Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 4. szám
mert kényszerítve lennénk, saját költségünkön hat osztályú polgári iskolát állitani. Ezen legrosszabb, nem várt esetben kérjük a tanügyi bizottságot, bogy különös gondot fordítson az albizottság munkálatának az anyagi viszonyokra vonatkozó részére. Addig azonban reméljük a jobbat. Veritas. Nyilt levél az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőségéhez. Becses lapjuk oly jóakaró előzékenységgel, oly figyelmes odaadással kiséri az esztergomi kozintéze- tek körül előforduló mozzanatokat, hogy egy kényes ügyben csak e lápokhoz fordulhatok. A jóakaró előzékenység szép jelei közül igen sokat köszön az esztergomi kereskedelmi és ipar- bank is, és méltán, mert ez intézet, kivált az utóbbi időkben, nem lényegtelen szolgálatokat tett a köz- ügyeknek. Midőn azonban intézetünk megérdemli a bizalmat, midőn ezen intézetet minden mozzanatában figyelemmel kisérjük, akkor talán nem fogja rossz néven venni, ha előforduló alkalmakkor olyan ■ körülményekre is rámutatunk, melyek talán bajnak, talán hanyatlásnak hordhatják magukban csiráját. Nevezetes alkalom fordult elő most is. A bank pénztárnoka lemondott; Ha tisztán egy pénztárnokról volna szó, akkor szépen, nyugodtan hallgathatnánk, hisz a péuz- tárnoksághoz kevés szakismereten kívül, a csekély ovadékon kívül csak a becsületesség kívántatik, ilyenekben pedig hála égnek nincs szükségünk. A volt pénztárnok azonban az intézetnek több volt, mint egyedül pénztárnok. Nem vagyunk hivatva Oltósy Lajos érdemeit méltatni, sajnosán eresztjük el, de nem szorult arra, hogy mi dicsérjük. Azt azonban fel kell hoznunk, hogy a banknál az értékpapírok kezelése körül nem csak ■ érdemei vannak, hanem talán egyedül őt illeti az elismerés aziránt, hogy az értékpapírok bankszerűen kezeltettek, hogy eunek folytán a heverő pénzkészlet nem csak be lett fektetve a papírokba, hanem a börzei árfolyamok szerint azok eladása és újak szerzése által a bank nevezetes nyereményeket mutathat fel. Az intézet nagy forgalma és csekély személyzete mellett ez ügy elintézése újra nem lehet a könyv vezető, vagy az igazgató terhe; egyrészt nem érnek reá, másrészt az intézeti igazgató még nem. szentelheti minden idejét a banknak és igy e tekintetben újra utalva lesz a bank arra, hogy az igazgató vezetése alatt tevékenységet ez oldalon is fejtessen ki a pénztárnok által. Ezt érzé a bank igazgatósága maga is, midőn a kiirt pályázatban a levelezésbeni jártasságot is kívánja a pályázótól. De a körülményekkel szemben az igazgatósági ülés oly intézkedéseket tett, melyek ellen kifogást lehet emelni. Helyettesített pénztárnokot, azt addig is, mig a régi tényleg odahagyja állomását, már működűi engedi, daczára annak, hogy a helyettesített is pályázó akar lenni. Jó szándék az, midőn egy intézet ki akarja próbálni az erőket, midőn meggyőződést akar magáA levegőben van — ha szabad ily kifejezéssel élnünk, —' az árvíz, úgy mint 48-ban a forradalom. A magyarországi példákat azt hiszem elengedik nyájas olvasóim, úgy szinte a spanyolországit is. De ezzel nincs vége. Az Elbe mellékéről nagy árvizekről tudósítanak. Amsterdam a legnagyobb mérvű intézkedésekről értesíti a lapokat az árvíz ellen. Páris csendes, jól szabályozott folyója oly károkat' okoz, minőre a jó párisiak nem tudnak vissza emlékezni. A Pé folyó szinte rugaszkodik. Azután legyen csoda, ha ily körülmények közt nem tudunk egyébről gondolkodói, mint a vizes veszedelemről. Hanem azért vaunak, kik ebből is csak gúnyt űznek. Vannak, kik talán azért, mert veszteni valójuk nincs, vagy azért mert ők veszélyeztetve nincsenek, még rossz kedélyüknek mernek kifejezést adni, midőn látják, hogy a veszély pillanatra elmúlt, hogy a megrémült lakosok nyugodtabb lélekkel térnek vissza tűzhelyeikhez. — Mily nagy heczcz lett volna ! Es ez még legenyhébb kifejezése az ő sajnálkozásuknak. Arra' azonban kiváncsi vagyok, hogy ha netalán bekövetkeznék az Ő örömük, hogy ekkor mennyivel fognak a sújtottak segélyére sietni. Agglegény nem feledékeny, Agglegény följegyzett néhány nevet. Hogy a hét teljesen elveszítse kedélyes színezetét, megeredtek a botrányok is, melyek — kivéve a högyvilágot. — jobban igénybe vették a közönséget* mint a farsangi időszak első fecskéje, a jótékony egyleti estély. Fölteszem, hogy e lapok rendes tudósitó által lesznek képviselve, és hogy e tudósitó rendes lelkinak szerezni a képesség felöl, de ennek helyén kell lenni. A mostani intézkedés nézetem szerint nincs helyén, mert ezáltal úgy.látszik, mintha az igazgatóság a közgyűlésnek akarna praejudikálni, mintha a többi még nem ismert pályázók rovására protec- tiót akarna gyakorolni. Ennek pedig színét is kell kerülni. Alaki hibát követett el továbbá, — nem mondom, iLOgy az alapszabályokba ütközött, — az igazgatóság akkor is, midőn Kaán Károlyt hivatalnokká nevezte ki. Kaán Károly urat nem akarom bántani ; legyen meggyőződve, hogy az inditváuy, mely az igazgatósági ülésen tétetett, viszhangra talált volna a közgyűlésen is, sőt az itt tett indítvány határozottan a részvényesek óhaját fejezé ki, de — nem az igazgatóság, hanem a közgyűlés van erre hivatva, és épen Kaán Károly ur érdeke követelte volna meg, hogy ezen intézkedés által ne jöjjön a közgyűlés collisióba saját igazgatóságával. Kérem a tekintetes szerkesztőséget, legyen szives soraimnak helyt adni. Esztergom 1880 január 8. Egy kis részvényes. Helyet adunk a levélnek. Midőn azonban elismeri azt, hogy lapunk előzékeny és figyelő állást foglal el intézeteink irányában, egyidejűleg ki kell jelentenünk, hogy az e levélben foglalt kérdések oly természetűek, melyekre mi sem feleletet, sem fél- világositást nem adhatunk. Ez az igazgatéság dolga. Szerkesztő. Uj vasút. A kormánynak azon mindinkább bizonyosabbá váló elhatározására, mely szerint a budapest-zimonyi vasút nem a Duna jobb, hanem annak balpartján lesz kiépítve, a dunagőzhajózási társaság azon tervvel foglalkozik, hogy Budapesttől Pécsig saját költségére és kamatbiztositék nélkül épit vasutat. Tudva van, hogy a dunagőzhajózási társulatnak Baranya megyében kiterjedt kőszénbányái vannak, és igy e vonalnak első sorban az volna a czélja, hogy a társulat tél idején is elláthassa a fővárost szénnel, briquettel, melyet a Pécs melletti bányákból szállítana. A vonal felmérése még 1972-ben megtörtént. Azt hisszük, hogy ez vidékünkre veszélyes momentum, mert a pécsi szén jobb, mint az esztergomi és hogy a versenyt kiállhatjuk, azt egyedül a szállítási költségek csekélyebb összegének köszönhetni. Ha azonban a szállítási költségek ott reducál- tatnak, életkérdéssé vált ez ágú iparunkra, hogy mi is tegyünk valamit. Teendőnk nagyon hamar körül van Írva. Sürgetni és mindent elkövetni, hogy a vasút, mely minket is összeköt a fővárossal, mihamarabb kész legyen, illetve munkába vétessék. Doroghi. Farsangi levél. I. A Jótékony Egyesület jan. 8-íkí bálja. Már engedjenek meg kérem, de ez olyan harcz- téri tudósitás. melyben maga a reporter is bajnoki módon viselte magát, nem lehet mással tele mint fényes győzelmi hírekkel, magasztos diadalokkal. De a miiven fehér holló, hogy valami harczismeretes tudósítást fog adni, ennéíogva én erről nem fogok úgy írni, mint lakkos, Makkos, frakkos reporteriez illik, hanem csak magán tapasztalataimat sorolom (ló, ha ugyan rám nem haragítok vele valakit. Nem akarom dicsérni a fiatalságot, mely példás egyakarattal nem hagyta ülni a hölgyeket; nem szólok a különféle nyereménydolgokról, melyeket a tombola szeszélye ide oda dobált, válogatva, kinek mi nem illik, hanem szólok egy báli árvizes törté- uetkérol. Párbeszéd az egész. — Nem zavar meg minket a vészlövós ? — Nem hinném, hogy oly veszedelmes volna. — Önök, urak, könnyen beszélnek, de mi nők? — Legyenek nyugodtak nagysádtok, a férfiak még ez esetben is fogják tudni : mi az udvariasság. — Lássa, én reszketek. Ismerek néhány szegény családot, kik kün laknak Tabánban. A vész ezeket rögtön éri. És ezen embereknek nincs egyebük, mint családjuk, ezért dolgoznak és ha valami szerencsétlenség érné őket az eddigi szerencsétlen , évek után még, földönfutókká lennének. — Higyjük, hogy nem fog bekövetkezni. — Későn jönnénk. — Hát mit tegyünk? — Nézze, nyertem a tombolán. E tárgyat értékesítem és ha veszély lenne, az érték az övéké. Ha nem lesz baj, rendelkezésére bocsátom a jótékony egyletnek. — Nagysád angyal ! — Jaj, nem azért mondtam, hogy bókot mondjon vagy hogy megdicsérjen, hanem hogy ne hagyjon tervemmel magamra.-— Értékesítsem a nyereményt? —*■ Ugyan menjen, maga boldogtalan! Sokkal inkább mást ! Bírja reá a hölgyeket és urakat, kik a tombolán nyertek, hogy hasonlag cselekedjenek. — Nagy és kivihetetlen munka volna az nekem. téri tudósitó reporter részt keres a tűzben, ép olyan bizarr, mikor Carueval ur referense kerülné a tüzet. Ez a kurta prológ, kedélyes olvasóm, már most elcsevegi neked, hogy a tegnapelőtti nőegyesületi bál elegánsan sikerült, daczára, hogy intrikus agglegények s philosopháló fiatal vének is beleolvadtak. De értesít arról is, hogy majd minden báli referens személyeskedni szokott: persze olyan arányban, a milyen esetleg hiúsága. No de azért minden jól múlt. Az Esztergomi Jótékony Egyesület nemcsak a szegények számára, de szegény társadalmi életünk részére rendezte táncz- estélyét. Ki volt Írva, hogy tombolajátékkal, pedig bizony az sok elegantiával, jókedvvel és sikerrel volt fűszerezve. A fényes teremben Carneval ur mîsëges fogadtatásban részesült. A mi különben ilyen kurta életű farsangben azért még nem mindig terméValóban akadozik reporteri toliam, hogy kiket is emeljek ki érdem szerint első rangban. A rendező hölgyek biztosították, a részvevők pedig általában diadalra emelték a sikert. De nem fogok első rangról beszélni. Rangosnak nevezem mind a két díszes tábor érdemét, mert hiszen eredményben csak mindkettejök lélekemelő buzgósággal állotta meg helyét. Jótékony hatású s megtisztelő volt mindenesetre a Jótékony Egyesület köztisztelettí Elnökének megjelenése. A jóázivű praelatus-kanonok nyájassága elragadó s biztató, megjelenése pedig lekötelező volt. Gyönyörködhetett benne, hogy Egyesületének szép tagjai hányfólemódon gyakorolják a jótékonyságot. A rendezőség szép fele kétségkívül előrelátó ' gondossággal részletezte az est ügyeit s valóban minden résztvevő hálás elismeréssel adózott Frey Ferenczné, Kovács Ferenczné, Reviczky Gáborné, Rudolf Mihályné és Zubcsek Mihályné urhölgyeknek, a kiket különben Carnevál ur bizonyára aranyos betűkkel jegyzett föl memoiijai közé. A tombola rendkívül élénk érdeklődés mellett folyt le s a remek ajándéktárgyak méltó feltűnésben részesültek. Túlságosan részleteznénk, ha a szerencsés nyerőkről megemlékeznénk. A ki különben nem nyert a tombolán, az kétszeresen kárpótolta magát a remek vigalom egyéb ajándékai által. A mi magát a tánezot illeti, az fáradhatlan jókedvvel, kitűnő változatosságú rendezéssel s bizony nagyon sok szép pár részéről nagy gyönyörrel folyt le. Harmincznyolcz pár járta az első négyest. A hölgyek nagyrészt meg voltak győződve arról, hogy a papiros nagyon türelmes. Sokat lehet arra imi. A rendezőség felkérése, hogy „a t. urliölgyek a jótékony czél érdekében kéretnek csak egyszerű öltözékben megjelenni" általában csak felkérés maradt. Mert hölgyeink, ha nem is túlzott fényben, de az egyszerűségtől messze pártolt toiletteben jelentek meg. így igézobbek, hódítóbbak voltak. És igy újra bebizonyult, hogy a türelmes papirosú meghivórul nagyon is egyszerűen elmaradhatna az a komoly arczú, de ritka hasznú felkérés-féle. Vértanúi állapot az a reporternek, mikor kétségbeesett utánjárás ütán sem sikerül teljes nomen- claturát összeállítani a hölgyekről. Valamennyiről meg kellene emlékeznünk 8 az akadályok keserű mosolylyal gátolnak. De a kik esetlen véletlenségből kimaradtak a hiányos névsorból, azok azért nem maradtak ki az est sikerének dicsőségéből. Nem közlünk tehát teljes névsort, mert az nincs mó lunkban ; hanem akik futólag emlékezetünkből toliunkra kerültek, azok eszköHiszen az én gyámolatlanságomban meg se merem szólítani -őket. *.< jumi ■» '■ •« — Tehát nem segít? ............ — Hy úton nem merem Ígérni. — Szép öntől ! Sem nem tánczol, sem nem udvarol senkinek, sőt még komoly ügyben is megtagadja a közbenjárást. — Nagysád, az égre! — Nem szóltam semmit, de legalább annyit tegyen meg, hogy mondja meg valamelyik vállalkozóbb szellemű fiatal embernek, hogy az tegye ki az újságba, természetesen ne engem, hanem az eszmét. — Megkeresem Agglegényt. — Kérem, csak azt ne ; nem szeretem őt. Inkább valamelyik báli referenit. — Hogy tudom én azt meg, ki báli referens ? — Oh maga! ... A kinek legjobban jár a szeme, aki mindenre ügyel. El is mondta egy fiatal embernek, ki pedig nem vala báli referens. Szerencsére azonban Agglegény meghallotta és ime árvizes tárczának elmondta. Többet teszek, ezennel felkérem a tombolán nyerőket, vegyék hasznát az eszmének. Oly szép eszme ez ! A netaláui veszély esetén alapot teremteni a sújtottak segélyezésére, és ha , szerencsésen elkerülnénk azt, mitől félünk, akkor azt az alapot a jótékony egylet rendelkezésére bocsátani. Attól pedig, ki az eszmét megpendité, szívesen kérdem, mi panasza vau ellenem? íme, most is tartok diseretiót, pedig mily nagyon szeretném ki irui az egész nevét, mily nagyon szeretném mindenki előtt utána mondani a fiatal embernek : . . .^... « A..., ,> — Nagysád angyal! : **'•*•» Nem teszem, talán kibékül árva fejemmel. Agglegény.
