Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 4. szám
r jij Esztrgom, II. évfolyam. 4. szám. Vasárnap 1880. január ll-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3 * — * évnegyedre ...................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. A reáliskola. A tanügyi bizottság végre életjelt adott magáról és tárgyalás alá vette a megszüntetés iránti kérvényt. Lelkiismeretesen akarván benne véleményt mondani, csak helyeselhetjük, hogy minden oldalról tanulmányozni akarja az ügyet, hogy különösen a pénzügyi oldal képezi a tanulmányozás tárgyát. Nem akarunk praejudikálni a tanügyi bizottság véleményének és megállapodásának, de egy körülményre felakarjuk hivni a figyelmet és ezt annál inkább tesszük, mert értesülve vagyunk, hogy az albizottság működésének befejeztével a bizottság elé is fog e tekintetben indítvány tétetni. Az ide vágó törvény, melyre a reáliskola beszüntetésének ellenesei, nyugodtabb pártolói is hivatkoztak, határozottan előszabja, hogy az 5000 léleknél többet számláló községek — ha középiskola nincsen — kötelesek polgári iskolát felállítani. Ezen szakasz után azonban következik egy másik, mely azt mondja, hogy ha a község kimutatja azt, miszerint egyenes állami adójának 5 százalékánál nagyobb összeget fordít tanügyi czélokra, akkor ezen polgári iskolát az állam fogja fentartani. Nézzük ezzel szemben a helyzetet. A reáliskola beszüntetését kérelmezők egyedül azon indokból terjesztők elő kérvéMegjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. nyűket, hogy ezáltal a városnak mintegy 6000 frtnyi kiadást megtakarítsanak. Ennek ellenében méltányossági szempontiból és tökéletesen helyesen, fölvettetett az is, hogy mi történjék ekkor a reáliskolai tanárokkal, kiket 10—23 évi szolgálati idő után egyszerűen elküldeni nem szabad, de nem is lehet. Befejezte az érvelést az átalános közművelődési elv: tanintézetet nem beszüntetni, hanem azokat inkább szaporítani kellene. Midőn a kérdés fölvettetett, nagy hullámokat vert társadalmunkban ; alig volt ember, ki hozzá nem kívánt volna szólni ; és nem lehetett ) megtagadni a kérdés fontossága miatt, hogy ezt ne tegyék. A vógelhatározás azonban mégis csak az illetékes kezekben van. De a helyzetet tisztázni, ez a közönség hivatása. Az előbb előadott körülmények mindenesetre oly természetűek, hogy hivatva vannak nemcsak a zavart oszlatni, de talán az ellentétes nézetek közé egy közvetítő eszmét szolgáltatni, mely lehetővé tenné minden érdek kielégítését. Az elvi jelentőségű kérdés a tanügy kérdése átalán, ha reáliskolánkat teljes főreáltanodává neímalakíthatjuk is, megvan mentve,midőn a reáliskola beszüntetése kimondatik. A reáliskola beszüntetésének kérdésével azonban egyidejűleg mondassék ki az is, hogy felállitatik a polgári iskola. A polgári iskola felállítása iránt a minis- terhez okvetlen felterjesztés lévén teendő, ezen Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 05-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. fölterjesztésben nagyon könnyű lesz beigazolni a városnak azt, hogy Esztergom a reáliskola fentartásán kívül is az összes államadónak nem 5 százaléknyi, hanem majd háromakkora összegét fordítja mindig tanügyi czélokra és igy megkövetelheti azon előnyt, melyet a törvény biztosit számára. így nem vétünk a közoktatás követelményei ellen, nem lesz a város jobban megterhelve, sőt tisztán megtakaríthatjuk az egész összeget, mely budgetünket e czimen terheli és nem követünk el sem hálátlanságot, sem méltatlanságot azon tanárok iránt, kik életüknek javát, tetterejüknek legmagasabb fokát a mi tanintézetünknek szentelték, a mi gyermekeinket kötelezték le, mert — újra és talán jobban fognak alkalmaztatni, mint a minő alkalmaztatásuk a városnál volt. Az eszme megvan, az eszme teljes alakú indítványként a tanügyi bizottság elé fog kerülni az albizottság munkálatával egyidejűleg. Teljesen meg vagyunk győződve, hogy nem csak a bizottság, nemcsak a városi közgyűlés, hanem az egész közönség örömmel fogja üdvözölni, legnagyobb örömmel a leginkább érdekelt tanárok. Azon esetben azonban, ha ezen eszme, daczára annak, hogy törvényen alapul, nem kivihető, — és kell számítanunk erre is, mert hozzá vagyunk szokva, hogy városunkkal a törvényhozás és kormány mint valami mostoha gyermekkel bánik, — ez esetben határozottan tiltakoznunk kell a beszüntetés ellen már csak azért is, „SSZTEBÖ8M SS VIDÉKI" TÁECZÁJA. Szőke fürtös kis angyalomhoz. Ha virágos réten járok S a kis pacsirtát hallgatom, Te jutsz akkor az eszembe* Szőke fürtös, kis angyalom. Ha vad vihar tombolását S rémes éjét virrasztottam, Elgondolom, mit csinálsz te, Szőke fürtös, kis angyalom. És ha olykor álmaimban A megnyílt ég üdvét látom, Ott is csak téged kereslek, Szőke fürtös, kis angyalom. Ha érdemelt boldogságért, Örök üdvért imádkozom, Akkor is csak rád gondolok, Szőke fürsbs, kis angyalom. Klauzál Gábor. Vasárnapi levél. — Árvizes karezok. — Élőnk pedig árvízben. Az az csak az árviztoli félelemben. Midőn a félelem el fogja az embert, és ez nem csoda, mert vagyonunk van koczkára téve, akkor nem jó vele tréfálni, ennélfogva megvallom, hogy borzongva nyúlok tollhoz, midőn a heti krónikát akarom megirni. Hirekkel nem jöhetek. Elragadja ezeket előlem a „Hírek“ rovata, én csak a társadalmi hatást, a társadalmi mozgást jelezhetem. ; Midóü tehát azzal kezdem, hogy engem is fellövöldöztek álmaimból, engem is kivitt a kíváncsiság, az ijedség azutezára. Itt azonban rögtön találkoztam bűnömmel, a szerelmes Adolárral. A szerelmesek, feltéve hogy boldogok, mindig jókedvüek és igy történt, hogy Adolár egészen jó kedélyhangulatban leven, a legrövidebb utón vitt a Dunához, megmutatta a vizet. — Ezen vízállás mellett ne félj, hogy hirtelen íürge sorsra jutsz. Jer csavarogni.-— Hova csavarogni ? — Ahol legtöbb az ember. Lessük meg, kit találtak a lövések ébren, kit zavartak ki álmaikból. — Engem álmomból zavartak ki. — Azt tudom. — Honnan? — Mert fél kettőkor jó reggelt mondtál. Ha azok a lövések ébren találtak volna, akkor jó estével fogadtál volna. — Nagy ördög vagy.-—■ No csak jer. Mint a bolygó tüzek, tünedeztek elő és újra el a lámpák, melyeknek hivatásuk volt a veszedelem-nézőknek segíteni a látást, a szegény láinpa- nélkül járónak pedig ugyanazt megnehezíteni. — Jó reggelt ! hangzik oldalról. — Nini! ez már aludt? Ezt sem hittem volna, hogy numero fél kettő már ágyban találja Őt. Rögtön kizavarja beszédéből egy fiatal hölgy, ki mamája karján jön. — Nézd, még a hölgyek is fölkeltek! Közelebb érve tiszteletteljesen üdvözöljük őket. — Jó estét ! volt a felelet. Támaszkodva a tanult megfigyelésre, kezdtem bámulni az üdvözleten. — Ne bámulj, tudd meg szerencsétlen, hogy az a fiatal hölgy menyasszony, ily állapotban pedig ne kívánd azt, hogy aludni tudjon. Még is esak nem ismerem én agglegény létemre a világot. — Mert lásd, folytatja ciceronem, ez állapot, miről neked fogalmad sincs. — Engedj meg barátom, azt hiszem, neked sem lehet fogalmad egy — menyasszonyéról! — De igen egy vőlegényéről, az pedig mindegy! Kénytelen voltam elhinni neki. Kiértünk a nagy Dunához. A recsegés, ropogás alább hagyott óriási zajával, de még mindig feuszóval kelle miatta beszélnünk. — Nézd azt a hölgyet ! mily elragadó szép ! Pedig már aludt, vagy talán épen azért; jer, csatlakozzunk az ő társaságához. — Majd el mégy ajánlatoddal! Megyek haza folytatni az abba hagyott álmot; legföllebb a jégtábláknak mondok szerencsés utat. — Eredj te — agglegény ! Nem tudom, hogy kis a-val vagy nagy A-val mondta-e, de nagyon szemrehányón, mint egy gúnynevet ejté ki. No megállj, megirigyelsz te még engem. Bevallom őszintén, ez volt a vészlovések folytán támad összes zájbau, futkozásbau egyedüli jutalmam, a félbeszakadt alvásért. Nem Sajnálom, csakhogy nyugodtabbak lehetünk a veszély miatt, legalább pár napra. Pár napra mondom, mert nemcsak a komáromi hírek jogosítanak fel a félelemre, hanem az idők átalános jelei is.
