.

Hanem még elzárkozottságombau sem volt nyugtom.

ügy látszik, Agglegényt átalános oraculumuak, átalános remedmmnak tekintik már és még a megcsalatott szerelmesek is őt terhelik panaszaikkal.

Beállít a napokban is egyik ismerősöm, ki még nem menekült meg Hymen incselkedéseitől, -kitől továbbá nem féltem, hogy a közös thémát veszi elő.

— Ugyan kérem olvassa el e levelet.

Piros betűs czim, kétszer aláhúzva a szó : „sürgős*, a postásnak ismert írása rajt, hogy 6, azaz liât krajczár fizetendő a levélért, oda mutatott, hogy a levél szerelmes levél, melynek elküldésénél a

szerelmesek szokott szórakozottsága volt uralkodó, annyira, hogy még a három krajezáros levélbélyeg is lemaradt.

„Kedves egyetlenem !

Kérlek mindenre, a mi előtted szent, jöjj el hétfőn este fél hétkor a várutra, miután fontos közlendőm vau, és nem fogok sokáig késni, még egyszer kérlek, ott légy, mert ha nem, örökös ellenséged vagyok.

Maradok csókolva addig mig személyesen adom át kedves ajkadra, szerető . . . !*

— Érzékenynek, elég érzékeny, szólék a fiatal emberhez. Azután el ment a légyottra ?

— Igenis el, de nem jött senki.

— Akkor áprilist járattak önnel, vagy hölgye akadályozva volt és igy uj légyottot kérjem

— Dehogy, kérem ! Hallgassa meg az előzményeket. Anuak a névnek, mely alá van Írva, van egy tulajdonosnője, a kivel éu — köztünk legyen mondva,— rendeztem ügyeimet, s kitől epengve kérek csókot, de — nem ő irta e levelet. Más ily nevű hölgy ismeretségre pedig, bár már négy napja gondolkodom rajta, nem birok vissza emlékezni és igy mystificatiónak tartom az egészet.

— Mondom, hogy áprilist járattak önnel !

— Csakogy ez nem illő dolog ! Hozzá még hat krajczárt fizettetni e levélért !

— Igaza van, máskor ne váltson ki bermen- tetlen levelet.

Miután úgy látszott a további beszélgetésből, hogy fiatal öcsém legjobban a hat krajczárt sajnálja, felkérem az illető ismeretlen levélírót, hogy esetleges levelét, ha valakivel áprilist akar járatni, legalább bérmentesítse.

Alig nyugtatom meg hősömet, kérdi :

— Mit tartok a plebáuos választásról ?

— Sajnálom uram, de — másfelé vagyak elfoglalva.

Elment. Alig hallom az ablak alatt eltűnő lép-