Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 35. szám
Esztergom, i. évfolyam. ________________________________35. szám. Vasárnap 1879. szeptember 28-án, r k özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöfizetési-ár: fel évre..............................................4 írt. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó liivatallioz, Széchenyi téren iutézendők. Megjelenik : li e t e n ként k é t s z e r V vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelez/ k, " szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV JJ-IKJS) ' TT, iutézendők/ C Kéziratok nem adatnaf"vissza. A zárszámadások. Múlt számunkban közöltünk egy felszólalást a zárszámadások ügyében. Nem dicseke- désből vagy mentegetésül mondjuk, hogy a felszólalást képviselői körökből kaptuk. Miután azonban erős visszahatást, hogy ne mondjuk, felháborodást keltett a hivatalos körökben, kötelességünk reája visszatérni. Álszégyen nem uralkodik felettünk, bírunk elég bátorsággal bevallani, hogy tévedtünk; nem mentegetőzünk, hogy félre lettünk vezetve, hogy ha — ok és idő van a beismerésre. A jelen esetben azonban ezen beismeréssel, — daczára, hogy határozottan tudomásunkra adatott, miszerint minden évről készíttettek zárszámadások, —- mégis késünk, mert nyomokat nem látunk és hajlandók vagyunk inkább azt hinni, hogy tévedés uralg a fogalmak körül. Ha zárszámadások évenként készítetnek, ha ezt tényül fogadjuk el, akkor az 1880-iki költségvetési előirányzat kidolgozásánál az 1878-ki zárszámadásnak kéznél kellett már lennie. Ha ez kéznél volt, akkor a bevételi rovatnak nem szabad puszta hypothesiseken alapulni, hanem azt akként kelle előirányozni, mint azt az előző évek zárszámadásai tényleg alaposaknak mutatták. Fogadjuk el e tételt is. Ezzel szemben a kiadási tételek megállapításánál határozottan követelhető rendszabály, hogy azontúl póthitel-megszavazás nélkül túl terjeszkedni nem szabad. Ezek figyelembe vételével mondjuk, hogy „SSZTI1S0M IS VIDÉKE“ TÁRCSÁJA, Két dal. I. Még ki sem nyitott a bimbó Már is megcsipé a dér. Ez a kis lány hű se volt még S ime már is oly ledér. Még he sem fejeztem néki Hűségesküvésemet, 0 csak egyet félrepillant S ime már is mást szeret. ír. Csak egy ahlak választott el No meg az a szent ruha, Hogy a kis leány — most apácza — Keblemre nem borula. Hej be csörrent, mikor betört S az a kis lány hej be félt; Hanem egy csók biztatóul A tört ablakon befért. .. megállapittatott az ISSO-iki évre a pénzügyi bizottság által a 26 ezer forinton felül menő deficit, melynek födözésére körülbelül AS°/0 házi adó szolgálna. Ennek így kellett történni úgy a jelenleg tárgyalás alatt levő, mint az előző évi költségvetéseknél, ha — voltak zárszámadások. Tekintsünk vissza azonban ezek kapcsán az előző évi történtekre. Ha az 1876 évi költségvetésnél zárszámadás volt, az 1874 évi számadások alapján kiszámított deficit födözési aránya az 1S75. évben tényleg kivetve volt állami adó arányában állapitatott meg. Az 1S76, 1877, 1S7S évi költségvetések megállapításánál, feltesszük, ugyanezen helyes eljárás követtetett. Mi történt azonban az állami adóval ? Az állami adó, különösen a jövedelmi adó évről évre emeltetett, és az előző évi adó arányában megállapított adó a következő évi adó kivetés után szedetett be, és igy ha például az idén fizettem 100 ft. állami adót, a kivetendő 48% házi adó fejében fizetnék 48 frtot; a jövő martiusban azonban megörvendeztettek azon meglepetéssel, hogy a jövedelmi adóm nem tudom hány perczenttel felemeltetett, és 100 frt. helyett fizetek 125 ft. állami adót, a házi adó aránya azonban már nem változik és a 48°/0 megállapitás szerint behajtanak rajtam 60 ftot. Ez nagy többletet kell, hogy csináljon egy éven át a házi pénztárban és mégis az igy befizetett Vasárnapi levél. (Regény. — Szőke fürtös arcz. — Öreg anyóka. — Tűnődés. — Csak egy szirmot. — Folytatása következik. — Tenorista kerestetik. — Miért szenved dalárdánk ? — Kit szeret mindenki. — Hogy korcsolyáz Károly. — Pezsgő élet kell.) Miért ne történnék nálunk is regény ? Ha az egész időtartam nem terjed is továbbra egy délutánnál, az nem baj. Adolár magányos szobájában leereszti redőnyeit és csak a szűk nyíláson keresztül néz ki az utczára, vagy nem is az utczára, hanem az átellenes ablakra melynek redőnyei tárva, és egy angyal főt mutatnak, melynek szőke fürtéi oly csábitólag borulnak le a szép homlokra. A bámult arcz el-el tűnik és újra megjelen. Egyik Hosszabb szünet után fájdalmasan gondol Adolár arra, hogy annak az arcznak bizonyosan valami teendője akadt és igy többé nem kell bújnia, ennélfogva kinyithatja egészen redőnyeit és nézheti a járó kelőket. Alig hajolt ki azonban egész kényelemmel az ablakon, midőn a csalfa tünemény újra megjelent. Közönyösség segíts! Ezzel harczolni azonban tele szívvel vajmi nehéz dolog! Egy szegény öreg asszony jön, kosárral karján. Sokszor dobott neki alamizsnaként vak férje zenészed keservei után egy-egy pénzdarabot, a jó asszony nem feledé el, hanem hálásan köszön, miközben megmutatja kötött nefelejts koszorúit. Nefelejts koszom, szeptember hó végén, oly | ritkaság, hogy meglep, és nem bir ellenállom Adolár sem, hogy egyet ne vegyen. De mit csináljon vele?- Anyókám, látja odaát azt a kinyitott I ablakot? összegekről az egész költségvetési tervezetben egy árva szó említés nem tétetik. Ezen esetek előfordultak 1S76, 1S77, 1878 években mindig, az 1879. évről nem szólhatunk, mert még maga a városi pénztár sem tudja, váljon például az idén van-e jövedelmi adó emelkedés. Ezen befizetésekkel szemben, ha a zárszámadások alapján lehető megállapitás szerint az előirányzott jövedelmek nem illusoriusok, azt kellene hinnünk, hogy a költségvetés a lefolyt évben mindig nevezetes fölösleget mutat fel az előirányzathoz képest. Ezt azonban nem hisszük, hogy még valaha elértük volna. Ha azonban ezt el nem értük, — eltekintve a többi példáktól — okvetlen arra kell gondolnunk, hogy vagy nincs zárszámadás, vagy pedig a költségvetés készítésénél figyelembe nem vétetik. A költségvetés annyi retortán megy keresztül, hogy ezt hinnünk lehetetlen ; más részről azonban határozottan tudomásunkra juttatták, hogy igen is van zárszámadás évenként. Hogy egyeztethető e két körülmény össze ? Azon egyszerű módon, hogy zárszámadásnak veszik a városi pénztári hivatal által eszközölt péztár lezárást. A pénztári hivatal, bárminő czimen legyenek is kezelése alatt pénzek, azokról hivatás- szerüleg külön könyveket vezet, ezeket az év végén külön lezárja és kimutatja a bevétel és kiadási rovatot, kitünteti a fölösleget vagy de— Igen— Ezt a koszorút oda be adja. Ne szóljon, ne beszéljen semmit, hanem egyszerűen adja be. — Meglesz kérem alássan. Az öreg anyóka azonban már nagyon öreg, az ily küldetésekben nagyon ügyetlen és szegény nem azon házba megy, hol az ablak van, hanem oda, ahol ablak nincs. Illetve volt biz ott ablak, de nem azon ablak. A házban szerencsére fiatal hölgy nem lakik, az anyóka küldetik odább, végre odatalál az igazi helyre és bemegy. Sokáig volt a házban. Adolár kezdett gyanakodni. Végre valahára kilép. Nagyon egyszerű okoskodás volt, hogyha most vissza hozza a nefelejts koszorút, akkor elutasitatott; ha nem hozza vissza, akkor az elfogadtatott. Es ez egyszerű okoskodás mégis tünkre ment, mert az anyóka egyenesen Adolár felé indult, a széles utcza közepén azonban visszatekintett, de a mint meglátta, hogy az az angyali szőke fürtös arcz újra meg jelent az ablakban, ellenkező irányban fordult és hirtelen eltűnt. Adolár megijedt, hogy koszorúja visszajön. Kemegve tekintett át, kutatta szemeivel az imádott arezon az érzeményeket, a lelki állapotot, de a távolság miatt nem tudott észrevenni semmi változást. Az öreg asszony ezalatt tűnt el és nem beszélt vele máig. Azóta Adolár boldogtalan. Nem meri hinni, hogy koszorúja az imádott asztalát díszíti. —- Csak egy levélkét, sóhajt, csak egy szirmot azon koszorúból mely elmondaná, hogy mi sorsra jutott a küldemény! Csak egy szirmot, hogy azt szivemre zárjam, hogy azt csókjaimmal eláraszszam. ha a koszorú elfogadásáról beszélne. Csak egy szirSzölgyémy Fcrcrcz.
