Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 35. szám
fiezitet, ónnál tovább azonban nőm megy, mert nem is mehet, tovább hatásköre megszűnvén. Zárszámadás-e azonban ez? Csak a pénztári számadások lezárása, mely különben egyik fő tényezője és alapja a zárszámadásnak. A zárszámadást külön bizottság készíti, ehhez neki csak adat a pénztári kimutatás, de ehhez kell neki mérleg, ehhez kell neki vagyoni állapot, és a dolog nem a számadásokban előforduló számok felül vizgálása és összeadása, hanem az azon évre előirányzott költségvetéssel össze kell hasonlítani a tényleges bevételi és kiadási rovatot és az ezen összehasonlításnál felmerült tényeket constatálnia kell, hogy az ezekről adandó jelentése nyomán városi háztartásunkhoz határozott, irányadó tényeket szolgáltasson. Történik-e ez, és történt-e eddig ? Arról nem szólunk, hogy az ily zárszámadások is közgyűlési tárgyalást igényelnek, de szólunk arról, hogy egyedül ez képes megmutatni a város anyagi helyzetének emelkedését és sülyedését, egyedül e mód az, mely megmutatja, hol a hiba, hol a javítani való, és egyedül igy vagyunk képesek más irányban is intézkedni. A költségvetés csoportosítása megtörtént. Váljon fog-e ez használni valamit, ha az 1880. év eredménye és az előirányzott költségvetés közt határozottan ki nem mutattatik a különbség, és e dolgozat nem használtatik fel az 1882. évi költségvetés készítésénél ? Váljon a pénztári kimutatások alapján elérhetjük-e ugyanezt? Alig hisszük. A képviselő ur, ki múltkori czikkünket rendelkezésünkre bocsátá, szívesen elvállalja a vádat, hogy ő volt a hanyag, ő nem nézett utána, ő nem teljesité város-atyai kötelezettségét, de feleletet kér a következő kérdésekre: Váljon valódi zárszámodások alapján ké- készült-e a bevételi előirányzat, és igy realis-e minden tekintetben ? Váljon ez esetben van-e tudomás afelöl, hogy a városi pénztárban az egyenes adók felemelése folytán a megmaradt százaléki láb szerint túl fizetett háziadónak is kell lennie ? \ mot, mely ha halálomat hirdetné, ha viszszautasitást hozna hírül, hogy azt rákötném egy golyóra, melyet agyamon hajtanék keresztül. A regény itt megszakad. Hogy utána lehet-e teuni: folytatása következik, azt nem tudom, bár óhajtandó volna, mert félő, hogy aminő határozott embernek ismerem Adolárt, még bajt okoz magának és nagyon sajnálnám, ha necrologot kellene felőle olvasnom, midőn a Hymen hírek közt is olvashatnám nevét. De ilyenek azok a komoly, határozott fiatal emberek. Csak sóhajtoznak és nem bírnak annyi bátorsággal, annyi ügyességgel, hogy az ismeretséget megköthetnék. Oh szép szőke angyal, hozzád fordulok; ha megismered Adolárodat, ajándékozd meg egy mosolyoddal, talán e mosoly — boldogságnak lesz szülőanyja és én megírhatom a regény végét. Ha azonban regényeket keresnénk, tárgyat e héten lehetne hozzá találni eleget. Mennyi hamis dolognak lehetne nyomára jutni! Hány szív epedéseit kellene rajzolni! Hány titkos, hány viszonzott sóhajt lehetne számon venni! Miután azonban valamennyi csak részben lenne befejezve, miután valamennyinek szálai mind a gőzhajó állomásig vezetnének el, miután hozzászoktunk a túlérzé- keuykedóshez, tehát ne regényekkel, hanem reális | tárgyakkal foglalkozzunk. Kerestetik egy tenorista. Bizony ki lehetne tenni a hirdetések közé, hogy kerestetik és hozzá lehetne tenni, hogy extrasallariumot is kap, ha jelentkezik, mert bizony nagy szükség van reá. Midőn azonban tenoristáról beszélünk, határozottabban kell magunkat kifejeznünk mert könnyen eltévesztenék az emberek, váljon kinek is van szűk- i sége tenoristára ? mert — a tenoristák nagyon veszélyes emberek szoktak lenni az életben. Tehát tenorista kerestetik a mi dalárdánk részere. Oh én kedves régi jó dalárdám! Hány kedves, kedélyes órát köszönt már eddig neked Esztergom, Váljon miféle intézkedés történt ezen ősz- szegekkel ? Váljon van-e kimutatás a költségvetési évek eredményéről az előirányzott költségvetés és a tényleges pénztári állapotok között? Mert ez a z á r s z á in a d á s ! Hallottunk hangokat, melyek fen hirdették, hogy municipális közigazgatásnál lehetetlen. hogy zárszámodások ne legyenek. Hallottunk hangokat, melyek a czikk tendentiájaul rágalmazást, vagy legalább gyanúsítást véltek felismerni. Kijelenthetjük határozottan, hogy itt személyi kérdésről szó sem lehet, mert a zárszámadások nem a pénztári hivatal körébe valók, tehát ők nem jöhettek még gondolatban sem gyanúsítás alá, különben is az esztergomi pénztári hivatalnokok felül állanak mindenen. Kötelességünknek tartottuk azonban a czikk- nek helyet adni, azonban, ha csakugyan úgy van, amint kell lennie a zárszámadások ügyében, sem az illető képviselői kör, sem mi nem fogunk vonankodni tévedésünket bevallani, azonban — ez ügy oly fontos, hogy csak a holnaputáni költségvetési tárgyalás fog teljesen megnyugtatni. Ismét mezőgazdaságunk érdekében. E lapok 32-ik számában .Mezőgazdaságunk érdekében“ czim alatt igen figyelemre méltó czikk közöltetett. Nagy mozgalmak indultak meg a mezőgazdaság felemelése tekintetéből, helyén való tehát, ha megyénk anyagi helyzetének felemelésére többször és bővebben is foglalkozunk tárgygyal. Az utóbbi években mezőgazdaságunk oly tetemesen hanyatlott, hogy az, ha tovább is ily kerékvágásban kényteleuittetnék haladni, anyagi végromlásunk egyik s talán első és fő tényezőjévé válhatnék. Érezte ezt a fent említett czikk igentisztelt írója, érezzük azt vele mi s velünk a város és megye s érezi velünk az egész ország. A mezőgazdaság javítására országszerte megindultak a mozgalmak, számos helyen fáradoznak már eddigi rendszerünk gyökeres átváltoztatásán, javításán, mert felfogták, hogy fenállásunk egyik fő tényezője volt az, mit eddig elhanyagoltunk és pedig saját kárunkra és saját jóvol- tunk csorbítására: mert felfogták mindenütt, hogy a mezőgazdaság czélszerű kezelésével anyagi helyzetünk tetemesen javul s hogy annak alapján bátran tekinthetünk a jövőbe. Ugocsa megye volt kezdeményezője az ez irányban megindult mozgalmaknak, s illetékes helyen kereste a mezőgazdaság hanyatlásából származó bajaihány szép emlék fűződik nevedhez, hány diadal koszo- rúzza zászlódat! És ime nyugalomra liajtád fejedet; alig adsz magadról annyi életjelt, amennyi elég annak igazolására, hogy még nem haltál meg. Es miért? Mert nincs tenorista! Te pedig, nyájas olvasóm, ne boránkozzál meg, és ne kételkedjél benne, hogy ne volna Esztergomban tenorista, mert ha kívánod, én is kiállítom a bizonyítványt, hogy de igen is van, csakhogy ezek a tenoristák nem a dalárda tenoristái. Vagy egy, vagy más okból visszahúzódnak a működő tagok; ezen okokat kutatni bajos, elhárítani lehetetlenség és a közönyösség alatt szenved a dalárda. Az egyik nem akar, a másik akarna, do nem ér reá, a harmadik ráfogja, hogy nincs tehetsége és a dalárda — újra szenved. Az utolsó két, három évben úgy leolvadt a működő tagok száma, hogy alig merünk visszagondolni arra a régi dalárdára, mely hozzá volt szokva győzelemre vezetni a zászlót, mely hozzá volt szokva Esztergomban a vezérszerepet vinni. Váljon meddig tart ez még igy? Váljon meddig nyomja még dalárdánkat a közönyösség súlya? Minő büszkék voltunk karmesterünkre! Pedig őnála még nem lohadt le a lelkesülés, még ő nem (igyekszik kibújni a munka alól, ő neki még mindig édes emléke az az általános, osztatlan, zavartalan szeretet, melylyel körül ölelte mindenki! Talán majd a téli esték változtatnak ezen is. Talán a téli esték hosszúsága feléleszti a lelkesülést és a dalárda elfoglalhatja régi helyét városunk társadalmi életében. Van nekünk — bocsánat, elakartam számlálni társadalmi életünk azon tényezőit, melyek hivatva volnának annak lendületet adni, de hát ez oly fölösleges munka volna, melyre nem vállalkozhatunk. Volna nekünk igen sok jónk, ha a szótárba be nem Írták volna azt a szót: közöny. mik orvoslását, övé az áttörés érdemkoszorúja. A képviselő házhoz intézett feliratában tüzetesen fejtegeti mezőgazdaságunk hanyatlását s kimutatja ennek okait. Szerinte egyik ok az 1875 évi VII. t. ez. 19 §-ában keresendő s kéri annak megváltóztatását. Az , idézett 19 §. ekkép hangzik: „A becslésnél a fa kivételévé^ a termények árául az 1867—1872-ig terjedő hat évi középárak átlaga 20 ()/ü levonásával veendő ~~ a fa árául pedig az 1855—1874-ig terjedő húsz évi időszak alatt fenállott középárak átlaga, minden levonás nélkül.“ Ugocsa megye ezen feliratát minden törvény- hatóságnak megküldte pártolás végett. Több törvény hatóságnál már mégis indultak — mint már fentebb is jeleztük — a mozgalmak és mindenütt az Ugocsa megyei feliratot vették kiindulási pontul, ez képezi a tárgyalások alapját; ez alapon dolgozzák ki az egyes hatóságok saját helyzetűkhez mérten és saját előnyükre feliratukat. Hogy megyénkbe megérkezett-e az ugocsaiak felirata, nem tudjuk ; még kevesebbet tudunk arról, vájjon a mi hatóságunk adott-e már életjelt e tekintetben is magáról; azonban, minthogy itt az ideje, s minthogy csakis most van itt az ideje, hogy saját magunk és hazánk jóvoltán lendíthessünk. hoztuk szőnyegre s beszélünk bővebben tárgyunkról. Tény az, hogy az érintett törvényezikk ép azon időre támaszkodva készült, midőn terményeink nem bírtak természetes árakkal: a sok csapás, mely oly- kor Európát mindenütt sújtotta, terményeink árát tetemesen emelte; az országos munkálatok, melyek akkor oly nagy mérveket öltöttek, szintén befolyással voltak terményeink árának felemelésére, minthogy nagyobb munkálatoknál és igy pénzforgalmaknál az élelmi czikkek is rohamos emelkedésnek örvendenek. Ha már most a kormány az azon időben volt árak szerint veti ki az adót, — amint ki is veti — s nem tekinti a nyomor és szükség nyomásából keletkezett jelenlegi sülyedést gazdasággal foglalkozó polgárainál, hamis utat követ, adóztatásával tesz tönkre bennünket. Tekintsen körül a kormány az országban, lássa meg, mennyire van sújtva adózó közönsége, mint görnyed a reá nehezendő adók súlyának nyomasztó terhe alatt, s befogja látni, hogy itt segíteni, még pedig mentül gyorsabban segíteni kell. Ha azonban a kormány bokros elfoglaltságai miatt nem tekinthet végig az ország annyi és annyi baján, meg van minden megyének saját közege, melynek közbenjárásával kívánalmai az illetékes helyen figyelmet kelthetnek s bajai orvosoltathatuak. Megyénk tisztelt törvényhatóságához fordulunk tehát mi is. vitassa meg helyi érdeink szemmel tartása mellett e nagyfontosságú tárgyat, adja tudtára a kormánynak sérelmeinket, ne nyugodjék meg addig mig bajaink orvosolva nem lesznek. Különösen kérjük vegye figyelembe, vegye alapul Ugocsa megye feliratát, mely ha talán még nem érkezett is meg, de meg fog érkezni, hogy tettre buzdítson ott, hol ! tenni és pedig a lehető leggyorsabban tenni kell. Azonban nemcsak a kormányhoz emeljük fel szavunkat, nem csak megyei hatóságunkat figyelmeztetjük gyors és teljes munkára, hanem fordulnak gazdasági egyletünkhez is. Tegye az ügyet a gazdasági egylet is a magáévá; ő teljesen othonos e téren, ismeri minden tekintetben hanyatlásunk okait, tudnia I kell annak gyógyítási módját, terjessze be azt a hatóságMiutáu azonban benne van, sőt többször van alkalmazásban, mint kellene, beszéljünk valamit a közönyről is. Hagyjuk el a tudományos fogalom meghatározást és inkább példával igyekezzünk megvilágositaui ez eszmét, talán hamarabb rá jövünk arra is: mi a2 ellenszere. Korcsolyázó tag volt Károly, pedig nem i tudott korcsolyázni. De oly élet volt a jégen, bog. alig várhatta az időt, midőn a jégpálya népesedni kezdett Hideg volt. A jégen ide s tova röpülök maguk megsokalták, csakhogy ők repültek, a gyors testmozgás annyi jótékony meleget adott, hogy a pir, mely az arczckon a hideg kinyomata volt. kezdett oly pírrá változni, melyet a vér felpezsdülése csal ki az arezra. Károly azonban nem korcsolyázott. Fázott egész teste. A melegre azonban nem ment be, mert ablakon keresztül nem láthatta volna a jég-életet és inkább didergett, fogait vaczogtatta, kínnal rágta szivarját, mintsem megvált volna a látványtól, mely szemei előtt tárult fel. Mi haszna volt belőle ? Itt ott fogott fel egy egy röpke megjegyzést, amott látott néha igéző helyzetet, ez elég volt neki. J Képzelő ereje fogalmat adott az élvről, melyet a korcsolyázók élveznek; a röpke megjegyzésekből igyekezett egy egészet összeállítani: az igéző helyzet részeseit megirigyelte és el nem hagyta volna helyét, mig a társaság oszlani nem kezdett. És a magyarázat? Bolondságnak lehetett volna nevezni egész helyzetét ; meglehetett volna sajnálni, midőn fogvaezogva kályhája mellé ült és alig bírta kiűzni dermedt tagjaiból a hideget, de — pezsgő életet látott, ennek látása magában véve élvezet, még ha csak szemlélői vagyunk is, és ez neki elég volt: ellenben, ha nem lett volna alkalma oly életet látni, nem ment volna feléjük sem. nem lett volna tag sem. És ilyen, kit csak a remélhető élénkség köt le, igen sok van, kik az elevenség tfinedezésével az elsők, kik a visszahúzódásra alkalmat és ürügyet keresnek. Agglegény.
