Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 4. szám

r jij Esztrgom, II. évfolyam. 4. szám. Vasárnap 1880. január ll-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3 * — * évnegyedre ...................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. A reáliskola. A tanügyi bizottság végre életjelt adott magáról és tárgyalás alá vette a megszüntetés iránti kérvényt. Lelkiismeretesen akarván benne véleményt mondani, csak helyeselhetjük, hogy minden ol­dalról tanulmányozni akarja az ügyet, hogy különösen a pénzügyi oldal képezi a tanulmá­nyozás tárgyát. Nem akarunk praejudikálni a tanügyi bi­zottság véleményének és megállapodásának, de egy körülményre felakarjuk hivni a figyelmet és ezt annál inkább tesszük, mert értesülve vagyunk, hogy az albizottság működésének be­fejeztével a bizottság elé is fog e tekintetben indítvány tétetni. Az ide vágó törvény, melyre a reáliskola beszüntetésének ellenesei, nyugodtabb pártolói is hivatkoztak, határozottan előszabja, hogy az 5000 léleknél többet számláló községek — ha középiskola nincsen — kötelesek polgári is­kolát felállítani. Ezen szakasz után azonban következik egy másik, mely azt mondja, hogy ha a község kimutatja azt, miszerint egyenes állami adójá­nak 5 százalékánál nagyobb összeget fordít tan­ügyi czélokra, akkor ezen polgári iskolát az állam fogja fentartani. Nézzük ezzel szemben a helyzetet. A reáliskola beszüntetését kérelmezők egyedül azon indokból terjesztők elő kérvé­Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. nyűket, hogy ezáltal a városnak mintegy 6000 frtnyi kiadást megtakarítsanak. Ennek ellenében méltányossági szempont­iból és tökéletesen helyesen, fölvettetett az is, hogy mi történjék ekkor a reáliskolai tanárok­kal, kiket 10—23 évi szolgálati idő után egy­szerűen elküldeni nem szabad, de nem is lehet. Befejezte az érvelést az átalános közmű­velődési elv: tanintézetet nem beszüntetni, ha­nem azokat inkább szaporítani kellene. Midőn a kérdés fölvettetett, nagy hullámo­kat vert társadalmunkban ; alig volt ember, ki hozzá nem kívánt volna szólni ; és nem lehetett ) megtagadni a kérdés fontossága miatt, hogy ezt ne tegyék. A vógelhatározás azonban mégis csak az illetékes kezekben van. De a helyzetet tisztázni, ez a közönség hivatása. Az előbb előadott körülmények minden­esetre oly természetűek, hogy hivatva vannak nemcsak a zavart oszlatni, de talán az ellentétes nézetek közé egy közvetítő eszmét szolgáltatni, mely lehetővé tenné minden érdek kielégítését. Az elvi jelentőségű kérdés a tanügy kér­dése átalán, ha reáliskolánkat teljes főreáltano­dává neímalakíthatjuk is, megvan mentve,midőn a reáliskola beszüntetése kimondatik. A reáliskola beszüntetésének kérdésével azonban egyidejűleg mondassék ki az is, hogy felállitatik a polgári iskola. A polgári iskola felállítása iránt a minis- terhez okvetlen felterjesztés lévén teendő, ezen Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 05-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. fölterjesztésben nagyon könnyű lesz beigazolni a városnak azt, hogy Esztergom a reáliskola fentartásán kívül is az összes államadónak nem 5 százaléknyi, hanem majd háromakkora össze­gét fordítja mindig tanügyi czélokra és igy meg­követelheti azon előnyt, melyet a törvény bizto­sit számára. így nem vétünk a közoktatás követelményei ellen, nem lesz a város jobban megterhelve, sőt tisztán megtakaríthatjuk az egész összeget, mely budgetünket e czimen terheli és nem követünk el sem hálátlanságot, sem méltatlanságot azon tanárok iránt, kik életüknek javát, tetterejük­nek legmagasabb fokát a mi tanintézetünknek szentelték, a mi gyermekeinket kötelezték le, mert — újra és talán jobban fognak alkalmaz­tatni, mint a minő alkalmaztatásuk a város­nál volt. Az eszme megvan, az eszme teljes alakú indítványként a tanügyi bizottság elé fog ke­rülni az albizottság munkálatával egyidejűleg. Teljesen meg vagyunk győződve, hogy nem csak a bizottság, nemcsak a városi közgyűlés, hanem az egész közönség örömmel fogja üdvözölni, leg­nagyobb örömmel a leginkább érdekelt tanárok. Azon esetben azonban, ha ezen eszme, da­czára annak, hogy törvényen alapul, nem kivi­hető, — és kell számítanunk erre is, mert hozzá vagyunk szokva, hogy városunkkal a törvényho­zás és kormány mint valami mostoha gyermek­kel bánik, — ez esetben határozottan tiltakoz­nunk kell a beszüntetés ellen már csak azért is, „SSZTEBÖ8M SS VIDÉKI" TÁECZÁJA. Szőke fürtös kis angyalomhoz. Ha virágos réten járok S a kis pacsirtát hallgatom, Te jutsz akkor az eszembe* Szőke fürtös, kis angyalom. Ha vad vihar tombolását S rémes éjét virrasztottam, Elgondolom, mit csinálsz te, Szőke fürtös, kis angyalom. És ha olykor álmaimban A megnyílt ég üdvét látom, Ott is csak téged kereslek, Szőke fürtös, kis angyalom. Ha érdemelt boldogságért, Örök üdvért imádkozom, Akkor is csak rád gondolok, Szőke fürsbs, kis angyalom. Klauzál Gábor. Vasárnapi levél. — Árvizes karezok. — Élőnk pedig árvízben. Az az csak az árviztoli félelemben. Midőn a félelem el fogja az embert, és ez nem csoda, mert vagyonunk van koczkára téve, akkor nem jó vele tréfálni, ennélfogva megvallom, hogy borzongva nyúlok tollhoz, midőn a heti krónikát akarom megirni. Hirekkel nem jöhetek. Elragadja ezeket előlem a „Hírek“ rovata, én csak a társadalmi hatást, a társadalmi mozgást jelezhetem. ; Midóü tehát azzal kezdem, hogy engem is fel­lövöldöztek álmaimból, engem is kivitt a kíváncsi­ság, az ijedség azutezára. Itt azonban rögtön találkoztam bűnömmel, a szerelmes Adolárral. A szerelmesek, feltéve hogy boldogok, mindig jókedvüek és igy történt, hogy Adolár egészen jó kedélyhangulatban leven, a legrövidebb utón vitt a Dunához, megmutatta a vizet. — Ezen vízállás mellett ne félj, hogy hirtelen íürge sorsra jutsz. Jer csavarogni.-— Hova csavarogni ? — Ahol legtöbb az ember. Lessük meg, kit találtak a lövések ébren, kit zavartak ki álmaikból. — Engem álmomból zavartak ki. — Azt tudom. — Honnan? — Mert fél kettőkor jó reggelt mondtál. Ha azok a lövések ébren találtak volna, akkor jó esté­vel fogadtál volna. — Nagy ördög vagy.-—■ No csak jer. Mint a bolygó tüzek, tünedeztek elő és újra el a lámpák, melyeknek hivatásuk volt a veszede­lem-nézőknek segíteni a látást, a szegény láinpa- nélkül járónak pedig ugyanazt megnehezíteni. — Jó reggelt ! hangzik oldalról. — Nini! ez már aludt? Ezt sem hittem volna, hogy numero fél kettő már ágyban találja Őt. Rögtön kizavarja beszédéből egy fiatal hölgy, ki mamája karján jön. — Nézd, még a hölgyek is fölkeltek! Közelebb érve tiszteletteljesen üdvözöljük őket. — Jó estét ! volt a felelet. Támaszkodva a tanult megfigyelésre, kezdtem bámulni az üdvözleten. — Ne bámulj, tudd meg szerencsétlen, hogy az a fiatal hölgy menyasszony, ily állapotban pedig ne kívánd azt, hogy aludni tudjon. Még is esak nem ismerem én agglegény létemre a világot. — Mert lásd, folytatja ciceronem, ez állapot, miről neked fogalmad sincs. — Engedj meg barátom, azt hiszem, neked sem lehet fogalmad egy — menyasszonyéról! — De igen egy vőlegényéről, az pedig mindegy! Kénytelen voltam elhinni neki. Kiértünk a nagy Dunához. A recsegés, ropogás alább hagyott óriási zajá­val, de még mindig feuszóval kelle miatta beszélnünk. — Nézd azt a hölgyet ! mily elragadó szép ! Pedig már aludt, vagy talán épen azért; jer, csat­lakozzunk az ő társaságához. — Majd el mégy ajánlatoddal! Megyek haza folytatni az abba hagyott álmot; legföllebb a jégtáb­láknak mondok szerencsés utat. — Eredj te — agglegény ! Nem tudom, hogy kis a-val vagy nagy A-val mondta-e, de nagyon szemrehányón, mint egy gúny­nevet ejté ki. No megállj, megirigyelsz te még engem. Bevallom őszintén, ez volt a vészlovések foly­tán támad összes zájbau, futkozásbau egyedüli jutal­mam, a félbeszakadt alvásért. Nem Sajnálom, csakhogy nyugodtabbak lehe­tünk a veszély miatt, legalább pár napra. Pár napra mondom, mert nemcsak a komá­romi hírek jogosítanak fel a félelemre, hanem az idők átalános jelei is.

Next

/
Thumbnails
Contents