Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 29. szám

Esztergom, II. évfolyam. 29. szám. _ ' j Csütörtök 1880. áprüis 8-án. ISZTEKGIM es TIBIKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfízetési-ár : egész évre ........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3„ — „ évnegyedre........................................1 » 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!?. Megjelenik : hetenkéntit étszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendő!?. Kéziratok nem adatnak vissza. A 8000 forint. A vallás- és közoktatásügyi miniszter te­hát nemcsak reményt nyújtott, hanem köte­lezte is magát a városi hatóság által nyolcz- ezer forint erejéig fölveendő kölcsönt a tanul­mányi alapból évenként kétezer forintjával négy éven át törleszteni, erre, bár azon alap sok ol­dalról van igénybe véve, mégis hiszi úgy ő Felsége mint a törvényhozás jóváhagyását meg­nyerni. A miniszter erre vonatkozó fölterjesztését a koronához már megtette és talán az elintézés nemcsak kedvezően fogja eszközöltetni, hanem sok ideig sem fog magára váratni. Nincs okunk benne kételkedni. A gymnasium építésénél fölmerült költ­ségtöbblet ennélfogva, részint a napokban meg­tartott faárverés alkalmával befolyt és eleve e czélra megszavazott összeggel, részint a felve­endő és a tanulmányi alapból fizetendő köl­csönnel fedezve van. Mellékesen megemlítjük még, hogy a ka­matok fizetéséről a miniszteri leirat nem szól és igv az még nem tudatik, hogy a kamato­kat a négy éven át ki fogja fizetni. A miniszteri leirat a holnapi közgyűlés napirendjére valószínűleg ki lesz tűzve. E közgyűlésnek kell gondoskodni helyről is, honnan a kölcsön fölveendő, a módozatok­ról is, hogy az mikép veendő fel, és engedély megszerzéséről is a belügyminisztériumtól, hogy [ egyátaláu felvehető legyen. A közgyűlésnek gondoskodni kell a köl­csön fölvételéről. Talán nem lesz nehéz, a mennyiben födözetnek miniszteri szó szolgál; de talán mégis nehéz le; a, mert annak a mi­niszteri szónak beváltása még két más fórum­tól is függ. A negyvenötezer forintos kölcsönnek tör- énete nagyon tanulságos vala ; mintha a bel­ügyminisztérium keresve kereste volna az oko­kat, melyek a kölcsön felvételét késleltetni képesek voltak; mintha annak a kölcsönnek fölvétele talán épen a A>misztériumnak oko­zott vagy hozott volna terheket és nem a vá­rosnak, annak a városnál , melynek anyagi vi­szonyai ugyan elég terhesek, de majdnem számszerűit kimutatva lett, hogy a kölcsön mennyire előnyös. Es épen azért. -A^rés okunk kétel- kudni abban, hogy a közoktatásügyi minisz- j ter keresztülviszi a korona jóváhagyását, mégis kétkedve kell tekintenünk a másik, a belügy­minisztériumnak sokszor kimagyarázhatlan aka­rata felé. A közgyűlésnek gondoskodnia kell esetleg a nyolezezer forint kölcsön kamatainak fedezé­séről is, miután erről a miniszter nem beszél és már volt róla szó, hogy — bocsánat a tri­viális kifejezésért, — ajándék lónak nem kell csikófogát nézni. Teljesen helyt adunk a nézetnek. Jó volna, ha a kamatok is a tanulmányi alap ter­hére esnének, de ha a cultusminiszteri végle- gés intézkedés máskép fog is lenni, nem sza had ezért nekünk ellene szólni, mert már a nyolezezer forint is oly segítség, melyet a közgyűlésnek elismerőleg és hálásan kell tu­domásul venni. A miniszteri leirat beszél a befejezés meg­kezdéséről. A képviselőtestület áldozatkész­sége erről már eleve gondoskodott, gondoskodott akkor, midőn a 4—5 ezer forintra becsült erdőrész fáját e czélra felajánlotta és már ed­dig úgy eszközöltette is ennek értékesítését, hogy a befejezése a monumentális épületnek megkezdetett. Mindazonáltal sok megjegyzésünk lehetne e modalitásokhoz ; azonban miután a közgyűlés a gymnasium kérdésében eddig mindig a leg­nagyobb tapintatosságot, a legjobb akaratot és a lehető áldozatkészséget 'tanusitá, nem akar­juk ezen megjegyzéseinket azon remény miatt elmondani, hogy a felmerülendő nehézségeket és kifogásolható körülményeket a közgyűlés bölcsesége le fogja győzni és ki fogja egyen­líteni. Figyelmeztetjük azonban képviselőinket, hogy a kérdés tárgyalása fontos és teljes figyelmünket megérdemli. „ESZTERGOM lg VIDÉKE11 T4RGZÍJ4, ^-Rumy sírjára. I. Harm mezbárom esztendőnek Moha lepi sírodat S érdemeid egyre nőnek S hírneved nem hervatag. Harrainczhárom esztendeig . . . Másnak örök elmúlás, Oh, de neked bús sírodból Magasztos feltámadás ! II. Mikor gyászos koporsódat Kivitték a temetőbe, Megnyilallott fájdalmában , Gúnyos hazád szive tőle. Oh, mert téged megtagadtak S mert följajdult fájó vádja Ötvenéves napszámodnak ! Dicsőkóros kortársaid Már nem félték koszorúdat, Csöndes emberekké lettek Néma márványkövek alatt. Már most gátot nem rakhatnak, Hogy emléket emel korunk Ötvenéves napszámodnak ! III. Fényes siro olt, büszke márvány, Drága szobor, mint a bálvány, Ki sírja az ? — Húsz éves volt száz verset irt, Sok pénzt hagyott, de semmi hirt. Jeltelen hant, töviskóró, Megveti a földön futó ; Ki sírja ez ? — Ne piruljunk, nincs rá Írva, Hogy a szegény Kumy sirja ! Kőrösy László. Egy elkésett húsvéti tárcza. „ ... de szivemnek kétszer nyílni nem lehet !u Jól van, pirongasson meg csak Szerkesztő ba­rátom, hogy oly sokára teljesítem Ígéretemet ; de liigyje el már egy álló hete töpreukedem azon, mi­ről és miként Írjak úgy, hogy soraim az „Esztergom és Vidéké*-ben napvilágot láthassanak. Bizony nem könnyű feladat ez. E kétely, e gond nyomta szivemet még a fel­támadás nagy ünnepén is. Szerkesztő barátom való­ban elrontá ünnepeimet. De hála istennek hamar ta­láltam kibúvó ajtóra. Eh mit ! gondolám magamban, majd leirom híven mindazt, mit az utczáu látok, —- jó lesz ez húsvéti tárczaczikknek s miután az abla­komon betekintő nap is oly kedvesen hívogatott, fogván kalapom és botomat sétára indultam a Ká- roly-köruton. Tarka kép tárult itt elém. Mindenki sietett az első szép tavaszi napot élvezni; a levonatok ostrom állapotba kerültek, néhányon ott ékeskedett a sokat ígérő felirat is: „a zug ligetbe.* A fővárosiak igen jól tudnak recíamot csinálni. Tömve is lett az ily feliratú kocsi legottan s magam is kedvet kaptam egy kis sétára a hegyek közé, hogy legalább ez egyben az elsők között lehessek. Felültem tehát és útközben a Margithidról gyönyör­ködtem Budapestünk világvárosi nagyszerűségein, mi­hez ugyan most még egy kis képzelő tehetség is fér; de a jövő majd meghoz mindent s elgondolkoztam azon, hogy lesz idő, mikor a Margitsziget fogja a főváros, gyupontját képezni s a Duuapart mindkét oldala O-Budától lefelé beláthatlan messzeségben fog palotáival büszkélkedni s a város pénztára adósság­mentes leszen. Ily boldog álmokba merülve élveztem szivarom illatát. Egyszerre a kocsi megáll s vezetője nyersen tudtomra adja, hogy czélnál vagyunk. Körülnézek ; ligetet nem látok sehol, hanem helyette szemeim előtt egy más kert terült el, melyre nézve a nyers vezetőnek csakugyan igaza van, hogy itt czélnál va­gyunk. A budai temetőnél voltunk. Mily csodálatos véletlen. Hús vét vasárnapján, a feltámadás ünnepén akaratom ellen a halálra kel­lett gondolnom. A társaság egy része a még meglehetős távol fekvő Laszlovszky major felé indult, én a kopasz fáktól semmi jót nem remélvén, követve szivem sugal­latát a temetőnek vettem utamat. Ott egy kis sírnál pihenőt tarttam s elgondolkoztam a világ folyásáról. Különös az emberi természet, szereti az ellen­téteket, nekem örömöm telt abban, hogy midőn mindenki örül, vigad, akkor én a halálra gondolok. I Gondolataimban igyekeztem a két látszólagos ellen- j tétet, a feltámadás ünnepét a rideg valósággal, a I halállal kiegyeztetni s lelkem megnyugodott, midőn J megtalálta a rejtvény kulcsát: a halál után feltá­madunk. Elmélkedésemben hangos kaczaj és lármás be­széd zavart meg. Oh a fővárosiak még a temetőben is vigadni akarnak. Önkéuytelenül jutott eszembe Aucun ur egyik Fővárosi Levele, melyben a vidéki ünnepeknek ad előnyt a fővárosiak felett. Bizony

Next

/
Thumbnails
Contents