Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 27. szám
Esztergom, I. évfolyam. 27. szám. ______________________Vasárnap 1879. augusztus 31-én w k özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. ■ . ' ' ■" .......... ' - ■ ■ «^eáL-L.____ ■... _ ...________ E lőfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre . . . 4 frt. — kr. évnegyedre.........................................2 , 20 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetpíET' A lap szellemi részét illető levelezések, n szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szőlőgazda levele. A szerkesztőség a következő levelet kapta: Tisztelt szerkesztőség! Esztergom oly szőlőtermő hegyekkel bir, melyek kissé kedvező időjárás esetén, helyes és tiszta kezelés mellett oly borokat termelnek, hogy igen sokszor budai, szegszárdi és neszmélyi czégek alatt jönnek kereskedelmi forgalomba. A múlt év azonban mennyiségre oly kedvező volt, a viszonyok ellenben oly kedvezőtlenek, hogy az árak a mült évi termésre vonatkozólag nemcsak példátlanul lehanyatlottak, hanem még ezen az árakon sem értékesíthető a tavalyi termés. A folyó évben pedig újra meglehetős bő terméssel állunk szemben, melynek minősége azonban még az időjárás kedvező lététől van feltételezve, de a kitűnő minőség esetén is nincs reményünk, hogy árakat és vevőket kapjunk, annálkevésbé rossz minőség esetén. Termésünket pedig értékesítenünk kell minden áron, különben tönkre megyünk. Van ugyan e tekintetben igen hasznos p.élda előttünk, a nagymarosiaké, és a termésnek szőlőül való értékesítése nem uj dolog Esztergomban, de az eddig ez utón eszközlött forgalmunk oly csekély, hogy szükségünkkel ará- nyitani sem lehet, pedig — legkivált a folyó évben csak is e mód teljes kizsákmányolása által érhetünk czélt. E tekintetben azonban még határozottan és tisztán a nagymarosiak bevásárlásaira vagyunk szorítva, és egyes ember ezen a helyzeten legjobb akarata mellett sem segít. Elismeréssel tartozunk az „Esztergom és Vidéke“ czimű lapnak azért, hogy szellőzteti a tér és idő viszonyok szerint helyi kérdéseinket sorban, de úgy hisszük, hogy az időhöz kötött kérdéseink soron kívül is, és a legnagyobb nyoJelen és jövő. Milyen bűvös a te szemed ragyogása, Milyen édes a te arczod mosolygása, Mily üdv rejlik ölelő karodban S csókjaidban milyen mennyország van ! Megbűvölve karolom át térded : Szeretlek én, szeretlen én téged! Nem szeretek nézni a jövőbe, Tudja isten, hogy úgy félek tőle: Attól tartok, hogy nagy üdvösségem Megirigyli majd az isten tőlem S összes üdvöm, minden boldogságom Szétoszlik majd, mint egy tünde álom. Mért is néznék én most a jövőbe ? Úgysem várok én már semmit tőle! Ábránd, álom nem kell már énnekem, Egy maradjon csak meg, egy jelenem! Úgy sem festhet sem ábránd, sem álom Oly szépet mint jelen boldogságom! Hevesi József. matékkal kell, hogy tárgyalva legyenek. Ilyen az ez évi szőlőtermésünk értékesítésének ügye is, mert ha a következő hónapot elmulasztjuk, helyrepótolhatlan a veszteségünk. Azért kérném a következő körülmények figyelmébe vételére: A szőlő szállításhoz szükséges, e czélra készített vessző kosarak eladásra készen állanak Visegrádon mintegy 30,000 darabnyi mennyiségben. Esztergomban megalakult és működik a borászati egylet, mely, ha jól emlékszünk, működési körébe felvette a szőlő eladás eszköz^ lését is. Váljon e két körülményt nem lehetne-e akként felhasználni, hogy bajunkon segítve lenne, vagy legalább a segítséget nagyobb mértékben élvezhetnénk. Azt hisszük, a borászati egylet már bir annyi tőkével, hogy azt a csekély befektetést, mit a kosarak vétele igényel, eszközölheti, és továbbá, hogy bir annyi összeköttetéssel, hogy a szőlőfürtök ismert piaczain biztos és solid vetőket nyerhessen, és ez esetben elég, ha szavunkat ideje korán felemeljük, hogy a magyar- országi nagy szőlőfürt kivitelben nemcsak termésünkhöz aránylag vehessünk részt, hanem, hegy ez által ott határozottan akkora tért foglalhatunk, hogy segítve lenne rajtunk. Ha a borászati egylet azonban, mit nem hiszünk, működése köréből a szőlő üzletet már elvileg kizárta, vagy azt felvenni nem akarja, akkor talán lehetne ugyancsak e czélra — nem részvénytársaságot, hanem — egy consor- tiuinot létrehozni, mely consortium tagjai a szükséges szakismereten kívül elég összeköttetéssel bírnának és a szükséges tőkével is rendelkeznének. Esztergom szőlőhegyeiben vannak e czélra Vasárnapi levél. Esztergom madártávlatból. — Testvériség. — Egy Virginia hűtlensége. — Özvegy ember keztyüje, — Nyilvános és titkos műkedvelőink. — Caesar és Brütus. — Mi volt Caesar sorsa? — Szebb panorámát keveset lehet találni, mint az esztergomi szőlőhegyekből lenézni a városra. A ka- nyaruló Duna, hivogató szigetei, az átellenes kis síkság gyönge emelkedésű szőlőhegyeivel, mint kerettel, az impozáns bazilika és közepeit ez a város, melyben ha benne vagyunk, oly kicsiny, oly minden oldalról kifogásolható, és mégis fölülről oly kedves arczú, mintha legalább is szabályszerű, uj, tekintélyes város volna. — Néha órákig képes volnék elmerengeni rajta, és eltűnődni, hogy mi lehetne ebből a városból. Mikor azonban legjobb alkalmam volna nézni, akkor — nem nézem. De hogy is nézzem? Két fiatal diófa áll a „ haj lók“ előtt, alatta az X lábú fenyőasztal körülvéve padokkal és székekkel, rajta szép asszony sütötte mindenféle hús és tészta co- medentia, melyek közűi nem is bírnak kiágaskodni a boros palaczkok, melyek oly idős tartalmat rejtegetnek, mint aminő idős házas én — lehetnék. Egy agglegényi kedélynek elegendő, hogy feléledje a tájképet. Hisz ha fiatal ember volnék, akkor egész más volna; akkor meg az asztallal és terhével nem törődném, csak utolsó sorban, midőn már egyenesen utasítva lennék reá azoktól a — háziasszonykodó arczoktól, kik, bár szintén csak vendégek, mégis jogot vesznek maguknak a háziasszonykodáshoz, mert hiába, ezt nagyon jól meg kell tanulni, hátha — nemsokára valóságos és nem tiszteletbeli háziasszonyok lesznek. alkalmas és megkívánt szőlő fajok annyi meny- nyiségben, hogy nagy forgalmat lehetne eszközölni a legszigorúbb eljárás mellett is, és csak vagy a kedv hiányzik, vagy a szükségérzet, hogy eddig is nem oly üzleteket csináltunk ez ágban, mint lehetett volna. Midőn kérném, hogy sat. Egy szőlős gazda. Közöljük e levelet egész terjedelmében, mert meggyőződésünk, hogy az érdekeltek e fontos ügy felvetésénél közönyösek nem maradhatnak. Lapunk nem szaklap, hogy a kivitel módozatait is megvitathatná, ellenkezőleg nagy naivitást árulnánk el, ha az eszme fontosságát bizonyítgatnánk. Rég tisztában vannak azzal már a szőlőbirtokosok, váljon az ily értékesítéssel ártanak-e, és mennyit a bortermelésnek és hogy az esetleges kárt mennyiben hozza helyre a más oldalon mutatkozó haszon, és ezért csak azon kijelentésre szorítkozunk, hogy úgy a borászati egyletnek, mint a netán megindulandó önálló működésnek lapunk terét a legnagyobb előzékenységgel megnyitjuk. Szerkesztőség. Újra a tanügy. Az államéletben úgy, mint a községi, sőt egyesek életében is semmiféle beruházás nem oly jövedelmező, semmiféle kiadás nem oly szükségszerű, mint az, mely a közművelődés, a tanügy és nevelés ügy érdekében történik; oly igazság ez, melyet tovább bizonyítani fölöslegesnek tartunk, miért is nem ezé- lunk e kérdéssel itt általánosságban foglalkozni, de helyi viszonyainkra tekintettel egyet mást elmondani e tárgyban s nézetünknek kifejezést adni kötelességünknek ismerjük. Esztergom kir. város közmivelődési czélokra csaknem erején túl nagy áldozatokat hoz; a város népességének megfelelőleg elegendő elemi iskolát tart A mi azonban rám nézve „tempi passati,“ — annálinkább hasznát veszi az az érdekes vékony arczú fekete keztytís úri ember, ki ugyan nősülendő állapotban van, hanem azért mégsem egészen nőtlen; a fekete keztyű fájdalmakról tanúskodik, mely fájdalmakra uj nősülés által keresvén irt, állapotát elárulja. Szerencse, hogy nincs egy maga. Az a másik olajba festett és igy megarczképezett ur oly odaadó- lag hajol hölgye felé, hogy a szeméből kiolvashatni, mi van az ujján, bár — nagyon sok oka van haragudni egyébb körülményekre. Nem is hallgatnak a társaságra, pedig elég érdekes tárgy van szőnyegen. — .........0 is ott volt, a hol a „Bruderschaft“ ig en sokakat hozott egymáshoz közelebbre és nem bírja elfeledni azt az égő csókot, mely a testvérséget megpecsételé, és azt a felmosolygást azokból a tenger mélységű szép kék szemekből, melyek oly boldogságba hagytak egy pillantást vetni! — Nagy megtiszteltetés egy fiatal emberre, ha egy hölgy, hozzá oly ünnepelt hölgy ennyire ki- tünteté. — És kimondhatlanul örvendene is e kitüntetésnek az illető, ha — volna bátorsága neki a testvériséget fentartani. De mikor a legelső rákövetkező találkozáskor már uborka idényi arczczal nem mert más megszólítást koczkáztatni, mint: kisasszony ! — És a hölgy? — A hölgy nem fog magáról annyira elfeledkezni, hogy a fiatal ember ügyetlenségét észre vegye ; elfojtotta meglepetését, el kaczagni vágyását és — hagyta a fiatal embert főni. — Kik ebben az érdekeltek ? — Oh te naiv esztergomi ember, ki nem tudsz leszokni arról a kisvárosi szokásról, hogy azonnal a személyt keresed. Hisz ha tudnád is, azért rád még sem mosolyogna az a két szem!
