Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 59. szám

Mezőgazdasági hitelszövetkezet. Az ország különféle vidékein, mindenütt a köz­pont kezdeméuyezése folytán a mezőgazdasági sze­mélyes hitel rendezése és annak emelése czéljából mozgalmak keletkeztek, a mezőgazdasági hitelszövet­kezetek létesítése ügyében. Az intézetre nézve teljesen biztosított, a föld­művesre nézve gyors és olcsó személyes hitel a jelszó. A személyes hitelnek kell szolgálni arra, hogy ■a kisbirtokos szintén megtehesse mindazon korköve­telte berendezéseket, melyek ma már elengedketlen föltételei az okszerű termelésnek, de másrészt ok­vetlenül módot kell adui a kisbirtokosnak is, hogy terményeivel a lehető legkedvezőbb eladási esélye­ket is bevárhassa. A magyar gazdák országos végrehajtó bizott­sága vette ez ügyet kezébe és az ez iránt folytatott tárgyalások annyiban eredménynyel jártak, hogy a terv kidolgoztatott és csak életbe kell léptetni. E hitelszövetkezetek egyúttal takarékintézetek is lesznek, azonban a kölcsönnyújtási mód által nyújt a szövetkezet tagjainak előnyt, amennyiben a váltót és a rövid lejáratot elejtve, egyszerű kötelez­vény alapján ad kölcsönt előre meghatározott ösz- szeg erejéig, csak a meghatározott maximumon felül követelvén kezest vagy kézi zálogot. A kézi zálog eszméjénél pedig kimondja, hogy ezalatt terményeket ért és igy hosszú, előzetes ké­születek nélkül a legegyszerűbben, a leghelyesebben életbe lépteti a vidéki közraktárak eszméjét. Minden hitelszövetkezet amint működését meg­kezdheti, a székhelyen a körülményekhez képest más erők vagy pénzintézetek segélyével is, közraktárat állít, az azokban elhelyezett terményekre kölcsönöket ad, sőt a termények eladását saját embere által közvetíti. Midőn a hitelszövetkezetek létesítésének esz­méjét a magyar gazdák országos végrehajtó bizott­sága elfogadta, tudta azt, hogy mint minden uj in­tézmény, csak küzdelmek után és árán honosítható ez is meg. De azért nem riadt vissza a kezdet ne­hézségeitől, hanem a nagyobb megyék nagyobb köz­pontjain már január folyamán életbe léptetik a szö­vetkezeteket, hogy példaadással szolgáljanak az egész országnak. Az eszme, az intézmény már Németországban meg van honosítva és daczára hogy alig találkozott intézmény nagyobb ellenszenvvel, mint a Sclniltze-De- litsch-féle Volksbankok, mégis nemcsak hogy tért hódítottak maguknak, hanem virágzanak és működé­sük áldást hozó. Nem a német eszmének változatlan átültete­tése czéloztatik ezen egyesületben, de mig a hason­lat el nem tagadható, addig arról is van első sorban gondoskodva, hogy az intézmény a helyi és országos viszonyokkal, a magyar nép sajátos felfogásával össz­hangba hozassák. Es e körülmények teszik az intézetet fontossá, ezek kényszerítenek, hogy Esztergommegye és város kis birtokosait ez ügyre figyelmessé tegyük. Esztergommegyének viszonyai e téren majdnem kétségbe éj tők. A földműves pusztul, fogy, erőtlenedik és ha e hanyatlások okát keressük, első sorban az uzsora emeli fel ijesztőn véres szemeit és ennek körmei közül épen a kisbirtokos szabadul legnehezebben. Személyes hitele nincs, birtoka rendszerint megterhelve, terményét a legelső nap kénytelen bár­mi áron eladni, és igy lehetetlen, hogy napról napra alább ne sülyedjen. Ha valamely vidéknek van szüksége mentő lesz, mert nagyon sokan vannak a világon, kik ha betegek lesznek, nincs pénzük orvosra, nincs pénzűk gyógyszerre, nincs senkijük, ki gondoskodnék róluk, ki megigazítaná fejük alját, ki segítene nekik az orvosságot bevenni, ki megvigasztalni igyekeznék fájdalmaik között őket. Ónkénytelenül előtört ajkakról a sóhaj: — Szegény emberek! A legélénkebb, a legnagyobb azonban nem maradt meg a sóhajnál, hanem készen volt a ké­réssel : — Ugy-e megengeded, anyám, hogy a gyűj­tött pénzből mi is adhassunk arra a házra? — Erre vártam., gyermekeim, hogy magatok­tól jöjjetek reá, mire kellene legjobban fordítani azt a gyűjtött pénzt. Megengedem és ne feledjétek el, mire adtam engedélyt. Az akkor még három nővér részéről igy adatott először harmincz forint oly pénzből, mely nélkülük semmi sem lett volna. Ez a története az első harmincz forintnak, ez lett azután a története több forintnak, sok forint­nak, mely sok forintnak egyik számát képezi az a „Két nővér“ négy forintja is, de nem az utolsó számát. Véletlenül tudtam meg és el nem árulom a neveket, hanem bezárom szivembe, megtartom ma­gamnak, és ne irigyeljétek ezt tőlem, hadd legyen j Agglegénynek is az anyai néven kivtil még női neve, melyre szent kegyelettel, áldó áhítattal gondol majd akkor is, midőn talán minden inkább fog eszébe jutni, mint áldás. Nem szép, kellemetlen, de erős szenvedélye a férfi nemnek a dohányzás, nem lehet róla leszoktatni. Kétszeresen áldott az a női szív, mely e szen­vedélyből ily hasznot bir ki fejteni. Tanulságul pedig mondhatnék sokat, válogassa eszközre, be kell ismernünk, hogy ha végig nézünk földműves osztályunk mostani és csak 10 évvel ez­előtti viszonyain, Esztergom környéke a legelőször igényli ezt. A magyar gazdák országos végrehajtó bizott­sága a legszívesebben közli a tervezetet, az idő épen olyan, hogy a leginkább ráérnek kis gazdáink az alakítás nehézségeivel foglalkozni, egyéb talán nem hiányzik, hogy az eszme létesitessék, mint az akarat, és talán a kezdeményező. Ha azonban az akarat megvan, akkor a kez­deményező miatt sincs aggódásra ok, sőt azt hisszük, hogy az esztergommegyei gazdasági egylet hivatásá­hoz és feladatához mérten nemcsak segédkezet fog nyújtani az eszme kivitelében, hanem meg fogja ra­gadni a kezdeményezést is. óhajtanánk, hogy ezt mielőbb tényképen mond­hassuk el. Kereskedőinkhez a magyar ipar ügyében. Kereskedőink csekély fáradság mellett miuden károsulás nélkül jelentékenyen előmozdíthatnák a hazai iparczikkek kelendőségét, mindenféle iparág­ban. Talán még hasznuk is lenne, ha ezt a kis fá­radságot nem sajnálnák. Az egész csak abból áll: imák ők reá minde- nik iparczikkre, vagy származási helyét, vagy leg­alább azt, hogy hazai „belföldi“ készítmény. Nem egy, hanem sok ezer vevő irányában tennének ezáltal I jó szolgálatot, kivált ba azok határozott árát is föl- jegyeznék. Az iparosoknak pedig ez által igazsá- gjo t szolgáltatnának. Közel ezer egyén irta alá magát a „Hazai ipart pártoló s terjesztő egylet“ ivei alá, azon er­kölcsi kötelezettséggel, hogy a mennyiben lehet, ha­zai iparczikkből elégíti ki szükségleteit. Mostanában már országszerte, talán százezrek keblében megérle­lődött ezen törekvés. De hát, ha bárhol ha­zai czikkeket keresnek, rendkívül ritka eset az, hogy valamelyiken felírva lássák eredete helyét s hatá­rozott árát. Hát hol keressem a gácsi posztót, a brassói vastag szövetet stb. töprenkedik a vevő. Ha vala­mely posztós boltba megyek, gondolja, könnyen fel­ültet valamelyik rosszul értesült segéd: azt mondja a bielitzi posztóra, hogy ez gácsi, s megveteti velem. Ha pedig őszintén megmondja, hogy nincs, s én hátat fordítok, négyen öten együvé néznek, kinevet­nek s én negyven boltban ismételve megkaphatom a legezifrább titulusokat — hiában. Más vevők a bőrneműekről szeretnék tudni, melyik honnan való. Még a társaskörökben is szóba jönne néha, mint szokás, a bőrneműekrőli beszélge­tés. Kinek mióta tart czipője; csizmája. Ha már most legalább csak azt tudnánk, melyik a bel- és melyik a külföldi bőr, igazságot szolgáltathatnánk némely hazai bőrgyárnak, mely etető szerek nélkül szőrteleniti s jóféle cserrel edzi, cserzi a bőrt. A ki pedig csak a „szemre“ dolgozik, annak is csak igaz­ságot szolgáltatnánk, ha eljárását elhíresztelnénk, így szolgáltathatnánk jó hírnevet annak, aki azt megérdemli; és igy tehetnénk óvatossá polgártársa­inkat azok iránt, a kik a bizalmat meg nem ér­demlik. Szörnyű vakság az, a miben a magyar fogyasztó közönség tóvelyeg a miatt, hogy a czikkek szárma­zási helyét nem tudhatja s tudakolni illetlennek tartja. Még az élelmi szerekre is jó lenne odaírni ha mindjárt „bécsi kolbász“ is. hogy bizony itthon ki azonban mindenki a saját Ízlése szerinti tanú­ságot. A jótékonyság ily nyilatkozatának behatása alatt elfogulttá lesz a legedzettebb kedély és alig képes egyéb külbeuyomások ellenében figyelmes lenni. Hanem azért „Cserebogár“ urra mégis nem csak figyelmes, hauem kiváncsi is lettem. Szeretném ismerni. A fogalom: cserebogár, nem épen behízelgő. Nekem legalább mindig a Cserebogár Jóska jut eszembe és ilyenkor nagyon nehéz komolynak maradni. Miután azonban alig hiszem, hogy a jó ur az én ismeretségemre volna rászorulva, és igy előttem aligha árulja el magát, kénytelen vagyok tisztán a hírben közölt tulajdonság folytán okoskodni és talál­gatni, ki lehet ő ? Mindenelőtt feltűnik, hogy kortársnői által elis­mertnek állittatik kedvessége és szeretetreméftósága. Ha e tulajdonait nem egyedül a hiúság hitette el vele, akkor nagyon különösnek tűnik fel, ha családi kör után sóhajt, hisz azok a „kortársnők“ végre is családhoz tartoznak és igy nem kellene neki sóhaj­tozni, hanem egyszerűen a „kortársnők“ ajtaján ko­pogtatni, mert alig hiszem, hogy hölgyeink egy „általánosan ismert kedves és szeretetreméltó“ fiatal embert bármikor szívesen ne látnának. Hol van azután az a tulajdonság, hogy „a hölgyek körüli kellemkedésbeu nagy jártasság­gal bir“ ? Ezt a nagy jártasságot egyedül a gyakorlat szerezhető meg. Micsoda hálátlanság tehát tőle az, hogy azokat a köröket, melyek e gyakorlatot meg- ■ szerzők, hol már előre tudják, hogy ő „kedves és szeretetreméltó,“ most elakarja hanyagolni és uj társaságok után vágyódik! Bizony nagyon félek tőle, hogy ez eszmék más készült. Sok jó magyar család szívesebben venné meg az „elszaszi sonkát“ az „eydami sajtot“ az „olasz csöves-tésztát“ a „mortadellát“ stb. ha bi­zonyos lenne benne, hogy az nem valami foualóczos sonka ; emez nem valami chemiai gyártmány, a tészta pedig nincs babbal vegyítve, s a szalámi nem ösz­vér húsból készült. Tudjuk, hogy vannak ellenkező nézetek és gusztusok. Tudjuk, hogy e tárgy felett sokat lehet pro et contra felhozni. De elvégre is: „a haza min­den előtt.“ Hazánk érdeke kívánja, hogy e fogyasztó közönség némi tájékozást nyerjen az iránt: mit eszik ? Minő iparczikknek az anyagát melyik föld termette, és melyik nemzet ipara dolgozta fel. Mi az élelmi szereket illeti. Ám próbálja meg valaki, mulasson egy pár évig külföldön; akár Pá- risban ; és szokjék hozzá az ottani tetszetős s kivált melegiben igen Ízletes ételekhez, süteményekhez; vagy jegyezze jól meg a gyümölcsök, befőttek iránti észleleteit. Midőn haza jön, minduntalan elsőbbséget fog adni a mi élelmi szereinknek: a fehérszőrű hosszuszőrű szikár magyar marha húsának és tejé­nek ; a magyar búzalisztből készült tésztának; a fel­vidéki turónek, sajtnak, káposztának ; a magyar sző­lőnek, körtvély és szilvának stb., habár nem oly tetszősen néz ki, mint a párisiak. Mint a „liptai túróra,“ a „pozsonyi kétszer- sültre,“ vagy a „debreczeni kolbászra“, úgy számos iparczikkre nézve valóságos érdem jellé válha- tik az egyszerű felírás. Ne sajnálják tehát, ne von­ják meg tőlük ezt kereskedőink. Különben ők tud­hatják legjobban, hogy a kelendőség a leghatal- masb előmozdítója s fejlesztője az iparnak. A mely czikkek kelendők, azok készítői megkapják jutalmu­kat „e földön“ ; holott némely művészi készítmény talán még a jövő század elején eladatlan marad, s a művész éhen veszhet el, ha nem segédkeznek ér­tékesítésében. Nyújtsanak csak ő k közvetlen segéd- kezést a magyar iparnak, meglássák hálásan lesz jutalmazva fáradságuk. Reméljük, hazai ipa­rosaink is elismeréssel fognak adózni. Kublnyi Lajos. H i r e k. — Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva, mely a hírrovat folytatását, az irodalmi ro­vatot, a hetivásári tudósítást és a szerkesztői postát tartalmazza. — Királyi audenczlán lévén a delegátusok, Tisza Kálmán külön is bemutatta azon képviselőket, kik ez évben először választattak be a delegatióba és igy Pór Antalt is. A király rövid ideig társal- gott vele és az esztergomi egyházi viszonyokról kér­dezősködött. — Árvíz intézkedés. Az alispán az átalános tapasztalatok folytán indíttatva érzé magát a szol- gabiróságokat és az Esztergom k. városi polgármes­teri hivatalt már is végzésileg utasítani, hogy netáni árvíz alkalmával igénybe vehető vizi járművek ösz- szeirassanak és e jármüvek elhelyezése a leginkább fenyegetett pontokon, vagy azok közelében eszközöl­tessék, továbbá hogy veszély esetére a legsürgősebb segély intézkedésekkel előre készen legyenek. — A hid kikötés alkalmával a hajó hid egyes részei a párkányi oldalon maradtak. Miután azonban ezeknek ott tartása a hajók állapotára nézve veszé­lyes lehetne, e héten a Dunán megállt jég között utat nyitottak és a hajókat a meleg források foly­tán jégmentes kis Duna torkolatában helyezték el. A munkánál 80 munkás keresett pénzt. _____— Magyar ipar — Bécsben. Oltésy Pál végre e mbernek is eszébe jutnak és akkor a szerkesztőség­nek nem sok dolga lesz a beküldött meghívók kéz­besítése körül. Kénytelen voltam a hét ezen „eseményére* figyelmet fordítani, mert hallottam hangokat, hogy az ajánlat tevő nem lehet senki más, mint Aggle­gény, ki kezd lágyulni, ráfogja magára, hogy elő­ször fiatal ember, másodszor hogy kedves, harmad­szor hogy szeretetre méltó, indokul azt állítván, hogy megunta agglegénysége terheit és kezd isten­hez térni. Pedig nagyon méltóztatnak tévedui. Igaz, hogy kellemes dolog az a családi kör, úgy vasárnaponként, e kellemesség eléri legmaga­sabb fokát a karácsonyi, e par excellence családi ünnep alkalmával; az is lehet, hogy ily alkalommal szeretek gyönyörködni a családi élet örömében, mert az ijesztő oldal ekkor egészen háttérbe vonul, de azért nagyon kérem: ne higyjenek engem ily ügyet­lennek! Mert a legnagyobb mértékben tekinteném ma­gamat ügyetlennek, ha agglegény létemre ily fogá­sokhoz kellene nyúlnom. Hosszú és izgalmas évek azok, melyek folytán valaki agglegény lesz, de ha már azzá válik is, annyi tapintattal és önszeretettel bir, — hisz úgy is önzést vetnek szemünkre, — hogy a kellemes körülményeket megragadja és azo­kat kizsákmányolni igyekszik. Nem Agglegény, még csak nem is agglegény az ajánlat beküldő. Hanem a kis Somló! Minő kellemes megle­petést szerez karácsonyra azoknak, kik nemcsak a költészetet szeretik, hanem gyönyört találtak is mél­ázókban a mélyérzésű, tiszta felfogású és kedves alakú költeményekben, melyekkel néha néha meg­tisztelte Somló az önök lapját is. Azután nemcsak a költő Somló lepi meg a

Next

/
Thumbnails
Contents